Borászati Lapok – 72. évfolyam – 1940.
1940-01-01 / 1. sz.
I LXXII. évfolya m 1. szám Eg-yes szám ára 40 fillér Budapest, 1940. január 1 f ora/ia i . MinffP — Min c/termeUri-é/borQaz da/égi-hehlap KLA FIZETÉSI >f JAK: Egész énre... __ 20 P Fél évre 10 P Negyed évre 6 P Romániába: I Jugoszláviába: '/•évre .. 300 lei V«é»re 130 dinár 1/J évre KI)li lei lh évre 230 dinár >/i ívre - 100(1 lei ] Vi évre 4«0 dinár A MAGYAR SZŐLŐSGAZDÁK ORSZÁGOS EGYESÜLETE HIVATALOS LAPJA Állandó €m y ümölcstermelési Rovat Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest V., Báthory-u. 22., II. em. Telefonszám: 111-175 Újévi „P r o s i t" írta: Pálinkás Gyula m. kir. kísérletügyi fő adjunk tus „Adjon Isten bort, búzát, békességet, Éltet, erőt, egészséget, Friss, fiatal, feleséget, Holtunk után örök üdvösséget. Engedje az Úristen, hogy több Új-Esztendőt Megérhessünk erőben, egészségben, békességben. Dicsértessék a Jézus Krisztus !" (Régi újévi köszöntő.) Az ősembert az elmúlás és a születés mozzanata mindenkor misztikus sejtelemmel töltötte el s ezt a titokzatos érzését kivetítette az évszakok váltakozásaira is, főként pedig a téli napfordulón az ó-év végződésére és az új-év k.ezdetére. Ilyenkor kultikus szokások közepette lakomát ültenek s részben köszönetet mondtak az isteneknek az ó-év kegyes adományaiért, részben az új-évre könyörögték ki a jó és rossz szellemek pártfogását. Ezzel kapcsolatban különféle bűbájoskodások, ráolvasások, igérések, boszorkányok és szemmel való rontások elleni varázsló cselekmények és regülős versikék estenek meg. A jókívánságokért természetesen néminemű ajándékozás járt, főként az isteneknek bemutatandó italoknak, illetve megváltásuk gyanánt pénznek vagy egyéb javaknak ajándékozása, mint hálaadó és engesztelő áldozat. Az ókor kultúrnépei is átvették az újév megünneplésének ősi szokását, így az asszírok, babilóniaiak, egyiptomiak, zsidók, perzsák, görögök, rómaiak stb. és mindenütt ajándékozásokkal voltak egybekötve. A régi rómaiak az év első hónapját a kétarcú Janus istennek szentelték s a hónap első napján a calenda-ján tartották meg' az újévet, innen származik a Januarius hónap neve is. Janus ősitáliai fény- és napisten volt s mint ilyen, minden kezdetnek és végnek, minden tárgynak, élőlénynek, sőt még az isteneknek is atyja volt. Minden vállalkozásnál először hozzá folyamodtak s az imában is előbb az ő nevét említették, csak utána Jupiterét. A földmíves, a kereskedő, a hajós, a hivatalát elfoglaló tisztviselő, a hadbavonuló hadvezér stb. mind-mind az ő segítségéért könyörgött. Az újév ünnepén általános volt, hogy egymást megajándékozták, nagy eszem-iszomokat tartottak, melyek azután később kicsapongásokká fajultak. Legfőképpen fontos szerepük volt e tekintetben a c/ieus-eknek. A polgárok csoportjába tartoztak : a patríciusok, plebejusok, nobilik, senatorok, equites, optineotes, cívisek stb. Azután voltak másodsorban a peregrinusok (idegenek), a harmadik csoport a cliensek-é, a negyedik a servi, rabszolgáké. A cliensek szavazati joggal nem bíró szabad polgárok voltak ugyan, de szegénységüknél fogva függő viszonyban voltak a gazdag plebejusokkal vagy előkelő patríciusokkal szemben, akik az ő paronusuk volt. A patrónus mintegy védelmezője, védőügyvédje, felügyelője volt a családhoz tartozó clienseknek, akik ennek fejében apróbb szolgálatokat teljesítettek, katonáskodáskor fegyverhordozóik voltak stb. Nos, ezek a lebzselő, lézengő, szegény lovagok újév napján nagy tisztelgéssel beállítottak ki-ki az ő patronusához és prózában vagy ékesen pergő jambusokban fejezték ki jókívánságaikat az új esztendőre. Ha a patrónus nem volt vagyonos, akkor egy-egy kupa borral viszonozta a jókívánságot, ellenben a gazdag patrónus arannyal tömött erszénnyel fizetett érte, ez volt a strena, jelképesen nyújtván át a csengő sestertiusokat, hogy a cliens igyék rajta a patrónusa egészségére: ,,Pro sít" ~ érte legyen, t. i. az ivás vagv ahogy mi mondjuk : egészségére-igyék. Ennek az italáldozatnak maradványa azután a manapság is szokásos ,,Prosit'' ráköszöntés, vagy ahogyan a nyeglék mondják vulgárisan ,,Prost aminek azután már sefüle-sefarka. Sokan úgy vélik, hogy ez német kocintási szócska, pedig mint látjuk, őseredeti latin gyökerű italköszöntőszó. A módosabb cliensek maguk is vittek ajándékot a patronusnak, az ismerősök, rokonok is kölcsönösen megajándékozták egymást olyanformán, mint ahogyan ez nálunk karácsonykor, az angoloknál Mikuláskor, a japánoknál, kínaiaknál szintén újévkor stb. szokásos. A deákos italköszöntő csökevénye azután az is, hogy újév napján a házmester, a viciné, a levélhordó, a kéményseprő, szemetes stb. galambos-, nefelejcsespostakürtös köszöntőkártyákkal kedveskedik s bizony le kell rónunk mindnyájunknak a prositadót. Hajdanában újévi italpénz, illetve ajándék járt a magistratusnak, a várpskapitánynak, komisszárusnak stb. A XIII. századbeli oklevelek az újévet már síreaarum ?í>,?-nek. vagyis az ajándékozások napjának nevezik s így egészen általános lehetett. Galeotti történetíró leírja, hogy a magyar királynak minden iparos a mestersége szerszámait mutatta be, boldog újévet kívánván, a király pedig csilingelő arannyal jutalmazta meg a jókívánságokat. (Calendis Januariis, in circumcisione Christi consueverunt Hungari strenam dare, hoc est donum, pro bono omine incipientis anni.) Nem is olyan régen a cselédek, pásztorok, éjjeli bakterok is jártak még újévet köszönteni s egy-egy pohár borocskát vagy pálinkát kaptak a gazdától, manapság pedig a jó ismerősök keresik fel egymást s többrendbeli konyakok, borovicskák, likőrök, ürmösök stb. mellett köszöntik az újévet, a szilveszteresti cécó után a kutyaharapást szőrivel gyógyítván. Ilyen italpénzt várt a törzsvendégtől a főúr, a pincér, a borfiú stb. s így tulajdonképpen a mai borravaló-nak őse a rómaiak strena-ja, az újévi ajándéka volt. A német Trinkgeld-nek vagy Biergeld-nek (sörpénz) nevezi, a francia pedig pourboire-nak (italra való) vagy pourtonvin-nak mondja, vagyis ez annyit jelent : a te borodra való. Az olasz mancia vagy alla mancia ugyancsak ilyen értelmű, azaz marokba való, mert mancia (ejtsd mancsa) teljesen egyenlő a magyar mancs szóval, bár nálunk gúnyosabb mellékzöngéje van. Egy régesrégi köszöntőből láthatjuk, hogy a búza, gazdagság és boldogság mellett a bor is mindenkor szerepel a jókívánságok között : Az egek teremtő, Isten ellenségtül? Csillagok építő, Gyülevész gaz néptül Mennynek, földnek Istene, Marhátokat megtartsa. Az kit ez világra, Mint nagy mély örvénybül Szabadulásunkra VLz buzzog mely ékessen : Szép szűz leány szüle. Ez új esztendőnek •Ti kegyelmeteknek Kezdetit megszentelje. Bók ősség, boldogság, Bor, búzav gazdagság Házasokat újétsa. Istennek áldása S megszaporétása . Legyen, ily bűségessen Marhátok seregén S házatok cselédjéa. Szivbül kívánom. Amen. , (Ilosvai Péter: História Alexandri Magni. Debrecen. 1574 c. énekének végezete.) Januarius Calendáján, a strenarum dies-en ragadjunk tehát serleget és aranyosan csillogó, illatos borral köszöntsük az, újévet: Prosit ! Mindnyájuríknák kedves egészségére ! Prosit ! ^ /jAz 1939. évi szüret tanulságai írta: Dr. Terr.-iy Ü »jos m. kir. országos szőlészeti és borászati főfelügyelő Az 1939. évi szüret a napnál is fényesebben igazolja a szőlészeti tanintézetek ama tanítását, hogy az a gazda, aki gondját viseli szőlőjének, jó bort jog szüretelni. Az 1939. évi szőlőtermésbecslések egyenesen fantasztikusak voltak ; egyesek nyolcmillió hektoliter bortermést jövendöltek. Sajnos, a szép kilátásoknak véget vetett a peronoszpóra, amelynek segítőtársai voltak a szőlőmoly, a rothadás, a nagy hőség, a jégverés és egyéb apróbb csapások Végeredményben a szüreti eredmény ma úgy áll^ hogy az ország mintegy négyszázezer kataszteri hold területén négymillió hektoliter bortermést várhatunk. Ez a mennyiség kataszteri holdankint átlagosan 10 hl-t jelent. Az ország egyes vidékeit tekintve, megállapíthatjuk, hogy az Alföld nagy részén igen szép termés volt, Pest-vármegye északi részein kevésbbéA vörösborfajták nem nagy eredménnyel kecsegtetnek. Sem Gyöngyösön, sem Egerben, sem Szekszárdon nincsen olyan vörösbortermés, amely igényeinket kielégíthetné. Bár a villányi vörösbor kevés s nem tülerős, de mindenesetre finom és zamatos lesz. Tokajhegyalját illetőleg még kialakult véleményünk nincsen, de az előjelek szép eredménnyel kecsegtetnek. Badacsony vidékén ízletes borokat kínálnak, megfelelő magas áron. Az óborok országszerte eltűntek. Egyesek a kevés óbort az idei borok feljavítására akarják felhasználni. Ma a termelőknél óbort 50 filléren alul alig lehet kapni, de a jóminőségű borok ára literenkint 1-50 pengőig is felmegy. Voltak nyugtalan emberek, akik igen korán szüreteltek és elég értékes mustokat kaptak. Később bekövetkeztek az őszi esőzések, ezek megrontották, megrothasztották a szőlőt. Akik közvetlenül ezután szüreteltek, eléggé nagy extrakt tartalmú, de értéktelen, penészízű mustokat nyertek. Azok ellenben, akik türelemmel vártak s csak azután szüreteltek, amikor a melegebb idő állandósult, s az esetleges rothadt fürtöket eltávolították, igen értékes musthoz jutottan. Sajnos azonban, az átlagos mustfokok 20 /okon alul maradtak, míg 20 fokon felüliekről nem sok helyről kaptunk értesítést. Az alacsonyfokú mustek és borok feljavítása szükségessé vált. A besűrített mustok alkalmazása szép eredményeket biztosított. A csemegeszőlők termelése fokozatosan fejlődik s ha az export sikerül, a jövőben is szép keresetet, biztosíthat a termelőknek. Az alacsonyfokú borok párlási borokra való felhasználása nagy lendülettel indult meg ez ősszej s remélhető, hogy ez az export a szőlőtermelő közönség gondjain enyhíteni fog.