Borsodi Szemle, 1968 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1968 / 1. szám

BORSODI SZEMLE A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Borsod megyei Szervezete, a Megyei és Városi Tanács folyóirata Szerkesztőség: Miskolc, Széchenyi utca 16. Felelős szerkesztő: Sárközi Andor Szerkesztő bizottság: Dr. Bodgál Ferenc, Csabai Kálmán, dr. Gutter József, dr. Hetényi György, dr. Kun László, Majoros Balázs, dr. Nemecskay Tivadar, dr. Novák István, H. Szabó Béla, Tok Miklós, Varga Jenő Kiadja a Borsod megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bíró Péter Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a Posta Központi Hirlapirodánál Budapest, V. József nádor tér 1. sz. és bármely postahivatalnál Előfizetési díj 1 évre 24 Ft. Csekkszámlaszám: egyéni 61 280, közületi 61 066, vagy átutalás az MNB 8.. sz. folyószámlájára Kéziratot nem őrzúnk megl KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE SÁNDOR ISTVÁN: Az aradi vértanúk nótájáról. Ethnográphia LXXVIII (1967), 507—522. Népi kéziratos verseskönyveinkben szép számban található olyan, több versszakos dal, amely az aradi tizenhá­rom vértanúról szól. Borsodban több helyen is ismeretes lehetett. Aristogiton néven egy miskol­ci tanárember közöl népdalokat a sza­badságharc idejéből, többek között az említett dal első és utolsó versszakát, melyre még 1898-ban is jól emlékszik (Szabadság, 1898. aug. 3.). Pores János: „Az aradi vértanúk 1849. okt. 6.” cím­mel közli a dalt 14 versszakban (Sza­badság, 1898. aug. 6.). Ehhez a követ­kező megjegyzést fűzi: „A 13 vértanú halálára írt gyászdalt nem találtam meg jegyzeteim közt; valószínűleg az árvízkor veszett el. Ezt is csak emlé­kezetből írom tehát le, mint a többit. Abban az időben azt hallottam, hogy ezt vármegyénk egyik szülöttje írta. Nevet nem írok, mert az emlékezet nem mindig csalhatatlan.” Az emlí­tett dal megtalálható egy Mályinkáról származó népdalgyűjteményben is az 1938-as évből, 9 versszakban (HÓM Ad: 636.). Sándor István az általa ismert öt kéziratos lejegyzést soronként összeha­sonlítja Lévay versével. A folklorizá- ciónak a szerző szerint kétféle módja lehetett: Ha az elsőbbség Lévay versét illeti, úgy a következőknek kellett tör­ténni: 1. Lévay József verse az ön­kényuralom ellenére kéziratos formá­ban bizonyos nyilvánosságra tett szert. 2. Költeményét valaki átdolgozta, nép­szerűbbre hangolta. 3. Ez a változat ponyvára került. 4. A ponyva-szöveg teljesen kiszorította a köztudatból Lé­vay korábbi, s már bizonyos publici­tással rendelkező költeményét. 5. Végre Lévay verse megjelent. Ha viszont a nép ajkán élő variáns-csoport korábbi voltát tételezzük fel, úgy Lévay versé­nek kialakulását az alábbi módon kép­zelhetjük el: 1. Ismeretlen költő ver­set írt az aradi vértanúkról, amely az önkényuralom viszonyai között népsze­rűségre tett szert. 2. Lévay megismerte, átsimította, átdolgozta a verset. 3. A politikai légkör javulásával közzétette a költeményt. Sándor István a folklorizáció utóbbi módját fogadja el, s véleményét látszik igazolni a mályinkai variáns, valamint az Aristogiton által közzétett töredék és a Pores János által közzétett dal. Mindenesetre a nép között élő verset sokan Lévaynak tulajdonították, nem­csak most, hanem a szabadságharc utá­ni időkben, illetve a szabadságharc fél évszázados évfordulóján azok, akik a történeti eseményekben is aktívan résztvettek, illetve Lévayval szoros kapcsolatban állottak. B. F.

Next

/
Thumbnails
Contents