Borászati Lapok – 43. évfolyam – 1911. 27-52. sz.

1911-07-02 / 27. sz.

24. SZÁM 43-IK ÉVFOLYAM: 41480 1. Égboltozat. 2. Csapadék. 3. Hőmérséklet. 4. Szélirány. 5. Szélerősség és megjegyzések. Ha mármost Bécsben minden déli 2 órakor feladják a másnapra szóló időjóslatot, délután 4-ig elérkezik minden állomásra. Ez azzal van biztosítva, hogy a késedelmes kifüggesztés ellen még panaszemelési joga is van mindenkinek. Ezenkívül Trieszt, Isztria és Görz-Gradiska déli része (pedig az egész együttvéve se sokkal na­gyobb, mint egy középszerű trencséni tótkalap) a cs. és kir. trieszti tengeri obszervatóriumból kapja külön híreit, valamint az utóbbi időben feltűnően dédelgetett Dalmáczia is. Az illető cseh hivatalnok, ha például a 8-ik számú jelszó az, amelyik neki szól, pontosan leírja azt az öt betűt és odalépve a betűkulcsot tartalmazó fali táblájához, kiírja közérthető nyelven az egyes betűk jelentőségét s a jóslatot kifüggeszti közszemlére. Ilyen betű, amely a fenti öt fejezet alá foglalható időváltozási tünetek minden árnyalatára kiterjed, van rovatonként 18—20. Legrészletesebb persze a csapadék rovata, ahol az abc minden betűje ki van használva, ilyenformán: a) csapadék nincs, b) csapadék jelentéktelen, c) csekély, d) kevés, e) időnkénti, f) helyenkénti csapadék, g) pásztás esők, h) állandó eső, i) zápor, k) felhőszakadás, 1) tartós esőzés, m) hó, n) helyi zivatar, o) ál­talános zivatar, p) orkán stb. Gondoljon csak valaki az aratásra, a hor­dásra, a nyomtatásra, a keresztek rakására, a szénaforgatásra, a kazalrakásra, a cséplésre — és rögtön belátja, hogy itten egyetlen állami rendelettel milliókat lehetne megmenteni, részint elmaradó kárban, részint valóságos haszonban, ha az időjárási hírszolgálatot rendeznék. Nem kellene hozzá egyéb, mint egy jól át­gondolt minisztertanácsi határozat és majdnem áldozathozatal nélkül nagy kedvezményt nyúj­tanának vele az egész gazdálkodó közönségnek, de még a nem gazdálkodóknak is. Mert hiszen minden majális, kirándulás, mulatság és gyűlés — emberek tömegeit veri garmadába s ezek ott, egy meglepően hirtelenül támadt vihar, vagy léglehülés hatása alatt, életbevágó kárt szenved­hetnek egészségükben. Igaz, hogy a nagy lapokban ma is közlik az időjárást, de először szinte elrejtett zugokban, holott annak az első lap első sorában lenne a helye. Azután meg akinek az idő előre tudására szüksége van, az — kivált nyáron — nem bön­gészhet végig napilapokat. Lehet, hogy szokatlanul hangzik, de ha raj­tam állana, én minden kritikus és hirtelen nagyobb időváltozást kidoboltatnék a községben. Mert ez van olyan fontos körülmény minden lakosra nézve, mint akármi más, amit pedig ki szoktak dobolni. A szegényebb mezei munkás szenved legtöb­bet az időjárás viszontagságaitól, tehát neki kell elsősorban alkalmat adni az önvédelemre, nem pedig csak azoknak, akik a kaszinó vadgesztenye­fái alatt tarokkoznak s csak annyiból veszik a hirnek hasznát, hogy holnap már a verandán indul meg a parti és kevésbbé hűtik be a boros butéliákat. Mindenesetre megérné az osztrák példa, hogy a magunk különleges viszonyai szerint foglal­kozzunk vele s csináljuk meg ugyanazt, eset­leg az ő, hibáiknak és fogyatékosságaiknak mellő­zésével. Az ország szőlősgazdáinak egyetlen számottevő érdekképviselete, a MSzOE. ilyértelmű felirat intézésével külön is ráterelheti a kérdésre a földmivelésügyi miniszter úr figyelmét. Ezzel nagyon lekötelezné maga iránt a gazdálkodó közönséget, mely ugyan a holnapi idő ismeré­sére nagyon reá van utalva, de azért száz falut be lehet járni, míg a patikaajtó hőmérőin túl egy-egy légsúlymérőt is láthat az ember. Kül­földön minden városnak van időjelző házikója. Ezen a téren tehát nagyon el vagyunk maradva s igy a segítség — közérdekben volna. A pusztuló oltványok pótlásáról és a vesszeérés kérdéséről. Irta: dr. Kövessi Ferencz, a növénytan és növényélettan professzora a bányászati és erdészeti főiskolán. • (Folytatás.) Selmeczbánya, jun. 30. „Európai vesszőink érésének fokára sem mos­tanában, sem régebben nem nagyon vigyáztunk döntésre, bujtásra, telepítésre használtuk őket, ugy ahogy voltak s baj ebből nem származott soha, mert mint fentebb is emlitem, zöld bujtás is megérett a földben. Az amerikai fajoknál azonban, melyeket beoltás végett tenyésztünk, nagyobb megérlelésre kényszerülünk, hacsak a telepítés sikerét veszélyeztetni nem akarjuk. És ime azt tapasztaljuk, hogy ezek nálunk sokkal kevésbbé érnek meg, mint az európaiak". „E fontos dologból kiindulva nézzük meg, mi hát tulajdonképen az amerikai vesszők gyenge megérésének oka. Erre nézve s ez irányban tett vizsgálódásaim eredményét s a belőlük hazánkra nézve levont következtetéseket röviden össze­foglalva, a következőkben adhatom elő". „A telepítés mai alapja a Vitis Riparia és a Vitis Rupestris változatai, valamint ezeknek a Vitis Berlandieri-ve­l való keresztezése. Ezek az amerikai fajok, kivéve a Ripariát, mely Ameriká­ban majdnem oly magasra jut, mint Budapest geográfiai szélességi foka, mindnyájan a déli vidéknek, az Egyesült­ Államok közép és déli övének szülöttei, amely vidék igen nagyon konti­nentális éghajlatáról nevezetes, hol a nyár oly égető és száraz, hogy a Rupestris és Berlandieri fajok mellől minden fanemü növény teljesen kisül. Csak ezek a mélyen gyökerező növények, melyeknek fényes, kemény levélszerkezetük külö­nösen alkalmazkodott ehhez a klímához, bírják ki az itteni óriási szárazságot és forróságot. A Ripária, mely kissé északabbra felhat, érzéke­nyebb e nagy hő iránt, de azért ez a faj is elő­fordul a többiek mellett a legdélibb vidéken is." „Az amerikai fajoknak ez a nagy hőkövete­lése ma még mindenesetre teljes csonkítatlan mértékben megvan az Európába átplántált egye­dekben is, mert a meghonosodás nem történik olyan gyorsan. Ebből az következik, hogy ott, ahol ezt a nagy melegmennyiséget fel nem talál­ják, tenyésztésük folyamatában rendellenességek mutatkoznak." .Európa déli részének éghajlata e növényekre kedvezőnek mondható, mert egyrészt a nagy meleg mellett az esőzés szabályosabb, a nyári szárazság nem olyan rekkenő, miáltal itt a növények csak olyan jól tenyésznek, mint hazá­jában. De Európa középvonalain már a hőmér­séklet alacsonyabb fokú, az eső több, a növények buján, sőt nagyon buján tenyésznek, akár­csak hazájuk tavaszi évszakában, de a korán be­következő tél olyan hirtelen lepi meg őket, hogy tenyészésöket lassan lezárni nem tudják, hanem amint az első dél meglepte őket, leveleik le­hullanak s rájuk továbbérni nem bir s marad­nak félig éretten vagy éretlenül, ugy abban az állapotban, amint őket az első dér találta." „Dél-Francziaország klímája igen meleg s a tenyészeti idő tartama magas hőmérsékleténél és nyári szárazságánál fogva nagyon hasonlít az amerikai fajok eredeti hazájának éghajlatá­hoz, amiből természetesen következik, hogy ezek a fajok itt teljesen jól érzik magukat. Azonban a két vidék között mégis van egy kevés különbség annyiban, hogy a nyár itt kevésbbé forró, mint pl. a Berlandierik és Ru­pestrisek hazájában s ez a körülmény ennek a két növénynek a fejlődésén határozottan meg is látszik." „A Ripária-fa­iék Dél-Francziaországban kitű­nően megérlelik vesszőiket, mert hőszükségle­teik ezen a vidéken teljesen ki van elégítve, sik fekvésű helyeken, mélyedésekben, sőt kövé­rebb talajokban is. A Rupestrisek azonban és a Berlandierik, különösen a mély fekvésű he­lyeken, érésük fokában sokszor még kívánni valót hagynak hátra, mert ilyen helyeken a nyár folyamán készített tápanyagot továbbnöve­kedésre használva föl, buján nőnek s az ősz­szel beköszöntő első dér a növényt készületle­nül találja, leveleit lehullásra készteti s a ve­getáczió időtartamának rövid volta következté­ben fája éretlen marad. Ez az állapot az északi vidékeken sokszorosan fokozódik s előfordul nemcsak a mély fekvésekben, hanem a maga­sabb pontokon és olyan helyeken is, ahol a talaj buja s amikor az évek kissé esősek. Ilyen helyeken a Rupestrisek megérni nem tudnak, sőt a Ripáriák, melyeknek kevesebb hőmennyi­ségre van szükségük s kevesebb tenyészeti idő­vel is megelégszenek, többé-kevésbbé vagy tel­jesen éretlenek maradnak ..." „. . . tanulmányaim, melynek alapjául 25 év meteorológiai megfigyelése szolgál, azt bizo­nyítja, hogy az amerikai fajok ott, ahol kitűnően viselkednek — tehát a délvidéken — majdnem részszel nagyobb meleggel és 1/a részszel több vegetáczionális idővel rendelkeznek, mint azokon a helyeken, hol fájukat nem jól érlelik. A déli vi­déknek, pl. Montpelliernek évi középhőmérséklete 14*3° C, és vegetácziójának tartama 20 évi megfigyelés adatai alapján középidőben 230 nap, ez az idő északon 150 napra redukálódik. Nagyon természetes tehát, hogy ha egy vidéken valamely növényre nézve mind a vegetáczió tartama, mind a hőmérséklet kevés, ott az a növény kifogástalanul fejlődni nem tud s faját megérlelni csak kivételes száraz és meleg évek­ben tudja ..." „Ezek az igen fontos dolgok, amelyeknek széleskörű szemlélésére bő alkalmam nyílt, azonnal arra indítottak, hogy Magyarország ég­hajlati viszonyait és az ott termesztett amerikai fajokat tegyem a legszorosabb tanulmányom tár­gyaivá, hogy kutassam, milyenek hazánk hő­mérsékleti és csapadékviszonyai és milyen hosszú ott a vegetáczió tartama." „Mindenekelőtt az amerikai fajok vesszőjének érettségi fokát kellett meghatároznom, mely czélból hazai telepeinkről több magyarországi elismert elsőrendű szaktekintély volt szíves részemre (Francziaországba) vesszőt küldeni. E vesszőkből kétségtelenül megállapítottam, hogy azok a vesszők, melyek mint elsőrendű kifogás­talan alanyok küldetnek s mint ilyeneket szok­ták őket felhasználni, nem ütik meg azt a mér­téket, amelyet a délfrancziaországi elsőrendű vesszők megütnek. Szöveti összetételük és szer­kezetük egészen más és tápanyagtartalékuk kevesebb." „Az éghajlati viszonyokban kerestem és meg is találtam e kérdés magyarázatát ..." „Tanulmányaim alapjául Francziaország vidé­keinek 25 évi, Magyarország vidékeinek pedig 27 évi meteorológiai megfigyeléséből származott adatok szolgáltak, amelyekből kitűnt, hogy Dél-Francziaország szőlővidékének, például Mont­pelliernek évi középhőmérséklete 14'3° C­, Buda­pestnek évi közepe pedig 10'6, Aradnak 10'8, Keszthelynek 107 és Tokajnak 9'3 fok C. Ebből tehát az következnék, hogy hazánk klímája ... nem üti ugyan meg Dél-Francziaország hőmér­sékleti fokát, de Észak-Francziaország hőmérsék­leténél sokkal szerencsésebb." „Vizsgálva a hazánkbeli vegetáczió tartamát, téren is, épen úgy mint a klímánál, a középviszonyt találtam. Hazánkban a vegetáczió tartama természetesen vidékek szerint különbö­ .SZIVATTYÚK TOIWI­­Knemkülönben a szőlőmive­lés és pinczegazdászat keretébe vágó összes eszközök, gépek és felszerelések a legelőnyösebben kaphatók a főherczegi udvari szállítói .: :: GEITTNER és RAUSGH czepl Budapest, VI. Andrássy­ út 8|BL. •V­árjeg­ysékkel valt árajánlattal szívesen szolgálnak díjmentesen. 1911. junius hó 11.

Next