Borászati Lapok – 33. évfolyam – 1901. 27-52. sz.

1901-07-07 / 27. sz

27. SZÁM. 33-IK ÉVFOLYAM. szolgáltak ülő- és ürülőhelyül, ha látjuk, hogy a taposó ember egyes vidékeken mily piszkos csizmával lép a taposózsákra, vagy ha mezítelen lábbal tánczolja is szét a fürtöket, lábszáráról az éves piszkot a felfrecsegő kadarka, kövidinka, mézes fehér, ezerjó stb. igazán jó nedve mossa le. Finom értékű és ízlésű, bort fogyasztani szerető ember ha ezt látja, undorral fordul el a borospohártól. Mióta a permetezés az évi rendes szőlőmunkálatok sorába tartozik, nem egyszer voltam már szemtanúja, hogy a perme­tező folyadéktól egészen kékké lett félfenekü hordókba avagy kádakba lóditották be a lesze­dett fürtöket s az azokban meggyülemlett mustot minden aggodalom nélkül öntötték a többi közé. Hogy okozott-e ez valami kárt vagy kellemet­lenséget, azt nem tudom, de hogy okozhat, ennek lehetősége nincsen kizárva, ha tudjuk azt is, hogy a rézgálicz nem tartozik az ártatlan anyagok sorába. A csökkent borfogyasztásnak okozói jelen­tékeny mértékben maguk a korcsmárosok is, akiknek tyúkszemét pedig nagyon is nyomja az üzlet pangása. Közismert dolog, hogy nagyobb városok­ban már ősidőktől fogva tiszta, vegyészeti mani­pulácziókon át nem utaztatott bort kapni s majdnem a lehetetlenség sorába tartozik s ujabb i­dőben ezen keverési szenvedély kezdett még­­a legutolsó falusi korcsmárosnál is lábrakapni. Már évtizedek óta figyelemmel kisérem a korcsmákat, mint egykori megyei tisztiorvosnak hatáskörömbe tartozott a bornak s egyéb szeszes italoknak a vizsgálata is, fájdalom azon tapasz­talatot szereztem, hogy a korcsmák nagy részé­ben hiba van nemcsak a kréta, de a hordó körül is. Tessék csak megfelelő jó árut nyújtani, a nyomott pénzügyi viszonyok daczára is, a fogyasztás tekintetéből nem lesz századrésznyi panasz sem, mint van most. Sokan azt az ellenvetést teszik, hogy már a termelőnél esett át a bor a keresztségen, a vegyészettel a termelő pinczéjében ismerkedett meg a bor, hogyan adhasson így a korcsmáros vegyileg tiszta bort, mikor már össze-vissza misch-mascholt bort vett. Erről fentebb már megemlékeztem s most még azt jelzem, hogy az ilyen rosszlelkű termelőnek tessék a körmére koppintani! Mire való az országos vegykisérleti állomás, mire valók a hites vegyészek, tessék a bort olyan kikötés mellett megvásárolni, tekintet nélkül a személyre akitől vesz vagy akar venni, hogy aláveti magát a törvényes következmé­nyeknek. A kereskedők borosüvegeit sem ok nélkül lepi be a por és lepi el a pókháló. Czifrábbnál­czifrább czimkékkel, szebbnél-szebb ónkupokkal látják el az izléses-formás üvegeket, kiszolgálás alkalmával díszes, egyes-kettős, színes, zöld, sárga, piros, selyempapirosba csomagolják azt, ugy, a szomjas torok epedve várja, hogy mi­előbb bekebelezhesse s mily vastag csalódás a dugó kihúzása után, épen olyan, mint a suhogó selyemuszálya, a természetes arczpirt karmin­ál kölcsönző, bájait, kecseit kalmár módon­­piaczra hordó nagyvilági hölgyben. A bornak megízlelése után, magyar kifejezéssel élve, se sava, se borsa, sem iz, sem bűz, sem lényeg, sem tartalom. Megengedem, hogy vannak jónevű keres­kedőink s igazán szomorú és a föld poráig le­sújtó jelenség lenne, ha nem volnának ilyenek, akik a tisztesség egyenes útján haladnak s arról egy perczre sem térnek el, de úgy kellene, hogy a nagy többséget ezek képviselnék, ne pedig a kissebbséget. Micsoda egy csepp a tenger vizében, az nem fog ott sem árapályt, sem árdagályt okozni. A megcsökkent borfogyasztásnak nemzet­gazdasági okai is vannak, amely okok minden téren tapasztalhatók s egyetlen szóval fejez­hetők ki. Pangás, ez a jelszó, hogy pangás. Földmives, iparos, kereskedő, kézi és szellemi munkás egyaránt a pangásról panaszkodik. Ott, hol pangás a panaszlott jelszó, ott a bevétel és kiadás közötti egyensúly igen gyorsan fel­bomlik. Ott ahol a bevétel nem fedezi a kiadás szükségletét, ott a takarékosságnak kell előtérbe lépni és beállanak a nélkülözések. Nélkülözni kell a nélkülözhetőket. A nélkülözéseket első­sorban a lakás kényelmén kezdik meg, folyta­tódik majd az élvezeteken, a mulatságokon, azután sorra kerül a ruházatbani takarékosság, végezetre a táplálkozásra kerül a sor. A termelők a fogyasztóknak aránytalanul kisebb hányadát képezik s a termelők egy része, a vagyonosabb rész fogyasztóként fog szere­pelni, ha mégegyszer olyan magas lesz is a fogyasztási adó, a kevésbé vagyonos rész, a mindennapi gondok súlya alatt nyögő rész azonban csak addig marad fogyasztó, míg az ellenőrző közegek részéről nem lett terménye megadózás alá felvéve. Ekkor passzív állás­pontra helyezkedik s várja a jó szerencsét a mig terményén tul tud adni. Főfogyasztóknak maradnának általában a kisiparosok, a földmivelők, a napszámosok, szatócsok s több efélék, — de hogyan marad­janak meg állandó borfogyasztókul, ha jövedel­mük nem áll helyes arányban a költekezéssel. Hogyan adjon 36—40 krajczárt egy liter bor­ért az a napszámos, a­kinek napi bére 50 kraj­czártól 80 krig áll, akire otthon várnak az éhező, télen át e mellett még didergő család­tagok ? Mindenre kell telni, csak borra nem telik. Ilyen a sorsa az egykori hét szilvafás nemesség unokáinak is, ilyen a sorsa az 1/4 telket túró-fúró földmívesnek, ilyen a kisiparos jelentékeny részéé, aki mindig munkára és munka után áhítozik. Keresne, dolgozna, fáradna ezer örömmel csak volna kinek dolgoznia és kitől keresnie. A borfogyasztási adó felemelése előtt Kecskeméten minden lépten-nyomon a házak falára és a kerítésekre leirva találtak: a jó bornak literje 14 kr., ritkaságszámba ment a hol 18 krajczárra volt kiírva. Ezen ár mellett az említettem fogyasztók megengedték maguk­nak azt a luxuskiadást, hogy vasárnaponként vagy ünnepnapokon lekerült az asztalról a megviselt viaszos vászon, fehér abrosz lépett a helyére s ennek tiszteletére egy-két liter — néha több 14 krajczáros literecske is. Ezeket tekintem én a megcsökkent bor­fogyasztás okainak. „Folle causum sollitur effectus", szüntesd meg az okot, megszűnik az okozat. De ez nem oly könnyű feladat amint gondolnánk első pillanatra. Azon okok, a­melyek a termelők és továbbítók részéről a borfogyasztást hátrányosan befolyásolják megszüntethetők társadalmi és törvényhozási úton. Társadalmi úton ugy, hogy kitanitatnak a szőlő- és borkezelés minden féleségére, kitaníttatnak az azzal való bánás­módra, kitaníttatnak a tisztaságra s ezen ki­tanitás rendszeresíthető a vándortanítók utján s rendszeresíthető a termelők és továbbítók ré­szére azok kioktatására szolgáló útmutatások, rövid, de velős könyvek közreboc­sájtása által s örömmel jelezhetem, hogy e tekintetben a szük­ségletnek megfelelő könyvecskékkel már is rendelkezünk, ilyen a Molnár-féle szőlőmivelési káté, a földmivelési minisztérium által kiadott Útmutatás a szőlőmivelésre és Útmutatás a must és bor okszerű kezelésére. Törvényhozási úton nem elég a most érvényben levő s a borhamisításokra vonatkozó törvény, ez gyenge, gyermeki ijesztgetés csak, mi az száz, kétszáz, háromszáz forint pénzbírság istentudja hány száz hektoliterre menő borhamisítás után. Drákói törvényt kérünk e tekintetben, nemcsak pénzbírságot de a személyes szabadság tartós elvesztését is, egyszer mindenkorra megfosz­tani üzletnyitási és vezetési jogától, a legkisebb pénzbírság 1000 frt, a börtönből kóstolónak legkevesebb egy év. Ilyen körülmények között tessék megkísérleni a borhamisítást. A csökkent borfogyasztás útjába az állam részéről gördített akadály elhárítása kemény tuskót képez, a­melyből a belevágott fejszét nagyon nehéz kivenni. Erre legalább egyhamar nincsen kilátás, ezt vehetjük ki a pénzügy­miniszternek a paksi szőlősgazdák kérvényére az országgyűlésen tett nyilatkozatából, kijelen­tette, hogy nincsen azon helyzetben, hogy a törvényhozás elé a leszállítás iránt javaslatot terjeszthetne be, ami annyit tesz, hogy várjatok de ne reméljetek. Ha lendületet vesz a földmivelés, az ipar, a kereskedés, akkor van forgalom is, van pénz is, a­míg azonban a vagyonosodás ólomlábán jár, addig a tömegesebb borfogyasztás nem várható, nem remélhető. * * * Nemcsak a bor, de általában a szesztar­talmú italok, hivassanak azok bornak, sörnek, avagy pálinkának, Whyskinek, cognacnak, Allasch­nak vagy Benediktinernek, készüljön az rizsből vagy fenyőmagból, körte vagy szilvából, bor­seprűből vagy búzából, nemcsak élvezeti, de egyúttal tápszerek jellegével és bizonyos határig értékével is bírnak. Azon határon túl pedig idegmérgekké lesznek. A bor a szeszen kívül fehérnyeszerű­ anyagokat, sok czukrot, szénhydrátokat, nagy­mennyiségű növényi sót és aetherikus anyago­kat tartalmaz. Ezek képezik ételrendi értékét. Az aetherikus anyagok erősen ingerlik a gyomor falát és a hasnyálmirigyet s ezáltal előmozdítják a gyomor emésztését és a bevett zsírok felszívódását. A legkiterjedettebb mindennapi tapaszta­lat bizonyítja, hogy a szeszes italokat ősidőktől fogva az emberiség milliói használták és hasz­nálják s mértékletesen használva annak semmi kárát, ellenkezőleg jótékony hatását tapasztal­ták és tapasztalják. Visszaélve azonban a sze­szes italokkal az erkölcsiségre ható oldala lép előtérbe, a­melyet Paraces a­ következőkben fog­lal össze röviden, de velősen ir­igy: „A szesz mértéktelen használata által okozott nyomor oly nagy az emberiség között, hogy bátran mondhatni, hogyha a szesz isme­retlen lenne, a bűnök fele, a szegénység és a boldogtalanság nagy része eltűnnék a föld kerekségéről." „A bornak épen úgy mint minden szesz­tartalmú anyagnak az egész szervezetre ható hatása van. Mérsékelt adagok kellemes vidám­ság érzetét keltik fel, mely a bevétel után majdnem azonnal jelentkezik, ami első­sorban a gyomor idegeire történt helyi behatástól függ, másodsorban pedig a későbben bekövetkező fokozott szívműködésnek tulaj­donítható. Mint előbb említettem már, mérsékelt adagokban az emésztést előmozdítj­a, a zsírlerakódást ked­vezően befolyásolja, innét van az, hogy a szeszivók bizonyos ideig híznak és a véredény rendszerre kifejtett hatása folytán pozsgás vér­alkatot nyernek, arczukat kellemes prr borítja, későbben azonban az arcz üde színe eltűnik, felváltják azt rücskök, az úgynevezett rezes orr. Az idegrendszerben a gondolatképzés gyorsa­ságát fokozza, a gondolkodó képességét élénkíti, az izomerőt fokozza, a bőrlégzést, az el- és a kiválasztásokat előmozditja, fokozza ugy a bőr mint a tüdők valamint a vesék részéről. .Kór­­­tani hatása csakis nagyobb adagok bekebelezé­sénél jelentkezik és pedig nyomban s ekkor hatása önkivületlen állapotban nyilvánul, amit birói nyelven beszámithatlanságnak, köznyelven részegségnek hívnak, ez átmeneti jellegű s rövid tartalmú." „Ha azonban az illető a szeszélyezésben a mértékletesség határait sűrűn vagy naponta átlépi, veszélyes változásokat, úgynevezett mér­gezési jelenségeket okoz és állandósít a szerve­zetben." „Pe­rkes szerint az iszákosok közül fej-és idegbántalmakban 9'710, májbajokban 6'240, tüdőbajokban 33*150 vagyis e három csoporto­zatban 40'100% volt a halálozási perczent." *) Parkes: Gyakorlati egészségtan kézikönyve 452. lap. 536 1901. julius hó 7.

Next