Borászati Lapok – 20. évfolyam – 1888.

1888-01-07 / 1. sz

2. szám, 20-ik évfolyam. Az egyedüli amerikai szőlőfajok, melyek Vialla észleletei alapján a meszes és márgás talajokban való sikeres tenyésztésre alkalmasak­­nak látszanak, a következők: a V. Berlanderi, V. Cinerea és V. Cordifolia. E két utóbbi szőlőfaj a keleti államokban sokkal fejlettebb és erősebb tőkét és vesszőket képes producálni, mint a Ripáriák, különösen a Missisippi gazdag, homokos iszapjaiban, de szép életerős tenyészettel bírnak e fajok Texas­nak sovány száraz meszes talaján is, melyet az imént említettünk. Legjobban el van azon­ban terjedve Texasban V. J Berlandien, még pedig Texasnak olyan száraz vidékein, is,­hol már a V. Cinerea és V. Cordifolia sem tenyé­szik. A Berlandieri krétás sziklamálladékból álló oly terméketlen talajokban is díszlik, mely­ben már csak igen kevés növény tenyészik. A Vialla által szerzett becses tapasztalatok tehát mind a mellett szólnak, hogy a Berlandieri, Cinerea és Cordifolia szőlőfajok a sovány meszes talajokban is szépen díszlenek. E mellett nagy előnyük még az is, hogy a filloxerának igen jól ellenállanak, s a krétás talajokban alanyul is igen alkalmasak. Vialla ugyanis ilyen rossz talajban igen szép vegetáczióban lévő 2 éves ojt­ványokat látott, melyeknek 4 éves Berlandieri szolgált alanyul, mely spanyol szőlővel volt benemesítve. A meszes talajokon észlelt Berlandierinek és Cordifoliának jellemző sajátsága, hogy leve­lei vastagok, erősek, a levelek felülete arany­sárgába játszó zöld. A Cinerea levelei az előb­biekénél erősebbek, durvábbak, alakra nézve pedig kevésbé hosszúkásak. E három szőlőfajnak részint egymással, részint más fajokkal létrejött hybridácziói gyen­gébb tenyészetet tüntettek fel, s csak terméke­nyebb talajokon voltak találhatók, minélfogva ezekre Vialla súlyt nem fektetett s jelentésében velük nem foglalkozik. Megjegyzi ugyan Vialla, hogy a Berlan­dieri, Cinera és Cordifolia szőlőfajokra nézve fentiekben közölt eredményeket csak ezen államokban észlelt tenyészetéből s az ottani megfigyelésekből következteti, s habár nem tartja lehetetlennek, hogy az említett szőlő­fajoknak Európában való szaporítása nem ered­ményezné ugyanazt, a­mit ő Amerikában tapasz­talt, ezt még sem tételezi fel. Végül megjegyzi, hogy az utóbb említett három szőlő­fajnak az az egy hibája van, hogy simavesszőről az Európában szokásos eljárás szerint mindenik nehezen szaporítható, mert a vesszők nehezen gyökeresednek. Azt hiszi azon­ban, hogy az egyszemes szőlővesszőnek egyszerű melegágyban való gyökereztetése által, mely eljárás kevésbe kerül és Francziaországban már alkalmazásban van, Amerikában pedig nagy elterjedésnek örvend, e fajok sikeresen szaporíthatók lennének. Ezen jelentésével Vialla az amerikai ta­nulmány útjában szerzett érdekes tapasztala­tait korántsem merítette ki, hanem egy későbbi jelentésében elősorolni azon tényeket és körül­ményeket, melyek őt a fentiekben röviden is­mertetett meggyőződésre vezették és ezen jelentésében ki fog terjeszkedni a szőlőművelés, különböző szőlőbetegségek, borkészítés s a bor­kereskedés körül szerzett tapasztalataira is. E második jelentést, mely bizonyára nagy­becsű adatokat fog tartalmazni, szintén lesz szerencsénk annak idején megismertetni e lapok tisztelt olvasóival. Dr. L. F. A „BORÁSZATI LAPOK" TÁRCZÁJA. Miért tiltotta meg Mahomed az ő híveinek a bor élvezetét? Komor őszi nap estéje volt; a nedves köd oly sűrűen vette körül a gázlámpákat, hogy azok csak nagyon homályosan világították meg a környéket. Az eső is csepegett és én gondo­latokba merülve, bandukoltam a főváros üres utczáinak egyikén. Egyszerre csak érthetetlen mogorva emberi hangok zavartak fel elmél­kedésemből. Körültekintve magam mellett, egy egyént vettem észre, kinek öltözéke nem igen vallott jó ízlésre. Barna a rezszíne és a fején levő fez, mely valamikor alighanem vörös volt, egy jámbor muzulmánt ismertettek fel benne, ki kókusz­diókat kinált megvételre. Részint mert ezen egyén nekem feltűnt, részint pedig a kókusz­diók iránti érdeklődésből, a kinált gyümölcs­ből egy darabot megvásároltam, s minthogy annak árát az elárusító német nyelven adta tudtomra, megkérdeztem őt, hogy tulajdonképen hol legyen az ő hazája ? Mire­­azon választ nyertem, hogy Kairóból való. „Ön bizonyára muzulmán", folytattam kérdezősködésemet ? És ezen feltevésemben csakugyan nem csalatkoz­tam, mert kérdésemre az idegen azzal felelt: „Allah nagy és Mohamed az ő prófétája." Én átadtam a kókuszdióért járó összeget a próféta hívének és félig tréfásan azon kérdést intéztem hozzá, hogy nem tudná-e nekem megmondani­­ azt, hogy a próféta miért tiltotta meg az ő híveinek a borital élvezetét. Egy ideig az én muzulmánom szótlan maradt, de azután mintha­­ meggondolta volna a dolgot, megszólalt és késznek nyilatkozott a dolog mibenállásának elbeszélésére, ha őt jó baksisban (borravaló)­­ részesítendem. Ilyen válaszra, az igaz, nem voltam elké­szülve, hanem azt hittem, hogy ravaszul mint­­ az arabok azt tenni szokták, majd kitér kér­désem elől és nem kevésbé csudálkoztam tanú­sított közlékenysége felett. Néhány apró ezüst­pénzért azután beszélni kezdett az arabs, mire egy mellékutczába betértünk és ő az elbeszé­lést tört német nyelven emígy kezdé meg: ,A boldog időkben történt, midőn még a próféta az emberek közt a földön járt és őket tanainak követésére oktatá, hogy egy alkalommal a próféta néhány barátjával sétát tett a városka­puja elé. Itt egyházhoz értek, melyből kellemesen csengő dal volt hallható, s mely tele volt jó kedvű, mulató emberekkel. A próféta, kinek ezen viga­lom feltűnt, annak oka iránt tudakozódott. Mire kísérői azt válaszolták , hogy a bor az, mi az embereket olyan jókedvűekké hangolja és elfe­lejteti velök a gondtelt élet keserveit." A próféta erre azt felelte, hogy: „Jól van ez így na­gyon, hogy van az embereknek olyan búfelejtő szerük, melylyel a gondokat elűzni képesek; legyenek tehát vígak és mulassanak." De mi­dőn estefelé a próféta kísérőivel ismét azon ház elé ért, akkor abból már hatalmas lárma volt hallható, az asszonyok irtózatosan visí­tottak, a férfiak pedig heves szóváltást és ve­szekedést folytattak. Ekkor ismét megkérdezte a próféta a változott viszonyok okát. Mire kisérői azon választ adták: „hogy a duhajkodók a borból most már sokat élveztek és a bor szesze az, mi elméjüket annyira megzavarja, hogy vesze­kedőkké lesznek és az állatokhoz lealacsonyul­nak." A midőn Mohamed ezt hallotta, nagyon megboszankodott, s ezen szavakra fakadt: „No hát akkor én megtiltom az én népemnek a bor élvezetét, hogy ne veszekedhessen és ne zavarhassa meg a békét a földön. És a­ki csak egy csepp bort is fog inni, ne juthasson soha az örök élvezetek hónába." Erre a próféta megátkozta a szőlőtőt és barátaival visszatért a városba. Eddig a kókuszdió­ elárusító elbeszélése, mit én megköszöntem, ő pedig a legközelebbi utczában ismét eltűnt. Nem régen ezen elbeszélés ismét eszembe jutott és én tudakozódni kezdtem az iránt, hogy a mohamedánusok által a borélvezet tilalma jelenleg meg lesz-e még tartva és milyen mér­tékben ? Mire megtudtam azt, hogy hivatalos lakomák alkalmával bort ugyan nem isznak, de pezsgőt, aszúbort és likőröket igen, s hogy mindazok, kik nyilvánosan bort inni vagy olyant kimérni merészelnek, a kadi (biró) által szi­gorúan megbüntettetnek. Mennyire boldognak éreztem én magamat ennek hallatára, hogy nem vagyok muzulmáni és legott egy jóhirű vendéglőbe mentem, egy palaczk neszmélyire és mindaddig boldog is voltam, mig csak az utolsó csöpp ki nem ürült belőle. „A. W. Z.«­ l. Nehezen tisztuló új borok kezeléséről. Köztudomású dolog, hogy a nehezen tisztuló új borok az év elején igen sok bortermelőnek meg­keserítik napjait, de a vevők is pórul járnak gyak­ran az új borok zavaros voltának hibás megítélése által. Ezért tehát mindenekelőtt szükséges a bornak megzavarodását előidéző okokat kipu­hatolni, melyek nagyon különfélék lehetnek, így például ha a must sok czukrot tartalmazott az erjedésnek vége felé gyakran igen parányi élesztősejtek képződnek, melyek későbben, midőn az erjedés majdnem bevégződött, csak nagyon lassan ülepednek le. Ha az erjedés folyama kéneze által vagy ta­lán a seprő egy részének eltávolítása, a hűvös őszi időjárás, hideg pincze, vagy az igen sokszor jelen­levő eczetsav folytán lett megakasztva,akkor a bor bizonyára még nagyobb mennyiségű czukrot tartalmaz s igy a bornak megtisztulása, a még folyton tartó csendes erjedés által van hátráltatva. Az eczetsav, mely a szüret alkalmával a levegőnek behatása alatt fejlődött, mindig meg­lassítja a bor szeszes erjedését, de nem aka­dályozza meg a czukorból származó nyálkás anyagok képződését. Nyálkás anyagok, melyek a borok megtisztulását akadályozzák, az új boroknál nagyon gyakran fordulnak elő és ezek az eczetsav hozzájárulása nélkül is létre­jöhetnek. A legtöbb esetben azonban a nyálka­képződés és ennek folytán a bor állapota, az eczetsav jelenlétéről tételeztetik fel. E szerint tehát nagy okunk van az összetaposott, de még le nem szűrt szőlőt, valamint az új bort is, a levegő behatásától lehetőleg megóvni, hogy az eczetsav képződés megakadályoztassák. Új borok, melyek már majdnem megtisz­tultak, ismét zavarosak lehetnek a borseprő egy részének szétbomlása, vagy a levegőnek behatása folytán. Ez eset könnyen áll be akkor, ha a szőlőfürtök egy része rothadt volt. Ha a bor egészséges és már egészen vagy majdnem egészen kierjedt, és csak igen apró élesztősejteket tartalmaz, akkor az lassanként magától is meg fog tisztulni, de siettetni lehet a tisztulást, ha a bort egy kénezett hordóba átfejtjük és ha még jelenlévő czukor némi utó­erjedést is okozna, az csak jelentéktelen lehet s miharabb meg fog szűnni. Ha pedig a bor félbeszakított erjedés foly­tán még nagyobb mennyiségű czukrot tartal­maz, akkor a tétlen várakozás, valamint a bornak kénezett hordóba leendő átfejtése is, a borra igen hátrányos következményekkel jár­hatna, mert a leüllepedett seprő legnagyobb része, — főleg gyenge boroknál — ha az még továbbra is a borban hagyatna, különösen rossz pinczében, részben könnyen felbomol­­hatna. A bor nyálkás és még zavarosabb­­­lehet, mihelyest a melegebb időjárás bekövet­kezik s minthogy a seprő kiválása folytán maga a bor, már csak kevés élesztővel érint­kezik, könnyen nyálka és tejsav képződés áll­hat be, mi aztán a czukrot borszesz helyett, az előbb említett anyagokká változtatja át. Ha ilyenkor a bor felületétől a levegő nem lesz távol tartva, az eczetsav is könnyen kifejlőd­hetik különösen akkor, ha abból valami a bor­­ban már jelen volt. Ha az ilyen bort kénezett hordóba átfejtenénk, az erjedés végkép elfoj­­tatnék, ha pedig bevárjuk, a­mig a kénessav egy része elillant, másik része pedig kénsavvá elegyült, akkor melegebb idő beálltával, még egy erős erjedés is bekövetkezhetne, vagy a 1888. január 14.

Next