Borászati Lapok – 71. évfolyam – 1939.
1939-01-01 / 1. sz.
SLÚriXET •gén 4ttc_ a« P PM ént 117 R*gjr«dém « P B*máal£ka 1 ^ ím — SM Ul & •*• M ‡h ím _*0»9!«! SLÚriXET •gén 4ttc_ a« P PM ént 117 R*gjr«dém « P B*máal£ka 1 ^ ím — SM Ul & - •*• M ‡h ím _*0»9!«! E 8 1 BiJ4K: Ci«fcMl*Tiklita 1 V” é»t« — 6« Ke 1/iiTrt ÍM ser/i *Yr« _ ti* li JSg«fiEliTlát·B 1 V”tm IS* tiaár Vém K9 din ál Vi évr. 4»« Uiir É 8 1 BiJ4K: Ci«fcMl*Tiklita 1 V› é»t« — 6« Ke 1/ifTrt ÍM ser/i *Yr« _ ti* li JSg«fiEliTlát¡B 1 V›tm IS* tiaár V) ém K9 din ál Vi évr. 4»« Uiiron LXXI. évfolyam* I. szám r Lelt. sz. 9. ÍM Budapest, 1919 január 1 /xtdemivitist ~99n m öl c /1 • rm *l&st*é/borgazda/é§i*hetilap Allande Rovat 8»rk«utMg és kSaMlUvatal t Budapest V., Báthory-u. ££., II. em. Telefonszám: 111-175 PCnaikMid 1 3 &r«s« Eaatfr® P«tet6a Bwfe«itlör. Keizman Zoltán 8»rk«utMg és kSaMlUvatal t Budapest V., Báthory-u. ££., II. em. Telefonszám: 111-1 75 A badacsonyi exelőszentelő A gyorsvonat II. osztályán kevés utas volt. Az én szakaszomban rajtam kívül még két utas ült, akik az ablaknál — egymással szemben — élénk beszélgetésbe voltak elmerülve. Én az ajtóm mellett ültem és a déli lapokat tanulmányoztam át, egyelőre keveset ügyelve útitársaimra, akik közül pedig az egyik egész megjelenésével és a szép asszonyok harminc év körüli minden bájával, bevallom, több figyelmet is megérdemelt volna. Amint a gyors elhagyta a főváros ezer váltóját és a kerekek össze-vissza zakatolása egy egyenletes ritmust vett fel, az igaz ügyhöz mért buzgóság vett rajtam erőt. A szakasz minden berendezése lassan ködképpé vált és egy ideig minthogyha a felhők között repültem volna, olyan keveset láttam és hallottam. Majd egyszerre egészen tisztán láttam a vonat mellett elvonulni a Badacsonyi hegyeket a tavaszi legszebb üde zöld színben teljes virágzásban pompázó gyümölcsfákkal, fent a tetőn a komor bazalt sziklákkal, az oldalában pedig a zsengerisíkkel.: Sok •szőlőben •dirígozf^.x. Az 2 tt&izon^ok és lányok színes fejkendői mint nagy virágok, üdén tarkították az amúgy is élénk színeket. Egyszerre útitársaim beszélgetését is megint egész tisztán hallottam . — El sem tudja képzelni, hogy milyen szép volt a múlt vasárnap itt a szőlővirágzás ünnepe. És milyen rengeteg ember volt itt Pestről. —• Olvastam róla a lapokban. Ilyeneket azelőtt is rendeztek szüretkor. Egyszer én is voltam egyilyenen, rengeteget áztam és fáztam, de egy nátháival végül megúsztam. Maga vonattal jött le ? — Fillérressel jöttem, de itt találkoztam wieni ismerősökkel, akik kocsin jöttek és innét Pestre mentek két napra, azok vittek fel magukkal. Rengeteg külföldi volt. Két különvonat jött külföldről, de sokan jöttek kocsival is. Szörnyen tetszett nekik minden, de legfőképen a magyar népviselet és a tánc a szabadban. — Nem értem azért, hogy az elkényeztetett külföldieknek mit tudtak itt olyant nyújtani, ami a fele tudta őket kötni ? K — Nézzen ki az ablakon. Ha semmi más nem l lett volna, mint a természetnek ez a tündéri tavaszi köntöse itt a tó partján, ez is egy isteni benyomást keltett volna. De látta volna ebben a környezetben az egyházi felvonulást, a környék népviseleteibe öltözött lakosságával. Amikor áhítattal nem az ember alkotta templomban, hanem a természettől , pazarul díszített oltár előtt imádkoztak a jó ter-ftésért. El sem tudja képzelni, hogy ez milyen fel-emelő szép dolog. Mikor aztán a körmenet vissza- tért az áldás után a templomba, akkor mindenki a Sirály-szálló előtti térre tódult, ahol olyanféle vásár volt, mint a búcsúkon szokott lenni, azzal a különbséggel, hogy alig volt olyan megszokott haszontalan vásári árus és a rendezőség igen ügyesen még messzebb vidékekről is háziipari árusokat hozott ide. Voltak ott szegedi papucsosoktól kezdve vásárhelyi fazekasok, háziszőttesek, csipkeverők, fafaragók igazán ízléses szép dolgokkal, úgyhogy este mindenki emlékekkel és emléktárgyakkal megrakva ment haza. Láttam egy angolnak a kocsiját, az tele volt magyaros cseréptálakkal és korsókkal. Egy svájci pedig egy garmada kézimunkát vett össze a családjának. — És mondja hány ember lehetett itt ? — Én nem tudom, de vagy nyolc-tíz különvonat jött és rengeteg autókar és magánautó. — És hogy tudták ezt a sok embert élelmezni ?— Könnyen. A közönséget már az újságok figyelmeztették, hogy teljesen ne bízza magát, a helyi élelmezésre és így majdnem mindenki vitt magával valamit. De erre nem is lett volna szükség. A helyi vendéglők is felkészültek, de természetesen ezek nincsenek itt ilyen tömegekre berendezkedve. Éppen ezért teherautókon kivonult a túlsó patriós felszereléssel, személyzettel Bokor, a közismert vendéglős, aki a legkényesebb ízlést is kitudta elégíteni. Az egyszerűbb ízlést és szerényebb pénztárcát a lacikonyhák, improvizált halászcsárdák szolgálták. A közönség pedig szétoszlott. A délutáni népünnepélyt alig tudták megkezdeni, mert sokan a tópartra mentek a horgászokhoz, volt aki fürdött is, sokan pedig a szőlőkbe, sőt a pincékbe széledtek el, hogy megtöltsék magukat és a velük hozott butykosokat. Volt is aztán hangulat. Az egész Iigi i'liiü''/.Kurti !. ü »...illurciós áj. - tol. Mondanom sem kell, hogy a nagy mulatságnak az lett a vége, hogy egy csomó ember lekéste volna a vonatot, ha a figyelmes MÁV visszafelé a közönséget azzal a vonattal viszi, amivel hozta. De nagyszerűen volt rendezve, mert mehetett mindenki azzal a vonattal, amelyikkel akart — félóránkint — és az utolsó vonatot titokban egy fél órával későbben indították és így ezt még az is elérte, akit egyébként a lábai már csak nagyon nehezen vittek előre. — Ismerem az ilyent. Ezek az effajta kirándulások csak berúgásra alkalmasak. Másnap azután mindenki katzenjammeros, még jó, ha ebből kifolyólag szerencsétlenségek nem származnak. — Nézze nem szabad így megítélni ezt sem. Először is nem mindenki iszik többet a kelleténél és mint elbír. Én találkoztam itt sok teljesen józan emberrel, akinél igazán nem a fogyasztott mennyiségen, hanem kizárólag a természeti és népművészeti szépségeken volt a hangsúly. A közönségnek az a része, aki szakértő borfogyasztó, a rendezett kiállításon élvezte a finom borokat. Azt mondják, hogy a termelők az összes lepalackozott borukat eladták, amit a közönség részben magával vitt, aminél jobb propaganda nincsen. De hányan jöttek azzal a gondolattal, hogy egyben nyári lakást keressenek és hányan jöttek enélkül a gondolat nélkül — és mégis vettek ki nyárra lakást a magyar tenger mellett. — Látom, magában egy apostol veszett el. Ha már apostolokról beszél, elmondok magának egy más kedves esetet is. Ismeri maga is a szép kis Füredy lányt. Már évek óta udvarol neki egy mérnök, akinek szép állása és vagyona is van. Úgy látszik azonban, hogy a fiatalember, aki egyébként a kislánynak állandóan a sarkában jár félénk természetű, mert nem tuldták Jiddie nyilatkozatra bírni. A szőlőszentelőre lejöttek Füredyék is egy nagyobb társasággal és mondanom sem kell, hogy velük volt a mérnök is. Ebéd után a fiatalok elmentek sétálni a hegyre és csak úgy hat óra felé kerültek elő karonfogva. — ragyogó Ebben a percben a szomszéd vágányról egy éles vasúti fütty riasztott fel édes álmomból és így ma sem tudom, hogy a mérnök megkérte-e végre a Füredy lányka kezét, de nem tudom elfelejteni azt a szép álmot sem a badacsonyi szőlőszentelőről. Várjon ennek álomnak kell-e maradni, vagy meg lehetne ezt és ezeket az életben és a mi életünkben is valósítani ? —w —n A szőlő és a bor a Szentírásban II. IV. könyv. VI. 2. Szólj az Izráel fijainak és mond meg nekik : Mikor férjfiú vagy asszonyi állat fogadást teszen, és esküvéssel a Nazareusságra kötelezi magát, hogy tudniillik az Úrnak Nazareusságra szenteli magát. 3. Bortól és részegítő italtól elszakassza magát, a boretzetet és a részegítő állatnak etzetjét ne igya, és semmi meg vizesített szőlőből tsinált italt ne igyék, sőt még új szőlőt se egyék, se pedig asszúszőlőt. 4. Az ő Nazareusságának minden napjain semmit a félét ne igyék, valami lészen a szőlőtőről, a szőlő magvától fogva a szőlő hajáig. 17. A kost is áldozza meg hálaadóáldozatul az Úrnak, a kovász nélkül valókkal egyetemben, melyek a kosárban lesznek : áldozza meg a Pap, annak Munkáját és italiáldozatját is. 20. És emelje fel a Pap azokat az Úr előtt; a Papnak szenteltetett ez, a felemeltetett szegynek és felemeltetett lapotzkának felette, és annakutánra igyék bort a Nazareus. XIII. 2. És szóla az Úr Mózesnek, mondván : 3. Botsáss férfiakat, akik megkémlelték a SCanaán földjét, mellyet én adok az Izráel fijainak : az ő attyaiknak mindenik nemzetségéből egy-egy férj fiat küldjetek, kik közzül mindenik Főember legyen ő közöttök. 21. Ismét minemű a föld, hogyha kövér-e vagy sovány ; hogyha vannak-é abban gyümölcsfák vagy nintsenek , és legyetek bátorságosak, és szakasszatok a földnek gyümöltséből: azok pedig a napok valának a szőlőzsendülésnek napjai. 24. Jutának annak okáért az Eskol völgyéig, és lemetszenek ott egy szőlővesszőt egy fürtszőlővel, és ketten vivék azt rúdon, és a gránátalmákból is és a figékből szakasztanak. 25. Az a hely hívattatok Eskol völgyének a fürtszőlőért, mellyet lemetszettek vala onnét az Izráel fijai. XV. 5. És italiáldozatul negyedrész Hin bort adj a tűzzel egészen megemésztendő áldozathoz vagy a hálaadóáldozathoz minden bárány mellé. 7. És italiáldozatul egy Hin bornak harmadrészét vigyed az Úrnak jóillatú áldozatul. 10. És italiáldoz azt a fél Hin bort, hogy legyen az Úrnak tűzzel megemésztendő jóillatú áldozatja. 24. Mind az egész Gyülekezet áldozzék egy, gyermekded tulkot, tűzzel egészen megemésztendő, áldozatul kedves illatra az Úrnak, annak Munkájan Egyes szám ára 40 fillér /