Borászati lapok - 74. évfolyam - 1942.

1942-01-03 / 1. sz.

XIV. évfolyam 1. szám t Ar Budapest, 1942 január 3. Fél évre 10 P A MAGYAR SZŐLŐSGAZDÁK ÉS HEGYKÖZSÉGEK ORSZÁGOS EGYESÜLETE HIVATALOS LAPJA Negyed évre ... 6 P Egyes szám ára 40 fillér Föszerb eszlő: PÁLINKÁS GYULA Felelős szerkesztő: DR. TÓTH JÓZSEF •rtiigíyűlésl képTlHlö Szerkesztőség (a kiadóhivatal i Bu da pest V., Báthory-u. 22., II. em. Telefonszám: 111-175 Az aj év küszöbén A Borászati Lapok el­hagyja 73. évfolyamát és belép a 74-ik esztendejébe. Minden múló év utolsó napján számot kell vet­nünk eddigi murkánkkal és a jövő feladataival. Bármilyen kemény idők jöjjenek is, program­munk a jövőre is ugyanaz, mint az elmúlt 73 év alatt volt : mindig becsületlel küzdeni az ország megna­gyobbodott szőlőgazdaságának egyetemes érdekei­nek védelmében, csak és kizárólag szőlősgazda­társainknak érdekeire tekintettel. Lrpui k a sokat sújtott és nagy megpróbál­tatásokon átment magyar szőlősgazdák érdekei­nek zászlóvivője újult erővel indul érdekeltjei­nek védelmére. A szőlőgazdasági érdekeltségek munkáját közös célkitűzéseinkben, üy ytiíik lyuzöőyuoa vetett hittel, mell'ktekintetektől sohasem befolyásol­tan, komoly tárgyilagossággal megalapozott ér­veinkkel fogjuk támogatni. Hűséges támogatói, meghitt tarácsadói kívá­nunk lenri továbbra is gazdatársairkrak a ter­melés és értékesítés mirden kérdésében. Szakcikkeinkben mirdig szem előtt fogjuk tartani a rendkívtili idő teremtette rendkívüli körülményeket, amikor egész új helyzet előtt állva a termelésnek, védekezésnek új módsze­rekkel kell történrie. Allardóan tájékoztatni fogjuk ólvasóirkat a felmerülő kérdésekről, akár a borárkirlfkulá­sokk; 1, akár új védekezési és termelési irányok­kal kapcsolatban. Jól tudjuk az elkövetkező évben ez a murka nem lesz könnyű és felelősségteljes lesz. De hisz­szük, hogy gazdatársairk támogatásával az elérk tornyosuló akadályokat le fogjuk tudni győzni. * * * A mai sorsdöntőén nehéz időkben, amikor minden egyéni érdek eltörpül a közösség szolgá­latának szent kötelessége mellett, nircs helye olyan panaszok felvetésének, amelyeknek orvos­lása nem a legsürgősebb. A magyar szőlőgazdaság szociális és gazda­sági fontosságához fűződő érdekek mégis meg­követelik, hogy mirden megtörtérjék olyan irányban, hogy a magyar szőlőtermelés fenn­tarttassék és a szőlőgazdaságban fekvő nagy értékek a háború utáni időre minél sértetlenebbül menttesserek át. Lehetővé kell mindenekelőtt tenni a termelés folytatását. Szőlőgazdaságunk az elemi csapások sorozata következtében két olyan eszterdőn ment át, amely joggal mondható katasztrofálisrak. Meg kell állapítani, hogy a terméskiesésért senkit felelőssé tenni nem lehet, mert az illetékes kormánytényezők az elmúlt évben igyekeztek mindent elkövetni, hogy megfelelő védekező­szerek álljanak rerd( lkezésre. Súlyos aggodalommal várjuk a mostani ter­melési időszakra szükséges intézkedéseket. A védekezőanyagok mikénti biztosításának módját úgy a szakférfiak, mint az érdekeltség megjelölte, ezen a téren azonnali intézkedés szük­séget, mert azt a védekezőanyagot, amit most kell f]óállítani, az elhúzódó tárgyalások után már fizikailag nem lehet pótolni, mert a gyártás­hoz időre van szükség. Mindenki súlyos felelősséget vállal magára, aki nem számol a kérdés halaszthatatlan sürgős­ségével és különböző, a gyakorlatban ki nem pró­bált elméleti meggondolásokkal akadályozza a védekezés kérdésének haladéktflan megoldását. A szőlőgazdaság fenntartásának elenged­hetetlen alapfeltétele az értékesítés zavartalan biztosítása. Az emberi természet hamar felejt és így nem lesz talán helytelen, ha felidézzük a nem is olyan régi helyzetet, amikor a jó közepes termések idején olyan katasztrofális árakon lehetett csak a mustot és a bort értékesíteri, amelyek éveken keresztül ráfizetéses foglalkozássá tették a szőlő­gazdálkodást. A szeszkérdés rendezése, az ártartó szervnek beállítása enyhítette ezt a helyzetet, mert az akkori viszonyoknak megfelelő alacsony árrívón ugyan, de rögzíiettfe a uoriífékJt es megakadá­lyozta azt az árrombolást, amely minden reális termelést lehetetlenné tett. Azóta lényegesen megváltozott úgy a gazda­sági helyzet, mint a szőlőtermelés költségvetése. Az állami szeszegyedáruság az elmúlt évek­ben éppen a katasztrofális szőlőtermés követ­keztében előállott magas borárak mellett soha nem gondolt bevételekre tett szert. Kétségtelenül örvendetes, hogy a szeszterme­léssel összefüggő bevételek az államháztartás javára esnek és annak eddigi haszonélvezői ki­1 apcsoltatUk. Ennek a helyzetnek kialakításában oroszlán­része volt Egyesületürk működésének, amely a katasztrofális árrk következtében válságba került szőlőgazdfság megsegítését a szeszfőzés rendjének megváltoztatásával vélte elérni. A szeszegyedáruságról szóló törvény indoko­lása a szeszfőzés rerdjének megváltoztatását a bortermelés megsegítésérek szempontjából tartja elengedhetetlenül szükségesnek. Addig, amíg a magas borárak érvényben vannak, a szőlősgazdák csak örülhetnek a szesz­egyedáruság magas árainak. Érthetetlen azonban az az elzárkózás, ame­lyet ez a különben mintaszerűen vezetett intéz­mény a bortermelés kívánságaival szemben tanúsít. Az elmúlt 1940-—41. év tapasztalatai alapján mirderki megállapíthatta a noah-borok egészség­telen versenyét. Ezeknek kiküszöbölésére következett be az ármegállapít ás. Tarthatatlanná válik azonban a helyzet, ha nem történik gondoskodás a noah-borok jelentékeny részének párlattá való kifőzésére. Ha ez nem fog kellő időben és mennyiségben bekövetkezni, akkor ezek a borck le fogják törni az egyéb borok árait, és hiába volt igen kevés a termés, aminek következtében az árak megfelelő fejlődést mutattak, a noah-borok versenye ezeket az árakat lehetetlenné fogja tenni. Akármilyen számvetést is csinálunk, a gyenge bortermés következtében a szeszegyedáruság olyan bevételekre tett szert, amelyek mellett nem jelenthet lényeges áldozatot a noah-főzés keresztülvitele. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy igen nagyszámú kisemberről van szó. A MaSzOBSz ártartó tevékenysége az elmúlt években feltétlenül éreztette azt a jótékony hatást, amely a borárak letörésének megaka­dályozásával megvédte a termelőt az azelőtti árrombclással szemben. Ennek a szervnek egész felkészültsége és a rendelkezésre álló anyagi erői a meglévő bor­kereskedelmi szervezet kiegészítésekért és irá­nyítójaként szolgálhatja ártartó feladatát. A borkereskedők és közvetítők szervezete rendes termés esetén filtétlerül nélkülözhetetlen. Éppen ezért a legnagyobb aggodalommal érte­sültünk arról a két rendeletről, amely a borkeres­kedelmet és a közvetítést az italmérési jog engedélye­zési rendszerébe sorozza be és ezáltal olyan radi­kálisan nyúl bele a meglévő szervezetbe, amelynek kihatásai a bortermés értékesítésének szempont­jából ma még áttekinthetetlenek. Nem akarurk ezzel a kérdéssel e helyütt részletesen foglrlkozri, szomorúan állapítjuk meg azonban azt, hogy ennél az életbevágóan fontos kérdésnél sem a szőlősgazdák országos érdekképviseletét, sem a törvényes érdekképvisele­tit, a Mezőgazdasági Kamarát nem hallgatták meg és éppen ezért a rerde Ikezések meghoza­t fiánál nem érvényesülhettek azok a szempontok, amelyeknek érvényesülés kellett volna. Le kell szögeznünk azt, hogy az elmúlt évek tapasztalatai mindenkor azt mulatták, hogy a magyar szőlőgazdaságot érdeklő törvényes intéz­kedéseknek az érdekeltséggel vrló letárgyrlása milyen kedvező eredménnyel járt és'az elmúlt idők kormányférfiai joggal hivatkozhattak a szőlőgazdaságot érdeklő intézkedéseiknek áldásos voltára. Az érdekképviselet kívánságainak figye­lembevétele, véleményének meghallgatása csak haszrára vált az intézkedéseknek és különösen a fölmívelésügyi minisztérium követte évtize­deken keresztül azt a gyakorlatot, hogy mirden, a szőlőgazdaságot érdeklő irtézkedésében kikérte az Országos Egyesület véleményét. S?jnos, erről a gyakorlatról a pénzügyminisztérium illetékesei jelerleg nem vettek tudomást. Allardóan hir­dettük, hogy a borkereskedelmet keresztény exisztenciává kell átállítani, de az említett rerdelet végrehajtási utasítása a keresztény kereskedelem működését és ezáltal a termelést is veszélyezteti és gátolja. Mirdent el kell követri, hogy a borértékesí­tés a jövőben is zavartalanul biztosíttassék, éppen ezért igen káros következményekkel jár­hat a borexport időleges leállítása is. Nem kívánjuk ezt a kérdést most részletezni, de a borexport és általában a borértékesítés kérdésénél nem szabad a mai gyenge termés következtében kialakult helyzetet alapul venni, mert számolni kell azzal, hogy nagyobb termés esetén a ma feladott exportpiacok mennyire hiá*"vozhatnak. Ügy a belföldi, mint a külföldi borértékesítés szervesen összefügg és igen nagy hiba lenne, ha a mai helyzetben elkövetett intézkedésekkel a borértékesítés belső szervezetét bérítarák meg, vagy pedig az export jövő kilátásait kockáz­tatrák. Reméljük, hogy az itt felvetett kérdések helyes megoldására a tárgyalások mielőbb meg­induljak és ezek eloszlatják azokat a súlyos aggodalmakat, amelyeket itt éppen a magyar szőlőgazdaság érdekeltjeinek védelmében azért teszünk szóvá, mert jóindulattal és az intéző köröktől a múltban tapasztalt megértéssel ma még orvosolni lehet a felhozott panaszokat.

Next

/
Thumbnails
Contents