Borászati Lapok – 72. évfolyam – 1940.

1940-01-01 / 1. sz.

I LXXII. évfolya m 1. szám Eg-yes szám ára 40 fillér Budapest, 1940. január 1 f ora/ia i . MinffP — Min c/termeUri-é/borQaz da/égi-hehlap KLA FIZETÉSI >f JAK: Egész énre... __ 20 P Fél évre 10 P Negyed évre 6 P Romániába: I Jugoszláviába: '/•évre .. 300 lei V«é»re 130 dinár 1/J évre KI)li lei lh évre 230 dinár >/i ívre - 100(1 lei ] Vi évre 4«0 dinár A MAGYAR SZŐLŐSGAZDÁK ORSZÁGOS EGYESÜLETE HIVATALOS LAPJA Állandó €m y ümölcstermelési Rovat Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest V., Báthory-u. 22., II. em. Telefonszám: 111-175 Újévi „P r o s i t" írta: Pálinkás Gyula m. kir. kísérletügyi fő adjunk tus „Adjon Isten bort, búzát, békességet, Éltet, erőt, egészséget, Friss, fiatal, feleséget, Holtunk után örök üdvösséget. Engedje az Úristen, hogy több Új-Esztendőt Megérhessünk erőben, egészségben, békességben. Dicsértessék a Jézus Krisztus !" (Régi újévi köszöntő.) Az ősembert az elmúlás és a születés mozza­nata mindenkor misztikus sejtelemmel töltötte el s ezt a titokzatos érzését kivetítette az évszakok váltakozásaira is, főként pedig a téli napfordulón az ó-év végződésére és az új-év k.ezdetére. Ilyen­kor kultikus szokások közepette lakomát ültenek s részben köszönetet mondtak az isteneknek az ó-év kegyes adományaiért, részben az új-évre könyörögték ki a jó és rossz szellemek pártfogását. Ezzel kapcsolatban különféle bűbájoskodások, rá­olvasások, igérések, boszorkányok és szemmel való rontások elleni varázsló cselekmények és regülős versikék estenek meg. A jókívánságokért termé­szetesen néminemű ajándékozás járt, főként az isteneknek bemutatandó italoknak, illetve megvál­tásuk gyanánt pénznek vagy egyéb javaknak ajándékozása, mint hálaadó és engesztelő áldozat. Az ókor kultúrnépei is átvették az újév meg­ünneplésének ősi szokását, így az asszírok, babi­lóniaiak, egyiptomiak, zsidók, perzsák, görögök, rómaiak stb. és mindenütt ajándékozásokkal vol­tak egybekötve. A régi rómaiak az év első hónapját a kétarcú Janus istennek szentelték s a hónap első napján a calenda-ján tartották meg' az újévet, innen szár­mazik a Januarius hónap neve is. Janus ősitáliai fény- és napisten volt s mint ilyen, minden kezdet­nek és végnek, minden tárgynak, élőlénynek, sőt még az isteneknek is atyja volt. Minden vállal­kozásnál először hozzá folyamodtak s az imában is előbb az ő nevét említették, csak utána Jupiterét. A földmíves, a kereskedő, a hajós, a hivatalát el­foglaló tisztviselő, a hadbavonuló hadvezér stb. mind-mind az ő segítségéért könyörgött. Az újév ünnepén általános volt, hogy egymást megaján­dékozták, nagy eszem-iszomokat tartottak, me­lyek azután később kicsapongásokká fajultak. Legfőképpen fontos szerepük volt e tekintetben a c/ieus-eknek. A polgárok csoportjába tartoztak : a patríciusok, plebejusok, nobilik, senatorok, equites, optineotes, cívisek stb. Azután voltak másodsorban a peregrinusok (idegenek), a harmadik csoport a cliensek-é, a negyedik a servi, rabszolgáké. A clien­sek szavazati joggal nem bíró szabad polgárok voltak ugyan, de szegénységüknél fogva függő viszonyban voltak a gazdag plebejusokkal vagy előkelő patríciusokkal szemben, akik az ő paronu­suk volt. A patrónus mintegy védelmezője, védő­ügyvédje, felügyelője volt a családhoz tartozó clienseknek, akik ennek fejében apróbb szolgá­latokat teljesítettek, katonáskodáskor fegyver­hordozóik voltak stb. Nos, ezek a lebzselő, lézengő, szegény lovagok újév napján nagy tisztelgéssel beállítottak ki-ki az ő patronusához és prózában vagy ékesen pergő jambusokban fejezték ki jó­kívánságaikat az új esztendőre. Ha a patrónus nem volt vagyonos, akkor egy-egy kupa borral viszonozta a jókívánságot, ellenben a gazdag pat­rónus arannyal tömött erszénnyel fizetett érte, ez volt a strena, jelképesen nyújtván át a csengő sestertiusokat, hogy a cliens igyék rajta a pat­rónusa egészségére: ,,Pro sít" ~ érte legyen, t. i. az ivás vagv ahogy mi mondjuk : egészségére-igyék. Ennek az italáldozatnak maradványa azután a manapság is szokásos ,,Prosit'' ráköszöntés, vagy ahogyan a nyeglék mondják vulgárisan ,,Prost aminek azután már sefüle-sefarka. Sokan úgy vélik, hogy ez német kocintási szócska, pedig mint látjuk, őseredeti latin gyökerű italköszöntőszó. A módosabb cliensek maguk is vittek ajándékot a patronusnak, az ismerősök, rokonok is kölcsönö­sen megajándékozták egymást olyanformán, mint ahogyan ez nálunk karácsonykor, az angoloknál Mikuláskor, a japánoknál, kínaiaknál szintén újévkor stb. szokásos. A deákos italköszöntő csökevénye azután az is, hogy újév napján a házmester, a viciné, a levélhordó, a kéményseprő, szemetes stb. galambos-, nefelejcses­postakürtös köszöntőkártyákkal kedveskedik s bizony le kell rónunk mindnyájunknak a prosit­adót. Hajdanában újévi italpénz, illetve ajándék járt a magistratusnak, a várpskapitánynak, ko­misszárusnak stb. A XIII. századbeli oklevelek az újévet már síreaarum ?í>,?-nek. vagyis az ajándékozások napjának nevezik s így egészen általános lehetett. Galeotti történetíró leírja, hogy a magyar királynak minden iparos a mestersége szerszámait mutatta be, boldog újévet kívánván, a király pedig csilingelő arannyal jutalmazta meg a jókívánságokat. (Calendis Januariis, in circum­cisione Christi consueverunt Hungari strenam dare, hoc est donum, pro bono omine incipientis anni.) Nem is olyan régen a cselédek, pásztorok, éjjeli bakterok is jártak még újévet köszönteni s egy-egy pohár borocskát vagy pálinkát kaptak a gazdától, manapság pedig a jó ismerősök keresik fel egymást s többrendbeli konyakok, borovicskák, likőrök, ürmösök stb. mellett köszöntik az újévet, a szil­veszteresti cécó után a kutyaharapást szőrivel gyógyítván. Ilyen italpénzt várt a törzsvendégtől a főúr, a pincér, a borfiú stb. s így tulajdonképpen a mai borravaló-nak őse a rómaiak strena-ja, az újévi ajándéka volt. A német Trinkgeld-nek vagy Biergeld-nek (sörpénz) nevezi, a francia pedig pourboire-nak (italra való) vagy pourtonvin-nak mondja, vagyis ez annyit jelent : a te borodra való. Az olasz mancia vagy alla mancia ugyancsak ilyen értelmű, azaz marokba való, mert mancia (ejtsd mancsa) teljesen egyenlő a magyar mancs szóval, bár nálunk gúnyosabb mellékzöngéje van. Egy régesrégi köszöntőből láthatjuk, hogy a búza, gazdagság és boldogság mellett a bor is mindenkor szerepel a jókívánságok között : Az egek teremtő, Isten ellenségtül? Csillagok építő, Gyülevész gaz néptül Mennynek, földnek Istene, Marhátokat megtartsa. Az kit ez világra, Mint nagy mély örvénybül Szabadulásunkra VLz buzzog mely ékessen : Szép szűz leány szüle. Ez új esztendőnek •Ti kegyelmeteknek Kezdetit megszentelje. Bók ősség, boldogság, Bor, búzav gazdagság Házasokat újétsa. Istennek áldása S megszaporétása . Legyen, ily bűségessen Marhátok seregén S házatok cselédjéa. Szivbül kívánom. Amen. , (Ilosvai Péter: História Alexandri Magni. Debrecen. 1574 c. énekének végezete.) Januarius Calendáján, a strenarum dies-en ragadjunk tehát serleget és aranyosan csillogó, illatos borral köszöntsük az, újévet: Prosit ! Mindnyájuríknák kedves egészségére ! Prosit ! ^ /j­Az 1939. évi szüret tanulságai írta: Dr. Terr.-iy Ü »jos m. kir. országos szőlészeti és borászati főfelügyelő Az 1939. évi szüret a napnál is fényesebben igazolja a szőlészeti tanintézetek ama tanítását, hogy az a gazda, aki gondját viseli szőlőjének, jó bort jog szüretelni. Az 1939. évi szőlőtermésbecslé­sek egyenesen fantasztikusak voltak ; egyesek nyolcmillió hektoliter bortermést jövendöltek. Saj­nos, a szép kilátásoknak véget vetett a peronoszpóra, amelynek segítőtársai voltak a szőlőmoly, a rothadás, a nagy hőség, a jégverés és egyéb apróbb csapások Végeredményben a szüreti eredmény ma úgy áll^ hogy az ország mintegy négyszázezer kataszteri hold területén négymillió hektoliter bortermést vár­hatunk. Ez a mennyiség kataszteri holdankint átlagosan 10 hl-t jelent. Az ország egyes vidékeit tekintve, megállapít­hatjuk, hogy az Alföld nagy részén igen szép termés volt, Pest-vármegye északi részein kevésbbé­A vörösborfajták nem nagy eredménnyel kecseg­tetnek. Sem Gyöngyösön, sem Egerben, sem Szek­szárdon nincsen olyan vörösbortermés, amely igényeinket kielégíthetné. Bár a villányi vörösbor kevés s nem tülerős, de mindenesetre finom és zamatos lesz. Tokajhegyalját illetőleg még kialakult véleményünk nincsen, de az előjelek szép ered­ménnyel kecsegtetnek. Badacsony vidékén ízletes borokat kínálnak, megfelelő magas áron. Az óborok országszerte eltűntek. Egyesek a kevés óbort az idei borok feljavítására akarják felhasz­nálni. Ma a termelőknél óbort 50 filléren alul alig lehet kapni, de a jóminőségű borok ára literenkint 1-50 pengőig is felmegy. Voltak nyugtalan emberek, akik igen korán szüreteltek és elég értékes mustokat kaptak. Később bekövetkeztek az őszi esőzések, ezek meg­rontották, megrothasztották a szőlőt. Akik köz­vetlenül ezután szüreteltek, eléggé nagy extrakt tartalmú, de értéktelen, penészízű mustokat nyer­tek. Azok ellenben, akik türelemmel vártak s csak azután szüreteltek, amikor a melegebb idő állan­dósult, s az esetleges rothadt fürtöket eltávolí­tották, igen értékes musthoz jutottan. Sajnos azonban, az átlagos mustfokok 20 /okon alul marad­tak, míg 20 fokon felüliekről nem sok helyről kaptunk értesítést. Az alacsonyfokú mustek és borok feljavítása szükségessé vált. A besűrített mustok alkalmazása szép eredményeket biztosított. A csemegeszőlők termelése fokozatosan fejlődik s ha az export sikerül, a jövőben is szép keresetet, biztosíthat a termelőknek. Az alacsonyfokú borok párlási borokra való felhasználása nagy lendülettel indult meg ez ősszej s remélhető, hogy ez az export a szőlőtermelő közönség gondjain enyhíteni fog.

Next

/
Thumbnails
Contents