Borászati Lapok – 20. évfolyam – 1888.

1888-01-07 / 1. sz

XX. évfolyam. 1. szám. Budapest, 1888. január 7. LAPO Előfizetési feltételek: Egész évre .... 5 írt — kr. Fél évre 2 frt 50 kr. Ne^i^jg-e ... 1 frt 25 kr. A német birodalom államaiba egesi. cvre (5 frt. Kurópa egyéb államaiba, valamint Afrika, Amerika és Ausztráliába 7 frt. 8ZOLOMUVELESI ES BORÁSZATI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. Felelős szerkesztő: Ol'dÓdy Lajos. Szerkesztő: Engelbrecht Károly. Mindketten kiadótulajdonosok. Főmunkatárs: Stollár Gyula. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez, az előfizetési és hirdetési pénzek a kiadóhivatalhoz czímzendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST „KÖZTELEK'' Hirdetéseket alap kiadóhivatala vesz fel. Árjegyzék ugyanott kapható. Hirdetési mellékletek j utánj os árban fogadtatnak el. Tartalom: Oldal A meszes és márgás talajokra alkalmas ameri­kai szőlő faj okról. Dr. L. F.-tői .. 1 Nehezen tisztuló új borok kezeléséről 2 Miért tiltotta meg Mahomed az ő híveinek a bor élvezetét ? 2 A szőlőmívelés fogatos eszközökkel Evgel­brecht- tői 3 A szőlőtrágyázásról. Grósz Lajos-tói 4 Vegyes közlemények ' 5 Kérdések és feleletek rovata 5 Tudósítások a szőlők állásáról és a borkereske­delemről 5 Szerkesztői üzenetek 6 Előfizetési felhívás. Január hó elsejével új előfizetést nyi­tunk lapunkra. Tisztelettel kérjük mind­azokat, kiknek előfizetése a mult év vé­gével lejárt, hogy előfizetéseiket mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fenakadást szenvedjen. Előfizetési feltételek: Egész évre Fél évre . , Negyed évre 5 frt — kr. 2 frt 50 kr. I frt 25 kr. vábbra is jóakaró barátai lapunknak s terjesszék azt jó ismerőseik és környezetük körében, lapunk ezért hálás leend. „Borászati Lapok" szerkesztősége és kiadóhivatala. Az előfizetési pénzek: a „Borászati Lapok" kiadóhivatalának Budapesten (Köz­telek) czím alatt, legczélszerübben posta­utalvány utján küldendők. A „Borászati Lapok", melyet a mult évben nagyobb terjedelmű és minden héten egyszer megjelenő lappá alakítottunk át, a jelen évben XX-dik évfolya­mába lép. Nem kíméltünk áldozatokat és önzetlen törekvésünk volt, hogy lapunkkal szőlő­birtokosainknak szolgálatot tehessünk és j hogy azt a kor színvonalán álló tekintélyes j szakközlönynyé tegyük; hogy mennyire sikerült ezt elérnünk—azt megítélni magun­kat illetékeseknek nem tartjuk. Lapunk ezután is hfí tükre lesz mindama ismereteknek, melyeket szőlőszetünk és borászatunk fejlesztése érdekében közölni közhasznú leend. Nagy súlyt fektetünk a filloxera­kérdésre, s a legválságosabb helyzet­ben lm tanácsadói leszünk lapunk t. olvasóinak. Megtoldjuk azonban lapunkat a sző­lőműveléssel kapcsolatos „Gyii mölcsfatenyésztés" -sel is, mely nek köréből gyakran fogunk közérdekű közleményeket hozni. Teljes tisztelettel kérjük fel t. olvasóinkat, maradjanak to­A meszes és márgás talajokra alkalmas amerikai szölöfajokról. * Az Európában eddig ismert amerikai szölöfajok közül, az eddigi kísérletek után ítélve, a meszes és márgás talajokra egy sem bizonyult eléggé alkalmasnak, sem direkt­termelésre, sem ojtáshoz való alanyul. Ezen körülmény, tekintettel arra, hogy Francziaország déli borvidékein, különösen Cha­rentes vidékén, nagy kiterjedésű meszes talajjal bíró szőlőterületek vannak, arra indította a frun­czia földmivelésügyi minisztert, hogy egy a sző­lészet terén kiváló szakértőt, Vialla Pétert, a montpellirrí gazdasági tanintézet kitűnő és világ­hírű szöhhzeti _ tanárát Amerikába küldje ki, olyan szölöfajok felkutatása végett, a melyek az említett talajokban díszlenek. Vialla tanár ezen tanulmány-útját a mult év junius —november hónapjaiban tette meg és arról a mult hóban terjedelmes jelentést terjesztett a franezía földmívelési miniszter elé, melyet kiváló érdekességénél fogva czél­szerünek vélünk e lapok tisztelt olvasóközön­ségével az alábbiakban megismertetni. Utazásának el>ő szakában Vialla az Egye sült-Allamokhoz tartozó New-Jersey. Maryland, Virginia, északi Karolina, N^w-York és Ohio államokat utazta be. Azon szőlőfajok, a melyek ezen államokban, valamint átalában az északi és keleti államokban vadon tenyésznek, a kö­vetkezők, u. m.: a V. Riparia, V. Aestivalis, V. Lábrusca és V. Rotundifolia. A V. Rotundifolia, mely csak az Atlanti tenger partjain elterülő homokos és nedves talajokban mutat erős tenyészetet, már az ezen szőlőfajról Francziaországban szerzett tapasz­talatokból mit sem érőnek bizonyult. A V. Labrusea szintén csak homokos, termékeny alluvialis talajokban díszlik, a so­vány (például a márgás) talajokban ellenben a filloxera miatt pusztulásnak indult, sőt a déli államokban e rovar támadásai folytán még eléggé termékeny talajokban is gyorsan el­pusztul. Ugyanez áll a Labrusea válfajaira nézve is. A V. Aestivalis vad állapotban csak ho­mokos, gazdag alluvialis, vagy termékeny laza talajokban tenyészik buján, a márgás, agyagos, meszes és száráz talajokban ellenben igen satnva tenyészete van, még ha nem is bántja a filloxera. * E felette fontos és igen érdekes közleményt melegen ajánljuk t. olvasóink flgy lmébe, főleg a?ért, mert oly amerikai szőlőfajokról tétetik benne említés, melyek kiváló szakértő részéről meszes vagy márgás talajokba ajánltatnak szaporításra, mert, mint tudjuk, ily talajnemekr 1 eddigelé alkalmas fajt kipuhatolni nem sikerült. Nem mondjuk azonban ezzel azt, hogy már most nyakra-főre rendeljünk e fajokból nagyobi) mennyiségeket, de igenis nem fog ártani, ha azokkal a kérd ses talajnemeken kis mértékben kísérletet teszünk — a mi semmibe se kerül. SzerJcesitő. A V. Riparia, mely az Egyesült-Államok­ban a legelterjedtebb szölöfaj, ott vad állapotban csak igen gazdag talajokban ér el igen buja te­nyészetet. Azon vidékek tanulmányozása, melye­ktn a V. Riparia különböző változatai mintegy természetszerűen vadon tenyésznek, arról győzte meg Viallát, hogy e szőlő fajnak csak termékeny talajokon van reális értéke, márgás vagy fehér meszes és száraz talajokban ellenben csak satnyán tenyészik. A mi e szölöfaj ellenálló képességét illeti, arra Vialla azt jegyzi meg, hogy az erdők­ben többször talált fUloxeralepett Ripariatökéket, de azt sohasem •tapasztalta, hogy Ripariatökék a filloxera miatt elpusztultak volna. Mint az előadottakból kitűnik, az emii­tett szölöfajok közül a meszes és márgás tala­jokra egyik sem alkalmas. Vialla utazásának első része tehát ered­ménytelen maradt. Az utazás második szaká­ban Tennessee, Missouri, Indian-Territory, Cali­fornia és Texas államokat járta be, s ezekben már érdekesebb felfedezéseket tett, melyek különösen Texasban nyertek megerősítést. Az itt talált szőlőfajok közül a V. Rubra vagy V. Palmata, továbbá a V. Rupreslis és ennek különféle hybridácziói, u. m.: a Cordi­folia-Ruprestis, Ripai ia-Ruprestis stb., továbbá a V. Lincecumii tanulmányozása szintén nem vezetett eredményre. Texasban ellenben oly különös szőlőfajok találtattak, a melyek ott kizárólag meszes, krétás talajokban tenyésznek. Texasban nagy kiterjedésű ilyen talajok van­nak, melyek Uj-Mexikó, Colorado és Arizona államokba is átnyúlnak, melyeket azonban Viallának már nem volt ideje beutazni, pedig azt hiszi, hogy ezekben is érdekes észleleteket tehetett volna. A texasi meszes talaj alkata csaknem mindenütt a következő: Nagy síkság, igen termékeny fekete földből álló felszínnel; az altalaj fehér meszes rétegből áll, mely repe­dezett és változó termékenységit, de mindig inkább puha. Ezen altalaj mélysége a felszín­től körülbelül 5 lábig váltakozik, de gyakran egészen a felszínre jut, ott hirtelen szétterjed s kréta és kova vegyülékkel bíró fehér talajt képez, mely termékenységre nézve a Charentes vidék krétás talajánál hátrább áll. Az altalaj ezen felszínre jutása gyakran nagy kiterjedésű területeken megszakítás nélkül mutatkozik, különösen a dombok oldalain, melyek 4—500 lábnál magasabbra emelkednek. A fensikok talaja termékenyebb s itt a meszes réteg vörö­ses földdel és kovás réteggel van vegyülve. Ezen talajokban tenyésznek a V. Berlan­dieri, V. Cinerea, V. üordifolia, V. Candicans, V. Monticola és V. Novo- Mexieana s ezeknek számos hybridácziói. Ezek közül a V. Novo-Mexicana, a V. Monticola, (mely azonos a Montana, Texana és Foexeana név alatt ismert fajokkal), továbbá a V. Candicans (vagy Mustang) csak ott dísz­lenek, hol a meszes, krétás talaj fekete, vörö­ses vagy iszapos földdel van vegyülve, ennél­fogva ezen fajok részint e miatt, ezenkívül a Monticola gyenge tenyészeténél fogva a Can­dicans pedig azért is, mert sima vesszői igen nehezen gyökereznek, a tulajdonképeni czélra nem alkalmasak. :DTíC7CT! ) N í VTAkA

Next

/
Thumbnails
Contents