Borászati Lapok – 53. évfolyam – 1921.

1921-01-13 / 2. sz.

LHI. évfolyam. 2. szám. Budapest, 1921. január 13. Előfizetési dijak Magyarországon: Negyedévre 75'— K. ügy hára '25'— „ Előfizetési dijak külföldön, egynegyed­évre: S. N­. S.-ban 15 dinár Cseh-Szlovákiában ... 30 fokol Romániában ... 25 lei Egyes lappéldány ára — K. Laptulajdonos és szerkesztő-társ: D­r.­­íJROSS ENDRE, Szerkesztésért és kiadásért felelős: Dr. DILÜCKER JENŐ. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ülői­ út 25. (Köztelek) Külföldi képviselet: Wien, VII., Westbalmstrasse 60. Hirdetések és mellékletek felől a kiadóhivatal ad felvilágosítást Telefonszám: József 99—28. * * * * Hétről-hétre. (A Nyugatm­agyarország megcsonkításának ügye előtér­ben. — Német-Ausztria a borbehozatalt újra megnehe­zítette. — Borkezelői tanfolyamok tartásának nagy jelentősége.) Budapest, jan. 11. A Mikor az egész ország már alig várja, hogy meginduljon végre valamelyik irányból a szabad­forgalom, hogy azok a mesterséges korlátok, melyek a termékek és iparczikkek kicserélését gátolják, leromboltassanak, mikor végre odáig jutottunk, hogy végre egyikével a successiós államoknak, melyek a darabokra tört Habsburg­monarchiából korösszülöttként kialakultak, meg­indíthattuk a tárgyalásokat, amelyek kedvező eredménynyel biztattak, kaptunk arczunkba egy újabb ökölcsapást. Ha a párisi ötöstanács legfőbb gondját, gondolatját az képezi, hogy Középeurópa legyőzött államai valahogyan a nyugalom álla­potába ne jöjjenek, amiből majd a munka, az újjászületés, a rettenetes veszteségek kiheverése indulhat meg, hanem mindig azon kellene a fejét törnie, hogy a minél nagyobb h­acs, a minél nagyobb bizonytalanság, a minél erősebb ember- és anyagkifosztás állandósuljon, akkor sem eszelhettek volna ki nagyobb gonoszságot, mint azt, hogy Ausztriát, melytől ősrégi szín­tiszta német részeket kíméletlenül lekapcsoltak, most a mi rovásunkra boldogítsanak oly ország­részszel, mely soha az övék nem volt, soha az anyaországtól el nem kívánkozott, mely ha nyel­vében 50 — 60% erejéig talán nem is volt magyar, de értelmében mindig kifogástalan magyarnak mutatkozott. A sopron-, moson-, vasmegyei néhány járás elszakításának eshetőségével lapunk már vezető helyen foglalkozott és méltattuk ezen vidék jelentőségét szőlőmivelés és borkereskedelem szempontjából. De mikor ezt tettük, az az erős hit élt bennünk, hogy ettől a stallójától a kál­váriának, bármennyire fenyeget is, meg leszünk kímérve. Bíztunk abban, hogy az osztrákokban felülkerekedik a politikai józanság és a győztes entente ezen Danaok ajándékát undorral vissza­fogja utasítani, mely élelmezés szempontjából nem javítja, de még rontja helyzetüket, az eddig egynyelvű államocskából ismét polyglott álla­mot csinál, mert az átcsatolandó részekben, nemcsak németek, de magyarok és horvátok is laknak. Az ajándék elfogadásával pedig tőrt döfnek az agyonkínzott Csonka-Magyarország szívébe, mely ezt az infamiát legsúlyosabban fogja megtorolni akkor és ahogyan csak lehet. Német-Ausztria és Csonkamagyarország két szorosan egymásra utalt államtöredék nemcsak érzelem szempontjából, hisz egyébként csupa kárörvendő volt ellenségekkel és vigyorgó árulók­kal vagyunk körülvéve, hanem gazdasági, ipari, kereskedelmi szempontból is, mint két verembe­esett utas, aki csakis egymásra támaszkodva, egymást emelve-húzva vergődhet ki a mély­ségből. Még most sem akarjuk elhinni, hogy Német-Ausztria vezető államférfiai utolsó perc­ben meg ne találják a jobbik eszüket és vissza ne utasítanák azt a rájuk nézve csak vészt jelentő­­ darab földet, melynek minden becsületes pol­gára kézzel-lábbal tiltakozik az elszakítás ellen, s a­kiket akaratuk ellenére úgy sem lehet országukhoz csatolni. Borgazdaságunk szempontjából ez a párisi intelem nem csekély jelentőséggel bír. Tudjuk, hogy Német-Ausztria leghálásabb piacza boraink­nak és ma is feleslegünknek 2/V részét itt va­gyunk képesek elhelyezni. Most végre odáig jutottunk, hogy a valutáris nehézségek, a kiviteli engedély formaságai itthon megszűntek és ezzel szemben szinte áthágyatlan politikai gátak tor­nyosulnának a kivitel útjába. Az új esztendő boldogsága kissé rövid életű volt. De azért a reményről most sem mondunk le. Ausztriának, ha az entente békeokmányai értelmében át is kellene vennie ezt a sokat emlegetett „Burgenlandot" a győztesek kezéből, hogy a diadalokmány betűi beteljesedjenek, az sehol sincs kimondva, hogy azt nekünk, a szom­szédos jóviszony kedvéért önszántából vissza ne adhassa. És ha ez mégis bekövetkeznék és minket erőszakkal belehajszolnak egy vám­háborúba, annál sem mi fogjuk a rövidebbet húzni, mert élelmünk van bőven és az osztrák verseny nélkül iparunk soha nem képzelt len­dületet fog venni. Ami pedig a bort , a bort illeti, annak is lesz itthon elég keletje, mihelyt iparunk virágzásra jut. Német-Ausztriából egyébként már kaptunk spec­iális újévi ajándékot is. Míg a magyar kormány a borkivitel útjából egyik akadályt a másik után készül elhárítani, addig az osztrák kormány azt mindinkább megnehezíteni készül. Az új év Pandora szelenczéjében két ajándék tárult elénk. Az egyik az, hogy a vám csekély 300 K.-val hektoliterenként nagyobb lesz, a második, hogy f. hó 15.-től kezdődőleg minden borküldemény bevitelét külön kérelmezni kell. Az osztrákok ezt az utóbbi követelményt a békeszerződésből kifolyónak állítják és ez semmi összefüggésben sincs azzal, hogy a magyar kor­mány a kereskedelmi egyezség ratifikáczióját bizonytalan időre felfüggesztettek. Az osztrákok azt állítják, hogy egyéb successiós államokból sem lehet már korlátlanul bort Német-Ausztriába bevinni, hanem csak engedéllyel és hogy cseh­szlovák és jugoszláv részről már több ízben kifogásolták a magyar borok indokolatlan elő­nyösítését. Ezentúl tehát mielőtt valaki Ausz­triába bort vinne ki, előbb be kell emne szán­dékát az osztrák illetékes hatóságnál jelentenie és egy a kormány által kiküldendő szakbizott­ság, bizonyára a Deutsche Weinhandels-Gesell­schaft mintájára, esetről-esetre meg fogja bírálni, hogy a bor beengedhető-e vagy sem. Egyelőre tehát a behozatalnak súly vagy érték szerinti kontingentálásáról nincsen szó, aminthogy külön beviteli illeték kivetése sincs tervben. Vájjon ezekre nem kerül-e a sor, azt ma még nem tudjuk. De mindenesetre ez nem csekély mértékben fogja a vételek és szállítá­sok lebonyolítását gátolni. Tartani lehet attól, hogy ezentúl az osztrák számlára megszerkesz­tett körlevelek import-klauzulával fognak ellát­tatni, ami az ügyletek érvényességét kétessé teheti. Annyi bizonyos, hogy ha az a beviteli enge­dély kieszközlése a bürokratikus szervezet egy­szerűsítésével nem lesz egybekötve, úgy az exportc­égek raktárdíjak, fékbérek, kijárások stb. czímén újabb terheket lesznek kénytele­nek magukra venni. Azért mindenki igyekezett a jelen hónap két első hetét minél jobban ki­használni, hogy a már régebben lekötött és el­szállításra váró bormennyiségek még az új rend életbeléptetése előtt lépjék át az osztrák vám­sorompót. Ugyancsak kétségtelen, hogy bizo­nyos árdepresszió már­is mutatkozik, úgy a vásárlások lanyhaságában, mint a kínált árak­ban. Reméljük, hogy csak átmenetileg. * * A földmivelésügyi minisztérium borkezelői tanfolyamra írt ki újra pályázatot. Nagyon helye­sen tette, mert a borkezelés terén a viszonyok az utolsó hat évben nem javultak, hanem hatá­rozottan megromlottak. De azonkívül is nagyon sok új ember foglalkozik jelenleg borral, nem csak rokkant tisztek és legények, állás nélküli magántisztviselők, menekült ügyvédek, tanárok, jegyzők stb., hanem még száz és ezer ember, akik nem javára, de hátrányára szolgálnak a borbranche­nak hiányos ismereteik folytán. Azután itt vannak a vendéglősök, szállodások, korcsmárosok, kávéház- és fűszerüzlettulajdo­nosok, itt vannak a hivatásos borügynökök, ismét sok ezer ember, akik közül igen igen sokan nem szolgálják a borügyet a von Pick aufa, hanem mindjárt felülről kezdik. Lehet-e azon csodálkozni, ha alig van városi vagy falusi korcsma, ahol a természeténél fogva legjobb bort is el ne rontanak. És pedig elrontják, nem is rossz akaratból, mert ők nem akarnak a bor­törvénynyel összeütközésbe sem jönni, csak egy­szerűen tudatlanságból. Borforgalmi vállalatok pedig keletkeznek nyakló nélkül. Honnan vegyék ezek az új vagy megfejelt c­égek a szakértőiket ? Hisz sokan, akik öt-hat évvel ezelőtt végezték szakiskoláikat, vagy valamely jól vezetett borpinczészetben dolgoz­tak s azután háborúba mentek, fogságba estek, rég elfelejtették azt, amit valaha tudtak. De még akik itthon voltak, sem maradtak a tudás színvonalán, mert a háború utolsó éveiben s a forradalmak, a kommün alatt bizony rabló­gazdálkodás, irrationális borkezelés folyt a legtöbb, azelőtt jól adminisztrált pinczegazda­ságban is. Sokat kell pótolni ezen a téren. Azért ezeket a borkezelési tanfolyamokat sorozatonként kel­lene tartatni, az egyik sor végződik, a másik kezdetét veszi, hogy néhány száz ember láto­gathassa azt még jövő szüretig. A tavalyi bor­ban két típus van. Az egyik hitvány minőségű, mert idő előtt szüretelt tőkékről, rothadó für­tökből származott, ennek a borát nagyon óva­tosan kell kezelni, mert betegségekre hajlamos. A második típus , az a késői szüretből származik és egészen elsőrendű nyersanyag. Ezt rationá­lisan kell kezelni, hogy kiváló tulajdonságait minél jobban kifejleszsze. Ebből olyan borokat Mai számunk / oldal*

Next