Borászati Lapok – 46. évfolyam – 1914.
1914-01-04 / 1. sz.
1. SZÁM. 46-IK ÉVFOLYAM. A tokajhegyaljai segélyakczió. (A pénzügyi, a földmivelésügyi és az igazságügyi m. kir. miniszterek 1913. évi 5177/P. M. számú rendelete az elemi csapások által sújtott tokaji borvidéki szőlőtulajdonosok segélyezéséről szóló 1913. évi XI. törvényczikk végrehajtása tárgyában.) Az elemi csapások által sújtott tokaji borvidéki szőlőtulajdonosok segélyezéséről szóló 1913. évi XI. t.-cz. végrehajtása tárgyában az 1913. évi XI. t.-cz. 2. §-ának 2. bekezdésében foglalt felhatalmazás és a törvény 12. §-a alapján a következőket rendeljük: 1. §• Az 1913. évi XI. t.-cz. felhatalmazta a pénzügyminisztert, hogy az 1908. évi XLVII. t.-cz. 15. §-a szerint a tokaji borvidékhez tartozó községekben azokat az elemi csapások által sújtott szőlőtulajdonosokat, akiknek szőlőit az 1896. évi V. t.-cz. alapján felvett szőlőfelujítási kölcsön terheli, az 1913. évi XI. t.-cz. 2. §-ában körülírt feltételek fennforgása esetében, a földművelésügyi miniszterrel egyetértőleg, kérelmükre abban a kedvezményben részesítse, hogy a szőlőfelújítási kölcsönből kifolyólag a hitelező Magyar Agrár-és Járadékbank részvénytársasággal, illetőleg a szőlőfelujitási kölcsönök biztosítására alkotott tartalékalappal szemben fennálló tartozásaikat helyettük, — az 1896. évi V. t.-cz. rendelkezéseinek és az adósok által a hitelező intézet részére kiállított kötelezvényben foglalt feltételeknek betartásával — előlegezésként kifizethesse. (T. 1. §.) 2. §. Az 1. §-ban körülírt kedvezményben csakis azok a tokaji borvidéki szőlőtulajdonosok részesíthetők, akiknek szőlőit az 1909., 1910., 1911. vagy 1912. évben olyan elemi csapás érte, melynek következtében az illetők, habár szőlőiket az 1896. évi V. t.-cz. rendelkezéseinek megfelelőleg rendesen mivelték is, a szőlőfelujitási kölcsönből folyó fizetési kötelezettségeiknek a szőlő jövedelméből nem voltak képesek eleget tenni s akik emellett az 1913. évi XI. t.-cz. értelmében nyújtható kivételes támogatásra anyagi viszonyaiknál fogva tényleg rá vannak utalva. (T. 2. §.) 3. §. • Az állami előleg engedélyezése iránt előterjesztett kérelmek tárgyalásának és eitálásának megkönnyítése czéljából véleményező és javaslattevő bizottság alakittatik, melynek czime : „Tokaji borvidéki szőlőtulajdonosok segélyezése ügyében alakított véleményező bizottság." A bizottság elnökből, négy rendes tagból és négy póttagból áll. A bizottság elnöke Zemplén vármegye főispánja. A bizottság egy tagját és egy póttagját a földmivelésügyi miniszter, egy tagját és egy póttagját a pénzügyminiszter nevezi ki. Hivatalból tagja továbbá a bizottságnak azokon az üléseken, amelyeken a zemplénvármegyei községekben fekvő szőlőket terhelő szőlőfelújítási kölcsönök kifizetésére kért állami előlegek tárgyaltatnak, Zemplén vármegye alispánja; azokon az üléseken pedig, amelyeken az Abaújszántó községben fekvő szőlőket terhelő szőlőfelújítási kölcsönök kifizetésére kért állami előlegek tárgyaltatnak, Abaújtorna vármegye alispánja. Az alispánt akadályoztatása esetén, mint a bizottság póttagja, a vármegyei főjegyző helyettesíti. Végül egy rendes tagot és egy póttagot a bizottságba az illető vármegye gazdasági egyesülete küld ki. Az elnököt akadályoztatása esetén a vármegyei alispán helyettesíti. 5. §. A bizottság jegyzői és egyéb írásbeli és irodai teendőinek ellátásáról a bizottság elnöke megfelelően gondoskodik. A bizottság határozatait szótöbbséggel hozza. Szavazategyenlőség esetén az elnök dönt. Érvényes határozathozatalához az elnökön kívül legalább két tagnak jelenléte szükséges. A határozat hozatalában résztvett bizottsági tagnak különvéleménye — az illető tag kívánatára — jegyzőkönyvbe veendő s a bizottság határozatával együtt felterjesztendő a földmivelésügyi miniszterhez. 6. §. Aki a törvény alapján nyújtható kedvezményeket igénybe kívánja venni, annak aziránt az A) alatt mellékelt minta szerint kérvényt kell benyújtania. Ha egy és ugyanazon ingatlant többrendbeli szőlőfelújítási kölcsön terheli, akkor csak egy kérvény, különben pedig minden egyes kölcsönre nézve külön kérvény nyújtandó be. A kérvény a pénzügyminiszterhez intézendő, de az ügymenet egyszerűsítése és gyorsítása végett a tarczali m. kir. vinczellériskola igazgatóságánál nyújtandó be. A kérvényben az alábbi kérdésekre vonatkozó adatok közlendők: a) Mely község határában fekszik a szőlőfelujitási kölcsönnel terhelt szőlő? b) Ez a szőlő milyen számú tehetjegyzik"a^b hep " ! telekkönyvi betétben milyen helyrajzi szám alatt van felvéve? c) Amennyiben a szőlőfelujitási kölcsönt annak idején nem folyamodó vette fel, a kölcsönnel terhelt szőlőt kitől szerezte folyamodó és az mikor és mily uton (pl. vétel, csere, ajándék, örökség stb.) került a tulajdonába? d) A kölcsönt eredetileg ki vette fel? e) Mely években és minő elemi csapás érte a kölcsönnel terhelt szőlőt? A kérvényhez községi bizonyítvány csatolandó arról, hogy az illetőszőlőfelújítási kölcsönnel terhelt szőlőt melyik évben, minő elemi csapás és milyen mértékben érte. E bizonyítvány kiállítására annak a községnek elöljárósága van hivatva, amely község határában a kölcsönnel terhelt szőlő fekszik. Csatolandó továbbá a kérvényhez a folyamodó vagyoni viszonyait és anyagi helyzetét részletesen ismertető, folyamodó rendes lakóhelyére nézve illetékes községi elöljáróság által kiállított bizonyítvány is. A kérvények, a csatolandó bizonyítványok és egyéb mellékletek bélyegmentesek. (T. 11. §.) 7. §. Az állami előleg engedélyezésére vonatkozó kérvények 1914. évi január hó 20-ig nyújtandók be a tarczali m. kir. vinczellériskola igazgatóságához. 8. §. A tarczali m. kir. vinczellériskola igazgatósága a hozzá beérkezett minden egyes kérvényre — a Magyar Agrár- és Járadékbank részvény TÁRCZA. A szőlő és a bor rövid története. Számos geológiai lelet bizonyítja, hogy a szőlő már a történelem előtti időkben is termett Európában. Mindazáltal a történettudósok a Kaukázus vidékét, illetve a mai Perzsiát tartják a szőlőművelés őshazájául, hol a bor ma is annyira kedvelt ital, hogy például a perzsa nyelvben 132 féle neve van. Hajdanra az árja népek és szemita törzsek innét (a babiloni torony mellől) széledvén el, a szőlőművelés tudományát is magukkal vitték a világ minden részébe. A biblia szerint Noé Hebron vidékén ültette első szőlőjét. Melkizédek, Jeruzsálem ősz királya kenyeret és bort adott Ábrahámnak, mert ekkor már régen kertileg művelték szőlőiket a zsidók. Tartós, jó bort termeltek, kivált Engeddi vidékén és Eskol völgyében, hol ma is szilvanagyságú bogyót, 6—9 kilós fürtöket teremnek a tőkék. Mózes kémei is ilyen fürtöt hozhattak a zsidók táborába. Az ősegyiptomiak már 5000 év előtt saját termésű bort ittak, sőt áldozásra is nagyban használták. A régi görög férfiak és nők a trójai háború idején (Kr. e. 1160-ban) már rendesen itták a bort. Homér Odysseája III. részének 390—392. versében 11 féle borról tesz említést. Itáliában eleinte oly ritka és becses volt a bor, hogy a vendégeket csak egyszer kínálták meg vele. Sőt például Papiriusz mint győzelmes fővezér csak egy kis pohárka bort áldozott Jupiternek. Utóbb azonban a szőlőművelés itt is meghonosodott, ugy hogy a Kr. e. 715—672-ig uralkodó Numa Pompilius törvényei már elrendelik, hogy csak rendesen megmetszett tőke borával szabad az isteneknek áldozni, továbbá tilos volt halottak elégetésekor a máglyát borral öntözni, mert ezidőtájt még Plinius szerint nagyon kevés bort termeltek. Kétszáz évvel utóbb Herodotus már Oenotrixnek vagyis a szőlőkarók országának nevezi Itáliát. Lassanként északi szomszédjaik, a barbárok, is hozzájutottak a boldogságos mámorba ringató, agondüzős borocskához, így például tisztán a bor miatt törtek be felső Itáliába Brennus vezérlete alatt a Gallok. Majd a Longobárdok foglalták el a róluk elnevezett Lombardiát, mert Justinián római császár vezére Narses bort ajándékozott nekik! Ezen okulva a római császárok szigorú büntetést szabtak mindenkire, ki barbár idegennek bort adni merészelt. Még később történt, hogy Julius Caesar 22,000 szobában 44,000 hordó borral vendégelte meg Róma lakosságát, hogy őt válaszszák meg Gallia kormányzójává. Mint ilyen, egészen az Északitengerig tolta ki a római birodalom határát. A szőlőmivelés pedig nyomában mindenütt rohamosan elterjedt úgy, hogy Domitián császár már az itáliai borok érdekében Gallia tartomány szőlőinek felét elpusztíttatta. Hazánkban állítólag Trajánusz római császár honosította meg Kr. u. 101-ben a szőlőmivelést. A Szerémségben született Probus római császárról azt írja Sextus Aurelius Victor IV-ik századbeli római író, hogy Kr. u. 280 körül ő ültette be a Fruska-Gora hegy alját szőlővel. Szóval a római gyarmatosok mindenütt, így hazánkban is, nagyban mivelték a szőlőt és hosszú századokon át csaknem az összes háborúknak, például a hunok hódító hadjáratainak is többnyire a bor utáni vágy volt a titkos rugója. Attiláról, az Isten ostoráról, biztosan tudjuk, hogy Pannónia borával itatta vendégeit, sőt jó magát is a bor túlságos élvezete vitte egyik nászéjszakáján a másvilágra. A Rajna mentén Nagy Károly német császár honosította meg a szőlőmivelést és az avarokat tönkrevervén, az egyik foglyul ejtett avar vezért megkérdezte, vájjon mi okozhata a mesésen nagy és erős avar birodalom bukását? Az öreg avar így felelt: „Mi okozta a bukást ? Semmi más, mint asszonyaink határtalan fényűzése és a bor!" Ez okból Krem bolgár fejedelem a pannóniai szőlőültetvények nagy részét elpusztíttatta. Azonban a bortermelés csakhamar ismét elterjedt hazánkban, mit számos régi helynév, ősi hagyomány, okirat stb. igazol. Például Baranya vármegye ősi neve Barannya volt valaha. Honfoglaló őseink már mindenütt találtak szőlőket és Árpád vezér ezek borából itta az örök emlékű pusztaszeri áldomást. 11 1914. január hó 4.