Borsod - Miskolci Értesítő, 1897 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-06 / 1. szám

Helyben és vidékre: Fél évre.........................2 frt—kr. Egész évre....................­ » — » Rendkivülileg : Negyed évre .... 1 frt 31­ kr. Nyilt-tér sorsa ... . 25 kr. Elő­leg­esen fizetendő: Egy háromhasábos petit sor . 10 kr. Nagyobb hirdetéseknél . . 5 kr. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban .Nagy-Hanyad-utcza 58.­­ Mt. Miskolcz, 1897. január 6.1-fő szám. Harminczegyedik évfolyam. BORSOD. M­SKOLCZI ERVELLY. Társadalmi érdekeket képviselő vegyes tartalmú hetilap, Borsodmegye és a „borsodm­egyei gazdasági egylet“ hivatalos közlönye. Megjelen minden szerdán. ELŐFIZETÉSI ÁRAS . N­EIOTATÁSIDÍJ : Bélyegdíj: minden hirdetéstől 30 kv. mely szintén előre fizetendő. Felhívás előfizetésre! Annak oka, hogy lapunk előfizetési fel­­hívása csak most, a már beállott új esztendő­ben jelenik meg, az, hogy egészen a legutóbbi időig folytak a tárgyalások Borsod vármegye alispánja és lapunk képviselői között arra nézve, mely mód lenne legalkalmasabb, teljes érvényre emelni a hivatalos érdeket, mely e lap megjelenésénél főszerepet játszik s a mellett fenntartani lapunkat is legalább régi formájá­ban és jelentőségében. Arról volt ugyanis szó néhány héttel ez­előtt, hogy a „Borsod“ egészen átváltozik hi­vatalos lappá, vagyis kizárólag Borsod vár­megye közigazgatási érdekeinek fog szolgálni, közölvén a hivatalos rendeleteket, intézkedése­ket, hirdetményeket stb. Úgy éreztük azonban, hogy nagy mulasz­tást, sőt hibát követnénk el, ha nem igyekez­nénk 30 éves m­últtal dicsekvő lapunkat meg­menteni eme lényegi megsemmisüléstől. Érez­tük, hogy egyebeket nem tekintve , legalább is kultúrtörténeti létjoga van e lapnak, mely har­­minc­ év alatt nevével és mindig higgadt, ki­­békítő irányával beleszőtte magát a közönség tudatába és szükségérzetébe. És ide sikerült megtalálnunk a módot, a­mely mellett lapunk nemcsak meg nem sem­misül, hanem tágabb tért, erősebb cselekvési szabadságot nyer, hogy úgy mondjuk szárnyat, a­melyek a hivatalos rendeletek tömegétől sok­szor lenyomva valának, feloldódnak. A hivata­los érdekek, meg épen a legteljesebb kielégí­tésben részesülnek. Abban történt ugyanis megállapodás, hogy a hivatalos közlemények melléklet gyanánt fognak a laphoz csatoltatni. E melléklet jókora nagyságú könyvalak leend. Tisztán hivatalos közleményeket fog tartalmazni. E melléklet röpivei aztán év végén összegyűjtve beköthetők és ekként megőrzendők lesznek. Nagyobb tér mellett, nagyobb kedvvel is szólhatunk tehát ezután a társadalmi kérdé­sekhez, nem történhetvén meg az, hogy egyné­mely czikkünk megjelenését el kelljen odáznunk. Mindamellett lapunk irányában most is a régi higgadtságot fogjuk szem előtt tartani , pá­rtállás izgalmaiba nem merülünk el. Bármely kérdést tisztán az igazság szempontjából, leg­bensőbb meggyőződésünk sugallata szerint tár­gyalunk. És természetesen a vármegyei és városi élet körében előforduló, közlésre méltó esemé­nyek fogják figyelmünket legkiválóbban érde­kelni, úgy, hogy a vidék is ezekről mindig ala­posan lesz tájékoztatva. Nélkülözhetlen lesz lapunk a közigazga­tási hivatalokon kívül, más hivataloknak is, de még inkább pénzintézeteknek, vállalkozóknak, kereskedőknek, iparosoknak stb , mert minden a közigazgatás körében előforduló hirdetmé­nyek, tehát a vállalati hirdetmények is,­­kavics szállításra, hídépítésre, ruházati, irodai ellá­tásra stb.) itt fognak megjelenni. És amellett természetesen a nem hivatalos kötelékben élő emberekre nézve sem közönyösek azok a kor­mányi és vármegyei rendeletek, melyek a hi­­vatalos részben meg fognak jelenni. Hiszen nincs ember, a­kit a közigazgatás kérdései kö­zelről ne érintenének, akár adminisztratív, akár rendőri, akár gazdasági természeteknél fogva. Mindamellett lapunk előfizetési ára ma­rad a régi, vagyis évi á­­rt, amelyért valóban sokat adunk. A hivatalos rendeleteket tartalmazó mel­lékletnek czíme lesz: „Borsodvármegye hivata­los értesítője“, melynek jelentőségéről, kézhez­vételi módozatairól, kezeléséről stb. Borsod­vármegye alispánjának az ezen első számban megjelenő rendelete intézkedik. Mindezek után bizalommal, de amellett a tisztán átlátott hivatás önérzetével­ is kérjük közönségünket, hogy lapunkat, mely életének 31-ik évfolyamába lép pártfogásába venni szíveskedjék. Tisztelettel maradván Miskolczon, 1897 . évi január hó - án, A „Borsod“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Egy kis programm. Jó gazda év utolján számadást csi­nál bevételeiről és kiadásairól, hogy jövőre tájékozhassa magát. Ami fontos, sőt majdnem elengedhetlen teendője bármely foglalkozású embernek. De szintoly fontos, hogy év elején megál­lapítsuk azon év munka­programmját is, mert különben e nélkül tétova ke­resgélésben telik el az időnk és akkor kapkodunk, mikor már a dolog a kör­münkre égett. Nem magunknak, hanem a köz­életnek néhány kérdéséből akarunk az alábbiakban egy kis programmot ösz­­szeállítani, mintegy figyelmeztetésképen az illetékes körök részére, jóllehet meg­vagyunk győződve arról, hogy azok a férfiak, akik vezérkednek közéletünk mezején, tisztában vannak teendőikkel, vagy legalább általános működési irány­elveik megállapítják, de talán egy némely kérdés sürgősségéről és arról a nézetről, melylyel azt a közvélemény tekinti, nincsenek kellően tájékozva. A fontosak közt is a legfontosab­bat vetjük fel mindjárt először a k­ö­z­­egészségügy kérdésében. Nem mintha ezzel a dologgal sokat ne fog­lalkoznának, de nézetünk szerint nem eleget és nem is oly irányban, mint a­hogyan mi azt szeretnénk. Mert hogy­­ sokáig ne hímezzünk-hámozzunk — annak, hogy a közegészségügy még mai napig sem áll a megkívántató színvo­nalon, nem annyira a közegészségügyi személyzet csekély létszáma az oka, mint inkább az egészségügyi törvények és rendeletek végrehajtásának a lany­­hasága, vagy még jobban mondva, nem időszerű beosztása. Nem azt akarjuk mi ezzel mondani, hogy a főszolgabirák, rendőrkapitányok nem dolgoznak, vagy hogy hiányzik náluk az erély. Ellenke­zőleg — jól tudjuk — hogy igen sok­szor annyi a dolguk, hogy a hajok szála sincs ki belőle, de — engedjenek meg — s ez így van mindenfelé — a köz­­egészségügyet egyéb dolgunk mellett oly alárendelt természetűnek tekintjük. Vol­­taképen csak akkor foglalkozunk vele, mikor valami esemény felzavarja a csen­det, pl. itt vagy ott valami járvány üti fel a fejét. Akkor aztán kapkodunk s nem is lehet mondani, hogy az utolsó pillanatban erélyesen is nem cselek­szünk, csakhogy persze már későn. És amint­­ természetesen­­ megszűnt a járvány, megszűntnek tekintik az okot is a további őrködésre. Ez szerintünk nem jól van így. A közegészségügy praeventív rendszabályo­kat követel. Másként úgy járunk vele, mint az egyszeri ember aki verekedés­ben volt s jól el is rakták és csak ott­hon jutott eszébe, hogy neki is volt bot a kezébe, amelylyel üthetett volna. Az, hogy mik a közegészség fen­­tartásának a feltételei, bölcsen meg van­nak írva nemcsak orvosi könyvekben, ha­nem törvényekben és hatósági rendele­­tetekben is. Az is meg van írva, hogy

Next