Borászati Lapok – 63. évfolyam – 1931.

1931-01-03 / 1. sz.

1. SZÁM. 63-IK ÉVFOLDAM. LINDNER DÁNIEL Budapest, V., Alkotmány­ utca 23. Telefon: Aut. 194—18 és 194—27 Sürgönyeim: LINDACID Borszintelenitéshez valódi Borsavtalanitáshoz ^aEénsawa® mégx (Calcium Carboni­um Praecipitatum) továbbá K­ÉIVL^P 214 és az összes szőlőgazdasági cikkek Az uj német bortörvény fontosabb változásainak rövid ismertetése. Közli: Bíró Károly oki. mezőgazda. Berlin, dec. 20. Németországban folyó évi szeptember he­t-e előtt az 1918-ban némi módosításon átment 1909. évi bortörvény volt érvényben, amely azonban nem tudott már a mai kívánalmaknak meg­felelni s ezért egy rég várt óhajt teljesített a német birodalmi törvényhozás, midőn megalkotta az 1930 szeptember 1-én életbe lépett új bor­törvényt. Azonban ez sem tudta teljesen ki­elégíteni az érdekeltek valamennyi táborát. A bor fogalmának meghatározása után a borok házasításáról rendelkezik. Megengedi a különböző vidékekről származó és különböző évjáratú borok házasítását az alábbi megszorításokkal. Vörösbort csak vörösborral szabad házasítani, német bort külföldi származású borral házasítani nem szabad ; meg van azonban engedve német vörösborhoz egynegyedrésznyi mennyiségben kül­földi vörösbort keverni. Csemegebor csak csemegeborral házasítható, olyan csemegebort azonban, amelyet vámkül­földre szállítanak, szabad más közönséges borral házasítani, de csak olyan mértékben, hogy a csemegebor jelleg megmaradjon. Az új bortörvény, illetőleg a végrehajtási rendelet a sillerbor készítési módját is szabályozza. Eszerint sillerbor készíthető kék és fehér szőlő keverékének sajtolása által, vagy kék szőlőből a cefrén való erjesztéssel. Német sillerbort csak német sillerborral szabad házasítani, meg van azonban engedve sillerborhoz vörösbort keverni, de csak olyan mennyiségben, hogy a sillerbor jellegzetes világos színe megmaradjon. Az amerikai hybrid-szőlőből szüretelt bort más borral házasítani nem szabad és csak „Hybriden wein" megjelöléssel hozható forgalomba. 1935 szeptember hó 1-től hybrid-bort (cefrét, mustot) vagy ilyen borral házasított bort forgalomba hozni tilos. A belföldön termelt szőlőből készült mustnak vagy bornak cukrozása továbbra is meg van engedve. A feljavításra használt oldat mennyisége a feljavítandó must vagy bor mennyiségének %-énél (eddig Vb) több nem lehet. A cukrozási határidő is egy hónappal ki lett tolva. A cukor tiszta vízben oldható. Alkoholnak borba adása általában meg van tiltva. Szabad azonban külföldi származású cse­megebort, ha az ismét külföldre lesz szállítva, tiszta, legalább 90 térfogatszázaléka alkohollal szeszezni, ugyancsak szabad a trópusi vidékre hordóban elszállításra kerülő bort is szeszezni, még­pedig 100 térfogatszázalék borhoz 1 térfogat­százalék alkoholt számítva. A törvény 5. szakaszának első bekezdése meg­tiltja a bort bármiféle megtévesztő megjelöléssel vagy kiállítással (adjusztálással) megvételre kí­nálni, eladás céljából raktáron tartani, eladni, vagy más módon forgalomba hozni. Eszerint tulaj­donképen tokaji palackban más bort, mint tokajit forgalomba hozni nem szabadna. Ugyane szakasz harmadik bekezdése megállapítja, hogy a szűrővel csírátlanított bor, vagy a szűrővel csírátlanított musttal kevert bor nem tekintendő cukrozott bornak. De ha a szűrővel való csírátla­nítás az erjedés befejezte előtt történik (vor vollendeter Garung), vagy a borhoz szűrővel csírátlanított must kevertetett, akkor a bort „naturein", „Wachstum", „Gewachs", „Kreszenz" megjelöléssel, vagy a termelő nevére, illetőleg bir­tokára való utalással csak akkor szabad forgalomba hozni, ha egyúttal a címkéken, árjegyzékeken, számlákon stb.-is a következő megjelölés van fel­tüntetve : „Mit Filter entheimt", illetőleg „Mit Filter entheimt (Traubenmost zusatz)". Igazság­talan rendelkezése ez a törvénynek már csak azért is, mert a pasztőrözéssel csírátlanított mustra és borra nem vonatkozik. És érthető megütközést keltett ez a rendelkezés úgy a szőlősgazdák, mint a bornagykereskedők körében. Ugyancsak e szakasz szerint vétel esetén a vevő kívánságára közölni kell, hogy cukrozva, házasítva, az erjedés befejezte előtt csirátlanítva, vagy ilyen musttal házasítva lett-e a bor. Külföldről származó szőlőből, mely csemege­szőlőnek lett elvámolva, bort készíteni nem sza­bad, legfeljebb ellenőrzés mellett ecet vagy bor­párlat készítésére használható fel. (14. §.) Végül megemlíthető még, hogy a büntetés maximuma hat havi fogházról két évre emeltetett fel. A bortörvény többi rendelkezései nagyjából azonosak a régi bortörvénnyel. Borecet és az ecetkartel. Irta: Vojst Vilmos oki. gazda, szőlőbirtokos.*) Örkény, dec. 12. Egy jelentéktelennek látszó kérdés megvilágí­tásával kell foglalkoznom. A szőlő- és borgazda­ságunk kritikus és nehéz helyzetében jogosnak tartom még a legkisebb hátrányos jelenséget is szóvátenni. Visszás jelenség az ecetkartel visel­kedése a borecettel szemben, amidőn ennek gyártását teljesen lehetetlenné akarja tenni, mert a piacot a saját, égetett szeszből készült ecete részére szeretné fenntartani. Tudjuk azt, hogy a borecet a szervezetnek kevésbbé ártalmas, mint a szeszből készült. Dacára ennek, sehol a világon annyi rosszízű ecet nem kerül a konyhára, mint nálunk. A francia konyha nem tűri a szeszből készült ecet felhasználását, sőt annyira megy, hogy minden ecetet ker­ül, ha lehetséges és helyette kitűnő izű,­savban nem szegény borokat használ fel, hogy az ecetsavat bor- stb. savakkal pótolja, mert ezek finomabb itt kölcsönöznek és egész­ségesebbek. Ha jól körülnézünk, látjuk, hogy a nyugati és déli kultúrnépek ízlésének csak a borecet felel meg, még a közelben készülő znaimi uborka is borecet felhasználásával gyártódik; igaz, hogy nagyrészben nagykőrösi uborkából, de ez is közgazdasági előny. Csak nálunk romlott meg az izlés; sajnos, a szeszből készült ecet miatt a magyar konyha egyes ételei, melyek pedig máskülönben elsőrangú inyencfalatok volnának, a külföldieknek élvezhetetlenek. Azok az egyes konyhák, melyek még a finom enyhe izo­bor­ecethez ragaszkodnak, kénytelenek eredeti, impor­tált francia borecetet beszerezni és felhasználni. Háború után követő években elég tekintélyes francia borecet-importot tudunk kimutatni, a magyar borgazdaság és ecetgyártás szégyen­foltjaként. A dolgok tisztánlátása céljából először a szesz­gyártás dolgaiba kell betekintést nyernünk. Az ecetszesz megállapított ára körülbelül 180 pengő, melyből 800 liter 10%-os ecet termelhető, ezért a kereskedő 500—800 pengőt fizet. Az ecetgyártási költségek olyan alacsonyak, még a kincstárt is beleszámítva, hogy a kereskedő két-háromszoros árt fizet érte, míg a közönség kicsinyben meg­fizeti érte a 0-80—1-20 pengős árat. Ezekből az adatokból is láthatjuk, mennyire jogosult a nagy­közönség kívánsága, hogy az általa túl drágán fizetett fogyasztási cikkek árát le kell szállítani és hogy mindezeket a kartelek kezéből ki kell venni. A legérdekesebb tünet az, hogy a fogyasztási piacon ecetben majdnem állandóan hiány van, viszont ugyanakkor a nagyobb ecetgyárak nagy ecetfeleslegekkel rendelkeznek ; a szeszkartel még *) Vogt Vilmos kiváló szőlészünk utolsó cikke, amit lapunknak beküldött.­ ­ 1931. január 3. a legnagyobb ecetinség idején is pár száz vagon ecetfelesleget mutat ki. Furcsa, hogy ilyen feles­legekkel rendelkeznek és a közönség igényeit kielégíteni nem tudják. E dolog zsonglőrösködés­nek tűnik fel, sőt bizonyos szempontból dzsungelt lehet itt sejteni. Ugyanis 1926-ban az ecetgyártási kontingens szétválasztásánál nagyon furcsa módon jártak el. A nagyüzemek a szeszt nagyban vásárol­ták, így a szeszt olcsóbban tudták beszerezni, az ecetet olcsó áron piacra dobták, ezzel a kisebb gyárakat agyonütötték, mert megszűntek, vagy üzemüket még szerényebb keretek közé szorítani voltak kénytelenek. Midőn e rájuk nézve kedvező helyzetet elérték, keresztülvitték, hogy utolsó hónapok termelése arányába osztották ki a szeszt az ecetkartel szájaize szerint. Az ecetkartel a szenvedő alanyokat azzal vigasztalta meg, hogy így kevesebb termelés mellett, a kevesebbért annyit kapnak, mint a sokért. A legnagyobb veszteség a vidéki ecetgyártókat érte, mert még a helybeli keresletet se tudták kielégíteni, holott a központban lévők nagy felesleget mutattak ki. Midőn az ecetpiacon ez az állapot beállt, az ipari szesz találkozott az értékesítési lehetetlen­séggel küszködő, kartelmentes, értékén aluli áru borral. Itt is­ áttörte a bor a szeszfrontot, mert a túr kis kontingenssel rendelkező vidéki ecet­gyártó, hogy a keresletnek eleget tudjon tenni, borból készített ecetet és ugyanazon áron, nagyobb nyereséggel hozta forgalomba. Így az alig 10 fillérbe kerülő borecet verte a szeszből készült ecetet, de verte jobb izével is, ha nem novából készült az. Erre az ecetkartel tagjainak meg­tiltotta a borból való borecet készítést. Ily törvény-, jóizlés- és közgazdaságellenes, kartelizó, agyafúrt és erőszakos pasáskodásról, azt hiszem, kevesen hallottunk és nem csoda, ha ezek köz­tudomásúvá válva, a gazdaközönségünk is erős kartelellenes álláspontot foglalt­ el. A kartelnek ezt az intézkedését, mint befejezett tényt el kell fogadnunk, mert a szeszből készített ecet tech­nológiája teljesen elüt a borecet technológiájától. Minthogy befejezett tény elé lettünk állítva, nincs más hátra, hogy a borecet készítésére be kell rendezkednünk. E cél elérésére mindenképen azon legyünk, hogy a borecetgyártóknak törvé­nyes úton tiltassék meg a szeszecetkészítés, mert ily módon ki lesz zárva az, hogy a borecetet más ecettel lehessen hamisítani és a közönség teljes bizalma vissza lesz állítva a borecettel szemben. Ezt igen könnyen elérhetnénk akkor, ha az állami pincészetek és központi pinceszövetkezeteknél a borecetkészítés is be lenne állítva, továbbá a budafoki pincemesteri tanfolyamon a pince­mesteri képesítéssel a borecetmesteri képesítés is megadatnék. Ezek az ecetek mint márkázott borecetek hozatnának bel- és külföldön forga­lomba. Ha ez az intézkedés megtörténik, úgy a magyar konyha egészségesebb és még ízletesebb, jobb és olcsóbb lesz és ha nem is nagy mérték­ben, de mégis a borgazdaságunk nehéz helyzetén lesz némileg segítve. Követelnünk kell a borecet készítését gátló rendelkezések megszüntetését, ugy hogy a borecetkészítési rendelkezések a bor­törvényeinkkel legyenek kapcsolatosak és a szesz­ből készült ecettel ne legyen semminemű össze­köttetésben, ugy mint nincs köze a bornak a sörgyártáshoz, pedig mind a kettő élvezeti célra szolgáló szeszes ital. Reméljük, hogy illetékes kormányzatunk a borecetkészítés szőlő- és bor­gazdasági fontosságát átlátja és célravezető ren­delkezésekkel a magyar borecetkészítést fel­lendíti. A francia borecet-behozatal ezzel meg­szűnne, miáltal közgazdasági előnyökre is szert tennénk. A fekáltrágyáról és annak alkalmazásáról. Irta: Dr. Salacz László adjunktus. Budapest, 1930 dec. 15. A „Borászati Lapok" LXII. évfolyamának 11-ik számában közölt ismertetésemben már röviden szólottam arról, hogy milyen anyagok adják ez értékes trágya nyersanyagait, valamint azt is érintettem, hogy milyen anyagokat érdemes

Next