Borsod - Miskolci Értesítő, 1903 (37. évfolyam, 1-26. szám)

1903-01-07 / 1. szám

i: Miskolcs. 1903. január 7. 1-ső szám. Harminczhetedik évfolyam. BORSOD. Misimen ÉRTESÍTŐ. Társadalmi érdeReket képviselő vegyes tartalmú Hetilap, Borsodmegye hivatalos közlönye. Megjelen minden szerdán. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : az évre ...............................................8 kor. — fl.ll. Negyed évre ................................................2 kor. 40 fill. Fél évre.....................................................4 „ — „ Nyilt-tér sorja ........................... .......... ,, 50 „ Hirdetések előre fizetendők. Egyes szám ára 20 fillér. Kaphatók a kiadóhivatalban, Hunyadi ntcza 2. Buthy Lajos f A nemes szivü emberbarát, a gon­dos családapa, a tiszta jellemű hazafi, a buzgó és hivatott arany tollú tisztvi­selő, Borsodmegye költői lelkű főjegy­zője, Buthy Lajos nincs többé! Ismét egy kitűnő emberrel van kevesebb városunkban, ismét javakorá­ban, az élet delelő pontján álló munka­bíró férfit döntött ki az élők sorából a kérlelhellen halál, a megye, az emberi­ség, a miskolczi társadalom kiszámit- hatlan kárára. Mert elköltözését nagy, csaknem pótolhatlan veszteségnek mondhatják mindazok, kikkel a megboldogult érint­kezett. Hiszen az ő közlékeny, szívélyes modora, nagy képzettsége, szolgálati buzgósága mindazok előtt ismeretes volt, akit a sors, a viszonyok, a társa­dalmi érintkezés hozzá közelebb hozott. És fájlalják különösen barátai, kik­hez nemes szive hűségesen vonzódott és az olvasó közönség, mely negyed­századon át tartó irodalmi munkálkodá­sának, szellemének fenkölt ragyogásá­ban gyönyörködhetett. De legnagyobb vesztesége Borsod- vármegyének van, mely az elköltözött- ben lángleikü főjegyzőjének halálát fáj­lalja, annak a főjegyzőnek, ki már pár heti működése alatt is tanúságot tett ragyogó irályáról és fenkölt gondolko­zásáról. A vármegyének ékesen szóló nyelve megnémult és üres isméi Pa- lóczy László, Lévay József és Molnár Bertalan főjegyzői széke. Gyászt öltött városunk társadalma, gyászt a megyei hivatalnokok serege és mély gyászt mindazok, kik vele hiva­talban és hivatalon kivül érintkeztek. Buthy Lajos szorgalma és hiva- tottsága által emelkedett Borsodvármegye főjegyzői székébe. Egész életét a közön­ség szolgálatában töltötte. Elébb Mis- kolcz városát két ízben szolgálta, elő­ször mint városi aljegyző, később mint árvaszéki ülnök. Majd a megye közön­ségének bizalma megyei árvaszéki ül­nökké, később központi főszolgabíróvá választotta meg, mely hivatalt mind­addig fáradhatlan odaadással és ambi- czióval viselte, mignem Molnár Berta­lan főjegyző nyugdíjaztatása után a megye őt egyhangúlag Borsodmegye főjegyzőjévé választotta. És minden nagy elfoglaltsága mel­lett elég időt tudott magának szakítani, hogy évek során át foglalkozhatott az irodalommal is, melyet lelke teljes láng­erejével szeretett és ápolt szivének és agyának legnemesebb indulatával. Már ifjú korában kitűnt ragyogó tolla és költői tehetsége által. Irt verseket, be­szédeket, később közgazdasági, majd politikai czikkeket; a „Miskolcz“, később a „Borsodmegyei Lapok“ szerkesztését vette át és irodalmi vezérszerepet ját­szott városunkban. Gyön>örü irálya, pompás humora egyaránt becsessé tet­ték minden dolgozatait. A közelmúltban pedig szorgalmas belmunkatársa volt a „Borsodmegyei Lapokénak, mely az ő elhunytával sokat, igen sokat vesztett. De vesztett még többet az olvasó kö­zönség, mely felismerte benne a láng­észt és méltányolta annak rendkívüli értékét. De az irgalmat nem ismerő sors csak egy arasznyi időig engedte a di­csőség habárain nyugodni, az elismerés illatos virágai között az életnek örven­deni ! A kór, mely élelszervezetén fáj­dalom ! rohamosan pusztított, mintegy orozva, fájdalom nélkül, villámcsapás­képen oltotta ki nemes életét, bánatot, fájdalmat, égető sebeket hagyva min­denütt, hol érző szivét ismerték és lelke nagyságát méltatni tudták. Ha van a szomorú gyászban némi vigasztalás, az az egyetlen, hogy neve fénylő csillagként fog ragyogni azok emlékezetében, kik a tiszta jellemet be­csülni, a buzgó hivatalnoknak és az igaz hazafinak érdemeit alkalmuk volt megbecsülni! Virasszon is az áldó emlékezet a korán elhunyt sirhalma felett és legyen áldott hamvainak minden porszeme ! A korán elhunyt főjegyzőnek temetése alkalmával is nyilvánult az általános részvét és a közönség osztatlan szeretete, mert oly óriási nagy számú gyászold közönséget ré­gen láttunk városunkban temetés alkalmá­val, mely Buthy Lajoséhoz hasonló volt. Ott láttuk a megyei tisztikar helybeli és vi­déki tagjait, Dr.T arnay Gyula alispán veze­tése alatt, a városi és különféle íntézetekbeli hi­vatalnokokat, az ág. ev. egyház egvháztaná- csof, kinek a megboldogult tbeli főjegyzője volt, a társadalom csaknem mindeD számot tevő tagját, a raiskolozi újságírókat, kik mindnyájan megjelentek, hogy kimagasló szel­lemű tagtársuknak végtisztességében részt ve­gyenek. A gyöngyvirág-utczai gyászház ud­vara már 2 óra után megtelt gyászoló kö­zönséggel ős a ravatalt, mely már 2 Órakor . fel volt az udvarra állítva, körül vették a nagy számú rokonság, a megyei tisztikar tagjai ős az újságírók, hogy az utóbbiák majd a gyászkocsi mellett két oldalt képezzék a kí­séretet, Pontban */a3 órakor kezdődött a szertartás, melyet a miskolczi daláregylet meg­ható gyászéneke vezetett be. Ennek elhang­zása után Z e 1 e n k a Pál, az ékes szavú főlelkipásztor mondott megható, szívig szóló gyászbeszédet, méltatva az elhunyt elévül- hetlen érdemeit. Majd ismét felcsendült a dalár­egylet mőlabus éneke, melynek elhangzása után Dr. T a r n a y Gyula megható brszéddel búcsúzott el szeretett kartársától, aztán dr. Kovács József lapszerkesztő magvas be­szédben méhatta azt a lesújtó csapást, mely a boldogult halála által a megyét, a társadal­mat és kivált a miskolczi ujságirodalmat érte, melynek Buthy Lajos a leghatalmasabb oszloposa volt. És ezek befejezte után megindult a RAKTA JENŐ Sima Lyberty minden színben mtrje 6S kr. Csikós mosó selyem........ 68 kr. női divat- és vá> szón > e héten Selyem gazier alkalmi ruhára 75 kr. s­jiagy selyem vásár!

Next

/
Thumbnails
Contents