Borászati Lapok – 43. évfolyam – 1911. 27-52. sz.
1911-07-02 / 27. sz.
24. SZÁM 43-IK ÉVFOLYAM: 41480 1. Égboltozat. 2. Csapadék. 3. Hőmérséklet. 4. Szélirány. 5. Szélerősség és megjegyzések. Ha mármost Bécsben minden déli 2 órakor feladják a másnapra szóló időjóslatot, délután 4-ig elérkezik minden állomásra. Ez azzal van biztosítva, hogy a késedelmes kifüggesztés ellen még panaszemelési joga is van mindenkinek. Ezenkívül Trieszt, Isztria és Görz-Gradiska déli része (pedig az egész együttvéve se sokkal nagyobb, mint egy középszerű trencséni tótkalap) a cs. és kir. trieszti tengeri obszervatóriumból kapja külön híreit, valamint az utóbbi időben feltűnően dédelgetett Dalmáczia is. Az illető cseh hivatalnok, ha például a 8-ik számú jelszó az, amelyik neki szól, pontosan leírja azt az öt betűt és odalépve a betűkulcsot tartalmazó fali táblájához, kiírja közérthető nyelven az egyes betűk jelentőségét s a jóslatot kifüggeszti közszemlére. Ilyen betű, amely a fenti öt fejezet alá foglalható időváltozási tünetek minden árnyalatára kiterjed, van rovatonként 18—20. Legrészletesebb persze a csapadék rovata, ahol az abc minden betűje ki van használva, ilyenformán: a) csapadék nincs, b) csapadék jelentéktelen, c) csekély, d) kevés, e) időnkénti, f) helyenkénti csapadék, g) pásztás esők, h) állandó eső, i) zápor, k) felhőszakadás, 1) tartós esőzés, m) hó, n) helyi zivatar, o) általános zivatar, p) orkán stb. Gondoljon csak valaki az aratásra, a hordásra, a nyomtatásra, a keresztek rakására, a szénaforgatásra, a kazalrakásra, a cséplésre — és rögtön belátja, hogy itten egyetlen állami rendelettel milliókat lehetne megmenteni, részint elmaradó kárban, részint valóságos haszonban, ha az időjárási hírszolgálatot rendeznék. Nem kellene hozzá egyéb, mint egy jól átgondolt minisztertanácsi határozat és majdnem áldozathozatal nélkül nagy kedvezményt nyújtanának vele az egész gazdálkodó közönségnek, de még a nem gazdálkodóknak is. Mert hiszen minden majális, kirándulás, mulatság és gyűlés — emberek tömegeit veri garmadába s ezek ott, egy meglepően hirtelenül támadt vihar, vagy léglehülés hatása alatt, életbevágó kárt szenvedhetnek egészségükben. Igaz, hogy a nagy lapokban ma is közlik az időjárást, de először szinte elrejtett zugokban, holott annak az első lap első sorában lenne a helye. Azután meg akinek az idő előre tudására szüksége van, az — kivált nyáron — nem böngészhet végig napilapokat. Lehet, hogy szokatlanul hangzik, de ha rajtam állana, én minden kritikus és hirtelen nagyobb időváltozást kidoboltatnék a községben. Mert ez van olyan fontos körülmény minden lakosra nézve, mint akármi más, amit pedig ki szoktak dobolni. A szegényebb mezei munkás szenved legtöbbet az időjárás viszontagságaitól, tehát neki kell elsősorban alkalmat adni az önvédelemre, nem pedig csak azoknak, akik a kaszinó vadgesztenyefái alatt tarokkoznak s csak annyiból veszik a hirnek hasznát, hogy holnap már a verandán indul meg a parti és kevésbbé hűtik be a boros butéliákat. Mindenesetre megérné az osztrák példa, hogy a magunk különleges viszonyai szerint foglalkozzunk vele s csináljuk meg ugyanazt, esetleg az ő, hibáiknak és fogyatékosságaiknak mellőzésével. Az ország szőlősgazdáinak egyetlen számottevő érdekképviselete, a MSzOE. ilyértelmű felirat intézésével külön is ráterelheti a kérdésre a földmivelésügyi miniszter úr figyelmét. Ezzel nagyon lekötelezné maga iránt a gazdálkodó közönséget, mely ugyan a holnapi idő ismerésére nagyon reá van utalva, de azért száz falut be lehet járni, míg a patikaajtó hőmérőin túl egy-egy légsúlymérőt is láthat az ember. Külföldön minden városnak van időjelző házikója. Ezen a téren tehát nagyon el vagyunk maradva s igy a segítség — közérdekben volna. A pusztuló oltványok pótlásáról és a vesszeérés kérdéséről. Irta: dr. Kövessi Ferencz, a növénytan és növényélettan professzora a bányászati és erdészeti főiskolán. • (Folytatás.) Selmeczbánya, jun. 30. „Európai vesszőink érésének fokára sem mostanában, sem régebben nem nagyon vigyáztunk döntésre, bujtásra, telepítésre használtuk őket, ugy ahogy voltak s baj ebből nem származott soha, mert mint fentebb is emlitem, zöld bujtás is megérett a földben. Az amerikai fajoknál azonban, melyeket beoltás végett tenyésztünk, nagyobb megérlelésre kényszerülünk, hacsak a telepítés sikerét veszélyeztetni nem akarjuk. És ime azt tapasztaljuk, hogy ezek nálunk sokkal kevésbbé érnek meg, mint az európaiak". „E fontos dologból kiindulva nézzük meg, mi hát tulajdonképen az amerikai vesszők gyenge megérésének oka. Erre nézve s ez irányban tett vizsgálódásaim eredményét s a belőlük hazánkra nézve levont következtetéseket röviden összefoglalva, a következőkben adhatom elő". „A telepítés mai alapja a Vitis Riparia és a Vitis Rupestris változatai, valamint ezeknek a Vitis Berlandieri-vel való keresztezése. Ezek az amerikai fajok, kivéve a Ripariát, mely Amerikában majdnem oly magasra jut, mint Budapest geográfiai szélességi foka, mindnyájan a déli vidéknek, az Egyesült Államok közép és déli övének szülöttei, amely vidék igen nagyon kontinentális éghajlatáról nevezetes, hol a nyár oly égető és száraz, hogy a Rupestris és Berlandieri fajok mellől minden fanemü növény teljesen kisül. Csak ezek a mélyen gyökerező növények, melyeknek fényes, kemény levélszerkezetük különösen alkalmazkodott ehhez a klímához, bírják ki az itteni óriási szárazságot és forróságot. A Ripária, mely kissé északabbra felhat, érzékenyebb e nagy hő iránt, de azért ez a faj is előfordul a többiek mellett a legdélibb vidéken is." „Az amerikai fajoknak ez a nagy hőkövetelése ma még mindenesetre teljes csonkítatlan mértékben megvan az Európába átplántált egyedekben is, mert a meghonosodás nem történik olyan gyorsan. Ebből az következik, hogy ott, ahol ezt a nagy melegmennyiséget fel nem találják, tenyésztésük folyamatában rendellenességek mutatkoznak." .Európa déli részének éghajlata e növényekre kedvezőnek mondható, mert egyrészt a nagy meleg mellett az esőzés szabályosabb, a nyári szárazság nem olyan rekkenő, miáltal itt a növények csak olyan jól tenyésznek, mint hazájában. De Európa középvonalain már a hőmérséklet alacsonyabb fokú, az eső több, a növények buján, sőt nagyon buján tenyésznek, akárcsak hazájuk tavaszi évszakában, de a korán bekövetkező tél olyan hirtelen lepi meg őket, hogy tenyészésöket lassan lezárni nem tudják, hanem amint az első dél meglepte őket, leveleik lehullanak s rájuk továbbérni nem bir s maradnak félig éretten vagy éretlenül, ugy abban az állapotban, amint őket az első dér találta." „Dél-Francziaország klímája igen meleg s a tenyészeti idő tartama magas hőmérsékleténél és nyári szárazságánál fogva nagyon hasonlít az amerikai fajok eredeti hazájának éghajlatához, amiből természetesen következik, hogy ezek a fajok itt teljesen jól érzik magukat. Azonban a két vidék között mégis van egy kevés különbség annyiban, hogy a nyár itt kevésbbé forró, mint pl. a Berlandierik és Rupestrisek hazájában s ez a körülmény ennek a két növénynek a fejlődésén határozottan meg is látszik." „A Ripária-faiék Dél-Francziaországban kitűnően megérlelik vesszőiket, mert hőszükségleteik ezen a vidéken teljesen ki van elégítve, sik fekvésű helyeken, mélyedésekben, sőt kövérebb talajokban is. A Rupestrisek azonban és a Berlandierik, különösen a mély fekvésű helyeken, érésük fokában sokszor még kívánni valót hagynak hátra, mert ilyen helyeken a nyár folyamán készített tápanyagot továbbnövekedésre használva föl, buján nőnek s az őszszel beköszöntő első dér a növényt készületlenül találja, leveleit lehullásra készteti s a vegetáczió időtartamának rövid volta következtében fája éretlen marad. Ez az állapot az északi vidékeken sokszorosan fokozódik s előfordul nemcsak a mély fekvésekben, hanem a magasabb pontokon és olyan helyeken is, ahol a talaj buja s amikor az évek kissé esősek. Ilyen helyeken a Rupestrisek megérni nem tudnak, sőt a Ripáriák, melyeknek kevesebb hőmennyiségre van szükségük s kevesebb tenyészeti idővel is megelégszenek, többé-kevésbbé vagy teljesen éretlenek maradnak ..." „. . . tanulmányaim, melynek alapjául 25 év meteorológiai megfigyelése szolgál, azt bizonyítja, hogy az amerikai fajok ott, ahol kitűnően viselkednek — tehát a délvidéken — majdnem részszel nagyobb meleggel és 1/a részszel több vegetáczionális idővel rendelkeznek, mint azokon a helyeken, hol fájukat nem jól érlelik. A déli vidéknek, pl. Montpelliernek évi középhőmérséklete 14*3° C, és vegetácziójának tartama 20 évi megfigyelés adatai alapján középidőben 230 nap, ez az idő északon 150 napra redukálódik. Nagyon természetes tehát, hogy ha egy vidéken valamely növényre nézve mind a vegetáczió tartama, mind a hőmérséklet kevés, ott az a növény kifogástalanul fejlődni nem tud s faját megérlelni csak kivételes száraz és meleg években tudja ..." „Ezek az igen fontos dolgok, amelyeknek széleskörű szemlélésére bő alkalmam nyílt, azonnal arra indítottak, hogy Magyarország éghajlati viszonyait és az ott termesztett amerikai fajokat tegyem a legszorosabb tanulmányom tárgyaivá, hogy kutassam, milyenek hazánk hőmérsékleti és csapadékviszonyai és milyen hosszú ott a vegetáczió tartama." „Mindenekelőtt az amerikai fajok vesszőjének érettségi fokát kellett meghatároznom, mely czélból hazai telepeinkről több magyarországi elismert elsőrendű szaktekintély volt szíves részemre (Francziaországba) vesszőt küldeni. E vesszőkből kétségtelenül megállapítottam, hogy azok a vesszők, melyek mint elsőrendű kifogástalan alanyok küldetnek s mint ilyeneket szokták őket felhasználni, nem ütik meg azt a mértéket, amelyet a délfrancziaországi elsőrendű vesszők megütnek. Szöveti összetételük és szerkezetük egészen más és tápanyagtartalékuk kevesebb." „Az éghajlati viszonyokban kerestem és meg is találtam e kérdés magyarázatát ..." „Tanulmányaim alapjául Francziaország vidékeinek 25 évi, Magyarország vidékeinek pedig 27 évi meteorológiai megfigyeléséből származott adatok szolgáltak, amelyekből kitűnt, hogy Dél-Francziaország szőlővidékének, például Montpelliernek évi középhőmérséklete 14'3° C, Budapestnek évi közepe pedig 10'6, Aradnak 10'8, Keszthelynek 107 és Tokajnak 9'3 fok C. Ebből tehát az következnék, hogy hazánk klímája ... nem üti ugyan meg Dél-Francziaország hőmérsékleti fokát, de Észak-Francziaország hőmérsékleténél sokkal szerencsésebb." „Vizsgálva a hazánkbeli vegetáczió tartamát, téren is, épen úgy mint a klímánál, a középviszonyt találtam. Hazánkban a vegetáczió tartama természetesen vidékek szerint különbö .SZIVATTYÚK TOIWIKnemkülönben a szőlőmivelés és pinczegazdászat keretébe vágó összes eszközök, gépek és felszerelések a legelőnyösebben kaphatók a főherczegi udvari szállítói .: :: GEITTNER és RAUSGH czepl Budapest, VI. Andrássy út 8|BL. •Várjegysékkel valt árajánlattal szívesen szolgálnak díjmentesen. 1911. junius hó 11.