Borsod - Miskolci Értesítő, 1871 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1871-01-05 / 1. szám

Miskolci, január 5. 1871._______________1-sö szám,__________________Ötödik évfolyam BORSOD g>t> im Társadalmi érdekeket képviselő és vegyes tartalmú heti közlöny. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: BEIGTATÁSI DÍJ: Helyben házhoz hordva: Vidékre postán küldve: Elölegesen fizetendő: Bélyegdij: Fél évre . . 2 frt •- kr. Fél évre . . . 2 frt — kr. 50 szóig . . . . 50 kr. Minden hirdetéstől. . 20 kr Egész évre . • 4 „ » Egész évre . . 4 „ — „ 50-től 100-ig 1 frt. — „ Nyilt tér sorja . . . 15 kr Előfizetési felhívás. Midőn lapunk negyedik évi folyamát befejezzük, jövőre nézve nagyszavu Ígéreteket nem teszünk, hanem utalunk mindenkit arra hogy lapunk eddigi számait átnézvén, kiki meggyőződést szerezzen arról, hogy mennyilen igyekeztünk mindazt meg­tenni, mi megyénk s városunk közérdekét előmozdítja. Igyekeztünk s igyekezni fogunk a gazdászat, borászat és gyümölcsészet kö­réből mindazzal megismertetni olvasóinkat, mi saját magunk s i közjó előmozdítására üdvös és czélszerű volt. Valamint eddig nemkerülték el figyelmünket a világi lágy események, úgy ezen­túl is kivonatosan hü-képét fogjuk nyújtani egy-egy hét történeknek. Lapunk tárczáját illetőleg, megvagyunk győződve, Egy az elég tartalmas, sok­szor igen tanulságos s sokszor mulattató volt, s hogy azt még érokesbbé fogjuk tenni, erre nézve biztos Ígéretet tehetünk. Az Ujdonsági rovat — vidéki lapoknak e legnehezebb, dekgyszersmind legérdekesb része, — ezentúl is meghozandja mindazt, mi uj, mi nevezetes törént a városban és me­gyében, s mindazt mint a hogy egynémely dolgoknak történni kellete. Üzlet és hirdetményi rovata lapunknak, nap-nap mellett ngyobb terjedelmet vé- vén, — mit számos mellékleteink igazolnak — az üzlet emberein^ csaknem nélkülöz- hetlen közegévé teszi lapunkat. Hivatkozva mindezekre, kérjük újabban is a t. érdeklett közönég pártfogását. A s2 eft esstőség. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre ...... 4 frt. | Fél évre ...................................2 frt. Takarmányozási elvek. Hazánk gazdászata az utolsó két esz­tendőben lendületet nyert gabna kivite­lünk által, a túlfeszített termelésre egy- gyel több okot nyervén, másrészről pe­dig a szűnni nem akaró keleti vész foly­tán apadó marha létszámunk a termelés és trágyázás közti egyensúlyt komolyan fenyegetvén, nehogy gazdászatunk rövid idő alatt Amerikáénak sorsára jusson és mi földjeink termőképességén orvosol- hatlan sebeket ejtsünk, nem lehet eléggé áradoznunk amaz elvek minél tágabb kcrbeni elterjesztésén, melyeket a tudo­mány úgy a gazdászat összegére mint ■ tnak egyes ágaira vonatkozólag meg­állapított; mert csak ezek segedelmével leletünk képesek megtalálni azon eljárást m»ly egyrészről a lehelő legnagyobb jö­vedelmet adja, másrészről pedig ezen jö- veielmet örök időkre biztosítja. — Mint­hogy pedig ezen elveknek lényege min­den esetre az észszerű trágyázáson és ezzel kapcsolatban álló czélszerű marha- tápliláson fordul meg, úgy hiszem, a „Borsod'1 nagyon tisztelt olvasóinak nem teendek kellemetlen dolgot, midőn itt amaz elveket teendem közzé, me­lyeket házi állataink táplálására vo­natkozólag úgy az elmélet, mint a gyakorlat egyenlően igazolt, s melyek a következők .­1- ször. Nagykorú Hatok, ha azok­tól sem munkát, sem egybb szolgálatot nem várunk, legkeveseb légenytarlal- mat igényelnek tápszerükén, úgy hogy 12 — 14 fontnyi légenytartlmu tápanyag 100 fontnyi szénvizegy találomra ele­gendő. Épen ezért nálunk agaiménak és szénának bizonyos keveréke vagy tiszta szalma egy kevés dara vag'% repezepo- gácsának hozzáadása mellett a legtöbb esetben elegendő arra, hog az azzal táplált marhát elébbeni állapotban fenn­tartsák ; csakhogy sovány talajn termett szalmához mindég nagyobb mnnyiségű légenylartalmu tápanyag vetítendő, mint a kövér talajon termetthez— ha t. marhánkat elébbi állapotában feltartani akarjuk. 2- or. Minél nagyobb szolgálat vá­runk az álaftól, annál gazdagab kell, hogy legyen tápláléka légenytartalmban azaz: ha az állatnak dolgoznia, vág te­jet, húst stb. kell termellnie, akkori lé- genytarlalom 20—25 fontra eme.ndö 100 font szénvizegy tartalomban; sőt az angolok azt sokszor 30°/o-ig em'ik, fökép fiatal és nem egészen kifejlődött]- latoknál. — Ugyanazért ily esetben i$r légenygazdag szemes takarmány vay szemhulladék által kell a légenytartalq és szénvizegy közti kellő arányt helyi ■'■ ■■■ 11 nliim 'i ggaasBBai állítani. Az igaz, hogy ily takarmány mel­lett az ürülék és vizedet utján elválasz­tott légenytartalom is aránytalanul nö­vekszik (mi miatt az igy táplált állatoktól nyert trágya jobb is,) hanem a tapaszta­lás azt kétségen kívülivé tette, hogy az ily táplálék mellett, a tej- és hústerme­lés mindég kedvező arányban áll. 3- or. A megemészthető szénViz- egyes részeknek a légenytartalmuakhoz föntebb kimutatott aránya azért fontos, mivel azon többlet, melylyel e két táp­anyag közül az egyik a szükségletet fö­lülmúlja, emésztetlenül az ürülékbe me­gyen ; ez okból legtöbb esetben tanácso­sabb több légenytartalommal mint több szénvizegygyel Irkarmányozni azért, mi­vel az ürülékkel elválasztott légenytar­talom lényegesen javítja a trágyát — míg az ürülékbe átment szénvizegy a trá­gyában mit sem használ, mert szénvizegy levegőben is elegendő lévén, abba növé­nyeink hiányt soha sem szenvednek. 4- szer. A takarmányban előforduló zsíranyagnak úgy kell aránylania a lé­genytartalmuakhoz mint 1 a 2 — 3-hoz. Mily fontos szerepet játszik a takarmány­ban a zsíranyag, azt legkézzelfoghatób­ban igazolja a szopós állatok táplálalóra rendelt tej, melyben a zsíranyag a többi száraz részeknek több mint ‘/«-részét ké­pezi ; — Crusius kísérleteiből kitűnvén, hogy a zsíranyag úgy a légenylartalmu mint szénvizegyes tápanyagok földolgo­zására igen lényeges befolyással van, ezek nyomán azon következtetésre jutott, hogy a Ieglégenytartalmasabb és legzsir- gazdabb takarmány nemcsak a leggyor­sabb, hanem egyszersmind a legolcsóbb hizlaló takarmányt képezi; csakhogy a zsírtartalomnak a fentebbi arányt felül­múlnia nem tanácsos, mert azontúl köny- nyen hasmenést okoz. 5- ör. A takarmány összes faennyi- sége az állat élő súlyának 'A* és 'As-ré- sze közt változhalik; csakhogy a két ha­tár közt szükségessé vált változásoknak soha sem tanácsos hirtelen történniük, mert az mindig veszteséggel jár; az ita­tásul adandó vízmennyiség közép mérté­ke pedig úgy aránylik a takarmányban foglalt száraz részek mennyiségéhez, mint 4 az 1-hez — csakhogy ezt télen lágy melegen és tápanyagokkal vegyítve adni igen nagy haszonnal jár. Mind ezek után megjegyezvén, hogy a takarmány keverékeknek újabb ésszerű kiszámítása és összeállítása nem alapszik

Next

/
Thumbnails
Contents