Gyürky Antal (szerk.): Borászati Lapok 1859

1859-01-02 / 1. sz.

A SZÓLÖMIVELÉS, BORKEZELÉS, PINCZEGAZDÁSZAT S BORKERESKEDÉS ÉRDEKEI ELŐMOZDÍTÁSÁRA S EMELÉSÉRE. Megjelen e lap hetenkint egyszer — vasárnap — nagy tömött íven, több fametszvénynyel. Előfizethetni Pesten , a szerkesztőségi irodában (Egye­tern utcza 6. sz. 1. em.) és Pfeiffer Ferdinánd könyvkereskedésében (átellenben a „Fehér bajóval"), valamint minden cs. kir. postahivatal útján egy­szerű levél által. Előfizetési ár: helyben házhoz küldéssel, vidékre postán bérmentve szállítva egész évre 6 ft (új pénzben 6 frt. 30 kr.), fél­évre 3 forint pp. (új pénzben 3 frt. 15 kr.) T. cz. olvasóinkhoz. Midőn szerény lapunk ezévi pályáját a mai szám­mal rújra megkezdi, lehetetlen, hogy mi is el ne mond­juk újévi üdvözletünket, mely jellemző nemzeti szoká­sainknak egyike. Magyar őszinteséggel s tiszta szívből kívánunk mi t. olvasóinknak ez évben is minden jót, áldást, s boldogságot. Kívánjuk, hogy virágozzék a drága hon, annak nyelve s ipara. Óhajtjuk, hogy emelkedjék bo­rászatunk, és azzal nevekedjék nemzeti kincsünk s va­gyonunk. Legyen a borászat hazánkban nemcsak a közvagyonosság valódi forrása, de nemzeti dicsőségünk s nevünk egyik terjesztője. Ámde hogy ez így legyen, hazánk bortermelőinek lelkesedésére, ügyszeretetére, s borászatunk iránti részvétére van szükségünk. Szükséges, hogy megértse a bortermesztő közön­ség nemes hivatását, s felfogja hazai borászatunk fon­tosságát. Szükséges, hogy borászaink tudják, mikint nálunk a bortermelés oly kiváltságos nemzeti kincs, minővel a fold hátán igen kevés nemzet dicsekedhetik, mely kincsnek értéket adni, s azzal a nemzet dicsősé­gét emelni csak önmagunktól függ. Ha más nemzetek büszkék valamely iparágra, mely nálok nagyobb virágzásra emelkedett mint más­hol, vagy ha oly természet adományára, melylyel más nemzet nem dicsekedhetik. Ha az arabs és angol büszke ntka faj lovára, valóban okunk lenne nékünk is bo­runk ra büszkélkedni, minden esetre pedig kötelessé­günk becsülni ezen természet ajándékát. Le hogy becsülni tudjuk ezen vagyonunkat, is­merni kell azt. Tudnunk kell, hogy boraszatunk súlya nemcsak abban fekszik, mikint a világon Francziaor­szág után mi bírunk legtöbb szőlőt, s mi birunk leg­nagyobb mennyiségű bort kiállítani: hanem hogy mi­nálunk terem a borok királya a tokaji és ménesi aszó, s e mellett midőn más nemzeteknél csak egyes borfa­jok tűnnek fel, akkor mi legkülönbözőbb nemes boro­kat tudunk felmutatni. Úgy hogy azt mondhatjuk;, mi­kint szinre, ízre, erőre s zamatra nézve nálunk az egész világ borai képviselve vannak. Nekünk tehát csak akarni kell, és kétséget nem szenved, hogy borainkat — ha czélszerüen kezeljük s a kereskedés viszonyaival tökéletesen megismerke­dünk — mindenütt fogják inni s ismerni, de becsülni is, hol csak borivó nemzet létezik a világon. Es igy boraink után fogják a magyar nev^t is a Tilág min­den részében ismerni. Ámde nem szabad elbizakodnunk, de nem szabad elcsüggednünk sem. A kik azt hiszik, hogy már mi a borászat tetőpontján állunk, s hogy már jobb bort mint a mieink képzelni sem lehet: épen ugy hibáznak és annyit ártanak az ügynek, mint azok, kik egészen elcsüggedve sem olvasni, sem tanulni, sem pedig a bortermelés s pincxekezelés körül valamely javítást elfogadni nem akarnak, mert — úgymond — nincs ára boraiknak s nem látják jutalmazva fáradságukat. A mi borászati iparunk véghetetlen el volt ha­nyagolva, e tekintetben minket a külföld kimondha­tatlanúl megelőzött, s mi messze maradtunk megette. Azt lehet mondani, hogy századokig egyenlő tespe­désben volt borászatunk.Gazdászatunk minden ágában több előrehaladás történt, mint a borászatban; kivéve e lefolyt néhány évet. Az előtt a borászatról minálunk alig hallott valaki beszélni, újításról, újabb rendszer­ről, külföldi kereskedésről, a kereskedés viszonyairól s kellékeiről, néhány nagylelkű hazafit kivéve vajmi keveset s kevesen szóltak. A mezei gazdászat, a földmívelés, állattenyésztés, méhészet stb. az irodalom által időről időre képviselve volt, s a haladás fokozatosan mutatkozott. De a borá­szati irodalom meddő s pedig véghetetlen meddő volt nálunk. Évtizedeken keresztül alig jelent meg egy bo­1 PEST, JANUÁR 2. 1859 ELSŐ FÉLÉVI FOLYAM. • rfl .

Next

Sign up   
/
Thumbnails
Contents