Borsod - Miskolci Értesítő, 1876 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1876-01-06 / 1. szám

Az új mértékekről. Semmi sem foglalkoztatja most jobban a kereskedőt s üzlet­emberét, mint az új mérté­kek behozatala s az ezzel járó nehézségek. — Érint ez részben mindyájunkat s épen ezért úgy hisszük, hasznos szolgálatot teszünk a közér­deknek, midőn most ezzel foglalkozunk. A buda­pesti kereskedelmi és iparkamra részletes utasí­tásokat dolgozott ki az új mértékek használatára vonatkozólag. A következőkben közöljük a nagy érdekű s közhasznú utasítások egy részét. A kereskedelmi kamara e munkálata kö­vetkezőleg szól. Mindenek előtt megjegyzendő, hogy az adásvevésnél eddig használt régi mértékek to­vábbi alkalmazása büntetés terhe alatt tilos, to­vábbá , hogy az új hossz,­ súly- és ármértékek beszerzésénél arra kell ügyelni, hogy azok ma­gában az országban hitelesítve, t. i. a magyar korona jegyével, mint hitelesítési bélyeggel, ellátva legyenek. Külföldről, vagy Ausztriából hozott súlyok , mértékek és mérőkészülékek nem használtatnak , miután a mienktől eltérő kül­alakjuknál fogva még utólagosan sem hitelesít­tethetnek. Az eddig alkalmazásban volt mérle­geket azonban továbbra is használhatni, ha azok újra hitelesíttetnek, és ez alkalommal mind készítőjük gyári jegye, mind pedig legnagyobb hordképességük azokon kitétetik. Ezen szabály alól kivétetnek azon mérlegek, melyek a súly különböző elhelyezéséhez képest különféle ered­ményt mutatnak. Mind a kereskedelem, mind pedig a ter­melőipar és a fogyasztó közönség tájékozásául a kereskedelmi és iparkamara ajánlja a követke­ző módozatokat, melyek egyrészt a­, eddigi szo­kásra , másrészt a könnyű és czélcserű alkalmaz­hatóságra való tekintettel beható tanácskozmá­­nyok után megállapítottak, és melyekre már most mondható, hogy kölcsönös megállapodás folytán a hazai kereskedelem és ipar máris szá­mos köreire nézve irányadók lesznek. A nagykereskedésben: (Kivonatilag a pesti áru és értéktőzsde szokásai (usance)-ból kivéve.) Gabonaneműek, olajmagvak és hüvelyes vetemények 100 kilogramnyi egyensúly szerint áruitatnak. A minőségi súly hektoliterenként értendő.­­ Ha az áru minőségi súlya nagyobb mint­ 1­0 sem kiköttetett, ezen esetben az egész hektoli­termennyiség adandó át, a kevésbbé jó minősé­gű áru átadásnál pedig a pesti áru és értéktőzsde által megállapított fokozatos kárpótlás telje­sítendő. Határidőre szóló szállításokra nézve a ga­bonaneműek legkissebb minőségi súlya követke­zőleg állapíttatott meg és pedig: a búzára nézve hektoliterkint 757,0 kilogr.­a rázsra ,­ 697,0 11 nji árpára „ 11 60 11 arabra „ 11 387,6 1” A gabonaneműeknek kicsiben való eladá­sánál a törvény értelmében 50, 20, 10, 5, 2, és 1 liternyi ármértékek használhatók. A liszt a tőzsde­kötéseknél 100 kilogrammot tartalmazó gyöngyölegekben (zsákokban), a faj (szám) megnevezése mellett, és elegysúlyban tiszta súly helyett, a zsákokkal együtt­ (Sack gratis) árultatik és jegyeztetik. A közönséges kereskedésben daránál és egész 83 4 5/4 számú liszteknél csomagolási egységül egyelőre 85 kilót tartalmazó zsák, elegysúly tisz­ta súly helyett , zsák ingyen fogadtatott el. A herezeliszt, korpa és egyébb gabnahulladék be­­göngyölési módja minden malom szabad intézke­désének hagyatik fenn. A jegyzés ellenben min­den körülmény alatt 100 kiló után határoztatott eszközöltetni. A szalona 100 kilogramonkint árultatik , és az ár, ha más kikötve nincs, mindig átviteli (megadózatlan) árúra értendő. Szalonna szállításoknál minden megmért­­ 500 kilogramm után 1 kilogrammnyi túlsúly adandó. A disznózsír 100 kilogrammonkint, in­ I­gyen hordóval, tiszta göngysúlyban, és hor­­dónkint 200 kilogrammig terjedő elegysúlyban , árultatik. A göngysúly-különbözet disznózsírnál az I elegysuly 1 százalékban állapíttatik meg, és túl­súlyos hordónként 50 dekagram adandó. A gyapjú száraz állapotban, 100 kilog-­­­rammonként, tiszta, valódi göngysúly szerint, túlsúly nélkül, de a mázsálási apadás fejében 2 százalék megtérítése mellett árultatik. A mérésnél 50 dekagrammnál kisebb súly­­részletek számítás alá nem esnek. A zsákok , ha más eltérő kikötés nem tör­tént , mindenkor a gyapjú árában benfog­­laltatnak. A gubacs , ha más eltérő kikötés nem tör­tént, 100 kilogrammonkint árultatik, és min­den megmért 500 kilogramm után 1 kilogramm­­nyi túlsúly adandó. A szesz literenkint árultatik, és pedig minden száz liter egy százalék egyenlő a Tral­­les-lángmérő szerint 100 liter százalékkal. Az ár legalább 75 Tralles szerint százalék­nyi lángtartalom után értendő. A szállításoknál eddigelé használtatni szo­kott hordók helyett ezentúl 500—750 vagy a mi legc­élszerűbb 600 liternyi tartalmú hordók al­kalmazandók. A bor ára a nagyban való kereskedésben hektoliterenkint jegyzendő, míg a termelőnél való közvetlen bevásárlásoknál az eddigi akós ármérték helyett 50 litert tartalmazó hordók len­nének használandók. — Az eddig használt ko­csihordó helyett pedig 700 liternyi tartalmú hor­dók használása ajánltatik. 11 a­­ m­é­r­é­s. A bormérésnél mint legkissebb mértékegy­ség 20 centiliter lenne elfogadandó.­­ A méré­si ár egy liter után határozandó meg, az 50 cen­tiliternyi mértéknek alkalmazásán kívül azonban az ár meghatározása a 20 centiliter többszöröse után sincsen kizárva. A palac­kborok eladásánál kizárólag csak 70 és 35 centilitert tartalmazó palac­kok hasz­nálandók. Az italmérésekben mértékekül használt pa­laczkok úgy készíttessenek, hogy a helyesen mért folyadék színe a palac­k nyakának félma­gasságán felül ne érjen. Kivétetnek ezen szabály alól a finom borral töltött palac­kok, melyeket a termelők erősen be­dugaszolva, lepecsételve vagy más alkalmas mó­don maradandólag elzárva, a termelő jegyével ellátva, hoznak forgalomba. A vendéglős , illetőleg korcsmáros a rend­őrséggel szemben felelős a mértékek helyessé­géért, miért is a hiányos, v­agy ezen szabályzat határozatainak meg nem felelő mértékeknek el- T­A­R­C­Z A. Hajdan és most. Napjainkban, midőn általános a panasz az improduktív fényűzés s az ebből eredő tönkre­­jutások­ és pénztelenség miatt, midőn mindenki , az egyszerűség, takarékosság czélszerűségéről­­ beszél, de tettleg senki sem akarja kezdemé­nyezni , nem lesz tán korszerűtlen a múlt század elejéről egy eddig , úgy vélem, még nem közölt hatósági szabályrendeletet fölemlíteni, mely sze­rint 1723. évben a zólyommegyei besztercze­­bányai tanács az akkor a viseletben és lakmáro­­zásoknál lábrakapott túlzott fényűzés s az azzal járó fölösleges költekezés megakadályoztatását kívánta hatósága területén eszközölni. Ezen ere­detileg német nyelven irt szabályzat annál érde­­kesb, mert élénkbe zárja azt a drága, fényes, magyarszabásu öltözködési modort, mely akkor, kétségtelenül az 1703—1711. évig tartott Rá­­kóczy-féle szabadságharcz alkalmával keletkezve, még mindig divatozott; midőn még az iparos­segédek is czoboly­süveget s arany és ezüst pa­­szomántos és zsinórzatu sárga és veres karma­zsin , sarkantyús csizmát, selyemövet, a német legények pedig még kardot is viseltek ; úgyszin­tén még a polgárnők is czobolyprémezetű föve­­get, aranysujtásos bársony ingvált, nehéz se­­lyemszoknyát és szintén piros csizmát hordtak. Az érdekes szabályrendelet, melyhez a történelmi társulat múlt­ évi beszterczebányai ki­rándulása alkalmával jutottam, ám a következő: „1723. deczember hó 14-kén tartott ülé­sében szabad királyi Beszterczebánya kül- és beltanácsa, tekintetbe véve, hogy a közelebb elmúlt hosszú hadviselés okozta terhek, adózá­sok , a kedvelt bányaművelésről elmaradt áldás és egyéb ínséges események sok polgárt és la­kost szegénységre és súlyos adósságokba sodor­tak, — elhatározta, hogy azon ezéiből, misze­rint az Isten­­sujtó kezét tőlünk elvegye s a jó rend ismét visszaállittassék, a kiadások mérsé­keltessenek , a kevélységet és bukást maga után vonó fölösleges költekezés megszüntettessék s igy a közjó előlhozdittassák; minden ezen város hatósága alatt álló lakosra nézve egyaránt lép­tette életbe e következő viseleti és rendészeti szabályokat: 1. Mi az eljegyzést és m­enyegzőt illeti, mai naptól fogva előkelők eljegyzése és kézfogó ünnepélyéhez több vendég ne hivattas­­sék meg, mint a vőlegény és ara részéről 3—3 személy; a középosztályunk részéről 2—2 és a szegények részéről csupán 1—1 személy, az il­lető szószólón kívül. Ki e szabály ellen vétőre, az , ha az első osztályba tartozik, 6, ha a má­sodikba, 4 , és ha az utolsóba, 2 rénus forintot köteles bírságul űzetni; azonban, tetszés szerint, kevesebb személyt is szabad hívni, többet azon­ban semmi esetre sem. 2. Az előkelők menyegzőjéhez, hová csak a tanácsbeliek , nemesek, a piacz- és bányapol­gárok értetnek legfeljebb 18 férfi és ugyan-­­ annyi nő és hat koszoruszűz, vagy együttesen vegyes 42 személy (az idegen vendégeken kívül) hivattassék, 24 ft. birság terhe alatt; a közép­­osztálybeliek lakodalmára (hová a vagyonnal biró és érdemes polgárok soroztatnak) csupán­­ 10 férfi, 10 nő és 4 szűz, vagy vegyesen 24 személy, 12 ft. büntetés alatt; a kisebb lako­­dalomara pedig legfeljebb 6 férfi, 6 nő és 2 ha­jadon , vagyis összesen 14 személy hivattassék, 6 ft. büntetés terhe alatt. 3. Mennyiben eddigelé divatban, volt,­­ hogy a lakodalom alkalmából a vőlegénynek nyilvános ajándékokat és adományokat tettek a­­ vendégek, sőt épen e czélból ő min­d több ven­déget meghívni igyekezett, ezen rész szokás jövőre nézve megszüntettetik; ha azonban még­is , különösen a rokonok közül valaki a lakoda­lom előtt vagy után a házasfeleknek szívességből valamit ajándékozni önként akarna, ez az illetők szabad tetszésére bizatik. 4. A lakodalom napján az összegyűlt ven­dégeket a vőfény írásba foglalja, a sorrendet megállapítsa és hangosan kikiáltsa, mely szerint a jó rend és egyetértés fentartása végett, a fel­jegyzett férfiak és nők páronként az esketésre a templomba és onnan ismét vissza, minden hi­valkodás és ellenkedés nélkül, menni kötelesek, hasonlóul feladata lesz a vőfénynek, a feljegy­zett párokat illően az asztalnál elhelyezni, fel­ügyelvén arra, hogy mielőtt az asztalhoz ülné­nek s a feltálalt étkekhez nyúlnának, a vendé­gek ájtatos imát mondjanak el. Szint ily feljegyzett és sorrend szerint kell temetések alkalmával is a megjelent közönség­nek , férfiaknak és nőknek egyaránt, menni és a szertartás után visszatérni. Ennélfogva 5. A lakodalom alkalmával a vőlegény menyasszonyával jókor délelőtt a hét bármelyik napján (kivéve péntek és szombatot) tartozik az esketésre sorrendben a meghívott vendégekkel együtt, körmenetileg gyalog a templomba men­ni és úgy intézkedni, hogy déli 12 óra kongá­­sakor a nászvendégek már az asztalhoz ülhesse­nek. A vőlegény köteles fáradozási díjat a vő­fénynek még a felszolgálat előtt, a virágcsokron és tafota szalagon kivü­l, 4 frtot adni ;• minél­fogva a vőfényi pálczanyujtás jövőre megszüntet­­t­­ik és ő a szükséghez képest maga pálczáját használhatja. A középosztályú lakodalomban a vőfény a virág és szalagon kivü­l 2­/2 forintot s a harmadrendűnél jutányosabb díjért tartozik ki­szolgálni. (Folyt. köv.)

Next