Borászati Lapok – 63. évfolyam – 1931.
1931-01-03 / 1. sz.
1. SZÁM. 63-IK ÉVFOLDAM. LINDNER DÁNIEL Budapest, V., Alkotmány utca 23. Telefon: Aut. 194—18 és 194—27 Sürgönyeim: LINDACID Borszintelenitéshez valódi Borsavtalanitáshoz ^aEénsawa® mégx (Calcium Carbonium Praecipitatum) továbbá KÉIVL^P 214 és az összes szőlőgazdasági cikkek Az uj német bortörvény fontosabb változásainak rövid ismertetése. Közli: Bíró Károly oki. mezőgazda. Berlin, dec. 20. Németországban folyó évi szeptember het-e előtt az 1918-ban némi módosításon átment 1909. évi bortörvény volt érvényben, amely azonban nem tudott már a mai kívánalmaknak megfelelni s ezért egy rég várt óhajt teljesített a német birodalmi törvényhozás, midőn megalkotta az 1930 szeptember 1-én életbe lépett új bortörvényt. Azonban ez sem tudta teljesen kielégíteni az érdekeltek valamennyi táborát. A bor fogalmának meghatározása után a borok házasításáról rendelkezik. Megengedi a különböző vidékekről származó és különböző évjáratú borok házasítását az alábbi megszorításokkal. Vörösbort csak vörösborral szabad házasítani, német bort külföldi származású borral házasítani nem szabad ; meg van azonban engedve német vörösborhoz egynegyedrésznyi mennyiségben külföldi vörösbort keverni. Csemegebor csak csemegeborral házasítható, olyan csemegebort azonban, amelyet vámkülföldre szállítanak, szabad más közönséges borral házasítani, de csak olyan mértékben, hogy a csemegebor jelleg megmaradjon. Az új bortörvény, illetőleg a végrehajtási rendelet a sillerbor készítési módját is szabályozza. Eszerint sillerbor készíthető kék és fehér szőlő keverékének sajtolása által, vagy kék szőlőből a cefrén való erjesztéssel. Német sillerbort csak német sillerborral szabad házasítani, meg van azonban engedve sillerborhoz vörösbort keverni, de csak olyan mennyiségben, hogy a sillerbor jellegzetes világos színe megmaradjon. Az amerikai hybrid-szőlőből szüretelt bort más borral házasítani nem szabad és csak „Hybriden wein" megjelöléssel hozható forgalomba. 1935 szeptember hó 1-től hybrid-bort (cefrét, mustot) vagy ilyen borral házasított bort forgalomba hozni tilos. A belföldön termelt szőlőből készült mustnak vagy bornak cukrozása továbbra is meg van engedve. A feljavításra használt oldat mennyisége a feljavítandó must vagy bor mennyiségének %-énél (eddig Vb) több nem lehet. A cukrozási határidő is egy hónappal ki lett tolva. A cukor tiszta vízben oldható. Alkoholnak borba adása általában meg van tiltva. Szabad azonban külföldi származású csemegebort, ha az ismét külföldre lesz szállítva, tiszta, legalább 90 térfogatszázaléka alkohollal szeszezni, ugyancsak szabad a trópusi vidékre hordóban elszállításra kerülő bort is szeszezni, mégpedig 100 térfogatszázalék borhoz 1 térfogatszázalék alkoholt számítva. A törvény 5. szakaszának első bekezdése megtiltja a bort bármiféle megtévesztő megjelöléssel vagy kiállítással (adjusztálással) megvételre kínálni, eladás céljából raktáron tartani, eladni, vagy más módon forgalomba hozni. Eszerint tulajdonképen tokaji palackban más bort, mint tokajit forgalomba hozni nem szabadna. Ugyane szakasz harmadik bekezdése megállapítja, hogy a szűrővel csírátlanított bor, vagy a szűrővel csírátlanított musttal kevert bor nem tekintendő cukrozott bornak. De ha a szűrővel való csírátlanítás az erjedés befejezte előtt történik (vor vollendeter Garung), vagy a borhoz szűrővel csírátlanított must kevertetett, akkor a bort „naturein", „Wachstum", „Gewachs", „Kreszenz" megjelöléssel, vagy a termelő nevére, illetőleg birtokára való utalással csak akkor szabad forgalomba hozni, ha egyúttal a címkéken, árjegyzékeken, számlákon stb.-is a következő megjelölés van feltüntetve : „Mit Filter entheimt", illetőleg „Mit Filter entheimt (Traubenmost zusatz)". Igazságtalan rendelkezése ez a törvénynek már csak azért is, mert a pasztőrözéssel csírátlanított mustra és borra nem vonatkozik. És érthető megütközést keltett ez a rendelkezés úgy a szőlősgazdák, mint a bornagykereskedők körében. Ugyancsak e szakasz szerint vétel esetén a vevő kívánságára közölni kell, hogy cukrozva, házasítva, az erjedés befejezte előtt csirátlanítva, vagy ilyen musttal házasítva lett-e a bor. Külföldről származó szőlőből, mely csemegeszőlőnek lett elvámolva, bort készíteni nem szabad, legfeljebb ellenőrzés mellett ecet vagy borpárlat készítésére használható fel. (14. §.) Végül megemlíthető még, hogy a büntetés maximuma hat havi fogházról két évre emeltetett fel. A bortörvény többi rendelkezései nagyjából azonosak a régi bortörvénnyel. Borecet és az ecetkartel. Irta: Vojst Vilmos oki. gazda, szőlőbirtokos.*) Örkény, dec. 12. Egy jelentéktelennek látszó kérdés megvilágításával kell foglalkoznom. A szőlő- és borgazdaságunk kritikus és nehéz helyzetében jogosnak tartom még a legkisebb hátrányos jelenséget is szóvátenni. Visszás jelenség az ecetkartel viselkedése a borecettel szemben, amidőn ennek gyártását teljesen lehetetlenné akarja tenni, mert a piacot a saját, égetett szeszből készült ecete részére szeretné fenntartani. Tudjuk azt, hogy a borecet a szervezetnek kevésbbé ártalmas, mint a szeszből készült. Dacára ennek, sehol a világon annyi rosszízű ecet nem kerül a konyhára, mint nálunk. A francia konyha nem tűri a szeszből készült ecet felhasználását, sőt annyira megy, hogy minden ecetet kerül, ha lehetséges és helyette kitűnő izű,savban nem szegény borokat használ fel, hogy az ecetsavat bor- stb. savakkal pótolja, mert ezek finomabb itt kölcsönöznek és egészségesebbek. Ha jól körülnézünk, látjuk, hogy a nyugati és déli kultúrnépek ízlésének csak a borecet felel meg, még a közelben készülő znaimi uborka is borecet felhasználásával gyártódik; igaz, hogy nagyrészben nagykőrösi uborkából, de ez is közgazdasági előny. Csak nálunk romlott meg az izlés; sajnos, a szeszből készült ecet miatt a magyar konyha egyes ételei, melyek pedig máskülönben elsőrangú inyencfalatok volnának, a külföldieknek élvezhetetlenek. Azok az egyes konyhák, melyek még a finom enyhe izoborecethez ragaszkodnak, kénytelenek eredeti, importált francia borecetet beszerezni és felhasználni. Háború után követő években elég tekintélyes francia borecet-importot tudunk kimutatni, a magyar borgazdaság és ecetgyártás szégyenfoltjaként. A dolgok tisztánlátása céljából először a szeszgyártás dolgaiba kell betekintést nyernünk. Az ecetszesz megállapított ára körülbelül 180 pengő, melyből 800 liter 10%-os ecet termelhető, ezért a kereskedő 500—800 pengőt fizet. Az ecetgyártási költségek olyan alacsonyak, még a kincstárt is beleszámítva, hogy a kereskedő két-háromszoros árt fizet érte, míg a közönség kicsinyben megfizeti érte a 0-80—1-20 pengős árat. Ezekből az adatokból is láthatjuk, mennyire jogosult a nagyközönség kívánsága, hogy az általa túl drágán fizetett fogyasztási cikkek árát le kell szállítani és hogy mindezeket a kartelek kezéből ki kell venni. A legérdekesebb tünet az, hogy a fogyasztási piacon ecetben majdnem állandóan hiány van, viszont ugyanakkor a nagyobb ecetgyárak nagy ecetfeleslegekkel rendelkeznek ; a szeszkartel még *) Vogt Vilmos kiváló szőlészünk utolsó cikke, amit lapunknak beküldött. 1931. január 3. a legnagyobb ecetinség idején is pár száz vagon ecetfelesleget mutat ki. Furcsa, hogy ilyen feleslegekkel rendelkeznek és a közönség igényeit kielégíteni nem tudják. E dolog zsonglőrösködésnek tűnik fel, sőt bizonyos szempontból dzsungelt lehet itt sejteni. Ugyanis 1926-ban az ecetgyártási kontingens szétválasztásánál nagyon furcsa módon jártak el. A nagyüzemek a szeszt nagyban vásárolták, így a szeszt olcsóbban tudták beszerezni, az ecetet olcsó áron piacra dobták, ezzel a kisebb gyárakat agyonütötték, mert megszűntek, vagy üzemüket még szerényebb keretek közé szorítani voltak kénytelenek. Midőn e rájuk nézve kedvező helyzetet elérték, keresztülvitték, hogy utolsó hónapok termelése arányába osztották ki a szeszt az ecetkartel szájaize szerint. Az ecetkartel a szenvedő alanyokat azzal vigasztalta meg, hogy így kevesebb termelés mellett, a kevesebbért annyit kapnak, mint a sokért. A legnagyobb veszteség a vidéki ecetgyártókat érte, mert még a helybeli keresletet se tudták kielégíteni, holott a központban lévők nagy felesleget mutattak ki. Midőn az ecetpiacon ez az állapot beállt, az ipari szesz találkozott az értékesítési lehetetlenséggel küszködő, kartelmentes, értékén aluli áru borral. Itt is áttörte a bor a szeszfrontot, mert a túr kis kontingenssel rendelkező vidéki ecetgyártó, hogy a keresletnek eleget tudjon tenni, borból készített ecetet és ugyanazon áron, nagyobb nyereséggel hozta forgalomba. Így az alig 10 fillérbe kerülő borecet verte a szeszből készült ecetet, de verte jobb izével is, ha nem novából készült az. Erre az ecetkartel tagjainak megtiltotta a borból való borecet készítést. Ily törvény-, jóizlés- és közgazdaságellenes, kartelizó, agyafúrt és erőszakos pasáskodásról, azt hiszem, kevesen hallottunk és nem csoda, ha ezek köztudomásúvá válva, a gazdaközönségünk is erős kartelellenes álláspontot foglalt el. A kartelnek ezt az intézkedését, mint befejezett tényt el kell fogadnunk, mert a szeszből készített ecet technológiája teljesen elüt a borecet technológiájától. Minthogy befejezett tény elé lettünk állítva, nincs más hátra, hogy a borecet készítésére be kell rendezkednünk. E cél elérésére mindenképen azon legyünk, hogy a borecetgyártóknak törvényes úton tiltassék meg a szeszecetkészítés, mert ily módon ki lesz zárva az, hogy a borecetet más ecettel lehessen hamisítani és a közönség teljes bizalma vissza lesz állítva a borecettel szemben. Ezt igen könnyen elérhetnénk akkor, ha az állami pincészetek és központi pinceszövetkezeteknél a borecetkészítés is be lenne állítva, továbbá a budafoki pincemesteri tanfolyamon a pincemesteri képesítéssel a borecetmesteri képesítés is megadatnék. Ezek az ecetek mint márkázott borecetek hozatnának bel- és külföldön forgalomba. Ha ez az intézkedés megtörténik, úgy a magyar konyha egészségesebb és még ízletesebb, jobb és olcsóbb lesz és ha nem is nagy mértékben, de mégis a borgazdaságunk nehéz helyzetén lesz némileg segítve. Követelnünk kell a borecet készítését gátló rendelkezések megszüntetését, ugy hogy a borecetkészítési rendelkezések a bortörvényeinkkel legyenek kapcsolatosak és a szeszből készült ecettel ne legyen semminemű összeköttetésben, ugy mint nincs köze a bornak a sörgyártáshoz, pedig mind a kettő élvezeti célra szolgáló szeszes ital. Reméljük, hogy illetékes kormányzatunk a borecetkészítés szőlő- és borgazdasági fontosságát átlátja és célravezető rendelkezésekkel a magyar borecetkészítést fellendíti. A francia borecet-behozatal ezzel megszűnne, miáltal közgazdasági előnyökre is szert tennénk. A fekáltrágyáról és annak alkalmazásáról. Irta: Dr. Salacz László adjunktus. Budapest, 1930 dec. 15. A „Borászati Lapok" LXII. évfolyamának 11-ik számában közölt ismertetésemben már röviden szólottam arról, hogy milyen anyagok adják ez értékes trágya nyersanyagait, valamint azt is érintettem, hogy milyen anyagokat érdemes