Borsod - Miskolci Értesítő, 1871 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1871-01-05 / 1. szám

Miskolci, január 5. 1871._______________1-ső szám:__________________Ötödik évfolyam BORSOD Társadalmi érdekeket képviselő és vegyes tartalmú heti közlöny. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: BEIGTATÁSI DÍJ: Helyben házhoz hordva: Vidékre postán küldve: Előlegesen fizetendő: Bélyegdij: Fél évre. . 2 frt •­ kr. Fél évre . . . 2 frt — kr. 50 szóig . . . . 50 kr. Minden hirdetéstől. . 20 kr Egész évre . • 4 „ » Egész évre . . 4 „ — „ 50-től 100-ig 1 frt. — „ Nyilt tér sorsa . . . 15 kr ■'■ ■■■ 11 nhiim 'i ggaasBBai gatt­im Előfizetési felhívás. Midőn lapunk negyedik évi folyamát befejezzük, jövőre nézve nagyszavú ígéreteket nem teszünk, hanem utalunk mindenkit arra hogy lapunk eddigi számait átnézvén, kiki meggyőződést szerezzen arról, hogy mennyiben igyekeztünk mindazt meg­tenni, mi megyénk s városunk közérdekét előmozdítja. Igyekeztünk s igyekezni fogunk a gazdászat, borászat és gyümölcsészet kö­réből mindazzal megismertetni olvasóinkat, mi saját magunk s­­ közjó előmozdítására üdvös és czélszerű volt. Valamint eddig nem kerülték el figyelmünket a világi lágy események, úgy ezen­túl is kivonatosan hit­ képét fogjuk nyújtani egy-egy hét történetnek. Lapunk tárczáját illetőleg, meg vagyunk győződve. Egy az elég tartalmas, sok­szor igen tanulságos s sokszor mulattató volt, s hogy azt még érekesbbé fogjuk tenni, erre nézve biztos ígéretet tehetünk. Az Ujdonsági rovat a vidéki lapoknak e legnehezebb, de egyszersmind legérdekesb része, — ezentúl is meghozandja mindazt, mi uj, mi nevezetes törént a városban és me­gyében, s mindazt mint a hogy egynémely dolgoknak történni kellete. Üzlet és hirdetményi rovata lapunknak, nap-nap mellett ngyobb terjedelmet vé­­vén, — mit számos mellékleteink igazolnak — az üzlet embereink csaknem nélkülöz­­hetlen közegévé teszi lapunkat. Hivatkozva mindezekre, kérjük újabban is a­z. érdeklett közönég pártfogását. A s2 eft esszőség. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre ...... 4 frt. | Fél évre...................................2 frt. Takarmányozási elvek. Hazánk gazdászata az utolsó két esz­tendőben lendületet nyert gabna kivite­lünk által, a túlfeszített termelésre egy­­gyel több okot nyervén, másrészről pe­dig a szűnni nem akaró keleti rész foly­tán apadó marha létszámunk a termelés és trágyázás közti egyensúlyt komolyan fenyegetvén, nehogy gazdászatunk rövid idő alatt Amerikáénak sorsára jusson és mi földjeink termőképességén orvosol­­hatlan sebeket ejtsünk, nem lehet eléggé áradoznunk amaz elvek minél tágabb körbeni elterjesztésén, melyeket a tudo­mány úgy a gazdászat összegére mint a­nnak egyes ágaira vonatkozólag meg­állapított, mert csak ezek segedelmével lehetünk képesek megtalálni azon eljárást mely egyrészről a lehető legnagyobb jö­vedelmet adja, másrészről pedig ezen jö­­vedelmet örök időkre biztosítja.­­ Mint­hogy pedig ezen elveknek lényege min­den esetre az észszerű trágyázáson és ezzel kapcsolatban álló czélszerű marha­­tápláláson fordul meg, úgy hiszem, a „Borsod"1 nagyon tisztelt olvasóinak nem teendek kellemetlen dolgot, midőn itt amaz elveket teendem közzé, me­lyeket házi állataink táplálására vo­natkozólag úgy az elmélet, mint a gyakorlat egyenlően igazolt, s melyek a következők .-1- szer. Nagykorú­zatok, ha azok­tól sem munkát, sem egyéb szolgálatot nem várunk, legkeveseb légenytartal­­mat igényelnek tápszerükön, úgy hogy 12 — 14 fontnyi légenytartlmú tápanyag 100 fontnyi szénvizegy találomra ele­gendő. Épen ezért nálunk agaiménak és szénának bizonyos keveréke vagy tiszta szalma egy kevés dara vagy a reperepo­­gácsának hozzáadása mellett a legtöbb esetben elegendő arra, hog az azzal táplált marhát elébbeni állapotban fenn­tartsák ; csakhogy sovány talajú termett szalmához mindig nagyobb mnnyiségű légénytartalmú tápanyag vetítendő, mint a kövér talajon termetthez— ha t. marhánkat előbbi állapotában feltartani akarjuk. 2-­or. Minél nagyobb szolgálat vá­runk az álajtól, annál gazdagab kell, hogy legyen tápláléka légenytartalmban azaz: ha az állatnak dolgoznia, vág te­jet, húst stb. kell termellnie, akkori lé­­genytartalom 20—25 fontra eme­ndő 100 font szénvizegy tartalomban; sőt az angolok azt sokszor 30°/o-ig em­ik, főkép fiatal és nem egészen kifejlődött a­­latoknál.­­ Ugyanazért ily esetben itt légenygazdag szemes takarmány vag szemhulladék által kell a légenytartaly és szénvízegy közti kellő arányt helyt állítani. Az igaz, hogy ily takarmány mel­lett az ürülék és vizelet utján elválasz­tott légenytartalom is aránytalanul nö­vekszik (mi miatt az igy táplált állatoktól nyert trágya jobb is,) hanem a tapaszta­lás azt kétségen kívülivé tette, hogy az ily táplálék mellett, a tej- és hústerme­lés mindig kedvező arányban áll. 3- or. A megemészthető szénvíz­­egyes részeknek a légénytartalmúakhoz föntebb kimutatott aránya azért fontos, mivel azon többlet, melylyel e két táp­anyag közül az egyik a szükségletet fö­lülmúlja, emésztetlenül az ürülékbe me­gyen ; ez okból legtöbb esetben tanácso­sabb több légénytartalommal mint több szénvizegygyel takarmányozni azért, mi­vel az ürülékkel elválasztott légénytar­talom lényegesen javítja a trágyát — míg az ürülékbe átment szénvizegy a trá­gyában mit sem használ, mert szénvizegy levegőben is elegendő lévén, abba növé­nyeink hiányt soha sem szenvednek, 4- szer. A takarmányban előforduló zsíranyagnak úgy kell aránylania a lé­genytartalmuakhoz mint 1 a 2 — 3-hoz. Mily fontos szerepet játszik a takarmány­ban a zsíranyag, azt legkézzelfoghatób­ban igazolja a szopós állatok táplálatára rendelt tej, melyben a zsíranyag a többi száraz részeknek több mint ‘/2­ részét ké­pezi . — Crusius kísérleteiből kitűnvén, hogy a zsíranyag úgy a légenytartalma mint szénvízegyes tápanyagok földolgo­zására igen lényeges befolyással van, ezek nyomán azon következtetésre jutott, hogy a leglégenytartalmasabb és legzsír­­gazdább takarmány nemcsak a leggyor­sabb, hanem egyszersmind a legolcsóbb hizlaló takarmányt képezi; csakhogy a zsírtartalomnak a fentebbi arányt felül­múlnia nem tanácsos, mert azontúl köny­­nyen hasmenést okoz. 5- öt. A takarmány összes faennyi­­sége az állat élő súlyának 'A* és 'As-ré­­sze közt változhalik; csakhogy a két ha­tár közt szükségessé vált változásoknak soha sem tanácsos hirtelen történniük, mert az mindig veszteséggel jár; az ita­tásul adandó vízmennyiség közép mérté­ke pedig úgy aránylik a takarmányban foglalt száraz részek mennyiségéhez, mint­­ az 1-hez — csakhogy ezt télen lágy melegen és tápanyagokkal vegyítve adni igen nagy haszonnal jár. Mind­ezek után megjegyezvén, hogy a takarmány keverékeknek újabb ésszerű kiszámítása és összeállítása nem alapszik

Next