Borászati Lapok – 42. évfolyam – 1910. 27-52. sz.

1910-07-03 / 27. sz.

26. SZÁM. 42-IK ÉVFOLYAM: volt bennszülöttek igen szívesen ittak bort, különösen bordóit. Egy Japánban székelő spanyol konzul írja jelen­tésében, hogy a japán kormány — tekintettel az ezen országban fokozódó borfogyasztásra — a ke­reskedelmi szerződéseknek legközelebb esedékes megújítása alkalmával a bortermelő európai országoknak bizonyos vámengedményeket szán­dékozik biztosítani e czikkre, természetesen a japán kivitelnek nyújtandó ellenérték fejében. Ha nem akarjuk, hogy más nemzetek meg­előzzenek, idejekorán hozzá kell látnunk a japán piaci meghódításához. Kínában még sokkal könnyebben fokozód­hatnék a borfogyasztás. E birodalomnak az utolsó népszámlálás alkalmával 420 millió lakosa volt. Ha e lakosságnak csupán 2°/'o-a bort innék, a mennyei birodalom borfogyasztása meghaladná Olaszország jelenlegi borfogyasztását. Ezenkívül megjegyzendő, hogy Kínában kb. 20,000 európai lakik, s hogy továbbá a kikötőkben megforduló hajók legénysége is nagyszámú fogyasztót jelent. Kínában az lenne leghatályosabb módja az olasz bor bevitelének, ha Kantonban és Sanghajban kis­árudákat állítanánk fel. Jelenleg Badolo foglal­kozik a tervvel, hogy a Keletre exportáló olasz borkereskedőket oly társaságba tömörítse, mely jó és olcsó bortípusokat állítana elő Olasz­országban és Kínában, később pedig Japánban kisárudákat állítana fel. Egyidejűleg a genovai kereskedelmi kamara is ilyen társaság létesí­tésén fárad. Végül megemlítem, hogy a római kereskedelmi kamara 250.000 líra hozzájárulást ígér olyan társaságnak, mely három millió líra alaptőkével oly czélból alakulna, hogy a róma­vidéki borokat export alakjában értékesítse. A jégverés ellen való védekezés. Irta: Jelenszky Rajmund. Tele, jul. 1. Igen sűrüen olvassuk ugy a szak-, mint a napilapokban, hogy nagy kárt okoz a jégverés kivétel nélkül vetésben, gyümölcsösben és ter­mészetesen a szőlőben, sőt talán ebben tombolt legjobban. S mi gyenge emberek, kik korszakot alkotó találmányokat hozunk nyilvánosságra, kik felrepülünk a jégfelhőkig, nem csinálhatunk egyebet, minthogy egy jégverés hallatára vagy láttára sajnálatunkat fejezzük ki. Vagy talán van védekező módunk? Igen. Volt kettő, de már csak egy van még valamennyire használatban, ez a biztosítás. A viharágyu bömbölése nem tudta a határról visszariasztani a garaboncziás deákot, melynek sárkánya erősebb a földi halandó elmés találmányú szerkezeténél s igy sutba kellett dobni. A biztosítás is olyan védekező mód csak, hogy a nagy gazdák használhatják inkább, mert a kisgazdának nincs hozzá pénze. Panaszkodhatunk még a karó drágaságára. Ez ugyan már könnyebb mizéria a jégverésnél, mert ha fa nincs, készítünk vasból vagy czement­ből, illetve folyamodunk a dróthoz. Az előbbi kettőnek alkalmazásánál a kisgazda azonban megint leszorul, hiszen ez is „drága". A drótnál még megállhatunk alkudni, mert ezt a föld­mivelési miisztériumtól protekc­iós árral lehet beszerezni. Csak alkalmazása jön kérdésbe, mert igen sokféleképen lehet kifeszíteni. Jégverésnél kezdtem s áttértem a karóbőjtre. Ezt azért teszem így, mivel egy csapásra két legyet akarok ütni. Térjünk elébb a karózás jelöltjére, a dróto­zásra. Ehhez szükséges ahány tőke, annyi fél tégla vagy ugyanoly nagyságú kő. Lehet apró, 60—70 cm. hosszú karót is használni ehelyett, de ha azt számítjuk, hogy nincs és ami van, drága, jobb a tégla (kődarab), mert ezt rotha­dása folytán nem kell nyítani, de szerintem olcsóbban is szerezhető be a karónál. Szükséges még 15—20 cm. átmérőjű keményfaoszlop, sür­göny­ és telefondrót. A felállítás — kifeszítés — következőképen történik. A fél téglára (kőre) rátekerünk egy 1 méteres hosszú sürgönydrótot olyformán, hogy a közepe a téglára lesz csavarva s az erről leálló két vége egymással összetekerve orsó­szerüen, a két végét ugy illeszszük össze, hogy hurkot képezzen. Ezeket aztán beássuk a tőkék mellé oly mélyen, hogy a hurok a föld színétől 1 dm.-nyire kiálljon. Ilyenformán a tégla 40—45 cm.-nyire van a földben. Felállítjuk az oszlopokat is. És pedig egyet a sor előtt, 5—8 méternyire a sorban a máso­dikat s igy tovább a többit a sor végéig. Az oszlopok magasságát illetőleg megjegyzendő, hogy azok embernagyságnál egy fél fejjel maga­sabbak legyenek, hogy a tetejükben kifeszítendő­­ sürgönydrót az egyik sorból a másikba való átmenetet ne akadályozza. Ha a sorok felett a felállított oszlopokra ki van feszítve a sürgöny­drót, veszünk telefondrótot (lehet más vékonyabb drót is körülbelül 1V2 mm. átmérőjű; én a telefondrót elnevezést csak jobb tájékozás végett használom), ennek egyik végét a földbe ásott téglához erősített sürgönydrót hurokjába, a másik végét pedig a sorok fölött kifeszített sürgönydrótra erősítjük. Ezen telefondrót helyet­tesíti az igazi karót, mert ehhez kötnék az évi hajtások. Ennyiből állana az egyik légy ütése, követ­kezik a másik, a jég elleni védekezés e dróto­zás segítségével. Állandóan csonkítani és kurtítani szokás a hajtásokat. E két eljárás abból áll, hogy a termővesszőt — hajtást — a felső fürt felett a negyedik levél felett megkurtítjuk. Az ugar­hajtást pedig a karóval egy magasságba hagyjuk nőni s csak azután csonkítjuk vissza. Ez azon­ban csak igy volna rendjén, de nem hajtják végre a gyakorlatban. Egészen egyszerűen megnő mind a hajtás s a karó felett egyformán mind lekurtittatik. Igy miveli kis- és nagybirtokos egy­aránt szőlőjét igen kevés kivétellel. Fentemlített jégverés elleni védekezésnél ez a két eljárás teljesen elmarad. Ha a hajtások elérték visszavágási magasságukat, még hagyjuk nőni, de elhajlítva a már elért sürgönydróthoz, hogy a másik tőkéhez átnyúljon. Tudjuk, hogy a szőlő tápanyagát felfelé szereti vezetni s igy a növekedés is ez irányban megy jobban, tehát nem szabad azonnal hajlítani a hajtásokat, mi­helyt túlérték a számított magasságot, mert különben igen lassan nőne, mely épen nem vezetne czélhoz, hanem engedni kell, hogy túl­nőjje­n csak azután hajlítjuk el. Természetesen a hajlításnál hónaljhajtások fognak kinőni, melyeket szintén nem vágunk le, hanem le­hajtjuk a többihez. Maga a védekezés abban áll, hogy az átvezetett hajtások a jégszemeket felfogják s a termés meg van mentve nagyobb, érzékenyebb ütéstől. Mint minden eljárásnak, ugy ennek is meg­vannak a jó és rossz oldalai, mely utóbbiak ellen némileg mégis segíthetünk magunkon. Nevezetesen mielőtt még felállítjuk az oszlopo­kat, figyelemmel kell lenni arra, hogy arra ve­zessük a drótot s úgyszintén ezen a hajtásokat, hogy a napot ne vonjuk el általa, vagyis be ne árnyékoljuk. Ez nem minden esetben fog menni, miután sokszor épen arra kellene vezetni a hajtásokat, honnan a legtöbb napot kapná a szomszéd tőke, mert ismeretes az is, hogy a jégvihar egy és ugyanazt a vidéket legtöbbnyire Vörös borok szintelenítése. Francziaországban a vörös borok szintelenítésé­ről a következő szabályrendeletek intézkednek: Vörös szőlőből szabad fehér bort készíteni, de a már kész vörös bort színtelen­­­ni annál kevésbbé szabad, mert ezt a manipulác­iót rendszerint csak megromlott (megtört, eczetes) borokkal szokták végezni. Nagyon szükséges tehát, hogy a vörös szőlő­ből készült fehér bort és a színtelenített vörös bort egymástól meg tudjuk különböztetni. Amikor fehér bort akarnak készíteni, akkor a színtelen borlét mihamarabb el kell választani a szőlőhéjtól s a csutkától; az erjedésnek tehát ezek nélkül kell lefolynia, mert a színes anyagot a szőlőcsutka s a szőlőhéj tartalmazzák. Meg­eshetik azonban, hogy a bor a legnagyobb elő­vigyázat mellett mégis halványvörös színt kapott, ilyenkor a faszénnel eszközlendő szűrés meg van engedve. Csakhogy elég gyakran megtörténik az, hogy a szőlősgazdák bizonyos ideig a szőlőhéjon erjesz­tik a bort, mert ily módon a bor több és tar­talmasabb is lesz; az ilyen fillerbort azonban nem szabad a fennebb említett halványszínű borral azonosítani; az ilyen esetben alkalmazott csontvelő már egyenlő a szintelenítéssel s igy tiltva is van. Viszont a fehérborkészítés kizárt dolog az olyan szőlőfajtánál, melynek szines volt a leve. Ezek alapján érthető tehát, hogy a fehérnek készült bor, feltéve, hogy helyesen jártak el, tökéletesen olyan összeállású lesz, mint a valódi fehér borok, míg a többiek már többé-kevésbbé a vörös borokhoz lesznek hasonlók. A színtele­nített vörös bor tehát megtartja ugyanazt a kom­pozíc­ióját, mint amilyennel a valódi vörös­bor bír. Szem előtt kell azonban tartani azt is, hogy vannak vidékek, ahol a fehér szőlőt is előbb megerjesztik s csak azután préselik ki, az így nyert bor tehát sok tekintetben olyan össze­állású lesz, mint az igazi vörös bor. Ez a megkülönböztetés nehezíti meg a szi­gorú bíráskodást. Mert kívánatos ugyan, hogy teljes szigorral üldözzük a vörös bor színtele­nítését, anélkül azonban, hogy ebből kellemetlen­ségek háramoljanak azokra, akik vörös szőlőből fehér bort készítenek. Érthető tehát, hogy ezen kérdésben a leg­nagyobb körültekintéssel kell eljárni. A vegy­elemzés következtetéseit tehát a következő meg­figyelésekre kell fektetni: A színtelenített borok rendszerint több illó savat tartalmaznak, míg az igazi fehér bor (zöld avagy fehér szőlőkből készült) többnyire kevésbbé savtartalmú, mint a vörös bor. • A színtelenített borok rendszerint alkalikus hatásúak, ami a fokozott borkőtartalomban jut kifejezésre. Egészséges és helyes összetételű bor­ban a hamu alkalitása rendesen 0'20—0'50%-nál (sőt néha még több) nagyobb, mint a borkövet 439 1910. június hó 26. egy helyről, jobban mondva irányból szokta megkeresni s igy a hajtásokat is abba vagy ellenkező irányba kell vezetni. Lejtőn szokás a tőkéket közelebb egymáshoz ültetni, ha a sorok lefelé vannak megállapítva, ily helyen bizony nem igen érünk ezért, ha a jég nem arról jön, amerre a hajtásokat vezetni lehet, mert hogy megjegyzem, csak akkor helyes ezen védekezés, ha a hajtások egészen oda­húzódnak a másik tőkéhez. Oly szőlőkben pedig,a­hol a tőke- és sortávolság oly nagy (120 cm.), hogy azt a távolságot a hajtások el nem érhe­tik, leghelyesebb a hajtásokat két irányba vezetni. |! BOR ^P• MJV11 1 Mr­lés és pinczegazdászat keretébe vágó összes eszközök, gépek és felszerelések a | Mm 1 W m% N­ V­ÜL legelőnyösebben kaphatók a főherczegi udvari szállítói ::­­ • TÖMLŐK nem elönben GEITTNER és RAUSGH czégnél Budapest, VI., Andrássy-út 8EBL. • • wlIlfciWSm a szőlőmive- Árjegyzékkel vag­y Árajánlattal szívesen szolgálunk díjmentesen. ||| BBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBB

Next