Ferdinandy Gejza: A királyi méltóság és hatalom Magyarországon (Budapest, 1895)
ELŐSZÓ. A mily bőségében vagyunk jó közjogi tankönyveknek, melyek a magyar közjog tételeit rendszeres egészben adják elő, épen oly szűkében vagyunk közjogi monographiáknak, melyek a vitás kérdéseket is felölelve, azok megoldására töremkésznek s a melyek nemcsak a közjoggal mint tudománynyal foglalkozókra bírnak érdekkel, hanem a hazai jogász olvasóközönségnek is élvezhető olvasmányul szolgálnak. · Néhány tankönyv untig elégséges arra, hogy fedezze az e téren felmerülő szükségletet, de monographiákban soha sem bírhatunk eleget. A közkézen forgó olvasmányok nem csekélyebb hatással vannak a közfelfogás fejlesztésére, a nemzet gondolkozásának irányára és a közönséges életben keletkezett fogalomzavar tisztázására, mint a tankönyvek és rendszeres nagy munkák, amelyek már dogmatikus tárgyalási modoruknál és nagy terjedelmüknél fogva sem alkalmasak arra, hogy általánosan elterjedt olvasmányt képezzenek. Pedig közönségünkben az érdekeltség közjogi kérdések iránt örvendetesen növekszik. Kell is, hogy növekedjék, mert különösen történelmi alkotmányok csak addig életképesek, amíg annak elvei nemcsak a törvénykönyvekben vannak megírva, hanem a honpolgárok millióinak szívében is élnek, s mintegy nemzeti hitvallást képeznek. Ezeréves alkotmányunk alapelveinek minél szélesebb körben való ismertetése tehát oly kötelesség, melynek megfelelni méltán képezheti becsvágyát az igaz hazafinak. 1