Borsod - Miskolci Értesítő, 1879 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1879-01-02 / 1. szám
Miskolcz, 1879. január 2. 1-fő szám. Tizenharmadik évfolyam. BORSOD. Társadalmi érdekeket képviselő vegyes tartalmú hetilap és Borsodmegye hivatalos közlönye. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: BEIGTATÁSI DÍJ: Helyben és vidékre : Rendkivülileg: Előlegesen fizetendő . Bélyegdíj: Fél évre . . . . 2 ft. — kr. Negyed évre . . 1 ft. 20 kr. 50 szóig.......................50 kr. minden hirdetéstől 30 kr. melyek Egész évre . . . 4 B — „ Nyilt-tér sorsa . . 20 kr. 50-től 100-ig . . 1 ft. — „ a kiadó hivatalhoz intézendők. mmmw ámírisim Új év. Mely emberi szív nem dobog fel örömteljes reményben e szó hallatára ? Mely érzőkebel nem ver gyorsabban és magasabban ez ünnepnap megjöttével ? Van-e halandó, aki ezen napon, a remény és lemondás, a szeretet és gyűlölet majd magasztos örömet, majd sajgó fájdalmat gerjesztő indulatain ne lelkesüljön, vagy vészes erejök hatalma alatt ne görnyedjen ? — Eme napon, midőn egy év munkája és fáradozása, csalatkozása vagy gyümölcse újra és teljes valódiságában tűnik fel lelki szemeink előtt; ezen napon, midőn ember nem állhat ellent annak, hogy a lefolyt év összes mozzanatait, küzdelmeit, annak győzelmeit vagy kudarczait ismételten ne élje át felizgatott képzeleteiben — mily külömböző érzelmekkel gondolunk vissza az elmúlt esztendőkre! Egy évet láttunk az örökkévalóság megmérhetlen távolában eltűnni. Egy porszemnyi kapcsát azon óriási láncznak, melyet mi a föld fennállási idejének nevezünk. Egy év! Mily kevés kimondani! Csak két szótag, s mégis menynyi vágyat és reményt, mennyi gondot s lút, mennyi örömet és fájdalmat szült, táplált, teljesített vagy temetett el e két tagocskába foglalt szó ! Visszatekint az ember elmúlt évi munkájának eredményére. A földmives, a kereskedő, az iparos mérlegeli az elmúlt év nyereségét, vagy veszteségét. Örvend, ujjong, ha a nyereség mérlege telibb; hálát ad Istenének, ki szorgalmát megáldotta s a szerencse nyújtotta újult erővel várja a jövő esztendőt. Ennek mindig kellemes emlékezetű a lefolyt év. Vidáman és elégedetten említi a bő, nyereségteljes időt. — De bánatos, gond teljes arcza a vésztőnek nem mutat semmi örömet. Az elmúlt év nem hozta meg fáradozásának gyümölcsét, nem adott ez neki semmit, a melyhez kellemes emlékek fűznék És ha mégis újra és lankadatlan erélylyel fog munkájához, a jövő év az, nem az elmúlt, mely erejét föntartja, reményét éleszti és táplálja. De nem csak ezek, hanem a társadalomnak minden rendű és rangú tagja, az orvos, az ügyvéd, a tanár és tanítványa, a hivatalnok, mind kivánja, reményli és akarja, hogy e nap után bár jobb és szebb derülne reá. Le roi et mort, vive le roi! Eltemetjük az elmúltat, bár annak gyönyöre és keserve vésve marad szívünkben, és üdvözöljük a jövőt, bár annak kifürkészhetlen titka, mint az éjjeli beláthatlan sötét tenger tárul el szemeink előtt. — Mondják, hogy az úgynevezett műveitek, fél — vagy egész tudósok, vélt felvilágosultságuk tudatában — hogy a gazdagok, a sors kedvenczei, legyőzhetlenségök büszke önérzetében, egykedvűen és meg nem indulva élik át e napot. Nem lehet. Mert ha elég lelki erővel bírnak is arra, hogy saját vágyaik, vagy reményeik sikerültét nem föltételezik a jobb időtől csupán ezen napon, midőn látják, hogy az emberiség óriási tömege mi képen ünnepel, hisz, szeret, remél és feled, ők sem birnak ellentállani az ál Előfizetési felhívás „B 0 r‘s O D“ 1879-ik évi 13-ik évfolyamára. Tisztelt közönség! Azon tisztelet, melyet a t. közönség s lapunk olvasói iránt érezünk, kötelességünkké teszi a 13-ik év beköszöntésével is, eddig tapasztalt s nagyrabecsült támogatása s meleg pártfogásáért hálás köszönetünket nyilvánítani, s ebből erőt merítve oda nyilatkozni, hogy mint eddig, úgy jövőre is főtörekvésünk leendő a t. közönség érdekeit híven szolgálni s ezzel minden lehetőt elkövetni, hogy lapunk a követelményeknek megfelelve, őre legyen a közérdeknek, támogatója a mindnyájunkat egyenlően érdeklő társadalmi, köz- és egyleti élet egyes mozzanatainak. Ez lévén rövid programmunk a jövőre is, feleslegesnek tartjuk lapunk tartalmára bővebben kiterjeszkedni, miután a kimondott elv és irány, s lapunk 12 évi változatlan fennállása, arról tesznek tanúságot, hogy lapunk, mint vidéki közlöny, lehetőleg megfelelt nehéz feladatának, s ezzel eltalálta azt az utat, mely a közérdeklődés felkeltésére vezet, a mely érdeklődés, táplál az édes remény, jövőben sem fog elmaradni. Megújítva hálás köszönetünket s kérve a t. közönség nagybecsű támogatását, maradtunk Miskolczon, deczember hó 17-én 1878. teljes tisztelettel a „Borsod“ szerkesztősége. Az előfizetési feltételek lapunk fejezetében olvashatók, s vidékről legkönynyebben postai utalvány által eszközölhetők, melyet a nyomandó példányok számának megállapítása czéljából minél előbb megújítani kérünk. Helybeli előfizetőink — mint rendesen — a lapkihordók által fognak megkerestetni á talános hit, és lelkesülésnek. Gigás kísérletként merül fel előttünk a sors változékonysága és a szívünket övedző vért, legyen az aranyból, vagy sophismákból verve, gyenge nádszálként hull el a magáraszállás szelíd erejének csapásai alatt. De bár ünnepel a család szent magánya, bár ünnepel a társadalom nagy összege, nem ünnepel a szenvedély, a hit- és hatalomvágy. Ünnepelni akarnak a népek, ünnepelni örök békeünnepet. De lángba borítja a zsarnokság a fél világot és hazánk reménye és büszkesége elhull egy kopár ország véráztatta csatamezején. — Szomorú ez új év ünnepe, mert az elmúlt csak a fájdalmak mérges fullánkját hagyó szivünkben. S mi miskolcziak ? Kik kétszer is ürítettük a keserűség kelyhét! Kiket a rettentő vizár jólétünk tönkremenésével fenyegetett, kiknek közepéből számos szorgalmas és munkás lakost, szülőt, gyermeket vagy rokont élte javán ragadott el a dühöngő elem, kiknek fiai vagy rokonai alig visszatérve a riadó csatavészből, még mindig remegve és gondteljesen nézünk ez ingadozó békepolitika gyászos működésére, mily érzelmekkel gondolhatunk az elmúlt esztendőre? De el a múlttal s idegrágzó jeleneteivel. Tekintsünk bizalommal telt szívvel a jövendő szebb és jobb idők derengő fénye elé. Küzdjünk fáradatlanul a mostoha idők viszontagságai ellen, vértezzük magunkat a kitartás, erély, remény és szeretet megtörhetlen pánczélaival. S legyen bár a jövő év áldásos ránk vagy nem, találjon bennünk edzve és készen, illő és bátor elfogadására ! — Boldog új évet! G. S. (A mag tömöttsége bir-e befolyással a termés minőségére ? . E lapok hasábjain az üszög eltávolítására közzétett azon nézetemre, hogy a búzavetőmag értéke annak fajsúlyával összefüggésben áll, s hogy a legtömöttebb érett búzavetőmag alkalmazása, — egyébb körülmények figyelembevétele mellett, — a legbiztosabb üszög-elhárító szerek egyike, — előttem több gyakorló gazda oda nyilatkozott, hogy náluk számos esetben rostaallja is kitűnő sikert eredményezett a termés minőségére és mennyiségére nézve. Megengedem, hogy hazánk természettől gazdag talaja azelőtt — a benne nagy mennyiségű szerves anyagok felhalmozódása következtében — bírt azon képességgel, hogy az elmállás és korhadás vegytani folyamata a silány magot is gyors növekedésnek indította. A szakadatlan gabnatermelés folytán azonban a kitűnő erőben lévő talajok termőképessége lassan-lassan csökkent, mert a televény az ily folytonos mivelés alatt lévő tereken a növény felépítéséhez megkívántató ásványi tápanyagok folyóvá tételét nem eszközölhette.