Borászati Lapok – 71. évfolyam – 1939.

1939-01-01 / 1. sz.

ow LXXI. évfolyam* I, szám r j Lelt. sz. 9. ÍM Budapest, 19.19 január 1 /xttlömivtiist <99ü m öl c /1 • rm *l&st*é/-borgazda/é§i*hctilap SLÚriXET •gén 4ttc_ a« P PM ént 117 R*gjr«d ém « P B*máal£ka 1 ^ ím — SM Ul & - •*• M >h ím _*0»9!«! É 8 1 BÍJ4K: Ci«fcMl*Tikltta 1 V< é»t« — 6« Ke 1/iíTrt ÍM se >/i *Yr« _ ti* li JSg«fiElÍTlát>B 1 V<tm IS* tiaár V) ém K9 din ál Vi évr. 4»« Uiir Allandé Rovat 8»rk«utMg és kSaMlUvatal t Bu dapest V., Báthory-u. ££., II. em. Telefonszám: 111-1-75 SLÚriXET •gén 4ttc_ a« P PM ént 117 R*gjr«d ém « P B*máal£ka 1 ^ ím — SM Ul & - •*• M >h ím _*0»9!«! É 8 1 BÍJ4K: Ci«fcMl*Tikltta 1 V< é»t« — 6« Ke 1/iíTrt ÍM se >/i *Yr« _ ti* li JSg«fiElÍTlát>B 1 V<tm IS* tiaár V) ém K9 din ál Vi évr. 4»« Uiir PCiiaikMitl 1 3&r«s« Eaatfr® P«tet6a Bwfe«itl 1 ör. Keizman loltán 8»rk«utMg és kSaMlUvatal t Bu dapest V., Báthory-u. ££., II. em. Telefonszám: 111-1-75 A badac§onyi §xőlősxeutelő A gyorsvonat II. osztályán kevés utas volt. Az én szakaszomban rajtam kívül még két utas ült, akik az ablaknál — egymással szemben — élénk beszélgetésbe voltak elmerülve. Én az ajtó £ mellett ültem és a déli lapokat tanulmányoztam át, egyelőre keveset ügyelve útitársaimra, akik közül pedig az egyik egész megjelenésével és a szép asszonyok harminc év körüli minden bájával, be­vallom, több figyelmet is megérdemelt volna. Amint a gyors elhagyta a főváros ezer váltóját és a kerekek össze-vissza zakatolása egy egyenletes ritmust vett fel, az igaz ügyhöz mért buzgóság vett rajtam erőt. A szakasz minden berendezése lassan ködképpé vált és egy ideig mint ^£gyha a felhők között repültem volna, olyan keveset láttam és hallottam. Majd egyszerre egészen tisztán láttam a vonat mellett elvonulni a Badacsonyi hegyeket a tavaszi legszebb üde zöld színben teljes virágzás­ban pompázó gyümölcsfákkal, fent a tetőn a komor bazalt sziklákkal, az oldalában pedig a zsenge "Ifíkkei.: Sok •szőlőben •dbígozf^.x. A<2 tt&izon^ok Ls lányok színes fej kendői mint nagy virágok, üdén tarkították az amúgy is élénk színeket. Egyszerre útitársaim beszélgetését is megint egész tisztán hallottam : — El sem tudja képzelni, hogy milyen szép volt a mult vasárnap itt a szőlő virágzás ünnepe. És milyen rengeteg ember volt itt Pestről. —• Olvastam róla a lapokban. Ilyeneket azelőtt is rendeztek szüretkor. Egyszer én is voltam egy lilyenen, rengeteget áztam és fáztam, de egy náthá­ival végül megúsztam. Maga vonattal jött le ? — Fillérressel jöttem, de itt találkoztam wieni ismerősökkel, akik kocsin jöttek és innét Pestre mentek két napra, azok vittek fel magukkal. Ren­geteg külföldi volt. Két különvonat jött külföldről, de sokan jöttek kocsival is. Szörnyen tetszett nekik minden, de legfőképen a magyar népviselet és ! a tánc a szabadban. — Nem értem azért, hogy az elkényeztetett ^ külföldieknek mit tudtak itt olyant nyújtani, ami •fele tudta őket kötni ? K — Nézzen ki az ablakon. Ha semmi más nem H^.ett volna, mint a természetnek ez a tündéri tavaszi W köntöse itt a tó partján, ez is egy isteni benyomást keltett volna. De látta volna ebben a környezetben az egyházi felvonulást, a környék népviseleteibe öltözött lakosságával. Amikor áhítattal nem az ^ ember alkotta templomban, hanem a természettől k pazarul díszített oltár előtt imádkoztak a jó ter­f mésért. El sem tudja képzelni, hogy ez milyen fel­| emelő szép dolog. Mikor aztán a körmenet vissza­\ tért az áldás után a templomba, akkor mindenki i a Sirály-szálló előtti térre tódult, ahol olyanféle | vásár volt, mint a búcsúkon szokott lenni, azzal f a különbséggel, hogy alig volt olyan megszokott ! haszontalan vásári árus és a rendezőség igen ) ügyesen még messzebb vidékekről is házzipari áru­sokat hozott ide. Voltak ott szegedi papucsosoktól f kezdve vásárhelyi fazekasok, háziszőttesek, csipke­verők, fafaragók igazán ízléses szép dolgokkal, úgyhogy este mindenki emlékekkel és emlék­tárgyakkal megrakva ment haza. Láttam egy ! angolnak a kocsiját, az tele volt magyaros cserép­tálakkal és korsókkal. Egy svájci pedig egy gar­mada kézimunkát vett össze a családjának. — És mondja hány ember lehetett itt ? — Én nem tudom, de vagy nyolc-tíz külön­vonat jött és rengeteg autókar és magánautó. — És hogy tudták ezt a sok embert élelmezni ? -— Könnyen. A közönséget már az újságok figyelmeztették, hogy teljesen ne bízza magát, a helyi élelmezésre és így majdnem mindenki vitt magával valamit. De erre nem is lett volna szük­ség. A helyi vendéglők is felkészültek, de természe­tesen ezek nincsenek itt ilyen tömegekre berendez­kedve. Éppen ezért teherautókon kivonult a túlsó patrról felszereléssel, személyzettel Bokor, a köz­ismert vendéglős, aki a legkényesebb ízlést is ki­tudta elégíteni. Az egyszerűbb ízlést és szerényebb pénztárcát a lacikonyhák, improvizált halász­csárdák szolgálták. A közönség pedig szétoszlott. A délutáni népünnepélyt alig tudták megkezdeni, mert sokan a tópartra mentek a horgászokhoz, volt aki fürdött is, sokan pedig a szőlőkbe, sőt a pin­cékbe széledtek el, hogy megtöltsék magukat és a velük hozott butykosokat. Volt is aztán hangulat. Az egész Iitgi i'lűiü''/.Ku^ti í. ü ».:.ií%ur> iói áj. -< tol. Mondanom sem kell, nogv a nagy mulatságnak az lett a vége, hogy egy csomó ember lekéste volna a vonatot, ha a figyelmes MÁV visszafelé a közönséget azzal a vonattal viszi, amivel hozta. De nagyszerűen volt rendezve, mert mehetett min­denki azzal a vonattal, amelyikkel akart — fél­óránkint — és az utolsó vonatot titokban egy fél órával későbben indították és így ezt még az is elérte, akit egyébként a lábai már csak nagyon nehezen vittek előre. — Ismerem az ilyent. Ezek az effajta kirándu­lások csak berugásra alkalmasak. Másnap azután mindenki katzenjammeros, még jó, ha ebből ki­folyólag szerencsétlenségek nem származnak. —- Nézze nem szabad így megítélni ezt sem, Először is nem mindenki iszik többet a kelleténél és mint elbír. Én találkoztam itt sok teljesen józan emberrel, akinél igazán nem a fogyasztott mennyi­ségen, hanem kizárólag a természeti és népművé­szeti szépségeken volt a hangsúly. A közönségnek az a része, aki szakértő borfogyasztó, a rendezett kiállításon élvezte a finom borokat. Azt mondják, hogy a termelők az összes lepalackozott borukat eladták, amit a közönség részben magával vitt, aminél jobb propaganda nincsen. De hányan jöttek azzal a gondolattal, hogy egyben nyári lakást keressenek és hányan jöttek enélkül a gondolat nélkül — és mégis vettek ki nyárra lakást a magyar tenger mellett. — Látom, magában egy apostol veszett el. Ha már apostolokról beszél, elmondok magának egy más kedves esetet is. Ismeri maga is a szép kis Füredy lányt. Már évek óta udvarol neki egy mérnök, akinek szép állása és vagyona is van. Ügy látszik azonban, hogy a fiatalember, —• aki egyébként a kislánynak állandóan a sarkában iárfélénk természetű, mert nem toldták íjddie nyilatkozatra bírni. A' szőlőszentelőre lejöttek Füredyék is egy nagyobb társasággal és monda­nom sem kell, hogy velük volt a mérnök is. Ebéd után a fiatalok elmentek sétálni a hegyre és csak úgy hat óra felé kerültek elő karonfogva, — ra­gyogó Ebben a percben a szomszéd vágányról egy éles vasúti fütty riasztott fel édes álmomból és így ma sem tudom, hogy a mérnök megkérte-e végre a Füredy lányka kezét, de nem tudom elfelejteni azt a szép álmot sem a badacsonyi szőlőszentelőről. Vájjon ennek álomnak kell-e maradni, vagy meg lehetne ezt és ezeket az életben és a mi életünk­ben is valósítani ? —n —n A szőlő és a bor a Szentírásban II. IV. könyv. VI. 2. Szólj az Izráel fijainak és mond meg nekik : Mikor férjfiú vagy asszonyiállat fogadást tészen, és esküvéssel a Nazareusságra kötelezi magát, hogy tudniillik az Ürnak Nazareusságra szenteli magát: 3. Bortól és részegítő italtól el­szakassza magát, a boretzetet és a részegítő állatnak etzetjét ne igya, és semmi meg v iz e s í­tett szőlőből tsinált italt ne igyék, sőt még ú j sző lő t se egyék, se pedig asszúszőlőt. 4. Az ő Nazareusságának minden napjain sem­mit a félét ne igyék, valami lészen a szőlőtőről, a szőlő magvától fogva a szőlő hajáig. 17. A kost is áldozza meg hálaadóáldozatul az Ürnak, a kovász . nélkül valókkal egyetemben, melyek a kosárban lésznek : áldozza meg a Pap* annak Minháját és italiáldozatj át is. 20. És emelje fel a Pap azokat az Ür előtt; a Papnak szenteltetett ez, a felemeltetett szegynek és felemeltetett lapotzkának felette, és annak­utánna igyék bort a Nazareus. XIII. 2. És szóla az Ür Mózesnek, mondván : 3. Botsáss férjfiakat, akik megkémleljék a ICanaán földjét, mellyet én adok az Izráel fijai­nak : az ő attyaiknak mindenik nemzetségéből egy-egy férj fiat küldjetek, kik közzül mindenik Főember legyen ő közöttök. 21. Ismét minemű a föld, hogyha kövér-é vagy sovány ; hogyha vannak-é abban g y ü.m öles­fák vagy nintsenek : és legyetek bátorságosak, és szakasszatok a földnek gyümöltséből: azok pedig a napok valának a szőlőzsendü­lés ne k napjai. 24. Jutának annakokáért az Eskol völgyéig, és lemetszének ott egy szőlővesszőt egy fürtszőlővel, és ketten vivék azt rúdon, és a gránátalmákból is és a figékből szakasztának. 25. Az a hely hívattatok Eskol völgyének a fürtszőlőért, mellyet lemetszettek vala onnét az Izráel fijai. XV. 5. És italiáldozat ul negyedrész Hin bort adj a tűzzel egészen megemésztendő áldo­zathoz vagy a hálaadóáldozathoz minden bárány mellé. 7. És italiáldozatul egv Hin bornak harmadrészét vigyed az Ürnak jóillatú áldozatul. 10. És italiái cl o z atr a fél Hin bort, hogy legyen az Ürnak tűzzel megemésztendő jó­illatú áldozatja. 24. Mind az egész Gyülekezet áldozzék egy, gyermekded tulkot; tűzzel egészen megemésztendő, áldozatul kedves illatra az Ürnak, annak Minhájá^ Egyes szám ára 40 fillér /

Next

/
Thumbnails
Contents