Borsod - Miskolci Értesítő, 1894 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1894-01-03 / 1. szám
Miskolcz, 1894. január 3. 1-SŐ Szám. Huszonnyolczadik évfolyam. BORSOD. IBSKOLCSI ÉRTESÍTŐ. Társadalmi érdekeket képviselő vegyes tartalmú hetilap. Borsodmegye és a „borsodmegyei gazdasági egylet“ hivatalos közlönye Megjelen minden szerdán. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : BEIUTATÁSI DIJ Helyben és vidékre: Rendkivülileg: Előlegesen fizetendő: Bélyegdij: Fél évre.........................2 írt—kr. Negyed évre . . . . 1 frt 20 kr. Egy háromhasábos petit sor . 10 kr. minden hirdetéstől 30 kr, melyes Egész évre...................4 » — » Nyilt-tér sorja ... » 25 kr Nagyobb hirdetéseknél . . . kr. a kiadóhivatalhoz intézendők. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban : Nagy-Hunyad-utcza. Felhívás előfizetésre. Tisztelt közönség! Ha van valamely lap, amely tartalmának igazságaira és komolyságára súlyt fektet, irányában a következetességet szem elől soha nem téveszti és nem igyekszik többnek látszani, mint ami, arra, amit mond, építeni lehet : az alap a mai világban kétszeres mértékben méltó a reális emberek pártfogására. Mert mostanság, midőn annyi szélhámosság, annyi hűhó, annyi füst szédíti az embereket, megbecsülendő az a kevés számi nyilvánosságú orgánum, amely, mint a mienk is, szerény eszközökkel működik ugyan, de senkit meg nem téveszt, megvilágítja józanul a közügyeket, a társadalmat, az eszméket — de nem hamis fényt vet azokra. A »Borsod «■ az 1894. évben pályafutása 28-ik évébe lép és jövőre sem fog eltérni most vázolt eddigi irányától. Kérjük tisztelt közönségünket, hogy pártolása és illetve előfizetése által méltassa amaz irányt és magatartást, mely bizonyára megbecsülendő erkölcsi értékkel bír. Lapunk a jövő évben szerdán fog megjelenni, ami — a helyi viszonyokat tekintve — talán czélszerűbb is lesz. Az előfizetési feltételek a lap homlokán olvashatók. A fentebbiek ütenitisztelettel maradtunk Miskolczon, 1893. decz. 20-án a »Borsod« szerkesztősége és kiadóhivatala. Céget tudomásvétel, közzététel és a törvény hatósága területén engedélyezett rakodó állomásokon működő szakértők utasítása végett értesítem. Kelt Budapesten, 1893. évi decz. 16-án. Bethlen, s. tc. ^ai^1893. Borsodvármegye alispánjától. Ezen miniszteri rendelet másolaton tudomás és miheztartás végett az állatrakodó vasúti állomásokon működő szakértőknek kiadatik s a »Borsode czimü hiv. lapban is közzététetik. Miskolcz, 1893. decz. 22. Melczer Gyula s. k., alispán. (Megyei hivatalos közlemények. Másolat. ?31*54. SZ. Földmivelésügyi m. kir. minister. Valamennyi törvényhatóságnak. Tekintettel arra, hogy az ország területén a száj és körömfájás terjedelme a sertések között mindinkább csökken, tekintve továbbá azt, hogy egyrészt a kivitelre szánt hízott sertésállomány legnagyobb része már értékesíttetett, másrészt pedig a Kőbányán hizlalandó sertések szállítása legközelebb kezdetét veszi, f. é. május 1-én 25000. sz. a. és f. é. július 16-án 40247. sz. a. kiadott rendeleteim hatályát egyelőre felfüggesztem, s további intézkedésig megengedem, hogy a Kőbányára irányított sertések szállítása ismét az állatszállításra vonatkozólag fenálló általános szabályok értelmében történjék. Erről a közön Borsodvármegye alispánjától. 111. 101/0. Hivatalos értesítés. A nagy méltóságúim. kir. honvédelmi minisztérium folyó évi 67224. sz. a. kelt rendelete alapján a népfölkelő élelmezési járálnoki állás elnyerése végett mindazon polgárok pályázhatnak, akik sem a közös hadsereg vagy hadtengerészet, sem a honvédség, sem a póttartalék, sem a csendőrség kötelékében nem állanak ; továbbá, akik a védtörvény utasítás első része 75. §-a a) pontja alatt felsorolt követelményeknek megfelelnek, akik megfelelő polgári foglalkozással bírnak és a polgári testület és joggyakorlat korlátlan élvezetében állanak ; és végül, akik megszakítás nélkül három hónapig egy katonai élelmező raktárnál a saját költségükön próba szolgálatot tenni képesek és erre késznek nyilatkoznak. A gyakorlati próbaszolgálat után a beosztottaknak elméleti vizsgát kell tenniök. Azoktól, kiknek anyanyelvük nem a német, a vizsgánál sem folyékony előadás, sem irályi tökéletesség nem kívántatik. A népfölkelő élelmező járulnékok ajánlat utján ő császári és apostoli királyi Felsége által neveztetnek ki. Ennek megtörténte után teljes egyenruházattal tartoznak az illetők magukat ellátni, mivégből beszerelési átalányban részesittetnek. A bélyegmentes pályázati kérvények a m. kir. honvédelmi miniszterhez czimzendők. A kérvényekhez csatolandók : a keresztlevél, iskolai bizonyítvány, hatósági bizonylata a pályázónak polgári foglalkozásáról és községi honosságáról, valamint csatolandó egy nyilatkozat a következő szöveggel : «Alálírott önként elvállalom azon kötelezettséget, hogy a katonai élelmező raktárnál teljesítendő próbaszolgálat tartamára magamat a katonai fegyelemnek alávetem.« A katonai élelmező raktárak közelebbi állomáshelyei : Budapest, Kassa, Munkács. A pályázati kérvények hozzám nyújtandók be és azok innét február hó első napjáig felsőbb helyre terjesztetnek. A pályázati hirdetmény teljes szövege a főszolgabíró uraknál és Miskolcz város rendőrfőkapitányi hivatalánál bárki által megtekinthető. Miskolcz, 1893. deczember 21. Melcser Gyula, alispán. $em hivatalos rész. Az uj kórház. Az új kórház „Luczaszék«-én még most sem tették meg az utolsó késvágást, pedig isten jóvoltából van 10—15 esztendeje, hogy ezt a kérdést több-kevesebb érdeklődéssel, itt-ott buzgalommal, de azért legtöbbnyire álmos közönyösséggel faragcsáljuk. Annyira nem tették meg az utolsó vágást, hogy a tapasztalatból merített meggyőződésünk szerint még sokáig kell futni, faragni, hogy a szék készen legyen Egy hibát látunk a dologban mindenekelőtt, hogy t. i. a kórház dolgát senki sem tartja magáénak, nem tartja azzal az odaadással, amivel szokták beczézgetni az olyan dolgokat, amelyekről komolyan akarja valaki, hogy sikerüljenek. Legtermészetesebb volna, ha a kérdésnek magának a kórházban volna egy alkalmas „pater familias”-a. Hiszen van is, mert a kórház derék igazgatója sok szeretettel csügg e tárgyon. Csakhogy a szeretet nem elég, ide sok erély, nyugalmat nem ismerő tevékenység kellene, mit tőle már örökségénél fogva sem lehet kívánni. A város csak akkor szól hozzá, ha megkérdezik, mert még most is aprehendálni látszik (és talán van is oka reá) azért a miniszteri határozatért, mely néhány évvel ezelőtt kijelentette, hogy a kórház vármegyei jellegű, s mint ilyen a vármegye tulajdonát képezi, holott azelőtt mindenki, még a vármegye is azt hitte, hogy a miskolczi kórház Miskolcz városáé, ami legtermészetesebb is lett volna. Sérelme belőle senkinek sem származik, s a város, mely sokkal hivatottabb és rátermettebb ápolója a közegészségügyi s általában a kulturális intézményeknek, azzal az ambíczióval, a mivel fejlődő magyar városaink az ilyen ügyeket felkarolni szokták s azzal az erőforrással és mozgékonysággal, melylyel Miskolcz is rendelkezik, bizonyára régen megteremtette volna a miskolczi új közkórházat és nem lett volna semmi különbség sem a vármegye lakosainak hozzájárulásában, melyet betegápolási adó czimén fizetnek, sem a vármegye preszigején csorba nem esett volna, így azonban a város elvesztvén azt, amit maesének vélt, t. i. a rendelkezési jogot, egy, a területén létesítendő ilyen kórházat támogat ugyan, de nem azzal