Borászati lapok - 73. évfolyam - 1941.

1941-01-04 / 1. sz.

kXXIII. évfolyam 1. szám Egyes szám Ara 40 fillér Budapest, 1941. január 4 Sora/zalt Lapok /ztilömivftl4/i»9yümölc/t e rm frl&>'»'é/-bor9azda/á9Í-hetilap / EL6>IZKTIM DÍJAK: Egész évre 20 P Fél évre ... _ 10 P Kegyed évre 6 P A MAGYAR SZŐLŐSGAZDÁK ORSZÁGOS EGYESÜLETE HIVATALOS LAPJA Romániába: >/« én-c _ SM Itl S'i éne _ «00 lel >/» érrr _ I««« ki JncMiláTlába: Vitrrt 12* dinár >/i érr® ISO diu ár '/• érre 400 dinár Főszerkesztő: PÁLINKÁS GYULA Felelög szerkesztő: DR. TÓTH JÓZSEF •nzifKjfilésI M»TIWW Szerkesztőség és kiadóhivatal s Bu dapest V., Báthory-u. 22., II. em. Telefonszám: 111-175 Hetvenhárom év A Borászati Lapok je­len számával elhagyta a hetvenkettedik évfolyamot és éppen olyan lendülettel, mint eddig, indul útjára a hetvenharmadik évfolya­mába. A hetvenharmadik év programmja változat­lanul ugyanaz, mint az el­múlt évtizedekben. Foly­tatni a harcot a magyar szőlő-, bor- és gyü­mölcsgazdálkodás egyetemes érdekeinek védel­mében akkor is, ha ez a harc hálátlan és kimerítő feladat, akkor is, ha az elért eredményekért nem elismerést, hanem szemrehányást kapunk. A mult év szeptember óta minden alkalmat megragadtunk, hogy a szőlő- és borgazdálkodás fillokszéravész óta nem ért nagyságú csapásait nem túlzottan, hanem a helyzet komolyságának meg­felelően napirenden tartsuk. Állandóan hangsúlyoztuk a helyiét súlyosságát és sürgettük a szőlőgazdálkodás intézményes és organikus megsegítését. Az újév fordulóján meg kell állapíta­nunk, hogy többféle terv merült fel a megsegítésre vonatkozólag, de a komoly tervek egyöntetűen megegyeztek abban, hogy a megsegítésnek csak akkor van értelme, ha tekintélyes összeg, több millió pengő lesz rendelkezésre bocsátva éspedig minél gyorsabban. Jelen pillanatban még mindig nem tudunk a megsegítés módjáról tájékoztatót nyújtani, csak annyit mondhatunk, hogy a kérdés napirenden van tartva és illetékes fórumok megfelelő jóindu­lattal és gondossággal végzik az előmunkálatokat. Nem feladatunk, hogy állandóan szépeket mondjunk, így tehát meg kell állapítanunk, hogy sajnos, egyes hegyközségek nem végzik a rájuk kiszabott összeírási munkákat elég gyorsan és kellő pontossággal. Éppen ezért itt újólag felhívjuk ügy a szőlős­gazdákat, mint a hegyközségeket, hogy a föld­mívelésügyi minisztérium hetekkel ezelőtt leiratot intézett a hegyközségekhez, ahol nincs hegyközség, ott a községi elöljáróságokhoz és pontos kimuta­tási kért december 20-ig arról, hogy milyen volt az illető hegyközség, (község) idei terméseredménye, mekkora a szőlőterület, a gazdák nevének a fel­tüntetése mellett. Ezekre a felszólításokra a válaszok pontatlanul és nem kimerítően érkeznek, értesüléseink szerint • alig 300 hegyközség, (község) küldötte be eddig az adatokat. Ezekre az adatokra a megsegítési akció során, illetve előmunkálatainál van szükség. Ha tehát ezek az adatok nem jönnek be részletesen és időre, akkor elsősorban a hegyközségek vagy köz­ségek okoznak kárt maguknak és a gazdáknak és hátráltatják, hogy a pontos jelentést küldő hegy­község is idejében bekapcsolódhassék a megsegítési akcióba. Számtalanszor rámutattunk, hogy nehéz idők­ben keservesen fognak rájönni a szőlősgazdák, hogy mit jelent a megszervezettség és soha ilyen fontos szerep nem várt még a hegyközségekre, mint éppen a jelen pillahatban. Tervszerű és alapos segélynyújtást csak megfelelő adatok birtokában lehet kieszközöltetni. A felületesség némely helyen oly nagy, hogy a minisztériumnak nem a kért ada­tokra adnak kimerítő választ, hanem egyszerűen —i bejelentik a rézgálic- és raffiaigényüket. Jelenleg nem rézgálic- és raffiaösszelrásról van szó, hanem arról, hogy minél pontosabb adatok álljanak ille­tékes faktorok rendelkezésére és tájékoztatására. Ha ezek az adatok a továbbiakban is megkésve fognak beérkezni, úgy az illető hegyközség vagy község magát okolja és ne mást, ha az akcióból esetleg kimarad. Fenti figyelmeztetést a súlyos helyzetre való tekintettel kénytelenek vagyunk közhírré tenni és megkérjük a gazdákat, maguk is ellenőrizzék, hogy az előbb említett adatgyűjtés minél sürgősebben megtörténjék és a földmívelésügyi minisztérium rendelkezésére álljon. Mindenkinek ki kell venni a részét a munkából, mint ahogv mindenkinek menteni kell árvízvesze­delem idején. A hetvenharmadik évfolyamába lépő „Borá­szati Lapok" épjSen olyan igyekezettel fog küzdeni a magyar szőlősgazdatársadalomért, mint azt hetvenkét éven át tette, de ehhez éppen úgy szük­ségünk van — mint azt már sokszor határozottan kifejtettük — az illetékes hivatalok jóindulatára, mind pedig arra. hogy midiéi felkészültebben és minél jobban megszervezve kezdje meg ezen nagyon súlyos megpróbáltatásokat jelentő évben minden magyar szőlősgazda, hegyközség, vagy község a munkáját. Üjévi jókívánságul azt kérjük a Mindenhatótól, adjon minden magyar szőlősgazdának erőt a ki­tartáshoz és a fegyelemhez, mert különben nagyon nehéz időknek megyünk elébe. R. E. TJjévi köszöntő Ez új esztendőnek, Ti kegyelmeteknek, Kezdetit megszentelje. Békösség, bódogság, Bor, búza, gazdagság Házasokat újétsa. Az egek teremtő Csillagok építő, Mennynek, földnek l stene, Az kit ez velágra, Szabadulásunkr Szép szűz leány szüle: Isten ellenségtül, Gyülevész gaz néptül Marhátokat megtartsa. Mintnagymélyörvénybül Víz buzzog mely ékössen : Ilosvai Sei; versének zár! évben. Istennek áldása S megszaporétása Legyen ily büségessen Marhátok seregén S házatok cselédjén, Szlvbül kívánom. Amen ! ies Péter : História Alexandri Magni. c. a, — nyomatott Debrecenben, 1574. az Bánffy Dániel báró új földmívelésügyi miniszter A földmívelésügyi tárca vezetésében őrség­váltás történt. Teleki Mihály gróf megvalósítottnak látta azt a feladatkört, amelyet két -évvel ezelőtt magára vállalt és helyette losonci Bánffy Dániel báró vette át a földmívelésügyi tárca irányítását. A magyar szőlősgazdatársadalom sokat köszön­hetett Teleki Mihály gróf nagy szaktudásának, nagy agilitásának és annak, hogy a volt föld­mívelésügyi miniszter maga is szőlősgazdavidék képviselője volt és a legmesszebbmenő jóindulattal kezelt minden olyan kérdést, amely a magyar szőlőgazdálkodással összefüggött. A szőlősgazdatársadalom nevében ezért ezúttal is hálás köszönetet mondva, biztosan reméljük, hogy az ő kivételes nagy tudása és a messzemenő jóindulata ezentúl is a magyar szőlősgazdatársa­dalom rendelkezésére fog állni. Losonci Bánfjy Dániel bárót mindenki úgy emle­geti, mint európaszerte ismert agrárszakembert, aki a legnehezebb és legszomorúbb időkben is ki­vételes teljesítményekkel erősítette a román megszállás alatt lévő erdélyi magyar gazdák ügyét. Köszöntsük Öt azzal a pár sorral, amivel a „Borászati Lapok" alig három hete köszöntötte az erdélyi szőlősgazdákat és az erdélyi gazdákat; „A sötétbe tekintő és sok kilátástalan harcba bele­fáradt magyar szőlőgazdának mindenesetre reményi nyújthat az, hogy együttes munkával mégis csak át­vészeljük ezeket a mostani időket, de csak akkor, ha úgy fogunk össze, ahogyan az erdélyiek tudnak őssze­joani és ha a hivatalok részéről is azzal a szellemmel fogunk találkozni, amelyet megértő erdélyi szellemnek nevezhetünk".

Next

/
Thumbnails
Contents