Borászati Lapok – 33. évfolyam – 1901. 27-52. sz.
1901-07-07 / 27. sz
27. SZÁM. 33-IK ÉVFOLYAM. szolgáltak ülő- és ürülőhelyül, ha látjuk, hogy a taposó ember egyes vidékeken mily piszkos csizmával lép a taposózsákra, vagy ha mezítelen lábbal tánczolja is szét a fürtöket, lábszáráról az éves piszkot a felfrecsegő kadarka, kövidinka, mézes fehér, ezerjó stb. igazán jó nedve mossa le. Finom értékű és ízlésű, bort fogyasztani szerető ember ha ezt látja, undorral fordul el a borospohártól. Mióta a permetezés az évi rendes szőlőmunkálatok sorába tartozik, nem egyszer voltam már szemtanúja, hogy a permetező folyadéktól egészen kékké lett félfenekü hordókba avagy kádakba lóditották be a leszedett fürtöket s az azokban meggyülemlett mustot minden aggodalom nélkül öntötték a többi közé. Hogy okozott-e ez valami kárt vagy kellemetlenséget, azt nem tudom, de hogy okozhat, ennek lehetősége nincsen kizárva, ha tudjuk azt is, hogy a rézgálicz nem tartozik az ártatlan anyagok sorába. A csökkent borfogyasztásnak okozói jelentékeny mértékben maguk a korcsmárosok is, akiknek tyúkszemét pedig nagyon is nyomja az üzlet pangása. Közismert dolog, hogy nagyobb városokban már ősidőktől fogva tiszta, vegyészeti manipulácziókon át nem utaztatott bort kapni s majdnem a lehetetlenség sorába tartozik s ujabb időben ezen keverési szenvedély kezdett méga legutolsó falusi korcsmárosnál is lábrakapni. Már évtizedek óta figyelemmel kisérem a korcsmákat, mint egykori megyei tisztiorvosnak hatáskörömbe tartozott a bornak s egyéb szeszes italoknak a vizsgálata is, fájdalom azon tapasztalatot szereztem, hogy a korcsmák nagy részében hiba van nemcsak a kréta, de a hordó körül is. Tessék csak megfelelő jó árut nyújtani, a nyomott pénzügyi viszonyok daczára is, a fogyasztás tekintetéből nem lesz századrésznyi panasz sem, mint van most. Sokan azt az ellenvetést teszik, hogy már a termelőnél esett át a bor a keresztségen, a vegyészettel a termelő pinczéjében ismerkedett meg a bor, hogyan adhasson így a korcsmáros vegyileg tiszta bort, mikor már össze-vissza misch-mascholt bort vett. Erről fentebb már megemlékeztem s most még azt jelzem, hogy az ilyen rosszlelkű termelőnek tessék a körmére koppintani! Mire való az országos vegykisérleti állomás, mire valók a hites vegyészek, tessék a bort olyan kikötés mellett megvásárolni, tekintet nélkül a személyre akitől vesz vagy akar venni, hogy aláveti magát a törvényes következményeknek. A kereskedők borosüvegeit sem ok nélkül lepi be a por és lepi el a pókháló. Czifrábbnálczifrább czimkékkel, szebbnél-szebb ónkupokkal látják el az izléses-formás üvegeket, kiszolgálás alkalmával díszes, egyes-kettős, színes, zöld, sárga, piros, selyempapirosba csomagolják azt, ugy, a szomjas torok epedve várja, hogy mielőbb bekebelezhesse s mily vastag csalódás a dugó kihúzása után, épen olyan, mint a suhogó selyemuszálya, a természetes arczpirt karminál kölcsönző, bájait, kecseit kalmár módonpiaczra hordó nagyvilági hölgyben. A bornak megízlelése után, magyar kifejezéssel élve, se sava, se borsa, sem iz, sem bűz, sem lényeg, sem tartalom. Megengedem, hogy vannak jónevű kereskedőink s igazán szomorú és a föld poráig lesújtó jelenség lenne, ha nem volnának ilyenek, akik a tisztesség egyenes útján haladnak s arról egy perczre sem térnek el, de úgy kellene, hogy a nagy többséget ezek képviselnék, ne pedig a kissebbséget. Micsoda egy csepp a tenger vizében, az nem fog ott sem árapályt, sem árdagályt okozni. A megcsökkent borfogyasztásnak nemzetgazdasági okai is vannak, amely okok minden téren tapasztalhatók s egyetlen szóval fejezhetők ki. Pangás, ez a jelszó, hogy pangás. Földmives, iparos, kereskedő, kézi és szellemi munkás egyaránt a pangásról panaszkodik. Ott, hol pangás a panaszlott jelszó, ott a bevétel és kiadás közötti egyensúly igen gyorsan felbomlik. Ott ahol a bevétel nem fedezi a kiadás szükségletét, ott a takarékosságnak kell előtérbe lépni és beállanak a nélkülözések. Nélkülözni kell a nélkülözhetőket. A nélkülözéseket elsősorban a lakás kényelmén kezdik meg, folytatódik majd az élvezeteken, a mulatságokon, azután sorra kerül a ruházatbani takarékosság, végezetre a táplálkozásra kerül a sor. A termelők a fogyasztóknak aránytalanul kisebb hányadát képezik s a termelők egy része, a vagyonosabb rész fogyasztóként fog szerepelni, ha mégegyszer olyan magas lesz is a fogyasztási adó, a kevésbé vagyonos rész, a mindennapi gondok súlya alatt nyögő rész azonban csak addig marad fogyasztó, míg az ellenőrző közegek részéről nem lett terménye megadózás alá felvéve. Ekkor passzív álláspontra helyezkedik s várja a jó szerencsét a mig terményén tul tud adni. Főfogyasztóknak maradnának általában a kisiparosok, a földmivelők, a napszámosok, szatócsok s több efélék, — de hogyan maradjanak meg állandó borfogyasztókul, ha jövedelmük nem áll helyes arányban a költekezéssel. Hogyan adjon 36—40 krajczárt egy liter borért az a napszámos, akinek napi bére 50 krajczártól 80 krig áll, akire otthon várnak az éhező, télen át e mellett még didergő családtagok ? Mindenre kell telni, csak borra nem telik. Ilyen a sorsa az egykori hét szilvafás nemesség unokáinak is, ilyen a sorsa az 1/4 telket túró-fúró földmívesnek, ilyen a kisiparos jelentékeny részéé, aki mindig munkára és munka után áhítozik. Keresne, dolgozna, fáradna ezer örömmel csak volna kinek dolgoznia és kitől keresnie. A borfogyasztási adó felemelése előtt Kecskeméten minden lépten-nyomon a házak falára és a kerítésekre leirva találtak: a jó bornak literje 14 kr., ritkaságszámba ment a hol 18 krajczárra volt kiírva. Ezen ár mellett az említettem fogyasztók megengedték maguknak azt a luxuskiadást, hogy vasárnaponként vagy ünnepnapokon lekerült az asztalról a megviselt viaszos vászon, fehér abrosz lépett a helyére s ennek tiszteletére egy-két liter — néha több 14 krajczáros literecske is. Ezeket tekintem én a megcsökkent borfogyasztás okainak. „Folle causum sollitur effectus", szüntesd meg az okot, megszűnik az okozat. De ez nem oly könnyű feladat amint gondolnánk első pillanatra. Azon okok, amelyek a termelők és továbbítók részéről a borfogyasztást hátrányosan befolyásolják megszüntethetők társadalmi és törvényhozási úton. Társadalmi úton ugy, hogy kitanitatnak a szőlő- és borkezelés minden féleségére, kitaníttatnak az azzal való bánásmódra, kitaníttatnak a tisztaságra s ezen kitanitás rendszeresíthető a vándortanítók utján s rendszeresíthető a termelők és továbbítók részére azok kioktatására szolgáló útmutatások, rövid, de velős könyvek közrebocsájtása által s örömmel jelezhetem, hogy e tekintetben a szükségletnek megfelelő könyvecskékkel már is rendelkezünk, ilyen a Molnár-féle szőlőmivelési káté, a földmivelési minisztérium által kiadott Útmutatás a szőlőmivelésre és Útmutatás a must és bor okszerű kezelésére. Törvényhozási úton nem elég a most érvényben levő s a borhamisításokra vonatkozó törvény, ez gyenge, gyermeki ijesztgetés csak, mi az száz, kétszáz, háromszáz forint pénzbírság istentudja hány száz hektoliterre menő borhamisítás után. Drákói törvényt kérünk e tekintetben, nemcsak pénzbírságot de a személyes szabadság tartós elvesztését is, egyszer mindenkorra megfosztani üzletnyitási és vezetési jogától, a legkisebb pénzbírság 1000 frt, a börtönből kóstolónak legkevesebb egy év. Ilyen körülmények között tessék megkísérleni a borhamisítást. A csökkent borfogyasztás útjába az állam részéről gördített akadály elhárítása kemény tuskót képez, amelyből a belevágott fejszét nagyon nehéz kivenni. Erre legalább egyhamar nincsen kilátás, ezt vehetjük ki a pénzügyminiszternek a paksi szőlősgazdák kérvényére az országgyűlésen tett nyilatkozatából, kijelentette, hogy nincsen azon helyzetben, hogy a törvényhozás elé a leszállítás iránt javaslatot terjeszthetne be, ami annyit tesz, hogy várjatok de ne reméljetek. Ha lendületet vesz a földmivelés, az ipar, a kereskedés, akkor van forgalom is, van pénz is, amíg azonban a vagyonosodás ólomlábán jár, addig a tömegesebb borfogyasztás nem várható, nem remélhető. * * * Nemcsak a bor, de általában a szesztartalmú italok, hivassanak azok bornak, sörnek, avagy pálinkának, Whyskinek, cognacnak, Allaschnak vagy Benediktinernek, készüljön az rizsből vagy fenyőmagból, körte vagy szilvából, borseprűből vagy búzából, nemcsak élvezeti, de egyúttal tápszerek jellegével és bizonyos határig értékével is bírnak. Azon határon túl pedig idegmérgekké lesznek. A bor a szeszen kívül fehérnyeszerű anyagokat, sok czukrot, szénhydrátokat, nagymennyiségű növényi sót és aetherikus anyagokat tartalmaz. Ezek képezik ételrendi értékét. Az aetherikus anyagok erősen ingerlik a gyomor falát és a hasnyálmirigyet s ezáltal előmozdítják a gyomor emésztését és a bevett zsírok felszívódását. A legkiterjedettebb mindennapi tapasztalat bizonyítja, hogy a szeszes italokat ősidőktől fogva az emberiség milliói használták és használják s mértékletesen használva annak semmi kárát, ellenkezőleg jótékony hatását tapasztalták és tapasztalják. Visszaélve azonban a szeszes italokkal az erkölcsiségre ható oldala lép előtérbe, amelyet Paraces a következőkben foglal össze röviden, de velősen irigy: „A szesz mértéktelen használata által okozott nyomor oly nagy az emberiség között, hogy bátran mondhatni, hogyha a szesz ismeretlen lenne, a bűnök fele, a szegénység és a boldogtalanság nagy része eltűnnék a föld kerekségéről." „A bornak épen úgy mint minden szesztartalmú anyagnak az egész szervezetre ható hatása van. Mérsékelt adagok kellemes vidámság érzetét keltik fel, mely a bevétel után majdnem azonnal jelentkezik, ami elsősorban a gyomor idegeire történt helyi behatástól függ, másodsorban pedig a későbben bekövetkező fokozott szívműködésnek tulajdonítható. Mint előbb említettem már, mérsékelt adagokban az emésztést előmozdítja, a zsírlerakódást kedvezően befolyásolja, innét van az, hogy a szeszivók bizonyos ideig híznak és a véredény rendszerre kifejtett hatása folytán pozsgás véralkatot nyernek, arczukat kellemes prr borítja, későbben azonban az arcz üde színe eltűnik, felváltják azt rücskök, az úgynevezett rezes orr. Az idegrendszerben a gondolatképzés gyorsaságát fokozza, a gondolkodó képességét élénkíti, az izomerőt fokozza, a bőrlégzést, az el- és a kiválasztásokat előmozditja, fokozza ugy a bőr mint a tüdők valamint a vesék részéről. .Kórtani hatása csakis nagyobb adagok bekebelezésénél jelentkezik és pedig nyomban s ekkor hatása önkivületlen állapotban nyilvánul, amit birói nyelven beszámithatlanságnak, köznyelven részegségnek hívnak, ez átmeneti jellegű s rövid tartalmú." „Ha azonban az illető a szeszélyezésben a mértékletesség határait sűrűn vagy naponta átlépi, veszélyes változásokat, úgynevezett mérgezési jelenségeket okoz és állandósít a szervezetben." „Perkes szerint az iszákosok közül fej-és idegbántalmakban 9'710, májbajokban 6'240, tüdőbajokban 33*150 vagyis e három csoportozatban 40'100% volt a halálozási perczent." *) Parkes: Gyakorlati egészségtan kézikönyve 452. lap. 536 1901. julius hó 7.