Borsod - Miskolci Értesítő, 1897 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-06 / 1. szám

1 Mt. Miskolcz, 1897. január 6. 1-ső szám. Harminczegyedik évfolyam. BORSOD. IBSKOLCZi ÉRYK8IY& Társadalmi érdekeket képviselő vegyes tartalmú hetilap, Borsodmegye és a „borsodraegjei gazdasági egylet“ hivatalos közlönye. Megjelen minden szerdán. ELŐFIZETÉSI ÁRAS . iiEIOTATASI DÍJ : Helyben és vidékre: Fél évre .........................2 frt—kr. Egész évre ....................i » — » Rendkivüliley : Negyed évre .... 1 frt 31) k>. Nyilt-tér sorja ... » 25 kr. Elő leg esen fizetendő: Egy háromhasábos petit sor . 10 kr. Nagyobb hirdetéseknél . . 5 kr. Bélyegdij: minden hirdetéstől 30 kr. mely szintén előre fizetendő. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban líagy-Hanyad-utcza 58. Felhívás előfizetésre! Annak oka, hogy lapunk előfizetési fel« hivása csak most, a már beállott uj esztendő­ben jelenik meg, az, hogy egészen a legutóbbi időig folytak a tárgyalások Borsodvármegye alispánja és lapunk képviselői között arra nézve: mely mód lenne legalkalmasabb, teljes érvényre emelni a hivatalos érdeket, mely e lap megjelenésénél főszerepet játszik s a mellett fenntartani lapunkat is legalább régi formájá­ban és jelentőségében. Arról volt ugyanis szó néhány héttel ez­előtt, hogy a „Borsod“ egészen átváltozik hi­vatalos lappá, vagyis kizárólag Borsodvár­megye közigazgatási érdekeinek fog szolgálni, közölvén a hivatalos rendeleteket, intézkedése­ket, hirdetményeket stb. Úgy éreztük azonban, hogy nagy mulasz­tást, sőt hibát követnénk el, ha nem igyekez­nénk 30 éves innlttal dicsekvő lapunkat meg­menteni eme lényegi megsemmisüléstől. Érez­tük, hogy egyebeket nem tekiutve : legalább is kultúrtörténeti létjoga van e lapnak, mely har- minez év alatt nevével és mindig higgadt, ki- békitő irányával beleszőtte magát a közönség tudatába és szükségérzetébe. És ime sikerült megtalálnunk a módot, a mely mellett lapunk nemcsak meg nem sem­misül, hanem tágabb tért, erősebb cselekvési szabadságot nyer, hogy úgy mondjuk szárnyat, a melyek a hivatalos rendeletek tömegétől sok­szor lenyomva valának, feloldódnak. A hivata­los érdekek, meg épen a legteljesebb kielégí­tésben részesülnek. Abban történt ugyanis megállapodás, hogy a hivatalos közlemények melléklel gyanánt fognak a laphoz csatoltatni. E melléklet jókora nagyságú könyvalak leend. Tisztán hivatalos közleményeket fog tartalmazni. E melléklet röpivei aztán év végén összegyűjtve beköthetők és ekként megőrzendők lesznek. Nagyobb tér mellett, nagyobb kedvvel is szólhatunk tehát ezután a társadalmi kérdé­sekhez, nem történhetvén meg az, hogy egyné­mely czikkünk megjelenését el kelljen odáznunk. Mindamellett lapunk irányában most is a régi higgadtságot fogjuk szem előtt tartani ; pá rtállás izgalmaiba nem merülünk el. Bármely kérdést tisztán az igazság szempontjából, leg­bensőbb meggyőződésünk sugallata szerint tár­gyalunk. És természetesen a vármegyei és városj élet körében előforduló, közlésre méltó esemé­nyek fogják figyelmünket legkiválóbban érde­kelni, úgy, hogy a vidék is ezekről mindig ala­posan lesz tájékoztatva. Nélkülözhetlen lesz lapunk a közigazga­tási hivatalokon kívül, más hivataloknak is, de még inkább pénzintézeteknek, vállalkozóknak, kereskedőknek, iparosoknak stb , mert minden a közigazgatás körében előforduló hirdetmé­nyek, tehát a vállalati hirdetmények is, (kavics szállításra, hidépitésre, ruházati, irodai ellá­tásra stb.) itt fognak megjelenni. És amellett természetesen a nem hivatalos kötelékben élő emberekre nézve sem közönyösek azok a kor­mányi és vármegyei rondeletek, melyek a hi- vata'os részben meg fognak jelenni. Hiszen nincs ember, a kit a közigazgatás kérdései kö­zelről ne érintenének, akár adminisztratív, akár rendőri, akár gazdasági természeteknél fogva. Mindamellett lapunk előfizetési ára ma­rad a régi, vagyis évi á frt, amelyért valóban sokat adunk. A hivatalos rendeleteket tartalmazó mel­lékletnek ozime lesz: „Borsodvármegye hivata­los értesítője“, melynek jelentőségéről, kézhez­vétel! módozatairól, kezeléséről stb. Borsod­vármegye alispánjának az ezen első számban megjelenő rendelete intézkedik. Mindezek után bizalommal, de amellett a tisztán átlátott hivatás önérzetéveljis kérjük közönségünket, hogy lapunkat, mely életének 31—ik évfolyamába lép pártfogásába venni szíveskedjék. Tisztelettel maradván Miskolczon, 1897 , évi január bó 2 án, A „Borsod“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Egy kis programm. Jó gazda év utolján számadást csi­nál bevételeiről és kiadásairól, hogy jövőre tájékozhassa magát. Ami fontos, sőt majdnem elengedhetlen teendője bármely foglalkozású embernek. De szintoly fontos, hogy év elején megál­lapítsuk azon év munka programmját is, mert különben e nélkül tétova ke­resgélésben telik el az időnk és akkor kapkodunk, mikor már a dolog a kör­münkre égett. Nem magunknak, hanem a köz­életnek néhány kérdéséből akarunk az alábbiakban egy kis programmot ösz- szeállitani, mintegy figyelmeztetésképen az illetékes körök részére, jóllehet meg­vagyunk győződve arról, hagy azok a férfiak, akik vezérkednek közéletünk mezején, tisztában vannak teendőikkel, vagy legalább általános működési irány­elveik megállapitvák, de talán egy némely kérdés sürgősségéről és arról a nézetről, melylyel azt a közvélemény tekinti, nincsenek kellően tájékozva, A fontosak közt is a legfontosab­bat vetjük fel mindjárt először a k ö z- egészségugy kérdésében. Nem mintha ezzel a dologgal sokat ne fog­lalkoznának, de nézetünk szerint nem eleget és nem is oly irányban, mint a hogyan mi azt szeretnénk. Mert hogy — sokáig ne himezzünk-hámozzunk — annak, hogy a közegészségügy még mai napig sem áll a megkivántató színvo­nalon, nem annyira a közegészségügyi személyzet csekély létszáma az oka, mint inkább az egészségügyi törvényék és rendeletek végrehajtásának a lany- hasága, vagy még jobban mondva, nem időszerű beosztása. Nem azt akarjuk mi ezzel mondani, hogy a főszolgabirák, rendőrkapitányok nem dolgoznak, vagy hogy hiányzik náluk az erély. Ellenke­zőleg — jól tudjuk — hogy igen sok­szor annyi a dolguk, hogy a hajok szála sincs ki belőle, de — engedjenek meg — s ez igy van mindenfelé — a köz- egészségügyet egyéb dolgunk mellett oly alárendelt természetűnek tekintjük. Vol- taképen csak akkor foglalkozunk vele, mikor valami esemény felzavarja a csen­det, pl. itt vagy ott valami járvány üti fel a fejét. Akkor aztán kapkodunk s nem is lehet mondani, hogy az utolsó pillanatban erélyesen is nem cselek­szünk, csakhogy persze már későn. És amint — természetesen - megszűnt a járvány, megszűntnek tekintik az okot is a további őrködésre. Ez szerintünk nem jól van igy. A közegészségügy praeventiv rendszabályo­kat követel. Másként úgy járunk vele, mint az egyszeri ember aki verekedés­ben volt s jól el is rakták és csak ott­hon jutott eszébe, hogy neki is volt bot a kezébe, amelylyel üthetett volna. Az, hogy mik a közegészség fen- tartásának a feltételei, bölcsen meg van­nak írva nemcsak orvosi könyvekben, ha­nem törvényekben és hatósági rendele- letekben is. Az is meg van írva, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents