Borászati Lapok – 58. évfolyam – 1926.

1926-01-01 / 1. sz.

1. SZÁM. 58-IK ÉVFOLYAM, váltság, kényszerkölcsön, pénzlebélyegzés, hadikölcsön stb. hatása alatt, a kommün és a román megszállás áldásai, egész külpolitikai helyzetünk következtében a nagy szorgalommal régen összegyűjtött tőkénk elfogyott; nincsenek tartalékaink, de nincs is üzemi tőkénk! Borainkat nem tudjuk értékesíteni. A termelést, a szőlőmivelést pedig folytatni kell! A szőlősgazdák legnagyobb része el van adósodva! Lehetetlen magaskamatú kölcsönök lehetetlenné teszik a kibontakozást, 3 hónapos váltók lejárati terminusai szorítják a gazdát, aki kétségbeesetten tömi az egyik lyukat a másikkal, itt segíteni kell, különben az összeomlás már a tavaszon fog bekövetkezni! Kérünk hosszúlejáratú, olcsó kölcsönöket a szőlősgazdák részére; feltételezem, hogy erre vonatkozólag kormányunknak megvannak a részletekig kidolgozott tervei, de kérjük ezeket megvalósítani, mielőtt késő lesz. De félünk attól, hogy ez a régen kilátásba helyezett kölcsön már csak temetkezési költségeink fedezésére fog szolgálhatni. Kérünk áruhitelt a borra ,kereskedőink számára, különösen azok számára, akik bebizonyíthatóan külföldre szállítanak bort! A pénzügyminiszter e téren is mindeddig figyelmen kívül hagyta indokolt kívánságainkat! ad 5. A helyes szervezkedés hiánya. Az előbb felsorolt sok mindenféle baj arra mutat, hogy érdekeink nem voltak eléggé megvédve és nem jutottak kellő helyen kifejezésre; másrészt állandóan tartunk gyűléseket, feliratokkal fordulunk a kormányhoz, szak- és napilapjaink írnak napról-napra a szőlősgazdaság siralmas helyzetéről! Mi az oka annak, hogy dacára mindannak, még mindig nem tudtunk kielégítő eredményeket elérni ? Korszakunk eléggé taníthatott volna arra, mily óriási erő rejlik a szervezkedésben; kellően megszervezve mi is tudnánk nagyobb erőt kifejteni és érdekeinket hathatósabban megvédeni. A szervezkedés alsóbbfokú testületét képviselnék a hegyközségek, törvényileg kötelezendők a szőlőmiveléssel foglalkozó községek hegyközségek alapítására. A hegyközségek vidékenkint (vármegyénkint) képviselve lesznek a hegyközségi tanácsban, pl. balatonvidéki, tokajhegyaljai vagy nyírvidéki hegyközségi tanács. Ezek megint, mint a legmagasabb fórumban, képviselve lesznek az országos szőlő- és borgazdasági tanácsban, amely az 1924. évi IX. t.-c. 53. §-a alapján szerveztetett meg. Azonkívül minden vármegye gazdasági egyesületében létezzen egy szőlészeti szakosztály, amelyek legszorosabb kapcsolatban állanának a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületével, amely utóbbinak minden egyes szőlősgazda okvetlenül legyen tagja. Igen fontosnak tartom, hogy azok az országgyűlési, illetve nemzetgyűlési képviselők, akik szőlőgazdasági kerületeket képviselnek, nemcsak hogy tagjai legyenek a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületének, de részt is vegyenek ennek ülésein, sőt szerepeljenek mint választmányi tagok is. Ha ilyen módon fogjuk kiépíteni szervezkedésünket, nem leszünk többé quantité negligable az ország nemzetgazdasági életében, hanem majd kiküzdjük magunknak azt a pozíciót, amely bennünket teljes joggal megillet." TARCA. Az egri szőlőmives-céh. Közli: Benkóczy Emil. Eger, jan. 1. A céhek bölcsője a középkor. Ez a kor ismerte föl először az egyesülésben, szervezésben rejlő hatalmas erőt s így keletkeztek azok az önkéntes társulások, amelyeknek tagjai hadi, vallási, gazdasági, politikai, szociális céljaik megvalósítására szövetkeztek. Az angol, francia, német és olasz városok polgárai voltak az első ilyen szövetkezők és lassan-lassan Európa egyéb államaiban is divatba jöttek a céhféle egyesülések. Az egyesületekbe tömörült polgárság evvel védte üzleti érdekeit, ennek keretében ápolták a jó erkölcsöket, fejlesztették mesterségüket. Nálunk 1248-ban keletkezett az első fraternitás a szepesi városokban, aztán lassan fejlődött, míg végre Nagy Lajos királyunk rendelte el a céhbeállást. Később III. Károly, Mária Terézia, II. József, I. Ferenc reformálták meg a céheket. Végre 1872-ben törölték el és az ez évi VIII. törvénycikk az ipartestületekre ruházta a céhek joghatóságát. Magyarországon minden iparágnak megvolt a maga céhszervezete, míg az ősfoglalkozást űző polgárság e néven: céh alig szervezkedett. A földmives és szőlőmives emberek csak jó későn jutottak arra az elhatározásra, hogy az iparűzők mintájára céhekbe tömörüljenek. Az első ilyen szőlőmives-céh talán Gyöngyösön keletkezett a XVIII. század elején, mert 1725-ben Erdődy egri püspök erősített meg egy gyöngyösi szőlőmives céhszabályt. Csak ezután kezdtek szervezkedni az egri szőlőmivesek, amely szervezkedést különösnek találván Eger város tanácsa, kérdést intézett a szőlőmiveléssel foglalkozó városokhoz aziránt, hogy meg van-e már alakítva náluk a szőlőmíves-céh? Erre vonatkozóan 1725-ben Székesfehérvár tanácsa tagadó választ ad, de valószínűen ezt adott valamennyi... Ennek ellenére és az egri szőlőmívesek határozott kivánságára Eger város tanácsa 1818 áprilisában a következő felterjesztést intézte a kettős földesurasághoz, az érsekhez és főkáptalanhoz: „Méltóságos kettős Földesuraság! Kegyelmes Földes Uraink! Az egri Szőlőmives Lakossaink Czéhbéli Társaságot formálni szándékozván, minekutánna ez iránt tett kéréseket Gyöngyös városa Szőllő Míves lakossainak Hogy sorrendet tartsunk, elsősorban a termelésre kell rátérnünk: Békeidőben egy kat. hold szőlőnek a megmunkálása, pótlások, az investitiók amortizációja és a föld értékének kamatja 400 arany koronából tellett ki. Ekkor nagy Monarchia 37 millió lakosát láttuk el borral és 60 aranykorona védvámmal voltunk biztosítva az olasz, francia és spanyol borok behozatala ellen. Artikulussaikat Vélek közlöttük volna; az ő általuk adott és általunk semmikép se modifikált'Artikulusok projectumait •/• alatt alázatossan idekapcsolván, nem különben Gyöngyös városa szőllőmüves lakossainak két rendbéli Articulussait is benyújtván bővebb megvizsgálás és kegyes jóváhagyás végett kívánságukat a Méltóságos kettős Földesuraságoknak alázatossan bemutatjuk. Április 24. 1818. Eger város tanácsa." A felterjesztéshez a következő céhszabályok voltak mellékelve: „Az egri szőlőmives-céh szabálya: 1. Minthogy minden jó szándékbul eredett igyekezeteknek és tetteknek állandóan zsinór-mértéke a Fundamentumában józanon helyheztetett szögelletkő, mellynek több esztendőkig tartandó állandóságára elkerülhetetlenül szükséges a Szép és Jó rendtartás. Ez valóban, melly által lelkesittetünk mi. Ugyanezért a kívántató Czéhünknek Fő Patrónussává választjuk Önnönmagát Szerelmes Üdvözítőnket az Ur Jézus nevenapját az Édes Megváltónknak örökké tartó Ditsérettire és imádássára. Mely napon a Szent Mihály Anyatemplomunkban Énekes nagy Sz. Mise szolgáltattasson. Ezen Szent Mise alatt a Szőllőmivesek közül szolgállyanak Hat (a Czéhmesterség által kirendelendő Érdemes Bts. Személlyek Égő Szövétnekekkel. És hogy az valamely Czéhbéli Társunk, az legyen bár nemes vagy nemtelen. Aki minden igaz ok nélkül ezen kinevezett ájtatosságra meg nem jelenik, azon esetben a Czéh által ki-ki 1 forintra büntettessen. Ugyszintén, aki a Szent Mise Szolgáltatása alatt, Evangélium után jönne a Sz. Misére' 30 x-ra büntetőügyön. Aki pedig a Czéhmester Ur által a Szövétnek, avagy más akármely szóval nevezendő Isteni szolgáltatásokhoz rendeltetik, annak tapasztalván Curtzásságát vagy Káromkodását, Szófogadatlanságát, azonnal a Céh számára 1 forintra, a Szent Mihály templomára 30 x-ra büntetődgyön annyiszor amennyiszer a parancsolatot megveti. És, hogy ezeknek utánna az Előljáróknak ki-ki hívebben engedelmeskedjen. 2. Ezen Czéhnek 3 kiváltképpen való ünnnepi vannak: t. i. Sz. Háromság vasárnapja, Kis Asszony és Minden Szentek Napja. Ezeken a Becses Czéhnek Énekes nagy Sz. Miséi lesznek az Élőkért, mely Sz. Miséken az egész Czéhbéli Társaság jelen lenni köteleztetik. Feő Czéhmester urnak pedig Feő kötelességében lészen az Articulusban kinevezett Hat Személyeket kirendelni az Égő Szövétnekekkel való szolgálatokra. Hogyha pedig valaki a Czéhbéli Társak közül a Rendelést megvetni bátorkodna, azon A szőlő- és borgazdasági válság megoldásának lehetősége. Irta: Henduska Rezső kormányfőtanácsos, vezérigazgató. Budapest, dec. 27. A szőlő- és borgazdaság krízisét én sokkal mélyrehatóbbnak és közgazdaságunkra nagyobb veszteséggel járónak tartom, minthogy azt távolabbálló — bár érdekelt —, de a krízis következményeit nem ismerő egyének látják. Arról van szó, hogy Magyarországon 384.000 kat. szőlőnek, 10000 szőlősgazdának, 300.000 szőlőmunkás existenciáját mentsük meg, mert ha ezen gazdasági osztály érdekében nem történik az, aminek történnie kell, úgy az ország egy nagy földterületet, mely másra mint szőlőművelésre nem is alkalmas, parlagon hevertetni lesz,kénytelen. Sok százezer munkásnak pedig vagy a kivándorlását, vagy éheztetését fogják előidézni — nem hiszem, hogy kicsinnyé vált országunk ezt a csapást könynyen elbírná — és ezért örömmel látom egy parlamenti bizottság működését is és remélem, hogy ez meg fogja találni azt a kiutat, amely a szőlő- és borgazdaság megmentésére szolgál. Termelés: A régi Magyarországnak legnagyobb borterméslehetősége (1908. évben) 8 millió hektoliter volt. Ausztria és a többi tartományok 4 millió hektolitert termeltek maximálisan, összesen tehát 12 millió hektoliter bortermésünk volt, ami 37 millió lakosra elosztva 324 liter jutott egy fejre. A bor átlagos piaci ára, átlagminőséget véve alapul, legnagyobb termés esetén is 25—30 aranykorona között váltakozott. Ma, a kisebbített Magyarországon a középtermés esetén is 3,5 millió hektoliter, de egy jó termés esetén, mint ahogy az 1925. évi is 5 millió hektoliter borterméssel számolhatunk. Magyarország lakosságának száma körülbelül 8 millió és így egy fejre 62 liter bor jut. A bor mai ára 3000 korona, egyenlő 21 aranykorona 100 literenkint. A termelési költségek a jelen időben a következők : Itt egy kat. hold szőlő után csak 140 munkanapot számítva a 30,000 K., a szükséges védekezési és kötözőanyag, valamint az évenkint szükséges pótlások úgy vesszőben, mint oltványokban, a trágyázás megfelelő időszakban való beosztása, a fuvarozás, trágya, permetanyag és termés, valamint az épületeknek, gépeknek és eszközöknek befektetett tőkekamata, az adók és egyéb közterhek és végül az ingatlan értékének csak 8°/6-os kamatját számítva évi 11.500.000 korona, ami 790 aranykoronának felel meg. Ha tehát párhuzamot vonunk a háború előtti és a mai termelési és értékesítési lehetőségek között, úgy azt tapasztaljuk, hogy a termelés 100%-kal drágább lett, az értékesítés pedig 25°/%-kal olcsóbb. A tényleges veszteség egy hold szőlőnél, 25 hektó bor átlagtermést véve alapul, 265 aranykoronát tesz ki. Igaz, hogy az 1 és 2 kat. holdas gazdák olcsóbban termelnek, mert maguk munkálják meg szőlőjüket, de ez nemzetgazdaság szempontjából nem igen jöhet figyelembe, mert a lényeges részét a szőlőgazdaságnak mégis csak az képezi, amelyek mások által lesznek dolgoztatva. Ha keressük a hibákat, hogy miért, vagyis minek következtében van ez a lényeges eltolódás, úgy a következőket találjuk: 1. A munkásviszonyok rosszabbodását. A munkások kevesebbet dolgoznak és nagyobb bért igényelnek. Ma 30%-kal több munkanap kell egy hold szőlőre, mint háború előtti időben és 50°/o-kal magasabb bért kell fizetni. 2. A szőlőgazdasághoz szükséges legtöbb anyagot és szerszámot külföldről kapjuk és igy a nal első Artikulusban meghatározott büntetésekre erőltettetik (minden Személy válogatás nélkül). 3. Ennek fölötte minden fertály Esztendőben e világból kimúlt Czéhbéli Társ Atyánkfiaiért a Feő Czéhmester Úr a betses Czéh Ládájából vagyis Casszájából Szent Misét szolgáltatni köteles légyen. Melly Szent Misékre csak azok kötelesek legyenek megjelenni, kiket a Czéhmester az Időnek mivoltjához képest kirendeltetni fog, az 1. artikulusban foglalt büntetések terhe alatt. 4. Valamint az Érsek Eger várossában lakos érdemes, Betses több nevek alatt lévő Czéhális urak óránként a kiszabott törvények szerint a kinevezendő ájtatosságokra s az idő isteni szolgálatokra tisztességesen köteleztetnek, ugy mi is a megjelenéssel az Oltári Szentség Imádására magunkat ajánljuk. Nevezetesen Pünkösd-napján a Szent Mihály anyatemplomunkban. Az Urnapi Processziókra pedig zászló alatt ki-ki fejenkint tisztességes öltözetekben megjelenni szép rendtartással kötelességének tartsa. Ugy nemkülönben Szent Márk napján és keresztjáró hetekben Processziókra legalább az Érdemesebb, jobbmódu Betses Társaink a Feő Czéh Mester urnák üzenete (avagy híradása által) akik megszóllittatván, azok megjelenni tartoznak (kivévén azokat, kiknek helyes okaik vannak). Hogy ezen üdvösséggel teljes bőr gyümölcsöket hozható Intézetek által a keresztényi buzgóság önként magunkban és Növendék gyermekeinkben öregbüljön. 5. Az, hogyha valaki ezen Czéhbéli Társak közül súlyos betegségben esvén s gyámoltalan lévén segítséget kivánna, a Czéhmester ur 2—2 jó embert melléje rendelni köteles légyen. Aki pedig az ilyen állapotban nem engedelmeskedik, büntetése légyen 1 forint. Majd a Czéh Mester ur is tartozik a beteget meglátogatni, avagy Doktor ur által megnézetni, hogy nem ragadós nyavalyában lévők-e a betegek, a pestis eltávolíttatása végett. És azokat a szent gyónásra kell inteni. 6. Hogyha pedig a Czéhbéli Társaság közül valaki, avagy felesége, vagy gyermekei, avagy akármely néven nevezendő házi cselédjei (kik egy kenyéren vannak) e világból kimúlik, a Céhmester által a Tábla kieresztetvén (híradás végett), ki-ki a temetésre megjelenni köteleztetik (kivévén az elkerülhetetlen munkálkodás idejét). Akkor a Feő Céhmester úr által a testnek nagy vagy kicsiny minéműségéhez képest egy néhány személlyeket kirendelljen, egyedül azok tartoznak megjelenni. Valaki pedig elmulatja a Czéh Mester által kirendelt személyek közül, ámbár mentsége lészen is — de ha valami 1926. január 1.