Borászati Lapok – 53. évfolyam – 1921.
1921-01-13 / 2. sz.
LHI. évfolyam. 2. szám. Budapest, 1921. január 13. Előfizetési dijak Magyarországon: Negyedévre 75'— K. ügy hára '25'— „ Előfizetési dijak külföldön, egynegyedévre: S. N. S.-ban 15 dinár Cseh-Szlovákiában ... 30 fokol Romániában ... 25 lei Egyes lappéldány ára — K. Laptulajdonos és szerkesztő-társ: Dr.íJROSS ENDRE, Szerkesztésért és kiadásért felelős: Dr. DILÜCKER JENŐ. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ülői út 25. (Köztelek) Külföldi képviselet: Wien, VII., Westbalmstrasse 60. Hirdetések és mellékletek felől a kiadóhivatal ad felvilágosítást Telefonszám: József 99—28. * * * * Hétről-hétre. (A Nyugatmagyarország megcsonkításának ügye előtérben. — Német-Ausztria a borbehozatalt újra megnehezítette. — Borkezelői tanfolyamok tartásának nagy jelentősége.) Budapest, jan. 11. A Mikor az egész ország már alig várja, hogy meginduljon végre valamelyik irányból a szabadforgalom, hogy azok a mesterséges korlátok, melyek a termékek és iparczikkek kicserélését gátolják, leromboltassanak, mikor végre odáig jutottunk, hogy végre egyikével a successiós államoknak, melyek a darabokra tört Habsburgmonarchiából korösszülöttként kialakultak, megindíthattuk a tárgyalásokat, amelyek kedvező eredménynyel biztattak, kaptunk arczunkba egy újabb ökölcsapást. Ha a párisi ötöstanács legfőbb gondját, gondolatját az képezi, hogy Középeurópa legyőzött államai valahogyan a nyugalom állapotába ne jöjjenek, amiből majd a munka, az újjászületés, a rettenetes veszteségek kiheverése indulhat meg, hanem mindig azon kellene a fejét törnie, hogy a minél nagyobb hacs, a minél nagyobb bizonytalanság, a minél erősebb ember- és anyagkifosztás állandósuljon, akkor sem eszelhettek volna ki nagyobb gonoszságot, mint azt, hogy Ausztriát, melytől ősrégi színtiszta német részeket kíméletlenül lekapcsoltak, most a mi rovásunkra boldogítsanak oly országrészszel, mely soha az övék nem volt, soha az anyaországtól el nem kívánkozott, mely ha nyelvében 50 — 60% erejéig talán nem is volt magyar, de értelmében mindig kifogástalan magyarnak mutatkozott. A sopron-, moson-, vasmegyei néhány járás elszakításának eshetőségével lapunk már vezető helyen foglalkozott és méltattuk ezen vidék jelentőségét szőlőmivelés és borkereskedelem szempontjából. De mikor ezt tettük, az az erős hit élt bennünk, hogy ettől a stallójától a kálváriának, bármennyire fenyeget is, meg leszünk kímérve. Bíztunk abban, hogy az osztrákokban felülkerekedik a politikai józanság és a győztes entente ezen Danaok ajándékát undorral visszafogja utasítani, mely élelmezés szempontjából nem javítja, de még rontja helyzetüket, az eddig egynyelvű államocskából ismét polyglott államot csinál, mert az átcsatolandó részekben, nemcsak németek, de magyarok és horvátok is laknak. Az ajándék elfogadásával pedig tőrt döfnek az agyonkínzott Csonka-Magyarország szívébe, mely ezt az infamiát legsúlyosabban fogja megtorolni akkor és ahogyan csak lehet. Német-Ausztria és Csonkamagyarország két szorosan egymásra utalt államtöredék nemcsak érzelem szempontjából, hisz egyébként csupa kárörvendő volt ellenségekkel és vigyorgó árulókkal vagyunk körülvéve, hanem gazdasági, ipari, kereskedelmi szempontból is, mint két verembeesett utas, aki csakis egymásra támaszkodva, egymást emelve-húzva vergődhet ki a mélységből. Még most sem akarjuk elhinni, hogy Német-Ausztria vezető államférfiai utolsó percben meg ne találják a jobbik eszüket és vissza ne utasítanák azt a rájuk nézve csak vészt jelentő darab földet, melynek minden becsületes polgára kézzel-lábbal tiltakozik az elszakítás ellen, s akiket akaratuk ellenére úgy sem lehet országukhoz csatolni. Borgazdaságunk szempontjából ez a párisi intelem nem csekély jelentőséggel bír. Tudjuk, hogy Német-Ausztria leghálásabb piacza borainknak és ma is feleslegünknek 2/V részét itt vagyunk képesek elhelyezni. Most végre odáig jutottunk, hogy a valutáris nehézségek, a kiviteli engedély formaságai itthon megszűntek és ezzel szemben szinte áthágyatlan politikai gátak tornyosulnának a kivitel útjába. Az új esztendő boldogsága kissé rövid életű volt. De azért a reményről most sem mondunk le. Ausztriának, ha az entente békeokmányai értelmében át is kellene vennie ezt a sokat emlegetett „Burgenlandot" a győztesek kezéből, hogy a diadalokmány betűi beteljesedjenek, az sehol sincs kimondva, hogy azt nekünk, a szomszédos jóviszony kedvéért önszántából vissza ne adhassa. És ha ez mégis bekövetkeznék és minket erőszakkal belehajszolnak egy vámháborúba, annál sem mi fogjuk a rövidebbet húzni, mert élelmünk van bőven és az osztrák verseny nélkül iparunk soha nem képzelt lendületet fog venni. Ami pedig a bort , a bort illeti, annak is lesz itthon elég keletje, mihelyt iparunk virágzásra jut. Német-Ausztriából egyébként már kaptunk speciális újévi ajándékot is. Míg a magyar kormány a borkivitel útjából egyik akadályt a másik után készül elhárítani, addig az osztrák kormány azt mindinkább megnehezíteni készül. Az új év Pandora szelenczéjében két ajándék tárult elénk. Az egyik az, hogy a vám csekély 300 K.-val hektoliterenként nagyobb lesz, a második, hogy f. hó 15.-től kezdődőleg minden borküldemény bevitelét külön kérelmezni kell. Az osztrákok ezt az utóbbi követelményt a békeszerződésből kifolyónak állítják és ez semmi összefüggésben sincs azzal, hogy a magyar kormány a kereskedelmi egyezség ratifikáczióját bizonytalan időre felfüggesztettek. Az osztrákok azt állítják, hogy egyéb successiós államokból sem lehet már korlátlanul bort Német-Ausztriába bevinni, hanem csak engedéllyel és hogy csehszlovák és jugoszláv részről már több ízben kifogásolták a magyar borok indokolatlan előnyösítését. Ezentúl tehát mielőtt valaki Ausztriába bort vinne ki, előbb be kell emne szándékát az osztrák illetékes hatóságnál jelentenie és egy a kormány által kiküldendő szakbizottság, bizonyára a Deutsche Weinhandels-Gesellschaft mintájára, esetről-esetre meg fogja bírálni, hogy a bor beengedhető-e vagy sem. Egyelőre tehát a behozatalnak súly vagy érték szerinti kontingentálásáról nincsen szó, aminthogy külön beviteli illeték kivetése sincs tervben. Vájjon ezekre nem kerül-e a sor, azt ma még nem tudjuk. De mindenesetre ez nem csekély mértékben fogja a vételek és szállítások lebonyolítását gátolni. Tartani lehet attól, hogy ezentúl az osztrák számlára megszerkesztett körlevelek import-klauzulával fognak elláttatni, ami az ügyletek érvényességét kétessé teheti. Annyi bizonyos, hogy ha az a beviteli engedély kieszközlése a bürokratikus szervezet egyszerűsítésével nem lesz egybekötve, úgy az exportcégek raktárdíjak, fékbérek, kijárások stb. czímén újabb terheket lesznek kénytelenek magukra venni. Azért mindenki igyekezett a jelen hónap két első hetét minél jobban kihasználni, hogy a már régebben lekötött és elszállításra váró bormennyiségek még az új rend életbeléptetése előtt lépjék át az osztrák vámsorompót. Ugyancsak kétségtelen, hogy bizonyos árdepresszió máris mutatkozik, úgy a vásárlások lanyhaságában, mint a kínált árakban. Reméljük, hogy csak átmenetileg. * * A földmivelésügyi minisztérium borkezelői tanfolyamra írt ki újra pályázatot. Nagyon helyesen tette, mert a borkezelés terén a viszonyok az utolsó hat évben nem javultak, hanem határozottan megromlottak. De azonkívül is nagyon sok új ember foglalkozik jelenleg borral, nem csak rokkant tisztek és legények, állás nélküli magántisztviselők, menekült ügyvédek, tanárok, jegyzők stb., hanem még száz és ezer ember, akik nem javára, de hátrányára szolgálnak a borbranchenak hiányos ismereteik folytán. Azután itt vannak a vendéglősök, szállodások, korcsmárosok, kávéház- és fűszerüzlettulajdonosok, itt vannak a hivatásos borügynökök, ismét sok ezer ember, akik közül igen igen sokan nem szolgálják a borügyet a von Pick aufa, hanem mindjárt felülről kezdik. Lehet-e azon csodálkozni, ha alig van városi vagy falusi korcsma, ahol a természeténél fogva legjobb bort is el ne rontanak. És pedig elrontják, nem is rossz akaratból, mert ők nem akarnak a bortörvénynyel összeütközésbe sem jönni, csak egyszerűen tudatlanságból. Borforgalmi vállalatok pedig keletkeznek nyakló nélkül. Honnan vegyék ezek az új vagy megfejelt cégek a szakértőiket ? Hisz sokan, akik öt-hat évvel ezelőtt végezték szakiskoláikat, vagy valamely jól vezetett borpinczészetben dolgoztak s azután háborúba mentek, fogságba estek, rég elfelejtették azt, amit valaha tudtak. De még akik itthon voltak, sem maradtak a tudás színvonalán, mert a háború utolsó éveiben s a forradalmak, a kommün alatt bizony rablógazdálkodás, irrationális borkezelés folyt a legtöbb, azelőtt jól adminisztrált pinczegazdaságban is. Sokat kell pótolni ezen a téren. Azért ezeket a borkezelési tanfolyamokat sorozatonként kellene tartatni, az egyik sor végződik, a másik kezdetét veszi, hogy néhány száz ember látogathassa azt még jövő szüretig. A tavalyi borban két típus van. Az egyik hitvány minőségű, mert idő előtt szüretelt tőkékről, rothadó fürtökből származott, ennek a borát nagyon óvatosan kell kezelni, mert betegségekre hajlamos. A második típus , az a késői szüretből származik és egészen elsőrendű nyersanyag. Ezt rationálisan kell kezelni, hogy kiváló tulajdonságait minél jobban kifejleszsze. Ebből olyan borokat Mai számunk / oldal*