Borsod - Miskolci Értesítő, 1876 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1876-01-06 / 1. szám

Miskolcz, január 6. 1876 Tizedik évfolyam 1-ső szám. BORSOD. Társadalmi érdekeket képviselő és vegyes tartalmú heti­lap s Borsodmegye hivatalos közlönye. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben és vidékre . Rendkivü­litert. Fél évre . . . . 2 ft. — kr. Negyed évre . . 1 ft. 10 kr. Egész évre . . . 4 „ — „­­ Nyilt-tér sorsa . ._______20 kr. RhK­fTATASI DIJ : Előlegesen fizetendő : 50 szóig......................50 kr. 50-től 100-ig . . 1 ft. — „ Bélyegdij: minden hirdetéstől 30 kr. melyek » kiadó-hivatalhoz intézendők Előfizetési felhívás! "B­O­RSO­D 1876. X-ik évi folyamára. Előfizetési ár: Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve. Egész évre......................4 fit. — kr. Fél évre....................... 2 „ — „ Negyed évre.....................1 „ 10 „ Megyei hivatalos közlemények. Az 1875. évi deczember 16-án tartott me­gyei rendkívüli közgyűlésben a megyei közútvo­nalak egyes szakaszainak az útbiztosok közötti s­r­zélszerűbb beosztására nézve 485. sz. a. a kö­­­vetkező intézkedés létezett. 1. A Dálnoky András útbiztos szakaszá­hoz tartoznak : a bukkancttól a papi útig terjedő, továbbá az ónod-nyéki, a felső-zsolcza ónodi, az ónod-polgári, a sajó-szöged-örösi, a sajólád­­bőcsi, a sajó-szöged-bábai és a szalonta-bábai útvonalak. 2. A Csapkai Antal útbiztos szakaszához: a tiszakeszi-csáthi, a csáth-papi, a bába-papi,­­ a bába-oszlári, az oszlár-palkonyai, (a knezor- i­góig) a csáth-nemesbikki és a csáth-geleji út­vonalak. 3. A Devics János útbiztos szakaszához: a vatta-emődi útvonal az államúttól a csáthi útig, továbbá az emődi vasúti állomáshoz vezető út, a mező-nyárád, keresztes, gelej-csáthi út, a keresztes-szentistváni, a tanji és az ábrány­­darócz-bácsi útvonalak. 4. A Bovankovich Lajos útbiztos szaka­­­­szához: a mező-kövesd-andornak-maklár-egri út,­­ a mező-kövesd-bogács-cserépfalusi, a mező­­kövesd-lövő-ivánkai, a bogács-zsórezi útvonalak. 5. A Kiss József útbiztos szakaszához: a szentpéter-hosszúrévi útvonal a putnoki ha­tárig, a hosszúrév aszóalji útvonal a püspöki­keresztig , a bánvölgyi út a somospatak hidjáig. 6. A Péter Ágoston útbiztos szakaszához : a püspöki kereszttől a balatoni határig, a somos­patak hidjától a hevesi határig terjedő utak s a balaton-monosbéli útvonal. 7. A Halton Péter útbiztos szakaszához: az edelény vámos-arnóthi, a ziliz-hangácsi, a szirma-bessenyő-vámosi, a zsolcza-ongai, a múcsony-dövényi, a felső-nyárád-kelecsényi, a kálló-kaczola-hazai útvonalak. Végül 8. A Mazurka Károly útbiztos szakaszá­hoz tartoznak: a miskolcz-szentpéter, edelény­­tornai és a szent-péter-parasznyai útvonalak. A miskolcz-diósgyőri és a csaba-tapolczai útvonalak gondozására külön intézkedés létezik. Sajó-Örösön, deczember hó 29-én 1875. Tisztelt szerkesztő úr! A Borsod 51-ik számában, a megyei szabadelvű párt e f. hó 18-án tartott köz­gyűléséről megemlékezve, egy czikk jelent meg, melynek egyes pontjait helyre­igazí­tani, némelyekre megjegyzést tenni kén­­teleníttetem. Felhívásomat a Borsodba tettem köz­zé , az ügyet tehát első ízben házi ügyünk- s nek tekintettem, és csak azon esetben, ha a párt többsége határozott volna indítvá­nyom fölött, lehetett volna a mozgalmat nagyobb körben megindítani, hogy azonban mint t. czikkíró úr mondja, évek óta nem vert egy egy felhívás oly hullámokat, mint I az, melyet e lap 49-ik számában közre bo­­csájtottam, egyszerű oka talán abban rej­­­­lik, hogy a nyílt szó, igen az elevenre ta­lálhatott. Nem szándékozom elkövetett lépése­mért , az ellenem minden oldalról irányzott, darázs csípések elől kitérni, teljék kedvek benne az illetőknek, hanem megjegyzés nél­kül meg sem hagyhatom, hogy ha én pár­tunkban azok között, kik véleményemet osztják, a szerepet úgy elosztom, mint az az ellennézetűeknél történt, a gyűlésnek más eredménye lett volna, ezt tenni egy átaljában nem akartam, már csak azon oknál fogva sem, mert mint indítványozó és elnök, némiképpen állást foglalva, még a színezetét is kikerüljem annak, mintha in­­­­dítványomat minden áron, a párt többségé-­­ nek nézete ellenére is, keresztül akartam­­ volna hajtani, tudni óhajtottam kire, s mi­re lehet számítani akkor, midőn annyi mel­lékesen ejtett panasz, és könnyek után, a nép jogainak, és a szentesített törvények­­ tiszteletben tartása végett, egy határozott lé-­­­pést tenni, szükségesnek fogja a párt tartani. Miután a megyei szabadelvű párt, sze­­­­mélyem iránt tanúsított megtisztelő bizalma­­ folytán, e párt elnöki székét továbbra is el­foglalom , okulva a tapasztaltakon, tudni­­ fogom miként kell jövőre eljárnom, hogy a­­ párt üdvösen működhessék, de hogy eljárásom­­ minden tekintetben kifogástalan legyen, még­is szeretném tudni, váljon a miskolczi szabad­elvű párt külön szervezetével ki akar-e a me­gyei szabadelvű párt kebeléből szakadni, és­­ egészen önállóan működni? mert nem ily nézet uralkodott a miskolczi sz. e. párt hangot­­ adó férfiai között akkor, midőn engemet fel-­­­szólítottak, a volt megyei két nagy párt egyesülését megkísérteni. — A megyében­­ az egyesülés után minden járás szerveztet­­­dett, van elnöke s jegyzője mindeniknek úgy mint Miskolcznak, és igy Miskolcz mint egy járás kívánta magát tekintetni a megyei sz. e. párt kebelében. Legyenek legjobb belátásuk, határozza­nak tetszésük szerint, csak egy nyomon beszél­jenek, mert kü­lönben mindig könnyen megtá­madható leszek, incorrect eljárásom végett. Azon illustratiókra melyeket Horváth Lajos úr érveinek kíséretéül adott a Borsod, nem felelek, mert hiszen felelhettem volna reájuk magára a pártgyűlésben, de kötve volt szavam az által, hogy lovagiasságomra történt hivatkozás. Egy helytelen állítását azonban czikkíró úrnak kénytelen vagyok helyre igazítani, mert az a valósal homlok egyenest ellenkezik, midőn azt mondja: — „majd a neheztelt közös hadügyminiszteri túlkiadást szállítja le a maga értékére.* — Ezen­ kényes, de egyszersmind legfontosabb kérdésre Horváth Lajos úr a felelettel adós maradt, pedig bár­mennyire felbuzdulva fo­gunk is beszélni a mostani helyzet mellett, az elkövetett törvénytelenség elnézése, vagy palástolása, cardinális, és veszélyes hiba leend mindenkor, mert csak is a szentesített törvények, minden árom­ épen, s tisztelet­ben tartása egyedüli garantiája, alkotmá­nyos fejedelmek és népek jogainak, s a mely nemzet, szentesített törvényeinek tisztelet­ben tartása végett, még felszólalni sem mer, annak életére van szerintem megtámadva. Nem az Uchatius ágyúk megszavazá­sában rejlik tehát a neheztelt közös hadügy­miniszteri túlkiadás, hanem azon több milliókra menő öszvegben, melyet az Ucha­tius ágyúk költségein, és a múlt évben megállapított költségvetésen felül költött a közös hadügyminiszter, s mely törvénytelen kiadást szó nélkül hagyta s fogadta el a delegátió. — Ezt pedig még Horváth Lajos úr sem volt képes a maga értékére leszállí­tani, mert a tények ellen érvelni nem lehet! Adja Isten hogy államférfiaink úgy ki tudják a jövő esélyeit számítani, hogy az ország önállósága és jogainak fentartása mellett, soha se kellessék az általunk oly könnyen megsértetni engedett szentesített törvényekre hivatkozni. Adja Isten, hogy a kötelesség­érzet népképviselőink között oly sokra emelked­jék , a választóik, s ez által a nép érde­keit, annyira szívükön hordozzák, misze­rint e f. hó 18-án a párt által elejtett in­dítványom örökre absurdumnak legyen te­kinthető. Fogadja szerkesztő úr tiszteletem ő­­szinte kifejezését. Afelczer Gyula. "

Next