Borászati lapok - 73. évfolyam - 1941.

1941-01-04 / 1. sz.

kXXIII. évfolyam 1. szám Egyes szám Ára 40 fillér Budapest, 1941. január 4 Sora/zalt Lapok /zülömivfdl4/i»gyümölcs te rm frl&‹'»'é/borgazda/á91 hetilap ELGIZKTIM DÍJAK: Egész évre 20 P Fél évre ... _ 10 P negyed évre 6 P Romániába: ·/« enc _ SM Itl S'i éne _ «00 lel ¡/» érrr _ I««« ki JncMiláglába: Vitrrt 12* dinár/i érr® ISO dinár '/• érre 400 dinár A MAGYAR SZŐLŐSGAZDÁK ORSZÁGOS EGYESÜLETE HIVATALOS LAPJA Főszerkesztő: PÁLINKÁS GYULA Feleség szerkesztő: DR. TÓTH JÓZSEF •nzifKifilésI M»TIWW / Szerkesztőség és kiadóhivatal , Budapest V., Báthory u. 22., II. em. Telefonszám: 111-175 Hetvenhárom év A Borászati Lapok jelen számával elhagyta a hetvenkettedik évfolyamot és éppen olyan lendülettel, mint eddig, indul útjára a hetvenharmadik évfolyamába. A hetvenharmadik év programmja változatlanul ugyanaz, mint az elmúlt évtizedekben. Folytatni a harcot a magyar szőlő-, bor- és gyümölcsgazdálkodás egyetemes érdekeinek védelmében akkor is, ha ez a harc hálátlan és kimerítő feladat, akkor is, ha az elért eredményekért nem elismerést, hanem szemrehányást kapunk. A múlt év szeptember óta minden alkalmat megragadtunk, hogy a szőlő- és borgazdálkodás fillékszéravész óta nem ért nagyságú csapásait nem túlzottan, hanem a helyzet komolyságának megfelelően napirenden tartsuk. Állandóan hangsúlyoztuk a helyzet súlyosságát és sürgettük a szőlőgazdálkodás intézményes és organikus megsegítését. Az újév fordulóján meg kell állapítanunk, hogy többféle terv merült fel a megsegítésre vonatkozólag, de a komoly tervek egyöntetűen megegyeztek abban, hogy a megsegítésnek csak akkor van értelme, ha tekintélyes összeg, több millió pengő lesz rendelkezésre bocsátva éspedig minél gyorsabban. Jelen pillanatban még mindig nem tudunk a megsegítés módjáról tájékoztatót nyújtani, csak annyit mondhatunk, hogy a kérdés napirenden van tartva és illetékes fórumok megfelelő jóindulattal és gondossággal végzik az előmunkálatokat. Nem feladatunk, hogy állandóan szépeket mondjunk, így tehát meg kell állapítanunk, hogy sajnos, egyes hegyközségek nem végzik a rájuk kiszabott összeírási munkákat elég gyorsan és kellő pontossággal. Éppen ezért itt újólag felhívjuk úgy a szőlősgazdákat, mint a hegyközségeket, hogy a földmívelésügyi minisztérium hetekkel ezelőtt leiratot intézett a hegyközségekhez, ahol nincs hegyközség, ott a községi elöljáróságokhoz és pontos kimutatást kért december 20-ig arról, hogy milyen volt az illető hegyközség, (község) idei terméseredménye, mekkora a szőlőterület, a gazdák nevének a feltüntetése mellett. Ezekre a felszólításokra a válaszok pontatlanul és nem kimerítően érkeznek, értesüléseink szerint alig 300 hegyközség, (község) küldötte be eddig az adatokat. Ezekre az adatokra a megsegítési akció során, illetve előmunkálatainál van szükség. Ha tehát ezek az adatok nem jönnek be részletesen és időre, akkor elsősorban a hegyközségek vagy községek okoznak kárt maguknak és a gazdáknak és hátráltatják, hogy a pontos jelentést küldő hegyközség is idejében bekapcsolódhassék a megsegítési akcióba. Számtalanszor rámutattunk, hogy nehéz időkben keservesen fognak rájönni a szőlősgazdák, hogy mit jelent a megszervezettség és soha ilyen fontos szerep nem várt még a hegyközségekre, mint éppen a jelen pillanatban. Tervszerű és alapos segélynyújtást csak megfelelő adatok birtokában lehet kieszközöltetni. A felületesség némely helyen oly nagy, hogy a minisztériumnak nem a kért adatokra adnak kimerítő választ, hanem egyszerűen is bejelentik a rézgálic- és raffiaigényüket. Jelenleg nem rézgálic- és raffiaösszeírásról van szó, hanem arról, hogy minél pontosabb adatok álljanak illetékes faktorok rendelkezésére és tájékoztatására. Ha ezek az adatok a továbbiakban is megkésve fognak beérkezni, úgy az illető hegyközség vagy község magát okolja és ne mást, ha az akcióból esetleg kimarad. Fenti figyelmeztetést a súlyos helyzetre való tekintettel kénytelenek vagyunk közhírré tenni és megkérjük a gazdákat, maguk is ellenőrizzék, hogy az előbb említett adatgyűjtés minél sürgősebben megtörténjék és a földmívelésügyi minisztérium rendelkezésére álljon. Mindenkinek ki kell venni a részét a munkából, mint ahogy mindenkinek menteni kell árvízveszedelem idején. A hetvenharmadik évfolyamába lépő „Borászati Lapok" éppen olyan igyekezettel fog küzdeni a magyar szőlősgazdatársadalomért, mint azt hetvenkét éven át tette, de ehhez éppen úgy szükségünk van — mint azt már sokszor határozottan kifejtettük — az illetékes hivatalok jóindulatára, mind pedig arra, hogy minél felkészültebben és minél jobban megszervezve kezdje meg ezen nagyon súlyos megpróbáltatásokat jelentő évben minden magyar szőlősgazda, hegyközség, vagy község a munkáját. Újévi jókívánságul azt kérjük a Mindenhatótól, adjon minden magyar szőlősgazdának erőt a kitartáshoz és a fegyelemhez, mert különben nagyon nehéz időknek megyünk elébe. R. E. Tjévi köszöntő Ez új esztendőnek, Ti kegyelmeteknek, Kezdetit megszentelje. Békesség, bódogság, Bor, búza, gazdagság Házasokat újétsa. Ilosvai Lei, versének zárt évben. Az egek teremtő Csillagok építő, Mennynek, földnek Istene, Az hit ez velágra, Szabadulásunk, Szép szűz leány szüle: Isten ellenségtül, Gyülevész gaz néptül Marhátokat megtartsa. Mint nagy mélyörvénybül Víz buzzog mely ékessen : Istennek áldása S megszaporétása Legyen ily hüségessen Marhátok seregén S házatok cselédjén, Szlvbül kívánom. Amend ies Péter : História Alexandri Magni. c. a, — nyomatott Debrecenben, 1574. az Bánffy Dániel báró új földmívelésügyi miniszter A földmívelésügyi tárca vezetésében őrségváltás történt. Teleki Mihály gróf megvalósítottnak látta azt a feladatkört, amelyet kétévvel ezelőtt magára vállalt és helyette losonci Bánffy Dániel báró vette át a földmívelésügyi tárca irányítását. A magyar szőlősgazdatársadalom sokat köszönhetett Teleki Mihály gróf nagy szaktudásának, nagy agilitásának és annak, hogy a volt földmívelésügyi miniszter maga is szőlősgazdavidék képviselője volt és a legmesszebbmenő jóindulattal kezelt minden olyan kérdést, amely a magyar szőlőgazdálkodással összefüggött. A szőlősgazdatársadalom nevében ezért ezúttal is hálás köszönetet mondva, biztosan reméljük, hogy az ő kivételes nagy tudása és a messzemenő jóindulata ezentúl is a magyar szőlősgazdatársadalom rendelkezésére fog állni. Losonci Bánffy Dániel bárót mindenki úgy emlegeti, mint európaszerte ismert agrárszakembert, aki a legnehezebb és legszomorúbb időkben is kivételes teljesítményekkel erősítette a román megszállás alatt lévő erdélyi magyar gazdák ügyét. Köszöntsük őt azzal a pár sorral, amivel a „Borászati Lapok" alig három hete köszöntötte az erdélyi szőlősgazdákat és az erdélyi gazdákat. „A sötétbe tekintő és sok kilátástalan harcba belefáradt magyar szőlőgazdának mindenesetre reményt nyújthat az, hogy együttes munkával mégis csak átvészeljük ezeket a mostani időket, de csak akkor, ha úgy fogunk össze, ahogyan az erdélyiek tudnak összefögni és ha a hivatalok részéről is azzal a szellemmel fogunk találkozni, amelyet megértő erdélyi szellemnek nevezhetünk".