Borsod - Miskolci Értesítő, 1868 (2. évfolyam, 16-33. szám)

1868-04-16 / 16. szám

számtalan rémületes pusztításokra, me­lyeket Miskolcz városában a tűzvész már okozott; ki csak egyszer jelen volt a vész terén, és tapasztalta minő tökélet­lenek tűzoltó intézkedéseink, minő primi­tív, rendetlen eljárás követtetik a tűzol­tásnál, az bizonyára a legnagyobb öröm­mel fogadja a tűzoltó egylet üdvös ala­kultát. És ha hozzá gondoljuk, hogy ezen egylet buzgó tagjai lesznek leginkább hi­vatva arra, hogy az új tűzfojtó készülé­ket észszerűleg alkalmaztassák vagy al­kalmazását vezényeljék, akkor remél­hetjük hogy a harangok félre­ve­rése nem fog többé annyi ijedtséget okozni mint eddig, jól tudván mindenki hogy közel és biztos a segítség. Adja Is­ten hogy ebbeli reményeink valósuljanak. Popper Jr. -t- Kecskeméten következő nyomtatvány jelent meg, melyet már majd minden lap hozott, a­melyet megismertetni mi is sietünk, hogy lassa a nép milyenek azok a buzgó apos­tolok, kik távolról itt-ott megtelepedve, belo­­pódzkodnak polgáraink tiszta keblébe, hogy azokat egymás ellen ingereljék, kicsikarják álnokul bizalmukat, nem tekintve az eszkö­zöket , csak hogy a jóhiszeműségből ők húz­hassák a hasznot. Tisztelt Polgártársak! Őszinte ember szól hozzátok, tisztelt polgártársak, ki az igazság szavait bátran, nyílt homlokkal ki meri mondani mindenkor egyesek előtt úgy, mint bármily zsarnokság előtt. — Tántorithatlan honszeretetem, ha­­zafiai szent kötelességem érzete, polgártár­saim mint testvéreim iránti hű ragaszkodá­som és az igazság szent szava hívnak fel, hogy elmondjam előttetek azt, mit eddig, úgy látom, nem­ tudtok . Népünk jogai, hazánk szentesített törvényei az 1848-as tör­vények visszaállítására Tisza , Ghiczy és Jó­kai által kitűzött zászló, hazánk jövendő bol­dogságának, fölvirágzásának zászlója, mely alá az 1848 iki törvények békés után leendő kivivására e napokban ismét százezerek sora­koznak, épen úgy, mint húsz évvel ezelőtt akkor a harcztéren , most a politikai téren. — Tudjátok-e mi volt az oka, hogy húsz évvel ezelőtt szabadságharczainkat nem koronázta siker ? Az, hogy hazánk dicső fiát Kossuth Lajost árulók vették körül, kik népszerűsé­get hajhásztak, és később népszerűségüket épen ő ellenében használták föl, s­ a bizalmas népet eladták a németnek. — Óvakodjatok az árulóktól! Óvakodjatok az oly emberektől, kiknek jelleme bemocskolt, kinek multjok tele van bűnfeketeséggel, kik aljas gaztettei­ket, miket mint magán­emberek elkövettek, a népszerűség köpenye alá akarják az igazság szeme elől eltakarni! Az ily emberek csak hazudják a hazafiságot, titkon azonban a né­pet zsebelik és készek a hazát elárulni. — Ily hazug áruló Asztalos János prókátor! Kezeimben vannak az okmányok. Ez aljas ember még fiatal korában mint miserikordi­­ánus barát erkölcstelensége végett kicsapa­tott, később Bach-huszár lett, a népet nyúz­ta, az árvák pénzét elsikkasztotta, hivatalos hatalmával visszaélt, gaztetteiért börtönbe ült, és még a német is mint bélyegzett em­bert hivatalából kicsapta. Kalocsáról és Kis­körösről erkölcstelensége végett kellett meg­szöknie, mert egy 12 éves leánygyermeket megbecstelenitett; a Zsigray árváktól Bócsán földet lopott és az árvákat koldusbotra jutta­­tá; egy csőszt és ennek nejét kegyetlenül fölakasztotta, a mely bűnei miatt az igaszág sajtoló keze elől ide Kecskemétre menekült, hogy hamarjába e jó népet kizsebelje, és a mi pénzünkkel ismét tovább álljon. — A ka­locsai törvényszék is épen most teszi át a bűniratokat ellene, hogy itt gaz tetteiért méltó ítéletét vegye, szabadlábon lételét is csak a törvényszék elnézésének köszönheti. — Ám tessék Asztalos úrnak mindezeket megc­áfolhatni! Meri-e mondani, hogy nem igaz? A föntebbi tettei után fölteszem róla, hogy mint kitanult mestere a bűnöknek, ha­marjában tagadni fog mindent; híresztelni fogja , hogy ő politikai martyr ; czinkosaival újoncz katonáknak ez erős állásból kellett kiszorítni a császári sereget, ha a Debreczen­­ben létező kormányt biztosítani, s működését függetlenné tenni óhajtják, melyet a Kassa felől bár­mely órában előnyomultató Schlick császári tábornok fenyegete. E nagyszerű terv kivitelére akadt ember! Guyon válalkozott, hogy ezt végrehajtja. Fölebb emlitett Kieserwetter tábornok február 4-dikén egyesülvén gróf Deymmal, ama hegyen foglalt állomást. Az ágyukat egy lapályon állták föl, melyről a golyók az egész utat érik, a gya­logság a hegy másik oldalán, hol a tulajdon­­képeni szoros kezdődik, várta csatarendben a támadást. A Szepesből Eperjes felé vezető utak is el voltak ágyukkal állva. Maga a tá­bornok Sirokán­­né fel főhadiszállását; 13 ágyúja, 6 század lovasa, 5 zászlóalj gyalog­sága volt. Guvon kezdetben a Szepesváraljától Branyiszkó felé vezető utakról nyomta visz­­sza az osztrákokat, s csak azután ment Bra­nyiszkó ellen. Hadi tanácsot tarta elébb. Táborának tisztikara mind együtt vala, a lángeszű tá­bornok közté velők merész tervét. Egy rész roppant áldozatot igénylőnek, más pláne kivihetlennek tartá a tábornok ter­vét, csak igen kevés volt, ki biztos remény­nyel tekinte a csata és győzelem elé. — Magyarok önök ? kérdé a heves tá­bornok, midőn hosszasan vitáztak a terv fö­lött ; ha igen , akkor csak utánnam! hol leg­nagyobb lesz a veszedelem, mindenütt ott fogják önök foryómat látni. — Utánam te­hát a ki magyar ? Mindnyájan magyarok voltak, s ha volt is közönök, a­ki nem hizott, nem reméli, ki távolról sem hitte a győzelmet: szégyelt vol­na legkisebb aggályt vagy félelmet is mutat­ni , midőn egy idegen vezető őket, magyar demostráltatni fog maga mellett, hogy a nép előtt bűneit eltakarja. De felvilágosodott nap­jainkban már a nép józanul ítélni tud , s bi­zonyára mig Asztalos János a föntebbi vádak alól magát igazolni nem képes, nem hisz oly egyénnek, ki szentségtelen szájjal meri ma­­gát hazafinak hirdetni. Kik tán e bűneit nem ismerve , barátai voltak , a föntebb elősorolt bűnök elolvasása után óvakodjanak ezután válnok szavai után indulni, nehogy ők is czin­­kos társainak tartassanak. — Ám bizonyítsa be Asztalos János, (a hírhedt baloldali demo­krata) hogy a fönebbi bűnöket nem követte el, s én bűnbánólag lábaihoz borulok. Tisztelt polgártársak! kik véditek ha­zánk szent jogait, az 1848-ki törvényeket, kik e törvényekhez­ hű ragaszkodástokkal e­­gyedül csak a jog és igazság mellett harczol­­tak; kik megtudjátok jutalmazni az alkot­mányos jogokért küzdő hazafiakat; kik város­tokban született szeplőtlen jellemű férfiakat is választhattok vezérekül, tudjatok egyszer már büntetni is, büntetni a gonoszságot, mely bepiszkolt jellemével titeket csak elárult volna; mert csak úgy lehettek erősek, csak úgy számolhattok biztos győzelemre, ha előbb a gonoszságot, a jellemtelenséget, mely al­jas czélok miatt hozzátok tolakodott, elűzi­tek magatoktól. Legyetek tiszták, igazak, távolitsátok el a gonoszokat, s az Isten szent czélotok elérésében bizonyára megsegit! Ma­dar­as­sy László, (m. tvszk. ülnök.) P A . A branyiszkói hősök. (Folytatás.) Ha az utas Szepes-Váraljától, hol a hazánk történelmében híres trónkövetelő Szapolyai született, Eperjes felé akar menni, egy éktelen magasságú hegyet kell megmász­nia, mely Branyiszkói hegynek neveztetik. Észak felőli oldala oly meredek, hogy a jó karban tartott országút egyedül csiga ala­kú végtelen hosszú és unalmas kanyarulatok­ban vonulhat föl rajta a hegy ormáig, míg dél felé ugyanezen útvonal meglehetős egye­nes, bár lejtős irányban halad Siroka felé A hegy északi meredek oldalán kevés fa van meghonosodva; csak néhány faj törpe­fenyő lakja ezt, mely hosszú vékony gyöke­reivel bár­mely vízmost a hegylejtőkön is ott­honossá tud lenni; csak ritkán talál a néző szem egy egy haragos sötétzöld levelű sudár fenyőfára, mely úgy látsz­ik ama bozótok kö­zött, mint valamely csapat daliás parancsnoka serege élén. Hozzáférhetlen , megmászhatlan oldal, melyet csak ügyes, teremtő emberi szorgalom tuda járhatóvá tenni. Az Iglótól visszanyomott Kiesevetter tábornok e helyet szemlélé ki védelmi pontul, hol az Iglótól netalán előnyomuló forradalmi csapatokat összetörheti, tönkre zúzhatja, semmivé teheti.­­ A hegyoldalon fölmászni lehetetlen vala a kanyargós ösvényeken 22 positió volt egy­másután, ágyukkal bőven megrakva, melyek­nek kartácstüze kíméletlenül elseper minden­kit, ki ez után közeledni merészelne! S a magyar honvédeknek, e fölszereletlen A borsodmegyei honvédegylet a megye területén lakó munkaképtelen honvédek — özvegyek — árvák, s szükséggel küzdő baj­társak segélyezésére, és a legszegényebb hon­védek temetkezési alapjára 1868-ik évi má­jus hó 3-ik napján a miskolczi nemzeti szín­házban jótékony erélű tánczvigalmat rendez. Áthatva az egylet a testvérbajtársi kö­telesség érzetétől , s bizhatni hivén a n.­é.­közönség hazafias kegyeletében, tisztelettel hiv fel mindenkit arra, miszerint szegény honvéd bajtársaink nyomorán enyhitendők a ember nem szeret soha hátul maradni, hol ,jog, igazság és szabadság érdekében lenget­tek, lobogtak a nemzeti zászlók. Február 5-ke volt. Borzasztó hideg idő. Emberek emléke­zete óta nem volt keményebb, szigorúbb, fagylalóbb tél, mint épen e napokban ; álla­tok jéggé dermettek az erdőkben , repülő ma­darak élettelenül hulottak alá a levegőből. Valóságos sarkköri fagylaló nap. Fölemlített nap reggelén némileg eny­hülni kezdett a hideg; azután megnyíltak az egek kapui, s sűrü pehelysima fris hó hullott alá a fellegekből; azonban alig tartott ez mintegy pár óráig, midőn mintha Aeolus bar­langjából valamennyi boreai ki­szabadult volna, keserves, fagyasztó szél kezde fújni észak felől. Marta, hasította az ember képét, és siralmas panaszos halotti dalt dúdolva süvöl­tött végig a szomorú fenyves erdők tömkele­gén , még panaszosabban zúgva, ordítva, haragjában tépdelve a fák tüskés leveleit, tördelve véknyabb gályáit, hajtogatva lomb­koronáikat. Ha eddig csak bajjal lehet, megmászni a Branyiszkót, most a havazás után épen le­hetetlennek látszott az. A külömben is sikamlós hegyi út ezál­tal egészen hozzájárulhatlanná jön, mintha maga a természet is elpártolt volna tőlünk s az ellenhez akart volna szövetséges társul állam­. A fagylaló szél sima fehér sikamlós jégréteget alkotott a fris puha hóból, milyet csak az Alpesek honában, a jegeseken lehet találni S ezen kellett előrehaladni, hatolni a magyar forradalmi seregnek. Fölfelé ágyút nem­ lehetett vinni, csak szuronyt mel­lyel elfoglalják az ágyukat. (Folytatása következik.) F­e­l­h­i­v­á­s.

Next