Borsod - Miskolci Értesítő, 1881 (15. évfolyam, 1-54. szám)

1881-01-06 / 1. szám

azok a leghangosabb szónokok, a­kik saját házukban a legnagyobb papucshősök. De ne neveljük azért úgy a nőt, hogy elzárva, mint egy üvegharang alatt éljen, mint a viaszvi­rág, mely minden érintésre reszket, bábbá se neveljük őt, a­ki fényes játékszer gya­nánt csodálkozás és bámulásra van kitéve az ezüst szekrényekben, hanem az életre készen kell őt tartani, a földnek nevelni, melyen a dolgok egymásután tolulnak, hogy azok között eligazodhassék. „Népszerű közegészségügyi fej­tegetések.“ Hólyagos himlőről. Az utolsó kérdés tehát az volna: Hogyan gátoljuk meg a himlő-járvány terjedését? Mint minden ragályos kór ellen, úgy a .. . himlő ellen is annyi mindenféle óvszer, biztos gyógyszer ajánltatott, hogy a nép, a nagy közönség utóljára a sok között választani nem tudván, semmit sem tett, s ősi szokás szerint egy „Az Isten küldte, — az Isten majd elviszi a csa­pást“ sóhajjal tétlenül nézte a veszedelmes kór terjedését. Az utolsó időkben azonban a külön­féle nemzetek és államok kormányai nagyobb fi­gyelmet kezdtek fordítani a közegészségügy ed­dig elhanyagolt állapotára , kivált járványok al­kalmává, s hol szép szóval, hol erélylyel avagy erőszakkal bírták rá a népet közreműködni közegeik a hatóságokkal egyesülve, szembeszál­­lani az alkalmatlan ellenséggel már megtanultak. Számos és figyelemmel gyűjtött tapaszta­latok, két módot nyújtanak a járvány lehető gyors megszüntetésére, de e két módot nem egyenként, de együttesen kell használnunk, szi­gorúan alkalmaznunk; e két mód, e két óvszer: elkülönítés, fertőztelenítés. Csak e két hatalmas eszköz szigorú, erélyes és lelkiismeretes kezelése adja a fegyvert, melylyel a pusztító ellenséggel sikeresen megküzdhetünk. A hólyagos himlő első fellépése is már éb­­reszsze a hatóság figyelmét, több vagy számos eset lévén tudomására, e két fegyvert legerélye­­sebben alkalmazni már hazafias emberbaráti polgári kötelessége, és pedig következőképen: 1. Állíttassák fel egy, vagy a szükséghez képest több himlőkórház, a város vagy helység területén kívül és látassák el mindenes sőt és fő­kép gyógyszerekkel is, hogy ne adassák alka­lom, a szükségletért a városba való beküldés ál­tal, a métely elhurczolására, a ragály, a járvány tovaterjesztésére. 2. Köteleztessék minden családfő, ki egyes családtag megbetegedése alkalmával a beteget tökéletesen elkülöníteni nem képes, a betegnek a kórházba való átvitelére; 3. Orvos-rendőri éber figyelemmel kísér­tessék a magán beteg szigorú elkülönítése az egész betegség tartama alatt és lefolyásáig. 4. Figyelemmel esetleg szigorú büntetés terhe alatt eszközölje úgy a kórházban, mint a magánbetegek lakásán a fertőztelenítést, de ne csak az eziránti rendelet kibocsájtása által, ha­nem lelkiismeretes, a rendelet végrehajtását esz­közlő közegeinek ellenőrzése által Mi magunk pedig saját kis családi körünk­ben kiváló figyelmet fordítsunk a fertőztelení­­tésre. Szigorúan különítsük el családunk többi tagjaitól a beteget, minden ürülékét, nyál vagy más folyadék elválasztását azonnal fertőztelení­­teni, a lakást minden egyes részeiben szellőz­tetni, fertőzteleníteni el ne mulaszszu­k, minden ruhát, ágyneműt vagy más a beteg által hasz­nált tárgyakat, hacsak tehetjük, semmisítsünk meg, vagy legalább fertőztelenítve egy időre használatba ne vegyük. Az itt említettek pon­tos megtartása úgy magunkat mint felebarátain­kat leginkább fogják a szörnyű csapás, a hólya­gos himlő tovaterjedésétől megóvhatni. Végül megemlítem még, hogy a legjobb fertőztelenítő szer a carbolsav. Az utóbbi napokban úgy a helybeli himlő­kórházban mint a magánkörökben ismét számo­sabbak a himlő esetei, kérve figyelmeztetjük a hatóságot eddig tanúsított erélyének, körültekintő éberségének továbbra is gyakorlati jeleit mutatni ne terheltessék, a város és lakosainak egészség­ügye, legdrágább kincse élete forog veszélyben, ha e tekintetben lankadunk. Videant censures! Jövő fejtegetésünk tárgyát a „diphteritis“ képezendi. Dr. Rónay József: TÁECZA, (Karlsbadból hazafelé. *) (Karlsbadtól Nürnbergig.) Meg ne ijedj szives olvasó, nem Karlsbad­­ról akarok írni ez­úttal, nem akarom érinteni sem, hogy mennyire épült, szépült az áldásos fürdő­hely egy év leforgása alatt, melynek élet­adó bő vizéhez, ez idén is mintegy 24 ezer **) ember látogatott el gyógyulást keresni; soraim most azon észleletek és benyomásokról fognak szólni, melyeket Bajor­ország egyik legszebb ré­szén át történt visszautazásom alatt szereztem, s feledhetetlen emlék­képen hoztam magammal, Karlsbadból reggel 9 órakor indulva, 11 óra körül ér az utas Egerbe, e füstös, kőszén korom lepte határvárosba; miután pedig a vonat Nürnberg felé fél 2 órakor indul, épen elegen­dő időt nyer arra, hogy e hajdan nevezetes város emlékeit megtekintse, s mintegy lelke elé idézve a harmincz éves háború, vallás türelmetlenség szülte rémképeit, lássa a helyet hol ama harczok rettegett vezére Wallenstein, egy bérencz izlandi tiszt által, ejnek idején orozva meggyilkoltatott. A német kegyelet folyvást őrzi és gon­dozza e helyet, gyűjtötte és gyűjti a múlt idők­ből felmaradt, a véres eseményre vonatkozó ereklyéket, úgy hogy a városháza azon 2—3 szobája, melyet akkor a nagy nevű rettegett ve­zér elfoglalt s melyben kiszenvedett, valóságos kis mu­zeummá nőtte ki magát, s melyet sok érdekes darabjáért méltó bárkinek is megtekin­teni. ***) Érdekes különösen benne egy törvény­­könyv, mely a könyvnyomtatás feltalálásával egy időre esik s Gutenberg társának, Füst uram­nak saját nyomtatása, hasonlóképen egy nagy misemondó könyv, állítólag a 11-ik századból, melynek színes, gyönyörű iniczialéi kezdő be­tűk, valóságos művészi kézre vallanak, s még ma is érdekes emlékét képezik a zárdái könyv­­írás, türelmet kívánó, nehéz munkájának. Nem kevésbé érdekesek az ott össze­halmozott régi műipar-czikkek, de különösen a 14—15 és 16-ik századból gyűjtött aranycsipke főkötők, melyek arról tesznek tanúságot, hogy Cseh­ország lako­sai, a csipkekészítés mesterségét már abban az időben is, kitűnően értették s épen ezért, az ipar ez ágában — ma már a tökély netovábbja felé közelednek. Az itt érintett városházán kívül érdekes még megtekinteni az 1180-ban első Fridrich császár által újra épített várat, melybe egy do­bogó hídon át jut az ember, de a­mely ma már egészen rom, azért mondom újra épített várat, mert a földalatti kápolnának vagy sírboltnak tiszta román stylben épült, egymáshoz nem hasonló fejezetek gránit pillérei sokkal korábbi időkből származhattak, s hihetőleg egy idősek lehetnek azon toronynyal, mely tisztán láva kőből van épülve s melyet a történelem hatá­rozottan római időkből maradottnak állít. Az ős­időkben kialudt tűzhányó Franczensbad felett emelkedik fel csonka kúpjával, s a geológusnak még ma is érdekes megtekinteni valót nyújt. Azonban bár­mily érdekesek az in látot­tak, örül az ember, ha a város komor, sötét falai közül, melynek utczáin az idő minden szakában csak úgy hömpölyög végig az e vidéken ásott, konyhai tüzelésre is használt, a diósgyőri kő­szénnél bizonyára száz grádussal rosszabb kőszén füst — kimenekülhet s újra az óriási nagy ki­terjedésű indóházban találhatja magát, mely 3 or­szág, úgy mint Osztrák, Bajor és Szász ország közel határszélein feküdvén, feltűnik az utas­nak, hogy itt a roppant nagy sürgés és forgás közben, három féle színbe öltözött vasúti tisztvi­selőkkel és kalauzokkal is találkozik, ennek egy­szerű magyarázata az, hogy az indóház felső ré­szét a szászországi sötét zöld ruhás, közepét az osztrák sötét kék ruhás, s alsó részét a bajor vi­lágos kék ruhás vasúti tisztek tartják elfoglalva, s igy minden egyes állam a maga vasúti kocsi­jain s közegei által szállíttatja tovább, az oda tö­rekvő utasokat, de csak úgy, ha előbb málhá­ját az illető financz közegek szépségesen átku­tatták.­ Egertől 4 kilométenyire utazva, elhagyja az ember Ausztria halárát is, s belép a boldog Bajor­országba, melynek népe, ha tízszer több adót fizet is a dicső nagy német birodalomba való beolvasztása óta, mint az előtt, még sem fizet negyedrész annyit, mint mi szegény magyarok, vagy a dicsőség magas zenitjén álló szálas po­roszok fizetnek. A két birodalom közt itt a határt sem he­gyek, sem folyam nem képezik. Egy fennsík ez s amerre csak szem elláthat, mindenütt hullám­­zatosan emelkedett a talaj. Sötét fenyő erdők váltakoznak meglehetősen termő földekkel, me­lyeken az aratás épen javában folyt, (augusztus 7) gyönyörü szép zöld illatos füvet termő rétekkel a melyek úgy össze-vissza vannak arasznyi szé­les vizerekkel szőve, hogy szinte szeretné az *) Munkatársaink iránt való szives figyelem­ből, ez utazási karczolatokra csak most keríthet­tünk sort. **) Augusztus 1-én a fürdő vendégek száma 21364 volt. ***) Sajnos, hogy mi nem igy gondolkoztunk s a hasonlóképen, hasonló fegyverekkel kimúlt nagy államférfiu, Martiruzzi emlékét, sőd mivel nem örökí­tettük meg, s még a helyre is, hol kiszenvedett, már csak néhány csonka fal és egy kőhaln az emlékeztet. Elismerés az érdemnek. A múlt év utolsó előtti nyilvános estélye, rendezve az ev. nőegylet által deczember 29-én az ev. egyház dísztermében, méltó befejezője volt, a résztvettek számát és az eredményt te­kintve, a múlt év hasonló czélú vigalmainak. Ugyan­is, a nőegylet rendező bizottsága telje­sen megfelelt a várakozásnak, a város műveit közönsége pedig daczára annak, hogy a divatos, közönségben válogató külön meghívó senkinek sem küldetett, hogy az időjárás ép e napon ködös, essős volt, fényesen beváltotta a benne vetett reményeket. Mindkét tényező jóakarattal hozzájárulása egy teljes sikerű estélyt sorozott a szívek kedves emlékei közé. Kilenc­venhét nő és 90 férfi, ezek közt 104 kebelbeli, vett részt abban. Összes bevétel volt, a decz. 28-iki főpró­bához bocsátott 144 gyermektől 5 krjával 7 frt 22 kr, 187 belépti jegy árában 93 frt, 50 kr, felülfi­­zetésekből 31 frt, külön adományokból 20 frt 40 kr, közvacsora alatt és után 210 frt 24 kr, fel­maradt és elárusított tárgyakból (szivarokért 4 frt 04 kr, borokért 6 frt 55 kr, világítási anya­gokért 3 frt 37 kr, ételneműekért 4 frt 80 kr.­ 18 frt 27 kr, és az elárusító hölgyek Mayer Rezsőné, Teöreök Vilma, Glószné Szmik Emma, Fischer Lajosné, Mázer Lajosné, Leszih Bar­­náné, ifj. Kubacska Istvánné, Zelenka Pálné által kiegészítésül 3 frt 3 kr. összesen 390 frt 15 kr. Erre kiadatott: nyomda számlára 8 frt, színpad körül 4 frt 74 kr, világításra 5 frt 18 kr, közvacsorához 17 frt 98, szivar, sörre stb. 18 frt 95 kr, állvány, poharak 9 frt 30 kr, zene 15 frt, cselédek, kiszolgálat, takarítás stb 11 frt, ösz­­szesen 90 frt 15 kr, és a tiszta jövedelem a nőegyleti pénztárba 300 frt, összesen 390 frt 15 kr. Felülfizettek : Dr. Szabó Gyula 5 frt, Rad­­vány István 4 frt 50 kr. Leka Szilárd 2 frt, Lichtenstein József, dr Fodor Pál, dr. Kaczan­­der Gyula, Soltész Nagy Kálmán 1 frt 50 krjá­­val, Heckel Károly, Sassy Szabó István, dr. Szánthó Bertalan 1 frtjával, Zelenka Teréz, Mayer Rezsőné, Lichtenstein Mariska, Teöreök Vilma, Volny Vilmmosné, Bénisz Bertalan, Fe­kete Gyula, Furmann János, Glósz Károly, Ilé­­zser Emil, Horváth László Kazay József Mayer Rezső, Marusák Károly, Mezey Pál, Nagy Pé­ter, N. N . Böck Gyula, ifj. Sir Nándor, Uj­­házy Kálmán 50 krjával, Kovács Lajos, Pádics Iván 20 krjával, T. H. 10 kr. Külön küldött adományokból: dr. Markó László 5 f­t, Markó Pálné 4 frt. Moesz Edéné 4 fit. Fazekas Józsefné, Jóny Tivadar, Popper

Next