Borsod - Miskolci Értesítő, 1897 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-06 / 1. szám

a hatósági személy (már t. i. az akire a dolog rá van bizva) az egészségügyi szabályok megtartására felügyelni tar­tozik. De az nincs megírva sehol, hogy eme felügyeletet miként legczélszerűbb, miként kell teljesíteni. A közegészséget legjobban veszé­lyezteti a tisztátalanság. Ennél fogva a rendőri személyzetnek erre kell legjob­ban felügyelni. És csodálatos, mégis ez részesül a legkevesebb figyelemben. Majdnem hihetetlen, hogy falvakon a szegényebb néposztály együtt lakik te­henével, sertésével. Udvarán százados szemét és trágya, háza telítve miaz­­mákkal. De még a jobb módú nép sem sokat gondol vele, hogy az istálló köz­vetlen a lakószoba mellett ne legyen És mindezt nincs aki meglássa, nincs aki megtiltsa. De még ez nem olyan csodálatraméltó- Elvégre a hatósági sze­mély nem megy be minden háznak az udvarába. Jóllehet be kellene mennie,­­amint ezt alább proponálni fogjuk. De mit szóljunk ahoz, hogy némely faluban az utcza szolgál szemét lerakodó helyül. Itt-ott a kapuk előtt döglött állatok küzdödnek. Fenekesen soha ki nem száradó mocsarak terpeszkednek. Valóban azt kell hinnünk, hogy azon járásokban ahol ilyenek megtör­ténhetnek, az illető hatósági személyek­nek nincs érzékük a köztisztaság iránt, mert különben meg kellene látniok, ha csak egyszer is keresztül mennek azon a falun. A büzhödő mocsarat és azt lecsapoltatniok vagy betömetniök, a sze­metet elhordatniok, a piszkot feltisztíttat­­niok stb. De ez még nem elég. A magán­udvarokba is be kell nézniök. Szerin­tünk azzal nem is nagyon szaporodnék a főszolgabírák dolga, ha ezt megten­nék. Mert nem szükség mindig, minden udvart megnézniük. Nem is muszáj csupán a közegészségügyi felügyelet czéljából külön utazást tenniök. Éven­ként minden községben megfordul­nak legalább kétszer-háromszor. Micsoda nehézség lenne az, ha mindjárt csak a kocsiról is, végig vizsgálná a falut, vagy leszálni egy pillanatra a kocsiról s most ezt, majd emezt s az udvart megtekinteni, a talált hibának a kija­vítását a gazdának és bírónak — csak úgy szóval — meghagyni, magának az esetet feljegyezni s adandó alkalommal meggyőződni arról, hogy rendelete fo­­ganatosittatott-e ? Bizton hisszük, hogy ekként min­den nagyobb megterheltetés nélkül alaposan meg lehetne javítani a köz­egészséget. Alaposan, mondjuk, sokkal alaposabban, mintha a főszolgabírák évenként egyszer előre kitűzött egész­­ségügyi szemlét tartanak, amikor az emberek elkészülnek a szemléhez, de aztán ismét visszaesnek a régi szenybe. Oda lyukadunk tehát ki, hogy vár­megyénknek kellene gondoskodni egy kis utasításról, mely a főszolgabírák és községi elöljárók részére megszabná, hogy miként lehet és kell legczélszerűb­­ben ellenőrizniük a közegészség fentar­­tását. Nem kellene annak nagy appa­rátussal készülni, akárki is megcsinál­hatná, akinek érzéke van ilyen dolgok iránt. Alig látunk üdvösebb és kevesebbe kerülő dolgot ennél, melyet mint első pontot a tennivalók programmjában melegen ajánlunk Borsod vármegye tör­vényhatóságának és alispánjának figyel­mébe. A programm többi pontjáról pedig, miután jelen czikkünk hosszúra terjedt, jövőre fogunk szólni. (gőz- és egyleti élet. Felhívás. A nagymélt. m. kir. Földművelésügyi mi­nisztériumnak 12339/VII 96. sz. magas rende­lete folytán e városban lakó azon mezőgazda­sággal foglalkozó munkás keresők, kik mezei munkájukhoz a szükséges munkásokat be nem szerezhetik s idegen helyről hozandó mezei mun­kásokat kénytelenek alkalmazni hogy ezen mun­kások bejelentése végett f. év hó 9-éig a főka­pitányi hivatalos helyiségben múlhatatlanul je­lentkezzenek. Ezen felhívás az összes helyi lapokban közététetik. Miskolcz, 1896. deczember 31. Lukács v. főkapitány. Felhívás. A czukorfogyasztási adóra vonatkozó 1881. évi IV- törvényczikk 5. §-ának e) pontja értelmében a czukorka, candirozott gyümölcs és echoeolade elárusitásával foglalkozó adókö­telezettek ezennel felhivatnak, hogy a folyó 1896. évben elárusított, illetve kimért mennyi­ségről és az év végével felmaradt adóköteles készletről szóló bejelentést 1897. január hó 8-ik napjáig alulírott hivatalnál annyival inkább szolgáltassák be, mivel ennek elmulasztása ese­tén a törvény 26. §-a alapján 2 írttól 25 írtig terjedhető pénzbírság alkalmazásának van helye. A bejelentési nyomtatvány ugyancsak alulirott hivatalnál szerezhető be darabonként 1 krjával. Miskolcz, 1896. deczember 25-én. Miskolcs város fogyasztási adót kezelő hivatala. Hirdetmény: a föld- és házbirtok után járó általános jöve­­delmipótadónál számításba veendő kamatterhek bevallása tárgyában. Általános jövedelmi pótadó fejében fize­tendő : a) a földbirtokra, a házbér alá eső ház­birtokra, a folyó évre kivetett állami egyenes adónak és földtehermentesítési járuléknak 30 százaléka ; b) a házosztályadó alá eső házbirtokra a folyó évre kivetett állami egyenes adónak és földtehermentesítési járuláknak 40 százaléka ; c) végül az ideiglenes adómentesség ked­vezményében részesített föld- és házbirtok­nál 20°/0 azon öszszeg után, mely az illető föld­vagy házbirtokra állami adó és földteher­mentesitési járulék czimén a folyó évre kivette­tett volna, ha föld- vagy házbirtok adómen­tes nem lett volna. A kölcsönnel terhelt ház- és földtulajdo­nosoknak az 1883 : XLVI. t­oz. 13. §-a által az a kedvezm­­ény adatott, hogy a) a föld és házbirtoknak általános jö­vedelmi pótadójából levonandó az illető tulaj­­donost bekebelezés által is terhelő kölcsön után az adó­évet megelőző év végéig tényleg le nem rovott tőkemaradék egy évi kamatainak 10 százaléka , feltéve, hogy a tőkével kama­­tok is vannak bekebelezve ; b) hitelüzlettel foglalkozó pénzintéz­ettől felvett és bizonyos évek alatt törlesztendő köl­csönök évi kamatának változatlanul a tör­lesztési idő egész tartam­ár­a vézetik azon összeg, mely a kötvényben megállapított kamatláb sze­rint a kölcsövett tőke után egy-egy évre esik; ha a kölcsön törlesztése nem az év első nap­ján, hanem évközben veszi kezdetét, a törlesz­tési idő első és utolsó évben az évi kamat­nak csak aránylagos része vehető számításba az adóköteles jövedelem megállapításánál. A telekkönyvileg bekebelezett közadók és kincstári bérhátralékok után járó kamatok nem képezik a levonás tárgyát. /1883. XLVI. t.-cz. 16. §.) Az a) alatti bekezdésben foglalt intézke­désből kitűnik, hogy a levonás alapját képezi az az évi kamatösszeg, mely az adóévet meg­előző év végén fenmaradt tőkemaradék után jár. Ha tehát valamely földbirtokos 1896. évi január hóban 100.000 frtot vett fel magánhi­telezőnél és ebből ugyanazon évi deczember­ hó 15-ig 60.000 frtot visszafizetett, a levonás alap­ját az 1897. évre az 1896. évi deczember hó végén fenmaradt 40.000 frtnyi tőkemara­dék évi kamatjának 10 százaléka fogja képezni. Ez az eljárás azonban csupán az a alatti bekezdésben említett közönséges kölcsönökre vonatkozik, mert ezektől a kölcsönöktől a jel­zálog intézetektől felvett törlesztési kölcsönök a b) alatt bekezdésben világosan megkülönböz­tetnek. Ugyanis hitelüzletekkel foglalkozó pénz­intézetektől felvett kölcsönökre nézve az ál­talános jövedelmi pótadó kiszámításánál : a) a bizonyos évek alatt törlesztendő köl­csönök évi kamatának változatlanul a törlesztés idő egész tartamára vézetik az az összeg, mely a kötvényben megállapított kamatláb szerint a kölcsön vett tőke után egy évre esik ; bb) a kölcsön után nem a megelőző, hanem a folyó évre járó kamatnak 10°/0 veendő tekin­tetbe, s igy a levonás kedvezménye azokra a kölcsönökre is alkalmazandó, melyek az adóév folyamán keletkeztek. (1891. 41.187. P. M. R., 1891.: 13. P. K.) Itt megjegyeztetik, hogy ezen, az álta­lános pótadónál számításba veendő kamat alatt értendő az az összeg, mely az eredetileg köl­csön vett tőkeöszeg után a pénzintézet által kiállított kötvényben meghatározott kamatláb szerint kamat fejében fizettetik, ellenben az évi törlesztési öszszegből a tőketartozás apasz­­tására, valamint a kezelési költségekre fordított összeg az általános jövedelmi pótadó megál­lapításánál levonás alapját nem képezheti. (1893 .28.058. P. M. R 13. P K.) A vallomás az adóév január hó 1— 31-ike közötti időben adandó be a községi elöljáróság­nál (városi adóhivatalnál). E határidő lejárta után és jelesül február hó 15-ig érkező vallomások az 1896. május hó 3-án kelt és a „Pénzügyi Közlöny“ 18. számában megjelent 81.090. számú rendelet szerint már csak igazolási kérvény útján és abban az esetben fognak figyelembe vétetni, ha hitelt érdemlőleg igazoltatik, hogy e kése­delem elhárítlatlan akadály miatt történt; február hó 15-ike után benyújtott vallomások pedig figyelembe nem vétetnek. A benyújtott vallomásról elismervény adatik, mely a vallomás kellő időben történt benyújtásának igazolásául szolgál. Kivételt képeznek a b) alatti bekezdés­ben említett esetek, mert azok az adózók, a­kik a kölcsönkamatokra vonatkozó vallomások benyújtására kitűzött határidő letelte után va­lamely pénzintézetnél telekkönyvi bekeb­lezését igazoló és a bekeblezés megtörténtét követő 30 nap alatt benyújtandó vallomás alapján, a rájok az ez adósság felvétele előtt kivetett általános pótadó mérvének helyesbítését az ille­tékes kir. pénzügyigazgatóságnál kérni. Kelt Miskolczon, 1896. deczember 15. M. kir. pénzügyigazgatóság. Hirdetmény, a tőkekamat­ és járadékadó alá tartozó jö­vedelmek bevallása tárgyában. Az 1897. január hó 15-ig a tőkekamat és járadékadó alá eső jövedelmeket, az azokat él­vező egyén vagy erkölcsi személy bevallani köteles.

Next