Borsod - Miskolci Értesítő, 1885 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1885-01-07 / 1. szám

küdnék a súly ezen ügy rendezésére a szükséges intézkedéseket megtenni, de e nélkül is igen soka­t javíthatnának a dolgon maguk a közigazgatási hatósá­gok, melyeknek hogy már nem szabad sokáig késniök, bizton hisszük. De míg ezek többé kevésbé nehéz­kes apparátusaikkal cselekvésre kelnek, addig a társadalom kötelessége, hogy a dolognak bántó embertelenségén eny­hítsen. Ha czikkünk csak némi tekintetben hatással volt erre, czélunkat elértük. (Köz- és egyleti élet. A miskolczi kir. törvényszék bűnügyi osztályá­ban végtárgyalás alá vétetnek. 1885. január 7. Bernáczky János és 1. sz.-bessenyői 1. e. sikkasztás; Berentés József berentei 1. e. súlyos testi sértés ; Zavilla József s társai várkonyi 1. e. súlyos testi sértés; Dobay Károly és t. s.-ládi 1. e. szándékos emberölés. Január 8- án. Lévay Pál m.-kövesdi 1. e. szándékos emberölés; Túri Lajos s társa ónodi 1. e. súlyos testi sértés ; Huszti János s társa szent­­péteri 1. e. súlyos testi sértés ; Szabó András s társa súlyos testi sértés. Január 9-én: Cseh József ároktői 1. e. hatóság elleni erőszak büntette ; ifj. Kalapos István miskolczi 1. e. súlyos testi sértés ; Szikszai István és tár­sai f.-bábolnai lakos e. rablás büntette ; Kökény Mária s társa miskolczi 1. e. lopás büntette ; Január 14-én. Kis István csabai 1. e. súlyos testi sér­tés büntette; ifj. Kutas Pál István és társai mályinkai 1. e. tűzvész okozás vétsége ; ifj. Szűcs István és társa miskolczi 1. e. súlyos testi sértés; Gulyás Sándor s társai t. kürti 1. e. vallás szabadgyakorlat elleni vétség mi­att indított bünügy. Értesítés! A miskolczi terménycsarnok ez évi köz-­­ gyűlését 1885. évi január hó 11-én d. e. 10 óra-­­ kor tartja meg saját helyiségében, melyre a ta­gok tisztelettel meghivatnak. Miskolcz, 1884. deczember 28-án. Jobb így, hidd el.. . Jobb igy, hidd el, hogy most mondunk Mindent, — mindent el egymásnak : Miért hittünk volna tovább A hazudó pillantásnak ! ? Minek csaltuk volna egymást, Minek, minek lett volna az: Bár­mily későn jön is a nyár, — Még­is csak elmegy a tavasz ! Nem vagyok már kis gyermek, nem, Nem bántanak hazug álmok, Nem mosolyog elé már az Elérhetlen délibábnak! S te sem vagy már olyan, akit Eláltat egy hazug mosoly, Szívért szív kell. Találsz te is Én ? . . . nem ! Nem keresek sehol! — S elmondom majd : nem szeretlek ! Tudja meg az egész világ, Hogy — kit egykor úgy imádtam —­­Unottá tett az a világ! — S te is mondd majd, hogy nem szeretsz, Szelíd ajkad legyen merész : Mondd, — a régi lepkéért — hogy Újabb, fényesb lepkét cserélsz ! — Aztán amig így beszélünk, Nem lesz köztünk semmi harag, Mosolyogni fog ajkunk, amíg Szivünk talán ketté hasad ! — Jobb így, hidd el, hogy most mondunk Mindent, mindent el egymásnak, Miért hittünk volna tovább A hazudó pillantásnak! ? Argus. Napirend: 1. A választmány évi jelentése. 2. A múlt évi számadások megvizsgálá­sáról szóló jelentés. 8. Az 1885-ik évi költség előirányzat megállapítása. 4 Az alapszabályok néhány szakaszának módosítása. 5. Az alapszabályok értelmében megej­tendő választások. 6. Indítványok. A választmány. Köszönet nyilvánítás. Borsodmegye 1. alispánja által 4785/al. 1884. sz. alatt a megye összes szki­ói járásaiból gyűjtött s a f. telekesi tüzkárosultaknak kiosztás végett küldött 121 frt 72 krnyi könyör adomány a járási főszolgabíró ur által a kiosztó bizottság jelenlétében a károsultak részére aránylagosan felosztatván, kiszolgáltatta, melyért úgy a t. me­gye alispánja, mint a járási főszolgabirák, va­lamint a kegyes adományozók fogadják a tüz­­károsultak nevében hálás köszönet nyilvá­nításunkat. Felső Telekes, 1884. decz. 29. Lux Sama, k. jegyző. Tót Ferencz, t. biró. Orosz György, biró. Meghívás. A borsodi orvos-gyógyszerész egylet folyó évi január hó 12-én d. u. 5 órakor tisztújító évi nagygyűlését tartja, melyre a t. sz. helybeli és vidéki tagtársakat tisztelettel meghívom. Miskolczon, 1885. január hó 5. I­r. Popper József elnök. Meghívás. A miskolczi nemzeti kaszinónak 1885. ja­nuár 11.én délután 3 órakor tartandó évi rendes közgyűlésére. Tárgysorozat: 1. Igazgatósági jelentés a lefolyt 1884 ik évről. 2. Az 1884. évi számadások megvizsgá­lása a számvizsgálók jelentésével. 3. Bevételi és kiadási előirányzat megálla­pítása 1885-ik évre. 4. Netalán teendő indítványok. 5. A kaszinói tisztikar és az igazgatóság választása. gyermek álmok. — Elbeszélés — Irta: D. TÖRÖS FERENCZ. I.­ — Ez lesz itt az ön lakosztálya, — sor­ , dúlt felém a gróf s egy ízléssel bútorozott te­rembe vezetett. — Jobbra a hálószoba nyílik, itt balra a könyvtár termei feküsznek. Ha vala­miben fennakadása leend, forduljon egyenesen hozzám bizalommal. Jó éjt kívánt és eltávozott. Egy futó pillantást vetettem a teremben, aztán felnyitva a balra eső ajtót, a könyvtárba léptem. Magas állványok, ócska, színehagyott, poros kézirat-csomagok szerteszét. Itt kemény bőrkötésű tudományos munkák, ott díszes szép­­irodalmi művek hevertek. Régi remek festmé­nyek, festészeti- s szobrászati műszerek szerte­szét. Nagy munka várakozott reám : a könyvtár rendezése nem kis feladat leend. Egy porlepte füzetet vettem magamhoz, hogy vele a hosszú őszi este unalmait elűzzem, azután hálószobámba vonulva, elkezdtem a fü­zetet átlapozni. Odakün csendes, derült őszi este volt. Az ablakom elé hajló terebélyes hárs eltakarta előlem a csillagos égboltot. A kezembe került füzet egyszerű sorai le­kötve tárták figyelmemet: mohó vágygyal fu­tottam át a szép, dőlt betűkkel teleírt lapokat. Czimlapja nem volt, fenn a ,,Divina co­­media“ e pár sora képezte a jeligét: .... Nessun maggior dolore * * * ... Az apám — kezdé a füzet névtelen írója - - csizmadia mesterségre készült , de ké­sőbb, mert nem volt hajlama hozzá, abba hagyta. Azt mondják, kitűnő kántor lett volna belőle, ha tanul : tudta a zsoltárt elejétől végéig s roppant szerette a rácz ürmöst, meg a szoly­­vai vizet. Én voltam a hetedik gyermek. Mikor a világra jöttem, úgy zengett az ég, mintha a végítélet órája közelgett volna s ez engem — azt mondták — egy cseppet sem zsenirozott; szoptam az öklömet kedélyesen s mosolyogtam hozzá nagyokat, mint a vadalma. Nővéreim oda állottak a bölcsőm fölibe szépen , sorban, mint az orgonasip. Én lettem a kegyencz később is, s ha apám történetesen valami ingatlan vagyont hagy hátra, általános­­örököse kétségkívül én leendek ; Így azonban, mert teljesen vagyontalanul halt el, reám sem­ maradt több, mint nővéreimre: négy rumos üveg, meg hét parafa dugó. Tíz éves koromig olyan voltam, mint az élet: piros, mint a tőről szakasztott rózsa, a két orczám majd hogy ki nem csattant. Csak a fejemmel nem voltam tisztában soká : napról­­napra nagyobb lett. S e sajátságos tünemény okát még mai nap sem sikerült teljesen kipuha­tolnom ; gyanítom, hogy növését a temérdek baraczk is elősegité, mit — merő szeretesből — Szemeregh szomszéd reá rakott. Che ricardsi del tempo felice Nella miseria.*) *) Nincsen nagyobb fájdalom, mint a nyomor­ban visszaemlékezni a boldogság napjaira. (Helybeli és vegyes hírek. * Az uj­évi üdvözletek városunkban ez év első napján eddig még nem tapasztalt jelentő­ségre emelkedtek, és nagy mérveket öltöttek. De a tényezők érdemesül róva fel a dolgot, az ezen évi üdvözletek felülemelkedtek a szokásos ud­variassági jó kívonatokon, s a­mennyiben az alábbiak szerint a város intelligenciája, egyes testületei, és hatóságai érintkeztek egymással, az érintkezés közben több oly nyilatkozat is lé­tetett, melyeknek közéletünkre tagadhatlan befo­lyása van, vagy leend ezután. Megyénk alispán­jánál Melczer Gyula ál majdnem az összes vá­rosunkban levő hivatalok, úgy tehát a megyei tisztikar is részint testületileg, részint személyen­ként és városunk intelligencziája nagy részben tisztelegtek. Történtek üdvözlések továbbá Rad­­vány Istvánnál, a kereskedelmi kamara elnöké­nél, és mint az ágostai egyház főgondnokánál, aztán Kun Bertalan ref. püspöknél és a polgár­­mesternél a városi tisztikar részéről. Legimpozán­sabb volt azonban azon tisztelgés, melyet, a város képviselő testülete Soltész Nagy Kálmán polgármester részére és az, melyet ezen testü­let nagy része a Horváth Lajos képviselő ré­szére rendezett. A polgármesternél kifejezett üd­vözlet ez alkalommal ajándékkal is volt össze­kötve, mely egy ezüst táb­lán álló szép nagy bi­likomból állott, rajta a következő felirattal: „Soltész Nagy Kálmán polgármester urnak Miskolcz város polgárai. 1885. január 1.“ A más o­dalon pedig a város czimere állott. E bil­­likomot a képviselő testület tagjai s általában a polgárok vették szeretett polgármesterüknek s átadására a képviselő testület nagy része meg­jelent a városház nagy termében. Az össze­­gyülteket Bizony Tamás üdvözölte s előadván az összejövetel czélját, egy három tagú küldött­séget kért fel, a végből, hogy a polgármestert a terembe hívják meg. A polgármester megérkezte után a képviselő testület nevében Lichtenstein József mondott szép üdvözlő beszédet, át­nyújtván zajos éljenzések közt, az ajándékul szánt billikomot. A szeretet és ragaszkodás ezen megható nyilvánulásaira soknak szemében köny ragyogott, de legjobban meg volt hatva maga a polgármester, ki e miatt köszönő szavait alig tudta elkezdeni. Ennek bevégezte után a képviselő testület egyhangú éljennel fogadta a Bizony Tamás azon indítványát, hogy onnan felkerekedve, a Horváth Lajos üdvözlésére men­nének. Ez meg is történt, s a jót kívánók seregét a Horváth Lajos szerény lakása alig bírta befo­gadni. Itt Bizony Tamás mondott rögtönözve talp-

Next