Borsod - Miskolci Értesítő, 1903 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1903-01-07 / 1. szám
Miskolcs, 1903. január 7. 1-fő szám. Harminczhetedik évfolyam. BORSOD. Misimen ÉRTESÍTŐ. Társadalmi érdekeket képviselő vegyes tartalmú Hetilap, Borsodmegye hivatalos közlönye. Megjelen minden szerdán. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : az évre ...............................................8 kor. — illl. Negyed évre ................................................2 kor. 40 fill. Fél évre.....................................................4 „ — „ Nyilt tér sorsa ........................... .......... .. 50 „ Hirdetések előre fizetendők. Egyes szám ára 20 fillér. Kaphatók a kiadóhivatalban, Hunyadi utcza 2. . Buthy Lajos ! A nemes szivü emberbarát, a gondos családapa, a tiszta jellemű hazafi, a buzgó és hivatott arany tollú tisztviselő, Borsod megye költői lelkű főjegyzője, Buthy Lajos nincs többé! Ismét egy kitűnő emberrel van kevesebb városunkban, ismét javakorában, az élet delelő pontján álló munkabíró férfit döntött ki az élők sorából a kérlelhetlen halál, a megye, az emberiség, a miskolczi társadalom kiszámíthatlan kárára. Mert elköltözését nagy, csaknem pótolhatlan veszteségnek mondhatják mindazok, kikkel a megboldogult érintkezett. Hiszen az ő közlékeny, szívélyes modora, nagy képzettsége, szolgálati buzgósága mindazok előtt ismeretes volt, akit a sors, a viszonyok, a társadalmi érintkezés hozzá közelebb hozott. És fájlalják különösen barátai, kikhez nemes szive hűségesen vonzódott és az olvasó közönség, mely negyedszázadon át tartó irodalmi munkálkodásának, szellemének fenkölt ragyogásában gyönyörködhetett. De legnagyobb vesztesége Borsodvármegyének van, mely az elköltözöttben lánglelkü főjegyzőjének halálát fájlalja, annak a főjegyzőnek, ki már pár heti működése alatt is tanúságot tett ragyogó irályáról és fenkölt gondolkozásáról. A vármegyének ékesen szóló nyelve megnémult és üres ismét Palóczy László, Lévay József és Molnár Bertalan főjegyzői széke. Gyászt öltött városunk társadalma, gyászt a megyei hivatalnokok serege és mély gyászt mindazok, kik vele hivatalban és hivatalon kivül érintkeztek. Buthy Lajos szorgalma és hivatottsága által emelkedett Borsodvármegye főjegyzői székébe. Egész életét a közönség szolgálatában töltötte. Előbb Miskolcz városát két ízben szolgálta, először mint városi aljegyző, később mint árvaszéki ülnök. Majd a megye közönségének bizalma megyei árvaszéki ülnökké, később központi főszolgabíróvá választotta meg, mely hivatalt mindaddig fáradhatlan odaadással és ambiczióval viselte, mígnem Molnár Bertalan főjegyző nyugdíjaztatása után a megye őt egyhangúlag Borsod megye főjegyzőjévé választotta. És minden nagy elfoglaltsága mellett elég időt tudott magának szakítani, hogy évek során át foglalkozhatott az irodalommal is, melyet lelke teljes lángerejével szeretett és ápolt szivének és agyának legnemesebb indulatával. Már ifjú korában kitűnt ragyogó tolla és költői tehetsége által. Irt verseket, beszédeket, később közgazdasági, majd politikai czikkeket; a „Miskolcz“, később a „Borsodmegyei Lapok“ szerkesztését vette át és irodalmi vezérszerepet játszott városunkban. Gyönyörű irálya, pompás humora egyaránt becsessé tették minden dolgozatait. A közelmúltban pedig szorgalmas belmunkatársa volt a „Borsodmegyei Lapokénak, mely az ő elhunytával sokat, igen sokat vesztett. De vesztett még többet az olvasó közönség, mely felismerte benne a lángészt és méltányolta annak rendkívüli értékét. De az izgalmat nem ismerő sors csak egy arasznyi ideig engedte a dicsőség határain nyugodni, az elismerés illatos virágai között az életnek örvendeni ! A kór, mely életszervezetén fájdalom rohamosan pusztított, mintegy orozva, fájdalom nélkül, villámcsapásképen oltotta ki nemes életét, bánatot, fájdalmat, égető sebeket hagyva mindenütt, hol érző szivét ismerték és lelke nagyságát méltatni tudták. Ha van a szomorú gyászban némi vigasztalás, az az egyetlen, hogy neve fénylő csillagként fog ragyogni azok emlékezetében, kik a tiszta jellemet becsülni, a buzgó hivatalnoknak és az igaz hazafinak érdemeit alkalmuk volt megbecsülni! Virasszon is az áldó emlékezet a korán elhunyt sirhalma felett és legyen áldott hamvainak minden porszeme ! A korán elhunyt főjegyzőnek temetése alkalmával is nyilvánult az általános részvét és a közönség osztatlan szeretete, mert oly óriási nagy számú gyászoló közönséget régen láttunk városunkban temetés alkalmával, mely Buthy Lajoséhoz hasonló volt. Ott láttuk a megyei tisztikar helybeli és vidéki tagjait, Dr.Tarnay Gyula alispán vezetése alatt, a városi és különféle intézetekbeli hivatalnokokat, az ág. ev. egyház egyháztanácsot, kinek a megboldogultbeli főjegyzője volt, a társadalom csaknem minden számottevő tagját, a ráiskolázi újságírókat, kik mindnyájan megjelentek, hogy kimagasló szellemű tagtársuknak végtisztességében részt vegyenek. A gyöngyvirág-utczai gyászház udvara már 2 óra után megtelt gyászoló közönséggel és a ravatalt, mely már 2 órakor fel volt az udvarra állítva, körülvették a nagy számú rokonság, a megyei tisztikar tagjai és az újságírók, hogy az utóbbiak majd a gyászkocsi mellett két oldalt képezzék a kíséretet. Pontban ,a 3 órakor kezdődött a szertartás, melyet a miskolczi daláregylet megható gyászéneke vezetett be. Ennek elhangzása után Zelenka Pál, az ékes szavú főlelkipásztor mondott megható, szívig szóló gyászbeszédet, méltatva az elhunyt elévülhetlen érdemeit. Majd ismét felcsendült a daláregylet melabus éneke, melynek elhangzása után Dr. Tarnay Gyula megható beszéddel búcsúzott el szeretett kortársától, aztán dr. Kovács József lapszerkesztő magvas beszédben méltatta azt a lesújtó csapást, mely a boldogult halála által a megyét, a társadalmat és kivált a miskolczi ujságirodalmat érte, melynek Buthy Lajos a leghatalmasabb oszloposa volt. És ezek befejezte után megindult a BAKTA JENŐ Sima Lyberty minden színben mérje 60 kr. Csikós mosó selyem........ 68 kr. női divat- és várszóna e héten Selyem gazser alkalmi ruhára 75 kr. sjiagy selyem vásár!