Borászati Lapok – 46. évfolyam – 1914.

1914-01-04 / 1. sz.

1. SZÁM. 46-IK ÉVFOLYAM. 11 1914. január hó 4. A tokajhegyaljai segélyakczió. (A pénzügyi, a földmivelésügyi és az igazságügyi m. kir. miniszterek 1913. évi 5177/P. M. számú rendelete az elemi csapások által sújtott tokaji borvidéki szőlőtulaj­donosok segélyezéséről szóló 1913. évi XI. törvényczikk végrehajtása tárgyában.) Az elemi csapások által sújtott tokaji bor­vidéki szőlőtulajdonosok segélyezéséről szóló 1913. évi XI. t.-cz. végrehajtása tárgyában az 1913. évi XI. t.-cz. 2. §-ának 2. bekezdésében foglalt felhatalmazás és a törvény 12. §-a alap­ján a következőket rendeljük: 1. §• Az 1913. évi XI. t.-cz. felhatalmazta a pénz­ügyminisztert, hogy az 1908. évi XLVII. t.-cz. 15. §-a szerint a tokaji borvidékhez tartozó köz­ségekben azokat az elemi csapások által sújtott szőlőtulajdonosokat, akiknek szőlőit az 1896. évi V. t.-cz. alapján felvett szőlőfelujitási kölcsön terheli, az 1913. évi XI. t.-cz. 2. §-ában körül­irt feltételek fennforgása esetében, a földmüvelés­ügyi miniszterrel egyetértőleg, kérelmükre abban a kedvezményben részesítse, hogy a szőlőfelujitási kölcsönből kifolyólag a hitelező Magyar Agrár­és Járadékbank részvénytársasággal, illetőleg a szőlőfelujitási kölcsönök biztosítására alkotott tartalékalappal szemben fennálló tartozásaikat helyettük, — az 1896. évi V. t.-cz. rendelkezé­seinek és az adósok által a hitelező intézet részére kiállított kötelezvényben foglalt feltételek­nek betartásával — előlegezésként kifizethesse. (T. 1. §.) 2. §. Az 1. §-ban körülirt kedvezményben csakis azok a tokaji borvidéki szőlőtulajdonosok része­síthetők, akiknek szőlőit az 1909., 1910., 1911. vagy 1912. évben olyan elemi csapás érte, mely­nek következtében az illetők, habár szőlőiket az 1896. évi V. t.-cz. rendelkezéseinek meg­felelőleg rendesen mivelték is, a szőlőfelujitási kölcsönből folyó fizetési kötelezettségeiknek a szőlő jövedelméből nem voltak képesek eleget tenni s akik emellett az 1913. évi XI. t.-cz. értelmében nyújtható kivételes támogatásra anyagi viszonyaiknál fogva tényleg rá vannak utalva. (T. 2. §.) 3. §. • Az állami előleg engedélyezése iránt előter­jesztett kérelmek tárgyalásának és e^irálásának megkönnyítése czéljából véleményező és javaslat­tevő bizottság alakittatik, melynek ezime : „Tokaji borvidéki szőlőtulajdonosok segélyezése ügyében alakított véleményező bizottság." A bizottság elnökből, négy rendes tagból és négy póttagból áll. A bizottság elnöke Zemplén vármegye fő­ispánja. A bizottság egy tagját és egy póttagját a földmivelésügyi miniszter, egy tagját és egy póttagját a pénzügyminiszter nevezi ki. Hivatalból tagja továbbá a bizottságnak azokon az üléseken, amelyeken a zemplénvármegyei községekben fekvő szőlőket terhelő szőlőfelujitási kölcsönök kifizetésére kért állami előlegek tár­gyaltatnak, Zemplén vármegye alispánja; azokon az üléseken pedig, amelyeken az Abaujszántó községben fekvő szőlőket terhelő szőlőfelujitási kölcsönök kifizetésére kért állami előlegek tár­gyaltatnak, Abaujtorna vármegye _ alispánja. Az alispánt akadályoztatása esetén, mint a bizottság póttagja, a vármegyei főjegyző helyettesíti. Végül egy rendes tagot és egy póttagot a bizottságba az illető vármegye gazdasági egye­sülete küld ki. Az elnököt akadályoztatása esetén a vár­megyei alispán helyettesíti. 5. §. A bizottság jegyzői és egyéb írásbeli és irodai teendőinek ellátásáról a bizottság elnöke meg­felelően gondoskodik. A bizottság határozatait szótöbbséggel hozza. Szavazategyenlőség esetén az elnök dönt. Érvényes határozat hozatalához az elnökön kivül legalább két tagnak jelenléte szükséges. A határozat hozatalában résztvett bizottsági tagnak különvéleménye — az illető tag kívána­tára — jegyzőkönyvbe veendő s a bizottság határozatával együtt felterjesztendő a földmive­lésügyi miniszterhez. 6. §. Aki a törvény alapján nyújtható kedvezmé­nyeket igénybe kívánja venni, annak aziránt az A) alatt mellékelt minta szerint kérvényt kell benyújtania. Ha egy és ugyanazon ingatlant többrendbeli szőlőfelujitási kölcsön terheli, akkor csak egy kérvény, különben pedig minden egyes kölcsönre nézve külön kérvény nyújtandó be. A kérvény a pénzügyminiszterhez intézendő, de az ügymenet egyszerűsítése és gyorsítása végett a tarczali m. kir. vinczellériskola igaz­gatóságánál nyújtandó be. A kérvényben az alábbi kérdésekre vonatkozó adatok közlendők: a) Mely község határában fekszik a szőlő­felujitási kölcsönnel terhelt szőlő? b) Ez a szőlő milyen számú t t e! eti egyz8 k" a^ b h e p ' J telekkönyvi betétben milyen helyrajzi szám alatt van felvéve? c) Amennyiben a szőlőfelujitási kölcsönt annak idején nem folyamodó vette fel, a kölcsönnel terhelt szőlőt kitől szerezte folyamodó és az mikor és mily uton (pl. vétel, csere, ajándék, örökség stb.) került a tulajdonába? d) A kölcsönt eredetileg ki vette fel? e) Mely években és minő elemi csapás érte a kölcsönnel terhelt szőlőt? A kérvényhez községi bizonyítvány csatolandó arról, hogy az illető 'szőlőfelujitási kölcsönnel terhelt szőlőt melyik évben, minő elemi csapás és milyen mértékben érte. E bizonyítvány kiállí­tására annak a községnek elöljárósága van hivatva, amely község határában a kölcsönnel terhelt szőlő fekszik. Csatolandó továbbá a kérvényhez a folyamodó vagyoni viszonyait és anyagi hely­zetét részletesen ismertető, folyamodó rendes lakóhelyére nézve illetékes községi elöljáróság által kiállított bizonyítvány is. A kérvények, a csatolandó bizonyítványok és egyéb mellékletek bélyegmentesek. (T. 11. §.) 7. §. Az állami előleg engedélyezésére vonatkozó kérvények 1914. évi január hó 20-ig nyújtandók be a tarczali m. kir. vinczellériskola igazgató­ságához. 8. §. A tarczali m. kir. vinczellériskola igazgatósága a hozzá beérkezett minden egyes kérvényre — a Magyar Agrár- és Járadékbank részvény TÁRCZA. A szőlő és a bor rövid története. Számos geológiai lelet bizonyítja, hogy a szőlő már a történelem előtti időkben is ter­mett Európában. Mindazáltal a történettudósok a Kaukázus vidékét, illetve a mai Perzsiát tart­ják a szőlőművelés őshazájául, hol a bor ma is annyira kedvelt ital, hogy például a perzsa nyelvben 132 féle neve van. Hajdanta az árja népek és szemitatörzsek innét (a babiloni torony mellől) széledvén el, a szőlőmüvelés tudományát is magukkal vitték a világ minden részébe. A biblia szerint Noé Hebron vidékén ültette első szőlőjét. Melkizédek, Jeruzsálem ősz királya kenyeret és bort adott Ábrahámnak, mert ekkor már régen kertileg művelték szőlőiket a zsidók. Tartós, jó bort termeltek, kivált Engeddi vidé­kén és Eskol völgyében, hol ma is szilvanagy­ságu bogyót, 6—9 kilós fürtöket teremnek a tőkék. Mózes kémei is ilyen fürtöt hozhattak a zsidók táborába. Az ős Egyiptomiak már 5000 év előtt saját termésű bort ittak, sőt áldozásra is nagyban használták. A régi görög férfiak és nők a trójai háború idején (Kr. e. 1160-ban) már rendesen itták a bort. Homér Odysseája III. részének 390—392. versében 11 féle borról lesz említést. Itáliában eleinte oly ritka és becses volt a bor, hogy a vendégeket csak egyszer kínálták meg vele. Sőt például Papiriusz mint győzel­mes fővezér csak egy kis pohárka bort áldozott Jupiternek. Utóbb azonban a szőlőmüvelés itt is meg­honosodott, ugy hogy a Kr. e. 715—672-ig uralkodó Numa Pompilius törvényei már elren­delik, hogy csak rendesen megmetszett tőke borá­val szabad az isteneknek áldozni, továbbá tilos volt halottak elégetésekor a máglyát borral öntözni, mert ezidötájt még Plinias szerint nagyon kevés bort termeltek. Kétszáz évvel utóbb Herodotus már Oenotrix­nek vagyis a szőlőkarók országának nevezi Itáliát. Lassanként északi szomszédjaik, a barbárok, is hozzájutottak a boldogságos mámorba rin­gató, vgondüző u borocskához. így például tisztán a bor miatt törtek be felső Itáliába Brennus vezérlete alatt a Gallok. Majd a Longobárdok foglalták el a róluk elnevezett Lombardiát, mert Justinián római császár vezére Narses bort aján­dékozott nekik! Ezen okulva a római császárok szigorú bün­tetést szabtak mindenkire, ki barbár idegennek bort adni merészelt. Még később történt, hogy Julius Caesar 22,000 szobában 44,000 hordó borral vendégelte meg Róma lakosságát, hogy őt válaszszák meg Gallia kormányzójává. Mint ilyen, egészen az Északi­tengerig tolta ki a római birodalom határát. A szőlőmivelés pedig nyomában mindenütt rohamo­san elterjedt ugy, hogy Domitián császár már az itáliai borok érdekében Gallia tartomány szőlőinek felét elpusztíttatta. Hazánkban állítólag Trajánusz római császár honosította meg Kr. u. 101-ben a szőlőmivelést. A Szerémségben született Probus római császár­ról azt írja Sextus Aurelius Victor IV-ik század­beli római iró, hogy Kr. u. 280 körül ő ültette be a Fruska-Gora hegy alját szőlővel. Szóval a római gyarmatosok mindenütt, igy hazánkban is, nagyban mivelték a szőlőt és hosszú száza­dokon át csaknem az összes háborúknak, pél­dául a hunok hódító hadjáratainak is többnyire a bor utáni vágy volt a titkos rugója. Attiláról, az Isten ostoráról, biztosan tudjuk, hogy Pannónia borával itatta vendégeit, sőt jó magát is a bor túlságos élvezete vitte egyik nász­éjszakáján a másvilágra. A Rajna mentén Nagy Károly német császár honosította meg a szőlő­mivelést és az avarokat tönkrevervén, az égyik foglyul ejtett avar vezért megkérdezte, vájjon mi okozhata a mesésen nagy és erős avar biro­dalom bukását? Az öreg avar igy felelt: „Mi okozta a bukást ? Semmi más, mint asszonyaink határtalan fényűzése és a bor!" Ez okból Krem bolgár fejedelem a pannóniai szőlőültetvények nagyrészét elpusztíttatta. Azon­ban a bortermelés csakhamar ismét elterjedt hazánkban, mit számos régi helynév, ősi hagyo­mány, okirat stb. igazol. Például Baranya vár­megye ősi neve Bor-annya volt valaha. Honfog­laló őseink már mindenütt találtak szőlőket és Árpád vezér ezek borából itta az örök emlékű pusztaszeri áldomást.

Next

/
Thumbnails
Contents