Borászati Lapok – 32. évfolyam – 1900. 27-52. sz.
1900-07-01 / 27. sz
XXXII. Évfolyam, 20. szám Budapest, luvi julius l. Árjegyzék ugyanott kaphat*. Hirdetési mellékletek jutányom árban fogadtatnak el. Előfizetési feltételek: Egész évre 10 kor. — fill. Félévre „. 5 „ — „ Negyedévre... 2 „ 50 „ A német birodalom államaiba egész évre 12 korona. Európa egyéb államaiba, valamint Afrika, Amerika és Ausztráliába 14 korona. A SZŐLŐ ÉS BORGAZDASÁGI LAPOKKAL EGYESÜLT KIADÁS. Megjelen minden vasárnapon. Szerkeszti és kiadja: BAROSS KÁROLY. Felelős szerkesztő: Dr. DRUCKER JENŐ. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez, az előfizetési és hirdetési pénzek a kiadóhivatalhoz czimzendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Üllői út (Köztelek). Hirdetéseket a lap kiadóhivatala vesz fel. TARTALOM: Oldal Előfizetési felhívás 555 Még néhány szó a „Szőlőművelés politikájáéhoz. Irta: Láczay László 555 A rekonstrukczió amerikai fajokkal. Irta : Kövessy Ferencz 556 A Metszésről — 561 Modern csemegeszőlő berendezése. Irta : Erdmann Róbert 563 Szőlőbetegségek 565 Vegyes hirek. 565 Elvi jelentőségű határozat. — Filoxera-zárlat. — A szőlő állása.. — Tömeges borhamisítás. — Kedvezmény a kénporszállitásánál. — Külföldi hang szőlészetünk jövőjéről. — A peronospora Görögországban 566 Tudósítások 566 Levélszekrény 566 Hirdetések ... __ 567 Előfizetési felhivás. a „Borászati Lapok* 1900. második felére. A „Borászati Lapok* előfizetési ára: Egész évre ! 10 kor. — fill* Fél évre . • 5 ., — „ Negyed évre 2 „ 50 „ A „Borászati llapok" olvasóit tisztelettel kérjük, p~att nyitsák meg mielőbb előfizetésüket, nehogy a lap küldése fennakadást szenvedjen. Kérjük terjeszstték körükben lapunkat. Még néhány szó a „Szőlőművelés politikájáéhoz. Irta : Láczay László. Sárospatak, jun. 26-án. E lapok szerkesztő-tulajdonosának jelzett czikksorozata országszerte méltó feltűnést keltett. Éles kritikai elmével szedte sorba telepitési bajainkat s jelölte ki az utat, melyen szőlőművelési politikánknak haladni kellene. Az ojtványtermelés kérdésének taglalásánál azonban túlságba esett, amennyiben a fásojtványok tapasztalt pusztulására mutatva, a fásojtási rendszer elejtését s a zöldojtásra való áttérést hozza javaslatba. Ezért igen helyénvaló volt, hogy egy jeles veterán e lapok 18-iki számában a megtámadott fásojtványok védelmére kelt. Mert ama jeles czikksorozat meggyőző iránya a már is tért vesztett fásojtási rendszerben való bizodalom megingatására vezetett volna. Holott Francziaország viruló szőlészete ezen az alapon épült fel. Reám senki se mondhatja, hogy mióta e lapok igénytelen felszólalásaimnak tért adnak, a fásojtványokkal rokonszenveztem volna. Mindig ostoroztam a fásojtási rendszer dédelgetését és hat évig küzdöttem a háttérbe szorított zöldojtásnak jogos rangjába való helyezése érdekében. De sohase mondtam azt, hogy az ojtványok fás szerkezetében, hanem hogy a nemesítés módjában, a forradás tökéletlenségében van a hiba. Minden alkalommal pedig tapasztalati alapokon hirdettem, hogy minden ojtvány egyenlően jó, akár zölden, akár fásan, akár egyik, akár másik ojtásnem és kertészeti fogás szerint készült, ha az ojtás sebhelyeit a forradás hegszövetei köröskörül teljesen bevonják és a háncskörületen sehol sem marad nyitott seb, ahol a beszáradás kezdetét vehetné. És az egyes ojtásnemek rangbéli elsőbbsége csak a körül foroghat, vajjon melyik tud a legolcsóbban ilyen jó oítványokat a legnagyobb mennyiségben előállítani. És azt se tartom megrovandónak, hogy veterán szaktársunk — a szerkesztő megjegyzése szerint — előszeretettel hordozta fel érveit álláspontja támogatására. Mert manapság a jobbára intelligens kezekben lévő telepítésnek számos gyakorlati szakembere van már minden hegyvidéken s kihámozzák azok az igazságot. De az igaznak meg is van az az ereje, hogy utóvégre is utat tör magának. Teljesen osztom tehát érdemes ügytársamnak érvelését. És mindig túlzásnak tartottam, midőn az egyes vidéki tudósítók azokat a 70—90%-os zöldojtási eredményeket jelentgették. Mert mindig az átlagos viszonyokat kell ám mérlegelni. Tessék csak számot vetni, hány ojtvány pusztul el, ha az ojtás után hideg idő köszönt be, hányat tör ki a szél, hát még egy vihar, hány vész ki tartós esőben, mennyi a szoros kötés, a munka gondatlansága, az anyag hibás volta, felkötés, leoldás, tisztogatás stb. stb. sokféle megmunkálás következtében ? És mindezek után mennyi marad beéretlen, ha korán köszönt be az ősz, vagy csapadékdús az évszak ? Így azután, ha ezekkel az igaz számokkal dolgozunk, az eredmény a 30—35% közt fog mozogni. Nyolcz évi gyakorlatomban — nagyüzemben — 50% volt a legkedvezőbb eredményem. És azután vegyük csak, hogy egy hold területet három éven át kell megművelni, hogy azon 4—5000 db. ojtványt termeljünk. Mert a kiültetett aranyvesszőt észszerűleg csak a harmadik évben ojthatjuk be. Csak akkor, a nedváramlat túlbősége eszközölhet tömeges foganási és beérlelési eredményt. Három éven át kell tehát nagy területet gondozni, művelni, hogy ahhoz az 50% legkedvezőbb hányadhoz jussunk. Igen-igen sok pénzt és gazdai gondosságot emészt tehát fel az a zöldojtvány, míg vele oda kerülünk, ahol a fásojtványok egyszerű kiültetésénél vagyunk. És aztán, hány év kell ahhoz, míg egy zöldojtásra berendezett tábla minden tőkéje megnemesíttetik ? Mily gondot, mily figyelmet követel később az egyes, elszórtan fekvő tövek külön beojtása, tisztogatása, ellenőrzése, gondozása évek során keresztül ? Míg a vesszőtermelés nyereséges üzletág volt, ez a sok hátrány a termelt alany árában némi equivalens értéket nyert. De maholnap a túlprodukczió miatt az alanynak csak tüzelési értéke jöhet tekintetbe. Ne essünk épen ezért tulságokba. Ne kicsinyeljük a fásojtványok határozott előnyeit. Mert ha sikerül ezt a 30—50% számarányt a fásojtványoknál is elérnünk — pár évre rá — senki sem ejt zölden. pinczegazdasági czikkek, legjobb minőségben és legjutányosabban beszerezhetők a Magyar Mezőgazdák Szövetkezeténél, Budapest, V., Alkotmány u. 31. Mai számunk 1. oldal.