Borsod - Miskolci Értesítő, 1892 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1892-01-07 / 1. szám

Miskolcz, 1892 január 7. 1-SO­SZR,m. Huszonhatodik évfolyam. B­O­RS­OD. HELKQLEXI KETIEITe. Társadalmi érdekeket képviselő vegyes tartalmú hetilap, Borsodmegye és a „borsodmegyei gazdasági egylet“ hivatalos közlönye. Megjelen minden csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁRAK. BEIKTATÁSI DÍJ : Előlegeden fizetendő: Egy háromhasábos petit sor . 10 kr. Nagyobb hirdetéseknél . . 5 kr. Rendkivülileg: Negyed évre .... 1 frt 20 kr. Nyílt­ tér sorsa ... . 26 kr Bélyegdij: minden hirdetéstől 30 kr, melyek a kiadó­hivatalhoz intézendők Egyes számok kaphatók Falkenstein Sománál (szinház épületben), Groszman Jágónál a Széchényi-utczán és a kiadóhivatalban : Nagy-Hunyad-utcza 58. sz. Helyben és vidékre: Fél évre . .... 2 írt—kr. Egész évre...................4 » — » Felhívás előfizetésre ! Az 1892-ik év megnyíltával lapunk 26-ik. évfolyamába lép. Tehát ez év végével betölti életének teljes 25-ik évét. Testületek, intézmények és emberek szokás szerint szívesen megragadnak egy ilyen alkalmat arra, hogy egy jubileumi ünnepet csapjanak, sokszor méltán, sokszor méltatlanul. Az érdem határozza meg, mert csak az érdemnek van joga jubilálni, s az elismerés hangjait maga iránt felhívni. Hogy van-e joga erre egy lapnak, mely 25 éven keresztül anny­i megtámadtatás, gyanúsítás és minden kigondolható bántalmak között, kedvet nem veszítve szolgálta a közönséget és a legfőbb czélt: az igazságot, azt olvasó közönségünkre bízzuk. Mégis mi e nevezetes alkalmat nem akarjuk felhasz­nálni arra, hogy zajjal, kihívókig ünnepeljünk. Átlépünk a határkövön is nagyobb felindulás nélkül, csupán arra vi­gyázva, hogy irányt ne téveszszünk. Egyetlen jutalom, mit ez alkalommal várunk az, hogy a közönség legalább benső­­leg elismerje, hogy csekély szerepünket a társadalomban betöltöttük. És miután reméljük, hogy az elismerés ezen érzete él olvasóinkban, bizalommal várjuk előfizetéseiknek meg­újításéit és újakkal való szaporítá­sát. Ebben a reményben maradtunk Miskolczon, 1891. decz. 21. A. »Borsoda szerkesztősége és kiadó-hivatala, jegyei hivatalos közlemények, 19458. a. i. 1891. Versenytárgyalási hirdetmény. Abauj-Torna vármegye törvényhatósági bizottsága a f. évi deczember 15-én s folytatva tartott közgyűlésében 186. sz­­. hozott határo­zatával a zsadányi Tárczahídra engedélyezett vámszedési jognak a jövő 1892. évi február 1-től számított három egymásután következő évre való bérbeadását rendelvén el, a bérbevételre vo­natkozó ajánlatok benyújtására ezennel zárt aján­lati versenytárgyalást hirdetek. A tárgyalás az 1892. évi január 15-én, délelőtt 10 órakor fog Kassán az alispáni ható­ságnál megtartatni A vámdijtételeket és a vámfizetés alól való mentességeket tartalmazó engedélyokirat, nem­különben a bérleti föltételek, a hivatalos órák alatt a vármegye irattárában tekinthetők meg. Felhívom a bérleni szándékozókat, hogy lepecsételt írásbeli ajánlataikat, melyekben kife­jezés adandó annak, hogy az ajánlattevő az en­gedélyokiratot és a feltételeket ismeri s ezeknek magát aláveti, a megajánlott évi bérösszeg 10 %­­nak megfelelő bánatpénzzel a tárgyalás napjának délelőtti 10 óráig az alispáni hatóságnál nyújt­sák be. Kelt Kassán, 1891. deczember 24-én. Az alispán helyet: Hammersberg főjegyző. 8573. sz. al. 1892. Borsodvármegye alispánjától. Ezen hirdetmény a «Borsod» czimű hír­­lapban közzé­tétetik. Miskolcz, 1892. január 2. Melczer Gyula, alispán: A gazdasági cselédség újéve. Aki a múlt napokban az újév első napját közvetlenül megelőző, vagy kö­vető napokban az országúton megfordult, nem ritkán egész karavánját láthatta a felpakolt szekereknek, a­melyek ide-oda, minden tájék felé lassan döczögve üget­tek. A szekerek meg vannak rakva min­dennemű dolgokkal, amelyek egy szegé­nyes háztartásnál előfordulnak. Kopott, szegényes, töredezett bútordarabok, raj­zok nagyon is élénkjeléi a gyakori köl­tözködésnek, egymás tetejébe jól-rosszul összehányva; közte ágynemű, baromfi ketrecz, ezeken felül vedlett, szellős öltö­nyökbe pólyálva egy pár siró gyermek, a szekér-lőcshöz egy sovány tehénbe kö­tözve, ezután egy pár vívó malacz s a szekér körül egy férfi és egy asszony dideregve és mindezt a száz felé hullani készülő és futni akaró tárgyat és állatot fogdosva, kötözgetve hajszolva. Ez a gazdasági cselédek újévi köl­tözködésének képe. Mikor mások meleg szobában, fűtött kályha mellett élvezik a téli nyugalom kényelmét, ezek kiűzve a hideg téli időbe, a vigasztalan semmiségbe, járják a távoli országutakat. Míg mások kará­csony estéjén a családi boldogság meleg hajlékában meggyújtogatják az ünnepi örömök apró gyertyácskáit, addig ezek­nek homlokára a gond sötét jellege bo­rul, azon gondé, hogy a közelgő újévkor hogyan fognak elhurczolkodni, mily csa­pás várja testi egészségüket és mily pusztulás kevésből álló vagyonkájukat. Valóban valahányszor látjuk e sze­gény embereket hidegtől elcsigázott test­tel és gondtól elborult lélekkel, lehetet­len, hogy a részvét érzete irántuk lel­keinkben fel ne ébredjen. Pedig ők sze­gények nem is panaszkodnak. Ők egy rosz szokás hatalma alatt állva, nagyon természetesnek találják, hogy újévkor hidegben, szélben és sokszor igen messze utakra mindenükkel, a­mijök van, utaz­­niok kell, de érzik lelkükben a helyzet sanyarúságát, érzik a kárt vagyonukban és testük egészségében és különösen ez utóbbiban, mert a szegény embernek a jó egészség mindene, ha ez nincs, meg­hal éhen ő és családja. A mai kor méltán nevezhető a hu­manizmus korszakának. Sok esetben túl­zásba is csap a humanizmus terén, olya­nokat követelvén némely osztály és egyes

Next