Fayer László: Bűnvádi eljárásunk reformájához (Budapest, 1884)
ELŐSZÓ. Törvényhozásunk rövid idő alatt két ízben (1880 —3) lényegesen összébb szorította a bűnügyi jogorvoslatok körét. A bírósági munka remélt kereskedése azonban eddig nem állott be. Oly száma a bűnügyeknek vár még ma is felső bíróságainknál «elintézésre», mely a hihetetlennel határos. Míg más sokkal nagyobb népességű és területű államokban egy év alatt az első foktól a felső bíróságokhoz felmegy öt-hatezer bűnügy, nálunk felmegy hatvanezer, csaknem annyi mint egész Európában. Ily körülmények közt természetes, hogy felső bíróságaink a kiválóbb bírói erőket nagyrészt elvonják az első fokú judicaturától s az első fok ítéletei a felülvizsgálást mindjobban igénylik. Ahelyett hogy, úgy mint más államokban évtizedek óta alapelvül el van fogadva, egyszer intéztetnének el az ügyek kellő gondossággal és életismerettel, mi nem tudunk kiszabadulni a régi circulus vitiosusból s még jelenleg is három fokon jókrészul háromszor, sőt a plenum behozatala óta négyszer tárgyalunk érdemlegesen.