Borsod - Miskolci Értesítő, 1873 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1873-01-02 / 1. szám

elfoglaltsága miatt még csak közúl kilátás sincs arra, hogy annyi megyék lelkesítő példájára nálunk Borsodban is megalakulna a „megyei régészeti és történelmi egylet“ a helyi történetek és ezzel a hazafiság nem kevés istápolására! Ami czikkeim történelmi részét illeti, több oknál fogva a megye török világát veszem tárgyul leveleimhez. Több oknál fogva. E korból épen közelebb múltjánál fogva, talán több adat álland rendelkezésemre, mint egy régibb időszakból; másrészt hiszem azt is, hogy maguk olvasóim is jobban érdeklődnek e századok iránt, mi természetes. Aztán azt is hiszem, hogy a hazaszeretet véres oltáránál találkozni fogunk még most is virágzó családok áldozó őseivel. Lehet, hogy egyik vagy másik oly véreseivel ismerkedik meg, kikről a családi hagyományok már megfeledkeztek. A községbeliek megtanulják a béke olajágát ápolni és becsülni, ha egyszer megrendülve és elszörnyüközve tudomást vettek arról, hogy mennyire megnehezült az idők járása kedves falusok fölött hajdanában, mely hajdani hevest szokás a jelennél jóval rózsásabbnak, boldogabbnak képzelni. Elvezetem az olvasót Borsodnak azon tereire, hol őseink öntestükből alkottak bástyát és védgátat, hogy a pogány kardjától, vagy a még halálnál is borzasztóbb sorstól megvédelmezzék édes öveiket; hogy a családi hajlékot megvédjék a lángoktól, melyek gyakran föllobogtak, szomorúan figyelmeztetve jelent és távollevőt, hogy a pogányok a szenjtélybe hatoltak, hogy a hazát vad ellenség dúlja. Más szavakkal írandó czikkeim tárgyai lesznek a török hódoltság korából községeink akkori állapota, szerencsétenségei, a megye területén vívott csaják és csatározások s megyénk kiválóbb fiainak működése. Népünk, az meggyőződésem, annál jobban fogja szeretni „a tündérszép Borsodot“, szőkébb körű hazáját, mennél több helyére alkalmazhatja a költő szavait: szabadság! itten hordozták, véres zászlóidat. A rege szerint a veszély fenyegette székelyhont az ősök, a Csabával sírjaikból kikelt hunok mentek meg.): van okunk, hogy a nagy idők nagy embereit mi is legalább a hála és megemlékezés életére támaszszuk. Kettős tanulmányom barátait ez alkalommal is fölkérem, legyenek nagylelkűek tudomásomra hozni, a kezüknél levő történeti adatokat és e nemű tapasztalataikat megosztani velem. Karalia Kabos, a magy. tört. társulat tagja, T Á RJJ Z A. Házasság minden áron. Karczolat a kiházasitási szédelgés idejéből. Bors Szemtől. Az ősidők történetét, a föld alkotásából , ez örökön beszélő, ezer rétegű nagy könyv lapjairól olvassa le az emberiség. — Az elhunyt nagy nemzetek történetét, szó és irás hagyományokban leírjuk, s mindezek ismeretére azért törünk, hogy mind azt, mi abból tanulságos , levonván javunkra fordítsuk. Igaz , történetünk nem valami világra szálló esemény, de mégis oly tárgy körül forog, mely szédelgés képében, mint ragály, százezreket lepett meg , s csaknem egy éven át tartott lázas izgatottságban. És mi fő, tanulságos. Leírásunkban a mennyire lehet a tárgyilagosságot tartottuk meg, fő súlyt fektet : vén a következményekre, melyekről nem csak az elbeszélésünk keretébe felvett családok története, de sok száz íeás még tragikusabb eset tehetne bizonyságot. De hagyjuk a tartós bevezetést , s ismerkedjünk meg inkább elbeszélésünk alakjaival , hogy a szives olvasó maga lássa be, miszerint a múlt 1872-ik év történetéből levont karczolat, nem annyira költemény, mint szomorú való. # Elsőbben is Miskolczi Jósef jóravaló csizmadia mesterrel ismerkedjünk tehát meg, kibőr szabó asztala mellett dolgozik s erős férfias hangon énekli a 90 ik zsoltár versét: „Te benned bíztunk eleitől fogva.“ — Neje az ablaknál várogat, kiki nézve olykor az udvar tájékára s bele szekomlál az istenes ének áhitatos vitelébe. Az ének elhangzásával Miskolcziné törte meg a beállott csöndet mondván : — Hallod apjuk! — nekem úgy tetszik, mintha Avagy uramat láttam volna az ablak alatt elhaladni. — Rosszul láthattál, szólt Miskolczi uram tagadólag — aligha ő lesz , hisz nagyon jól tudod, hogy haragszik, s innektova egy éve már hogy nem volt házunknál. — Alig mondá ki azonban e nehány szót Miskolczi 11- i ram, az ajtón erős kopogtatás adta tudtul, hogy csakugyan jön valaki, a pedig szakaszj tott mása volt az Avagy uram megszokott ko-pogtatásának. — Végre elhangzott a szokásos „szabad,“ az ajtó megnyúlt s azon csakugyan Avasy uram lépett be. — Jó napot koma! hangzott a szép szó a belépő ajkáról, ő szinte elfogódott bele a lelke. — S Miskolczi uram is hamarább hitte, hogy az Avas hegye megy látogatóba a Tetemvár- hoz, mint azt, hogy megharagudott komáját — saját házánál tisztelhesse. — Ugrott is ám elébe, s úgy vágta a bicskiát a diófai deszkájhoz, hogy csak pengett bele, s egy- szer-kétszer végig simitván czombja részére eső tiszta bőr surczán a tenyerét, feléje nyújtó kezeit a komának, s oly benső örömmel, oly odaadással rázta meg Avassy uram jobbját, hogy bátran beillet volna, Miskolczi urammal szólva — Krisztus féle varga rázásnak. — — Isten hozta koma, isten hozta! — — Tyha! asszony! feleség! - kosza mozogj, ugorj, hozd elő mindazt, a mi jóval birsz , ma ünnep lesz, — több — ma kirúgom a ház oldalát. — S ezzel úgy összevissza ölelte Avassy uramat, hogy csak úgy pergett bele. Avassy a nem várt szives látáson még elfogultabb lett, szemei az öröm könnyektől kezdtek fényleni, — napsugár volt az, mely — két barátnak — egy hosszú éven át tartó borús egét törte át, a kik gyermek koruktól egyek voltak, együtt jártak az öreg K. J. uram kezei alá az iskolában, együtt mentek fészket szedni a tapolczaiba. — Majd mesterségre léptek, s itt is együtt lapdázták el a vasárnap délutánt, mig csak nem jött az idő: hogy Józsiból József, Andrisból András lett, azaz elvégezték a tanulás mesterségét, mert hát ez is mesterség ám, és lőnek csizmadia, s akkor még varga, ma már tímár legényekké. — Hát nem haragszik koma ? szólt Avassy uram, megtörve az elérzékenyülés komoly csendjét. — Oh hogy verte volna meg az isten azt a politicát, mert csak ez volt, mi ___________ ! Fölhívás Borsodmegye valamennyi községeihez. Lukácsy Sándor m. kir. országos kertész tanár „a Népkertészet czimü lapja előfizetési iveinek szétküldése alkalmából kérem a községeket, miszerint az emlitett hasznos, a kertipar előmozdítására szükséges, sőt nél- külözhetlen lapot, — mely a legjobb tana- ; csókát, utasításokat ad e szakba vágó minden mozgalmak iránt, — a faiskolát kezelő tanító használatára is megrendelni szíveskedjenek. A lap előfizetési ára egész évre 2 frt o. I és a pénz következő czim alatt küldendő: A „Népkertésze“ szerkesztőségének Rákos-Palotára. A Népkertésze lapnak czélja a néptanítók és földmivelők hajlamát a kertipar irányában felkölteni, és felébredt hajlamuk után kifejtett munkájukat az eredményekben értékesíteni. A földmivelő nép gyermekei az iskolákban elsajátítván a keni munkálatokat, s ügyességet szerezvén a kertészet, szőlőmivelés, gyümölcsfa nemesítés, gyümölcs tenyésztés, befasitae kifejtése körül, — ez által 1) P. Szathmári K. „Magy. Rege világha 49—51-ik lap, a jólétnek, tisztességes életmódnak alapját, vetik meg. Borsodmegye áldott területe, szőlő- és erdőgazdag hegyei, termékeny sik földje, mintegy kérnek hivnak bennünket, hogy csak ápoljuk, gondozzuk rendszeres munkával, bő terméssel fogják fáradságainkat jutalmazni. Ha minden község komolyan hozzálát a kertipar életkérdésének megoldásához, s megérti mily végtelen jövedelmezőn értékesíthető a kertipar terménye a külpiacokon , ha majd az utazó, jó karban tartott, fákkal szegélyezett utakon jár, s a vidék mint egy gondosan kezelt kert tűnik eléje, s a virágszőnyegekről balzsamos jéget visz hozzá a szellő, akkor Szebb arczot ölt e föld kies határa, Hogy kedvre gyűl ki bájkörébe lép. Jelen alkalommal figyelmeztetem a tisztelt községi elöljárókat, a „Borsod“ 50-ik számában közzétett kérelmem teljesítésére; miután eddig csak 14 község küldte be a kért adatokat, azt kell hinnem, hogy több község nem is járatja megyénk ezen életrevaló jeles közlönyét. Polányi István, másod tanfelügyelő. Legújabb tapasztalatok és kísérletek a gazdaság terén. A magváltoztatás körül tett tapasztalatokat a következőkben lehet összefoglalni. Oppermann a „Gazdasági Lapokban a magváltoztatásra vonatkozólag ezeket mondja: „A mivelés és helyi viszonyok mindazon növényekből, melyeket mint haszonnövényeket termesztünk, különféle válfajokat hoztak létre, melyek úgy alak mint sajátságra nézve egymástól tetemesen különböznek. Minél tökéletesebben kifejlettek, azután a gondos, okszerű mivelés következtében, vagy a helyi viszonyok befolyása alatt, az egyes válfajoknál azon sajátságok, melyek miatt egyik másik növényfajt termesztjük, s minél nagyobb mérvű állandóságra vergődtek azok, vagyis minél hosszabb ideig megtartják megfelelő helyi viszonyok között a kívánt sajátságokat, annál becsesebbek azok, vagyis érdemesebbek a termesztésre, mivel azonban sokszor a legkissebb talajbeli vagy égalji változás is képes mára kedvező helyi viszonyok között bizonyos növényválfajoknál kifejlett jeles sajátságokat megsemmisíteni, vagy leg-