Borsod - Miskolci Értesítő, 1899 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1899-01-04 / 1. szám

bérlő külön-külön pinczelvukat használ is, a kiegyezés csak azon esetben létesülhet, ha a kívánt átalányösszeget ugyanazon pinczében minden egyes bortartó elfogadja, ellen eset­ben az összes pinczehelyiség vizsgálat alá helyeztetik. Az elfogadott átalán­yösszeg a kiegye­zés alkalmával azonnal lefizetendő. Azok pedig, akik a jövő évre kiegyezni nem kívánnak, figyelmeztetnek, hogy bor­készletüket f. hó 31-ig bejelenteni annyival inkább kötelességüknek ismerjék, mivel el­­ellen esetben ebbeli mulasztásuk a szabályzat 159. §-­i alapján jövedékcsonkításnak fog tekintetni. Miskolcz, 1898. évi decz. hó 29-én. Miskolcz város fogyasztásig italadókat kezelő hivatala. Adakozás. Tóth Pál igazgató tanár ur, a K o s- 8 u t h alap szobor javára Hajós Kálmán ur adományában 5 irtot, Kun Géza ur ado­mányában 2 irtot adott utólag kezemhez. Fogadják a t. Urak adományaikért elismerő köszönetemet. Miskolczon, 1899. január hó 1-én. Soltész Nagy Kálmán, polgármester. Nyilvános köszönet. Éder Elek kir. közjegyző ur uj évi üd­vözlet megváltás czimén a szegények közötti kiosztás czéljából 100 frtot juttatott hozzám. Fogadja a t. adományozó ur, megem­lékezéséért a szegények hálás köszönetét. Miskolczon, 1899. január 1-én. Soltész Nagy Kálmán, polgármest­er, helybeli és vegy­es hírek. * Uj évi tisztelgések. Az 1899-ik év megnyíltával városunkban régi jó szokáshoz híven most is felkeresték egymást az emberek hogy megkívánják egymásnak a boldog új esz­tendőt, melyre talán soha sem volt olyan szük­ség mint most. Főként az egyes hivatali körök­ben nyert élénkebb kifejezést az újévi üdvözlet szokása, így pl. vármegyénk székházában dél­előtt az összes központi tisztviselők, segéd és ke­zelő személyzet összegyűlt, és Tarnay alispán vezetése alatt megjelent Báró Vay Elemér fő­ispánnál, a­hol az alispán szép szavakban adott kifejezést a tisztikar ragaszkodó szeretetének. Előbb azonban már az egész tisztikar Tarnay Gyula alispánnál t­isztelgett, a­hol Molnár Berta­lan főjegyző adott kifejezést a tisztikar tisztele­tének és szeretetének. Ugyanakkor üdvözölték Molnár Bertalan főjegyzőt is, valamint az árva­széki személyzete Szepessy Béla árvaszéki elnö­köt is. Ezen kívül a városban tisztelgések voltak még Soltész Nagy Kálmán polgármesternél, Zelenka Pál püspöknél, Blazsejovszky Ferencz apát plébánosnál, Ortvay Miksa törvényszéki el­nöknél, Görgey László üzletvezetőnél, stb. * A beteg püspök. A­mint mély rész­véttel értesültünk, a tiszáninneni ev. ref. egyház­­kerület nagyérdemű püspöke Kun Bertalan az új év fordulóján oly veszélyesen megbetegedett, hogy környezőt méltán tartottak a legkomo­lyabb következményektől. Tulajdonképeni régi betegsége vet fel oly tünetet truly orvosai előtt is aggasztónak látszott. Hála Istennek azonban a bal gyorsan jobbra fordult, és most már veszé­lyen kívül van, habár még mindig az ágyat kell őriznie. Betegsége miatt a szokásos új évi üd­vözletek is elmaradtak. * Két Sylveszter-estély. Az egyik a »Korona« szálloda fényesen világított termében folyt le, melyet a katonai tisztikar rendezett s a melyen városunk intelligens családjai közül szá­mosan jelentek meg. A rendező tisztek mindenre kiterjedő figyelme — most is, mint mindig — kellemessé tette a közönségnek a mulatást, jól-s lehet az idén a nagy gyász miatt nem volt táncz, s mint máskor. Az estély a katona zenekar játéká­val kezdődött, mely eltartott majdnem 11 óráig, ez idő alatt a zenekar kitűnő szabatossággal szá­mos darabot adván elő. Ezt követte a tombola játék, melynek nyeremény tárgyai most is szé­pen voltak összeválogatva, s köztük több értékes darab volt. Éjfélkor, az évváltozás jelzésére elsö­tétült a terem néhány pillanatra, majd ismét fel­gyulladván a lángok, Bittner altábornagy kö­szöntötte fel az új évet és a jelenvoltakat. Azután még körülbelül egy óráig tartott az estély a zene hangjai mellett, s aztán szétoszlottak.­­ A má­sik estély a Seper szálló nagy termében folyt le és tartották a kereskedők és kereskedő ifjak. Az estély hangversenynyel kezdődött, zene, ének és szavalattal, melynek egyes piecei jól sikerültek. Volt szépség­verseny is dijakkal egybekötve. A hangverseny után táncz következett, mely regge­lig tartott. * Helypénz szedés. Miskolczon régi idők óta divatban volt, hogy a vásári és piacz helypénz szedésre jogosult bérlők a helypénze­ket nagyobb részint már kint a vámsorompónál szedték be és e közben a legnagyobb visszaélése­ket és égbe kiálltó igazságtalanságot követték el a szegény falusi néppel. Ezektől ugyanis kérlel­­hetlenül beszedték a helypénzt, akár­mennyire allegálta, hogy esetleg nem a piaczra, hanem magánházhoz viszik a holmijaikat és talán nem is eladás végett hanem ajándékba, a­mikor ter­mészetesen nem tartozik az illető helypénzt fizetni. Az egyszerű helypénz beszedése azonban még nem lett volna valami nagy sérelem, de a vám­tarifában járatlan szegény néptől rendszerint többet vettek, mint a­mennyi illet volna, — és ez a legnagyobb — miután a csirkét, tojást stb. hozó falusi asszonynak bejövet rendesen nincs pénze, fizetni nem tud, ennélfogva helypénz fejében elvettek tőle egy pár csirkét, vagy egy kacsát, vagy 10—15 tojást. Egy pár ilyen eset­nek ezelőtt néhány esztendővel mi is voltunk tanúi. Természetesen a szegény asszony soha többet nem látta a csirkéjét, kacsáját, az odaveszett a helypénz fejében, százszorosan fizetvén meg a helypénzt Emlékezünk reá, hogy e súlyos vissza­élések ellen mi akkortájban töbször felszóllaltunk és hittük is, hogy a dolog később rendben folyt. Most azonban nagy csudálkozásunkra Dick Mór búcsúzó vámbérlő arra figyelmezteti a közönsé­get, hogy a vámnál ne fizessen helypénzt, mert azt ott senki sem tartozik fizetni. A­miből kitű­nik, hogy a helypénz szedés még a közelmúltban is a régi mód szerint folyt és hogy ennek meg­szüntetésére a hatóság még most sem tett intéz­kedéseket. Kitűnik még az is, hogy Dick Mór valami okból olyan bosszúfélét akart állani utód­ján, a mi azonban már nem a mi dolgunk De az ő nyilatkozatából kifolyólag alkalmat veszünk arra, hogy az esetet ismét szóvá tegyük és figyel­­m­eztessük a közönséget ez úton is arra, hogy a vámszedőktől ne engedje magát zsaroltatni. * Az időjárásról szól ismét a keserves ének, mely csakugyan méltó, hogy emlegessük. Várjuk a telet és a helyett tavaszi langy meleg szellők fujdogálnak, bárányfelhők úszkálnak az égen, majd meg úgy szakad a zápor, mint akár­melyik esős nyári napon. Mondják, hogy imitt­­amott barázda-billegényt is láttak, a­mely már egészen a tavasz madara. Hát csakugyan meg­ette volna a telet a farkas ? * Dalestély a polgáregyletben A mis­kolczi daláregylet január hó 8-án, vagyis a jövő vasárnap (előbb z-ikére volt tűzve) fogja meg­tartani dalestélyét a polgáregylet termeiben. Az egylet előadását vacsora közben fogja megtartani a nagy teremben. Beléptidíj nincs, az estélyre szívesen fogadtatnak hölgyek is, valamint az egylet körébe nem tartozó vendégek. * Hubay Jenő, a nagyhírű hegedűmű­vész, a kir. országos zeneakadémia igazgatója folyó hó 12-én Miskolczon a »Korona« szálló emeleti dísztermében nagyszabású zene-estélyt rendez Lichtenstein Dóra dalm­űvésznő és Szé­kely Arnold zongoraművész közreműködésével, mely hangversenyre különösen vármegyénk ér­telmiségét tesszük figyelmessé azon hozzáadással, hogy a jegyek eladása már egy hét óta folyik s igy saját érdekében cselekszik a n­­é.­közönség, ha jó eleve gondoskodik a legjobb helyekről. — A jegyek kaphatók a hangversenyt rendező Löwy József fia könyvkereskedésében Mis­ Kolczon. * Kettős szerencsétlenség. Mély meg­döbbenést és általános részvétet keltett váro­sunkban az a kettős szerencsétlen haláleset, mely két derék, közszeretetben és tiszteletben álló polgártársunkat ragadta el. Tóth Károly és Tóth János a Toronyalja utczában lakó szűcs mesterek deczember 30-án a mező­csáb­i orszá­gos vásárra mentek Szabó József iparos tár­sukkal együtt. Estve hazatérőben voltak, de már a nyéki úton jól el­esteledtek. Állítólag Tóth Károly ekkor azt mondta volna a kocsisnak, hogy hajtson sebesebben, mert 6 órakor disznó­torban kell lenniök. A szekeres ember a­ki egy kissé boros is volt, ekkor mellőzni akart, mert előttük szintén egy pár vásáros szekér haladt. Mellőzés közben a kocsi egy kavics halomra ment, a­mit a sötétben a kocsis nem látott, és a szekér feldőlt. Szabó Józsefet és a kocsist a dűlő szekér messzebbre dobta és így semmi baj sem lett, hanem a bundá­­ba keveredett Tóth Károly és János egyenesen a szekér alá kerültek, és pedig oly szerencsétlenül, hogy Tóth Károlynak a fejét a rá om­ó súlyos lába egészen összetörte és rögtön meghalt. Tóth Jánosnak a nyakát szorította le a szekér oldalfája és mint mondják még meg lehetett volna menteni, ha a szekeret hamarosan fel tudják emelni Ámde a másik kettő hiába erőlködött, meg sem bírták azt emelni, és így Tóth János a szekér alatt fu­­ladt meg. Willhelm szállító szekere jött később arra, és annak az emberei segítettek felemelni a szekeret, de már akkor késő volt; a szerencsét­len embereket halva szállították haza Miskolczra. Január 1-én volt a temetésük rendkívül nagy részvét mellett. A kir. törvényszék vizsgáló bí­rája meg is indította a vizsgálatot e szerencsét­len ügyben, sőt le is tartóztatta Rózsa János sze­keres gazda szirmai lakost, a­kire az a gyanú, hogy az ő vigyázatlansága okozta a két derék iparos halálát. * Italmérők figyelmébe. A kereske­delmi miniszter e tárgyban kiadott körrendelete értelmében 1899. január 1. napjától kezdve kimérésre csakis olyan palac­kok és poharak használhatók, melyek a szabályszerű korona bé­­lyeggel hitelesítve vannak. Egyben arról is ér­­tesüttetnek az italméréssel foglalkozók, hogy a korcsmai kimérésre szolgáló palac­kok és poha­rak a jövőben szigorú ellenőrzés tárgyát fogják képezni s a miniszteri rendelet ellen vétők az 1879. 40. t.-czik 136. §-a szerint büntettetnek * Kinevezés. A m. kir. belügymi­niszter Borsodvármegyében anyakönyvveze­tőkké az ujhutai kerületbe: Tomka Béla körjegyzőt, az alsó-zsolczai kerületbe pedig Letanovics Lajos községi jegyzőt, to­vábbá anyakönyvvezető helyettesekké a nemes­­bikki kerületbe V­i­d­a Lajos ev. ref. ta­nítót, a parasznyaiba Kiss Sándor ev. ref. tanítót, a szirma-besenyőibe R­a­b­i­n Jenő jegyzői írnokot és végül a dédesiben Kiss János s.­jegyzőt nevezte ki és valamennyit a házassági anyakönyvvezetésével és a há­zasságkötésnél való közreműködéssel is meg­bízta. * Kinsky Károly a kedvelt táncz­mester megérkezett városunkba és táncrtanítási tan­folyamát e hó 9-én kezdi meg az óvoda helyisé­geiben. Beiratkozni még mindig lehet nála. * A polgári dalos egylet f. hó 14-én tartja Dalestélyét a Korona szállodában. * Holdfogyatkozás. A múlt héten de­czember 27 és 28-ika éjjel egész Európára ki­terjedő holdfogyatkozás volt, melynél a hold teljesen elsötétült. Az elsötétülés másfél óráig tartott, de a­mit nálunk bizony nem láttak, lévén felhőkkel borítva az ég. * Színészet. Az opera előadások úgy látszik kiválóan sikerülnek a mi színtársulatunk­nak. Csodálatos, hogy a nagyobbal inkább meg tud birkózni, mint a kisebbel, a mi paradoxon volna, ha a tapasztalat nem bizonyítaná. Leg­közelebb pl. a »Trobadour« előadása ugyan olyan fenomenális sikert aratott, mint a múltkor a »Zsidónő«-é. A legszabatosabb előadás a mit , csak egy vidéki színtársulattól várni lehet és az

Next