Borsod - Miskolci Értesítő, 1894 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1894-01-03 / 1. szám

Miskolcz, 1894. január 3. 1-SŐ Szám. Huszonnyolczadik évfolyam. B­ORS­O­D. IBSKOLCSI ÉRTESÍTŐ. Társadalmi érdekeket képviselő vegyes tartalmú hetilap. Borsodmegye és a „borsodmegyei gazdasági egylet“ hivatalos közlönye Megjelen minden szerdán. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : BEIUTATÁSI DIJ Helyben és vidékre: Rendkivü­lileg: Előleg­esen fizetendő: Bélyegdij: Fél évre.........................2 írt—kr. Negyed évre . . . . 1 frt 20 kr. Egy háromhasábos petit sor . 10 kr. minden hirdetéstől 30 kr, melyes Egész évre...................4 » — » Nyilt-tér sorja ... » 25 kr Nagyobb hirdetéseknél . . . kr. a kiadó­hivatalhoz intézendők. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban : Nagy-Hunyad-utcza. Felhívás előfizetésre. Tisztelt közönség! Ha van vala­mely lap, amely tartalmának igazsá­gaira és komolyságára súlyt fektet, irá­nyában a következetességet szem elől soha nem téveszti és nem igyekszik többnek látszani, mint a­mi, arra, amit mond, építeni lehet : az a­lap a mai világban kétszeres mértékben méltó a reális emberek pártfogására. Mert mostanság, midőn annyi szélhá­mosság, annyi hűhó, annyi füst szé­díti az embereket, megbecsülendő az a kevés szám­i nyilvánosságú orgánum, a­mely, mint a mienk is, szerény esz­közökkel működik ugyan, de senkit meg nem téveszt, megvilágítja józanul a közügyeket, a társadalmat, az esz­méket — de nem hamis fényt vet azokra. A »Borsod «■ az 1894. évben pálya­futása 28-ik évébe lép és jövőre sem fog eltérni most vázolt eddigi irányától. Kérjük tisztelt közönségünket, hogy pártolása és illetve előfizetése által mél­tassa amaz irányt és magatartást, mely bizonyára megbecsülendő erkölcsi ér­tékkel bír. Lapunk a jövő évben szerdán fog megjelenni, ami — a hely­i viszonyokat tekintve — talán czélszerűbb is lesz. Az előfizetési feltételek a lap hom­lokán olvashatók. A fentebbiek üteni­tisztelettel ma­radtunk Miskolczon, 1893. decz. 20-án a »Borsod« szerkesztősége és kiadóhivatala. Céget tudomásvétel, közzététel és a törvény ha­tósága területén engedélyezett rakodó állomáso­kon működő szakértők utasítása végett értesítem. Kelt Budapesten, 1893. évi decz. 16-án. Bethlen, s. tc. ^ai^1893. Borsodvármegye alispánjától. Ezen miniszteri rendelet másolaton tudo­más és miheztartás végett az állatrakodó vasúti állomásokon működő szakértőknek kiadatik s a »Borsode czimü hiv. lapban is közzététetik.­­ Miskolcz, 1893. decz. 22. Melczer Gyula s. k., alispán. (Megyei hivatalos közlemények. Másolat. ?31*54. SZ. Földmivelésügyi m. kir. minister. Valamennyi törvényhatóságnak. Tekintettel arra, hogy az ország területén a száj és körömfájás terjedelme a sertések között mindinkább csökken, tekintve továbbá azt, hogy egyrészt a kivitelre szánt hízott sertés­állomány legnagyobb része már értékesíttetett, másrészt pedig a Kőbányán hizlalandó sertések szállítása legközelebb kezdetét veszi, f. é. május 1-én 25000. sz. a. és f. é. július 16-án 40247. sz. a. kiadott rendeleteim hatályát egyelőre felfüggesz­tem, s további intézkedésig megengedem, hogy a Kőbányára irányított sertések szállítása ismét az állatszállításra vonatkozólag fenálló általános szabályok értelmében történjék. Erről a közön­ Borsodvármegye alispánjától. 111. 101/0. Hivatalos értesítés. A nagy méltóságúim. kir. honvédelmi mi­nisztérium folyó évi 67224. sz. a. kelt rendelete alapján a népfölkelő élelmezési járálnoki állás elnyerése végett mindazon polgárok pályázhat­nak, a­kik sem a közös hadsereg vagy hadtenge­részet, sem a honvédség, sem a póttartalék, sem a csendőrség kötelékében nem állanak ; továbbá, a­kik a védtörvény utasítás első része 75. §-a a) pontja alatt felsorolt követelményeknek megfe­lelnek, a­kik megfelelő polgári foglalkozással bírnak és a polgári testület és joggyakorlat kor­látlan élvezetében állanak ; és végül, a­kik meg­szakítás nélkül három hónapig egy katonai élel­mező raktárnál a saját költségükön próba szol­gálatot­­ tenni képesek és erre késznek nyilat­koznak. A gyakorlati próbaszolgálat után a beosz­tottaknak elméleti vizsgát kell tenniök. Azoktól, kiknek anyanyelvük nem a né­met, a vizsgánál sem folyékony előadás, sem irályi tökéletesség nem kívántatik. A népfölkelő élelmező járulnékok ajánlat utján ő császári és apostoli királyi Felsége által neveztetnek ki. Ennek megtörténte után teljes egyenruhá­­zattal tartoznak az illetők magukat ellátni, mi­végből beszerelési átalányban részesittetnek. A bélyegmentes pályázati kérvények a m. kir. honvédelmi miniszterhez czimzendők. A kérvényekhez csatolandók : a kereszt­­levél, iskolai bizonyítvány, hatósági bizonylata a pályázónak polgári foglalkozásáról és községi honosságáról, valamint csatolandó egy nyilat­kozat a következő szöveggel : «Alálírott önként elvállalom azon kötele­zettséget, hogy a katonai élelmező raktárnál tel­jesítendő próbaszolgálat tartamára magamat a katonai fegyelemnek alávetem.« A katonai élelmező raktárak közelebbi ál­lomáshelyei : Budapest, Kassa, Munkács. A pályázati kérvények hozzám nyújtan­dók be és azok innét február hó első napjáig fel­sőbb helyre terjesztetnek. A pályázati hirdetmény teljes szövege a főszolgabíró uraknál és Miskolcz város rendőr­­főkapitányi hivatalánál bárki által megtekinthető. Miskolcz, 1893. deczember 21. Melcser Gyula, alispán. $em hivatalos rész. Az uj kórház. Az új kórház „Luczaszék«-én még most sem tették meg az utolsó késvá­gást, pedig isten jóvoltából van 10—15 esztendeje, hogy ezt a kérdést több-ke­vesebb érdeklődéssel, itt-ott buzgalommal, de azért legtöbbnyire álmos közönyös­­séggel faragcsáljuk. Annyira nem tették meg az utolsó vágást, hogy a tapaszta­latból merített meggyőződésünk szerint még sokáig kell futni, faragni, hogy a szék készen legyen Egy hibát látunk a dologban min­denekelőtt, hogy t. i. a kórház dolgát senki sem tartja magáénak, nem tartja az­zal az odaadással, amivel szokták beczéz­­getni az olyan dolgokat, a­melyekről ko­molyan akarja valaki, hogy sikerüljenek. Legtermészetesebb volna, ha a kérdésnek magának a kórházban volna egy alkal­mas „pater familias”-a. Hiszen van is, mert a kórház derék igazgatója sok sze­retettel csügg e tárgyon. Csakhogy a sze­retet nem elég, ide sok erély, nyugalmat nem ismerő tevékenység kellene, mit­­ tőle már örökségénél fogva sem lehet kívánni. A város csak akkor szól hozzá, ha megkérdezik, mert még most is aprehen­­dálni látszik (és talán van is oka reá) azért a miniszteri határozatért, mely néhány évvel ezelőtt kijelentette, hogy a kórház vármegyei jellegű, s mint ilyen a várme­gye tulajdonát képezi, holott azelőtt min­denki, még a vármegye is azt hitte, hogy a miskolczi kórház Miskolcz városáé, a­mi legtermészetesebb is lett volna. Sérelme belőle senkinek sem származik, s a város, mely sokkal hivatottabb és rátermettebb ápolója a közegészségügyi s általában a kul­turális intézményeknek, azzal az ambíczi­­óval, a mivel fejlődő magyar városaink az ilyen ügyeket felkarolni szokták s az­zal az erőforrással és mozgékonysággal, melylyel Miskolcz is rendelkezik, bizo­nyára régen megteremtette volna a mis­kolczi új közkórházat és nem lett volna semmi különbség sem a vármegye lako­sainak hozzájárulásában, melyet beteg­ápolási adó czimén fizetnek, sem a vár­megye preszigején csorba nem esett vol­na, így azonban a város elvesztvén azt, amit maesének vélt, t. i. a rendelkezési jogot, egy, a területén létesítendő ilyen kórházat támogat ugyan, de nem azzal

Next