Borászati Lapok – 32. évfolyam – 1900. 27-52. sz.

1900-07-01 / 27. sz

XXXII. Évfolyam. 2?. szám Budapest, l^uin juiius l. Előfizetési feltételek: Egész évre 10 kor. — fill. Félévre „. 5 „ — „ Negyedévre... 2 „ 50 „ A német birodalom államaiba egész évre 12 korona. Európa egyéb államaiba, valamint Afrika, Amerika ós Ausztráliába 14 korona. A SZŐLŐ ÉS BORGAZDASÁGI LAPOKKAL EGYESÜLT KIADÁS. Megjelen minden vasárnapon. Szerkeszti és kiadja: BAROSS KÁROLY. Felelős szerkesztő: Dr. DRUCKER JENŐ. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez, az előfizetési és hirdetési pénzek a kiadóhivatalhoz czimzendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Üllöl-út (Köztelek). Hirdetéseket a lap kiadóhivatala vess fel. Árjegyzék ugyanott kaphat*. Hirdetési mellékletek jutányo* árban fogadtatnak el. TÁRTALOM: Oldal Előfizetési felhivás 555 Még néhány szó a „Szőlőmüvelés politikájáéhoz. Irta: Láczay László 555 A rekonstrukczió amerikai fajokkal. Irta : Kövessy Ferencz 556 A Metszésről — 561 Modern csemegeszőlő berendezése. Irta : Erdmann Róbert 563 Szőlőbetegségek 565 Vegyes liirek. 565 Elvi jelentőségű határozat. — Flloxera-zárlat. — A szőlő állása.. — Tömeges borhamisítás. — Kedvezmény a kénporszállitásánál. — Külföldi hang szőlészetünk jövőjéről. — A peronospora Görögországban 566 Tudósítások 566 Levélszekrény 566 Hirdetések ... __ 567 Előfizetési felhivás. a „Borászati Lapok* 1900. második felére. A „Borászati Lapok* előfizetési ára: Egfész évre í ÍO kor. — fill* Fél évre . • 5 ,, — „ Kegyed évre 2 „ 50 „ A „Borászati Ijapok" olvasóit tisz­telettel kérjük, p~a§r njitsák meg mi­előbb előfizetésüket, nehogy a lap küldése fennakadást szenvedjen. Kérjük terjeszsfték körükben la­punkat. Még néhány sxó a „Szőlő­művelés politikájáéhoz. Irta : Láczay László. Sárospatak, jun. 26-án. E lapok szerkesztő-tulajdonosának jelzett czikksorozata országszerte méltó feltűnést kel­tett. Éles kritikai elmével szedte sorba telepi­tési bajainkat s jelölte ki az utat, melyen szőlőművelési politikánknak haladni kellene. Az ojtványtermelés kérdésének taglalásánál azonban túlságba esett, amennyiben á fás­ojtványok tapasztalt pusztulására mutatva, a fásojtási rendszer elejtését s a zöldojtásra való áttérést hozza javaslatba. Ezért igen helyénvaló volt, hogy egy jeles veterán e lapok 18-iki számában a meg­támadott fásojtványok védelmére kelt. Mert ama jeles czikksorozat meggyőző irálya a már is tért vesztett fásojtási rendszerben való bizo­dalom megingatására vezetett volna. Holott Francziaország viruló szőlészete ezen az alapon épült fel. Reám senki se mondhatja, hogy mióta e lapok igénytelen felszólalásaimnak tért adnak, a fásojtványokkal rokonszenveztem volna. Mindig ostoroztam a fásojtási rendszer dédel­getését és hat évig küzdöttem a háttérbe szorí­tott zöldojtásnak jogos rangjába való helyezése érdekében. De sohase mondtam azt, hogy az ojtványok fás szerkezetében, hanem hogy a nemesítés módjában, a forradás tökéletlenségé­ben van a hiba. Minden alkalommal s pedig tapasztalati alapokon hirdettem, hogy minden ojtvány egyenlően jó, akár zölden, akár fásán, akár egyik, akár másik ojtásnem és kertészeti fogás szerint készült, ha az ojtás sebhelyeit a forradás heg-szövetei köröskörül teljesen bevonják és a háncskörületen seholsem marad nyitott seb, ahol a beszáradás kezdetét vehetné. És az egyes ojtásnemek rangbéli elsőbbsége csak a körül foroghat, vájjon melyik tud a leg­olcsóbban ilyen jó ojtványokat a legnagyobb mennyiségben előállítani. És azt se tartom megrovandónak, hogy ve'érán szaktársunk — a szerkesztő megjegy­zése szerint — előszeretettel hordozta fel ér­veit álláspontja támogatására. Mert manapság a jobbára intelligens kezekben lévő telepítés­nek számo3 gyakorlati szakembere van már minden hegyvidéken s kihámozzák azok az igazságot. De az igaznak meg is van az az ereje, hogy utóvégre is utat tör magának. Teljesen osztom tehát érdemes ügytár­samnak érvelését. És mindig túlzásnak tartot­tam, midőn az egyes vidéki tudósítók azokat a 70—90%-os zöldojtási eredményeket jelent­gették. Mert mindig az átlagos viszonyokat kell ám mérlegelni. Tessék csak számot vetni, hány ojtvány pusztul el, ha sz ojtás után hideg idő köszönt be, hányat tör ki a szél, hát még egy vihar, hány vész ki tartós eső­ben, mennyi a szoros kötés, a munka gon­datlansága, az anyag hibás volta, felkötés, le­oldás, tisztogatás stb. stb. sokféle megmun­kálás következtében ? És mindezek után mennyi marad beéretlen, ha korán köszönt be az ősz, vagy csapadékdus az évszak ? Igy azután, ha ezekkel az igaz számok­kal dolgozunk, az eredmény a 30—35% közt fog mozogni. Nyolcz évi gyakorlatomban — nagy üzemben — 50% volt a legkedvezőbb eredményem. És azután vegyük csak, hogy egy hold területet három éven át kell meg­művelni, hogy azon 4—5000 db. ojtványt termeljünk. Mert a kiültetett alanyvesszőt ész­szerüleg csak a harmadik évben ojthatjuk be. Csak akkor, a nedváramlat tulbősége eszközöl­het tömeges foganási és beérlelési eredményt. Három éven át kell tehát nagy területet gon­dozni, művelni, hogy ahhoz az 50% legked­vezőbb hányadhoz jussunk. Igen-igen sok pénzt és gazdai gondosságot emészt tehát fel az a zöldojtvány, mig vele oda kerülünk, ahol a fásojtványok egyszerű kiültetésénél vagyunk. És aztán, hány év kell ahhoz, mig egy zöld­ojtásra berendezett tábla minden tőkéje meg­nemesittetik ? Mily gondot, mily figyelmet kö­vetel később az egyes, elszórtan fekvő tövek külön beojtása, tisztogatása, ellenőrzése, gon­dozása évek során keresztül ? Mig a vessző­termelés nyereséges üzletág volt, ez a sok hátrány a termelt alany árában némi equi­valens értéket nyert. De maholnap a tul­produkczió miatt az alanynak csak tüzelési értéke jöhet tekintetbe. Ne essünk épen ezért tulságokba. Ne kicsinyeljük a fásojtványok határozott előnyeit. Mert ha sikerül ezt a 30—50% számarányt a fásojtváayoknál is elérnünk — pár évre rá — senki sem ojt zölden. pinczegazdasági czikkek, legjobb miniségben és legjutányosabban beszerezhetők a Magyar Mezőgazdák Szövetkezeténél, Budapest, V., Alkotmány-u. 31. Mai számunk 1$ oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents