Borsod - Miskolci Értesítő, 1871 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1871-01-05 / 1. szám
Miskolci, január 5. 1871._______________1-ső szám:__________________Ötödik évfolyam BORSOD Társadalmi érdekeket képviselő és vegyes tartalmú heti közlöny. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: BEIGTATÁSI DÍJ: Helyben házhoz hordva: Vidékre postán küldve: Előlegesen fizetendő: Bélyegdij: Fél évre. . 2 frt • kr. Fél évre . . . 2 frt — kr. 50 szóig . . . . 50 kr. Minden hirdetéstől. . 20 kr Egész évre . • 4 „ » Egész évre . . 4 „ — „ 50-től 100-ig 1 frt. — „ Nyilt tér sorsa . . . 15 kr ■'■ ■■■ 11 nhiim 'i ggaasBBai gattim Előfizetési felhívás. Midőn lapunk negyedik évi folyamát befejezzük, jövőre nézve nagyszavú ígéreteket nem teszünk, hanem utalunk mindenkit arra hogy lapunk eddigi számait átnézvén, kiki meggyőződést szerezzen arról, hogy mennyiben igyekeztünk mindazt megtenni, mi megyénk s városunk közérdekét előmozdítja. Igyekeztünk s igyekezni fogunk a gazdászat, borászat és gyümölcsészet köréből mindazzal megismertetni olvasóinkat, mi saját magunk s közjó előmozdítására üdvös és czélszerű volt. Valamint eddig nem kerülték el figyelmünket a világi lágy események, úgy ezentúl is kivonatosan hit képét fogjuk nyújtani egy-egy hét történetnek. Lapunk tárczáját illetőleg, meg vagyunk győződve. Egy az elég tartalmas, sokszor igen tanulságos s sokszor mulattató volt, s hogy azt még érekesbbé fogjuk tenni, erre nézve biztos ígéretet tehetünk. Az Ujdonsági rovat a vidéki lapoknak e legnehezebb, de egyszersmind legérdekesb része, — ezentúl is meghozandja mindazt, mi uj, mi nevezetes törént a városban és megyében, s mindazt mint a hogy egynémely dolgoknak történni kellete. Üzlet és hirdetményi rovata lapunknak, nap-nap mellett ngyobb terjedelmet vévén, — mit számos mellékleteink igazolnak — az üzlet embereink csaknem nélkülözhetlen közegévé teszi lapunkat. Hivatkozva mindezekre, kérjük újabban is az. érdeklett közönég pártfogását. A s2 eft esszőség. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre ...... 4 frt. | Fél évre...................................2 frt. Takarmányozási elvek. Hazánk gazdászata az utolsó két esztendőben lendületet nyert gabna kivitelünk által, a túlfeszített termelésre egygyel több okot nyervén, másrészről pedig a szűnni nem akaró keleti rész folytán apadó marha létszámunk a termelés és trágyázás közti egyensúlyt komolyan fenyegetvén, nehogy gazdászatunk rövid idő alatt Amerikáénak sorsára jusson és mi földjeink termőképességén orvosolhatlan sebeket ejtsünk, nem lehet eléggé áradoznunk amaz elvek minél tágabb körbeni elterjesztésén, melyeket a tudomány úgy a gazdászat összegére mint annak egyes ágaira vonatkozólag megállapított, mert csak ezek segedelmével lehetünk képesek megtalálni azon eljárást mely egyrészről a lehető legnagyobb jövedelmet adja, másrészről pedig ezen jövedelmet örök időkre biztosítja. Minthogy pedig ezen elveknek lényege minden esetre az észszerű trágyázáson és ezzel kapcsolatban álló czélszerű marhatápláláson fordul meg, úgy hiszem, a „Borsod"1 nagyon tisztelt olvasóinak nem teendek kellemetlen dolgot, midőn itt amaz elveket teendem közzé, melyeket házi állataink táplálására vonatkozólag úgy az elmélet, mint a gyakorlat egyenlően igazolt, s melyek a következők .-1- szer. Nagykorúzatok, ha azoktól sem munkát, sem egyéb szolgálatot nem várunk, legkeveseb légenytartalmat igényelnek tápszerükön, úgy hogy 12 — 14 fontnyi légenytartlmú tápanyag 100 fontnyi szénvizegy találomra elegendő. Épen ezért nálunk agaiménak és szénának bizonyos keveréke vagy tiszta szalma egy kevés dara vagy a reperepogácsának hozzáadása mellett a legtöbb esetben elegendő arra, hog az azzal táplált marhát elébbeni állapotban fenntartsák ; csakhogy sovány talajú termett szalmához mindig nagyobb mnnyiségű légénytartalmú tápanyag vetítendő, mint a kövér talajon termetthez— ha t. marhánkat előbbi állapotában feltartani akarjuk. 2-or. Minél nagyobb szolgálat várunk az álajtól, annál gazdagab kell, hogy legyen tápláléka légenytartalmban azaz: ha az állatnak dolgoznia, vág tejet, húst stb. kell termellnie, akkori légenytartalom 20—25 fontra emendő 100 font szénvizegy tartalomban; sőt az angolok azt sokszor 30°/o-ig emik, főkép fiatal és nem egészen kifejlődött alatoknál. Ugyanazért ily esetben itt légenygazdag szemes takarmány vag szemhulladék által kell a légenytartaly és szénvízegy közti kellő arányt helyt állítani. Az igaz, hogy ily takarmány mellett az ürülék és vizelet utján elválasztott légenytartalom is aránytalanul növekszik (mi miatt az igy táplált állatoktól nyert trágya jobb is,) hanem a tapasztalás azt kétségen kívülivé tette, hogy az ily táplálék mellett, a tej- és hústermelés mindig kedvező arányban áll. 3- or. A megemészthető szénvízegyes részeknek a légénytartalmúakhoz föntebb kimutatott aránya azért fontos, mivel azon többlet, melylyel e két tápanyag közül az egyik a szükségletet fölülmúlja, emésztetlenül az ürülékbe megyen ; ez okból legtöbb esetben tanácsosabb több légénytartalommal mint több szénvizegygyel takarmányozni azért, mivel az ürülékkel elválasztott légénytartalom lényegesen javítja a trágyát — míg az ürülékbe átment szénvizegy a trágyában mit sem használ, mert szénvizegy levegőben is elegendő lévén, abba növényeink hiányt soha sem szenvednek, 4- szer. A takarmányban előforduló zsíranyagnak úgy kell aránylania a légenytartalmuakhoz mint 1 a 2 — 3-hoz. Mily fontos szerepet játszik a takarmányban a zsíranyag, azt legkézzelfoghatóbban igazolja a szopós állatok táplálatára rendelt tej, melyben a zsíranyag a többi száraz részeknek több mint ‘/2 részét képezi . — Crusius kísérleteiből kitűnvén, hogy a zsíranyag úgy a légenytartalma mint szénvízegyes tápanyagok földolgozására igen lényeges befolyással van, ezek nyomán azon következtetésre jutott, hogy a leglégenytartalmasabb és legzsírgazdább takarmány nemcsak a leggyorsabb, hanem egyszersmind a legolcsóbb hizlaló takarmányt képezi; csakhogy a zsírtartalomnak a fentebbi arányt felülmúlnia nem tanácsos, mert azontúl könynyen hasmenést okoz. 5- öt. A takarmány összes faennyisége az állat élő súlyának 'A* és 'As-része közt változhalik; csakhogy a két határ közt szükségessé vált változásoknak soha sem tanácsos hirtelen történniük, mert az mindig veszteséggel jár; az itatásul adandó vízmennyiség közép mértéke pedig úgy aránylik a takarmányban foglalt száraz részek mennyiségéhez, mint az 1-hez — csakhogy ezt télen lágy melegen és tápanyagokkal vegyítve adni igen nagy haszonnal jár. Mindezek után megjegyezvén, hogy a takarmány keverékeknek újabb ésszerű kiszámítása és összeállítása nem alapszik