Borászati Lapok – 52. évfolyam – 1920.

1920-09-16 / 38. sz.

LII. évfolyam, 38. szám. Budapest, 1920. szeptember 16. Előfizetési dijak : Negyedévre 50­— „ Egy hóra... 17— „ 1920. szeptember 30-án túl ter­jedő időre jelenleg előfizetést nem fogadhatunk el. Egyes lappéldány ára 4"— K. Telefonszám : József 99—28. A „FRUCTUS" a gyümölcsértékesitő és szeszfőzőszövetkezetek központja mint szövetkezet­nek hivatalos lapja. Megjelenik minden csütörtökön. Laptulajdonos: Dr. BAROSS ENDRE. Szerkesztésért és kiadásért felelős: Dr. DRUCKER JENŐ. Szerkesztőségt és kiadóhivatal: IX., Üllői­ út 25. (Köztelek) Hirdetéseket a lap kiadóhivatala vesz fel. Árjegyzék ugyanott kapható. Hirdetési mellékletek jutányos árban fogadtatnak el. Hétről-hétre. (A szőlőbirtokosok jómódja. — Parasztváltók a láthatá­ron. — A gyéritett szőlők rendkivüli terhe.) Budapest, szept. 14. — A folytontartó esőzés nagyon megrontotta a szüreti kilátásokat. Ha ezzel szemben a bor­árak nem emelkednek legalább az április-májusi színvonalra, úgy az idei szőlőévadot a szőlő­termelők többsége veszteséggel fogja zárni. Szinte látjuk a kaján örömet azoknak az arczán, akik a gazdák „jóllétét" oly sanda szemmel nézik. Ezeknek minden falusi ember egy titkos milliomos, még­pedig készpénzben. Ha azután azt hallják, hogy a közép- és nagybirtokosok súlyos gondokkal küzdenek, akkor azt vetik oda, na, de a paraszt, annak jobb dolga sohase volt. És hogyha arra is megjön a c­áfolat, hogy nem fenékig tejfel ám a világ falán sem, mert az emberekről már leszakad a békebeli ködmön, a suba nem bírja a foltot, a csizma pedig három­szor volt talpalva, rozoga a szekér, düledezik a ház, a szerszám már rég kenderből van s az nem tartós, a ládafiában levő pénz pedig tárób­­ól sem volna elegendő mindennek a pótlására, akkor, mint utolsó tromfot, kivágják, de, na a szőlősgazdák, azokat ugyancsak felveti a jó mód, hisz az egykori 24 K.-s bort ma 1500 K.-ért sem adják . . . Igaz, igaz, felment a bor ára, de tessék egy kissé beljebb kerülni a szőlőbe, a présházba, a pinczébe. A szőlőtőkék közt sok a hiány, a karók már annyira elkoptak, hogy csak az első kötés fér el rajta, a présházban rossz a malom, javítást igényelne a prés, a kamrában alig akad egy hibátlan permetező, egy új vödör vagy puttony, a pinczében korhadt az ászokra, szivá­rog a hordó, folyton kiszakad a tömlő és ilyenkor veszendőbe megy vödörszámra abból az 1500 K.-s borból . . . Nem mind arany, ami fénylik, de itt már nem is igen fénylik. Sőt pénzintézeti körökben fej­csóválva emlegetik, hogy erősen szaporodnak a parasztváltók, különösen szőlőtermelő vidéke­ken. Megengedjük, hogy sok gazda utolsó ga­rasát is beleölvén a napszámba, inkább a bankba szalad egy kis bankóért, semhogy a borát „áron alul” eladja, annál is kevésbbé, mert mégis csak többet ér a portéka, mint a papírpénz. De nincs meg ám mindenkinek a tavalyi bora, akinek már tartozása van a városi takarékban. Ezek a parasztváltók nagyon gyanús jelensé­gek és az is, hogy most 2—3 héttel szüret előtt is gazban állottak a szőlők. Igaz, hogy Medard­ napja óta minden második-harmadik nap meghozta az esőt, de azért mégis lehetett volna a szőlőt rendbe hozni. Csakhogy már sok gazda nem győzte nyár végén azt a töméntelen 60—80 K.-s napszámot és amellett sok nap­számos csak a friss levegő és nem a munka kedvéért megy ki a szőlőhegybe . . . Évek óta emlegetjük, hogy­ ez a folytonos áremelkedés a borüzletben, mely látszólag oly kedvező helyzetbe hozta a szőlősgazdákat, az csak lidérctfény. Tény, hogy évről évre emel­kedtek öt év óta az árak, de ugyanolyan tem­póban vagy még rohamosabban emelkedtek a költségek. De míg ezek biztosak, addig a jöve­delem utolsó perc­ig bizonytalan És aki az utolsó évet vesztességgel zárja le, az ráfizet az egész öt esztendei terméssorozatra. Különösen aggasztó a gyérített szőlők birto­kosainak a helyzete. Évek óta pusztulnak a szőlők, mert nem volt vagy kevés volt a szén­kéneg, bár ennek emberséges volt az ára, azaz hogy körülbelül lépést tartott a bor árával. Tíz év előtt a szénkéneg mázsája 30 K. volt, tehát ugyanannyi, mint egy gyenge minőségű homoki boré, három év előtt még 150 K.-ért adták az állami szénkéneget, amikor már a bor ára 2—300 K. volt. Most végre van szénkéneg, nincs korlátozva a megrendelhető mennyiség, de már háromszor olyan drága, mint a bor. A legújabb híradás szerint ugyanis a földmivelés­ügyi miniszter a szénkeneg árát felemelte 3600 K.-ra s ezzel szemben az uj bor átlagára néhol talán ennek harmadrészét sem fogja kitenni. Mit jelent ez a 3600 K.-s szénkeneg? Magyar holdanként körülbelül egy mm. kell belőle. De tekintettel a gyérített szőlők erős visszaesésére, ajánlatos legalább a visszaesett területeket nyá­ron még egyszer féladaggal befecskendezni. Tehát csak az anyag maga kerül holdanként 3600—5400 K.-ba. De a szénkéneg — tud­juk — nagyon illékony portéka. Ebből a meg­csapolt hordóból erősen párolog a drága fo­lyadék s igy nem elég az a kiszámított mennyiség, főleg ha bármi okból abba kell hagyni a szénkénegezést és a megkezdett hor­dóból néha hetekig nem eresztenek le semmit. Azután jön a szénkéneg fuvarja a raktárból a vasútra, vasútról ki a szőlőbe, néha annak meredek oldalára, hol már kancsókba kell ki­vinni. Mennyi prédálódik el útközben! Azután van a hordóbiztositék, mázsánként 1500 K. Ennek az összegnek már az évi kamatja is 100 K., de hátha néha-néha egy hordó el is vesz! Azután itt van a napszám, ami holdan­ként legalább 800—1000 K. Mondhatjuk, hogy egy hold szénkénegezett szőlő többletköltsége a­­ homoki vagy oltványszőlővel szemben ma leg­­­alább öt, de esetleg hat­ezer korona és több. Amellett a szénkéneggel fenntartott szőlő több trágyát igényel, mert a szénkéneg nagy táp­anyagfelvételre készteti a szőlőtőkét és a trágya hatása rövidebb ideig tart. De különben is azok a gyérítésre legalkalmasabb lesz talajok rend­szerint soványak. Ötezer korona többletet nem lehet behozni, ez nyilvánvaló. Itt vagy ki kell vágni a régi tőkéket és oltványokat telepíteni vagy igen erősen leszállítani a szénkéneg árát. Újabban megint az hallatszik, hogy az állam a „Han­gyáival tárgyal szénkéneggyár felállítása tár­gyában. Ezt mindannyian szívesen látjuk, csak azután épülne is mielőbb ez a gyár és produ­kálná a széndiszulfitot olyan árban, hogy a rászoruló szőlősgazdák meg is találják mellette számadásaikat. Ezek az annyira irigyelt és ki­czégérezett magyar szőlősgazdák! Szüreti emlékeztető. Irta: Bernátsky Jenő. I. Budapest, szept. 14. Már néhány héttel szüret előtt a présházban és a pinczében alapos takarítást végezzünk. A nagyon változó hőmérsékletű pinczékben — amelyek ugyanis télen hidegek, nyáron mele­gek — megtörténik, hogy forró nyáron egyik­másik hordóban a bor utóerjedésnek vagy inkább úgynevezett pinczeerjedésnek indul s a hordó tetején, a dugó körül, több-kevesebb bor az erje­dés okozta nyomás következtében kiszivárog; a kiszivárgott bor a nyáron meleg pinczében eczetes erjedésbe megy át s a dugón valóságos eczetágy képződik. A kiszivárgott eczetes bort a legnagyobb gonddal el kell távolítani, ugy azonban, hogy eczetgombának nyoma se ma­radjon a pinczében. A kiszivárgott eczetes levet erős szódaoldattal mossuk le s a ruhát vagy szivacsot, melyet letörlésre használtunk, szóda­oldatban s utóbb forró vizben mossuk ki. Ezt a müveletet azokban a pinczékben, ahol szük­séges, szüret előtt ismételjük meg. A szüretelésre használt összes edényeket, gé­peket, eszközöket, még a legjelentéktelenebbeket is, hozzuk rendbe, javítsuk vagy javíttassuk ki­ és tisztogassuk meg. A fából készült edényeket és a gépek faalkatrészeit durva, erős kefével és hideg vízzel szoktuk kisúrolni és kimosni. Amely hordó penészes vagy dohos szagú, azt szintén erős kefével ki kell surolnunk, mivégett a hordót. Mai saámuiik 6 oldal.

Next