Borsod - Miskolci Értesítő, 1900 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1900-01-03 / 1. szám
^ Jji/ 'L' Miskolc®. 1900. január 3. 1-SŐ Szám. Harmincznegyedik évfolyam. BORSODÉ WSKQLCXI ÉRTESÍTŐ. Társadalmi érdekeket képviselő vegyes tartalma hetilap. Borsodmegye és a „borsodmegyei gazdasági egylet“ hivatalos közlönye Megjelen minden szerdán. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : BEIUTATÁSI DÍJ : Helyben és vidékre: Rendkivülileg : Előlegesen fizetendő: Bélyegdij: Fél évre............................2 írt—kr. Negyed évre . . . . 1 frt 20 kr. Egy hárorahasábos petit sor . 10 kr. minden hirdetéstől 30 kr. Egész évre......................4 » — » Nyilt-tér sorja . »25 kr-Nagyobb hirdetéseknél . , 5 kr. mely szintén előre fizetendő. Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban Nagy-Hunyad-utcza 58. Téli munka. Ez idő tájban négy órakor már lenyugszik a nap. A falvak nádfedeles házikóiba beveszi magát az unalom. Ebben a hamar sötétedő időben nagy szolgálatokat tett eddig a népnek a Tatár Péter, Bagó Márton, meg a mezőtúri szutyakos Nagy Mihály ponyvaterméke. De ilyenkor talál nyitott kapura és ölelő karokra az „elveket hirdető“, elvtársakat halászó szociális vándor apostol is. Akkor érkezik ő, mikor a szegény földmives embernek legunalmasabbak a napjai; hogyne találna minden kunyhóban vendégszerető marasztalásra? Hogy ez a téli hosszú gazdasági szünet ugyancsak gazdasági czélokra kihasználtassák, jelenlegi fölmivelésügyi miniszterünknek a legszebb sikerekkel járó socziális politikája. Az előtt a téli idő főként erre a czélra teljesen parlagon maradt volna! De mint a fönnebbi oda vetett szavunk a helyzetet jellemzi: télen az unalom napjaiban vételyeződött be az egészséges magyar nép lelke. Magára hagyatva, lelki táplálékot keresett, és ki firtatná azt nagy megrovással, ha a misztikus magyar természet a kalandos, borzalmas és szertelen ponyvairodalmi koszt után kapkodott, ha unaloműtésből meghallgatta az ígéret arany hegyeit és az ámítás tetszetős szavait. Ki venné ezt neki résznéven, a társadalom műveltebb elemeinek is meg van a maga félre tévedt ízlése. Ezt a beteges, hibás helyzetet gyógyítani lett czélja a földmivelésügyi kormányzatnak. És a gyógyítás módja olyan egyszerű, mint a Columbus tojása. Ellent állam egyszerű szerekkel. Mást teríteni fel a ponyvára, mint eddig A mi erkölcsöt nemesit, se el nem kábít, se félre nem vezet. Adni hasznos olvasó könyvét a falvakban elhelyezett könyvtárakból. Néplapokat juttatni le, melyek az élet tükrét mutatják, de nem torzítanak sem erre, sem arra, és czéljuk csupán a nép hasznára szolgáló ismeretek közlése. Így indultak meg a népies előadások, a néptanulás vágyának kielégítésére, hogy az unalom ellen, mely miatt a falu népe a socziális bujtogatás áldozatává lett, ez legyen ellenszer. De e szerrel többet értünk el a szórakoztatásnál. Elértük ugyanis azt, hogy a gazdasági szünet idejét kihasználjuk a gazdálkodás javára oly módon, hogy a gazdasági vitel legjobb módjait népszerűen ismertetjük, és kedvet öntünk a gazdasági haladás iránt közmondásosan konzervatív népbe. Még ugyan rügyezik a kormányzati politikának ez a fája, de már szép termést ígér. Mutatja az, hogy három év alatt megtiszereződött a gazdasági népies tanfolyamoknak száma. Ebben az évben pedig még az eddiginél is nagyobb tevékenység indult meg. És ebből az okból kiindulva intelligens gazdatársadalmunkhoz egy figyelmeztető szavunk lenne. Tagadhatlan ugyanis, hogy az intelligentiának vezető kötelessége van az alsóbb néppel szemben. Reá az a feladat is hárul, hogy az alsó népréteget lelki szükségeinek kielégítésében támogassa. Ahol az úri osztály ezt a kötelességét teljesítette, ott annak tekintélye sértetlen maradt, és osztályharcz, vagy a gyűlölet nem fejlődött ki. Sőt még ott is, ahol bizonyos békéltetésre van szükség, csak az intelligencia segítségével várható teljes siker. Tudta ezt a kormány is, s ugyan ezért nem hatósági, hanem társadalmi úton igyekezett hatni: az önkéntes polgári társulatok, a gazdasági egyletek útján. A gazdasági egyletek a czél elérésére épen azokat igyekeznek felhasználni az intelligenciából, akik a népnek kenyér adói és vezetői. És ez a helyes, mert az ő helyi tekintélyük viheti oda a népet, hogy megkedvelje az ismeretterjesztő előadásokat. Vállaljanak tehát mennél többen az intelligenciából eme fontos társadalmi és gazdasági átalakításnál munkát magukra. Érdeklődésükkel emeljék az előadások fontosságát, hassanak lelkesítőleg, és a gazdasági haladás köztudatát mielőbb viszik be a nép gondolkozásába, így használjuk ki sikerrel a téli napokat egyszerű szereinkkel, hogy a nép az ábrándok hazájába ne tévedjen, és hogy Tatár Péter silány kádencziáit hasznos és nemes dolgok váltsák fel. Pályázat. A Miskolcz városi közvágóhídnál rendszeresített, 8 nyugdíj jogosultsággal összekötött állatorvosi állásra pályázatot hirdetek. Az állatorvos évi fizetése 1760 korona és a vágóhídi telepen lakás. Az állást elnyerni óhajtók felhivatnak, hogy kellően felszerelt pályázati kérvényeket jövő évi január 21-ik napjáig hozzám adják be. Soltész, polgármester. Hirdetmény. Az 1884. XVII. t. sz. 169 szakasza értelmében az iparhatósági megbízottak a 172 szakasz és a volt földmivelés, ipar és kereskedelemügyi m. kir. jelenleg kereskedelemügyi ministeriumnak 1884 évi 40452 számú rendelete folytán azon iparosok és kereskedők közül választandók, kik az 1899. évben legalább 15 írt III-ad osztályú kereseti adót fizettek. A választásra ekként jogosított iparosok és kereskedők névsora összeállittatván, arról az érdekeltek azon felhívással értesittetnek, hogy az összeírás folyó 1899. évi deczember 30-tól 1900. évi január hó 6-áig terjedő 8 nap, a közigazgatási iktatói hivatalban megtekinthetők, amennyiben a névsorból egyesek kimaradtak volna, ugyanakkor jogosultságuk igazolása mellett a névsorba való felvételüket kérhetik. Miskolcz, 1899. évi decz. 29. Soltész, polgármester. Hirdetmény a III. osztályu kereseti adó alá tartozó jövedelmek bevallása tárgyában. Az eddigelé III. oszt. kér. adó alá még nem vont, vagy a III. oszt. kér. adó kötelesek sorába lépő adózók kötelesek 1900. évi január hó 20-áig üzletük, vállalatuk, vagy egyébb haszonhajtó foglalkozásuk után az adóévet megelőző három évi, vagy ha az üzlet, vállalat vagy foglalkozás annyi év óta még fenn nem állana, az annak megkezdésétől számítandó, illetőleg fenállása idejére eső kereseti vagy üzleti tiszta nyerményt bevallani. Éviszta nyereménynek vétetik az üzletből vagy foglalkozásból eredő összes jövedelemnek az a része, mely az üzlet, vagy foglalkozás folytatásához szükséges kiadások levonása után fennmarad; az üzlettulajdonosnak s általában az adófizetésre kötelesnek oly kiadásai azonban, melyek nem az üzlettel vagy foglalkozással járnak, hanem akár magának, akár pedig családjának és hozzátartozóinak fentartására szolgálnak a jövedelemből, keresményből le nem vonhatók. Aki több vállalatból, kereset- illetőleg jövedelemforrásból húz jövedelmet, köteles-