Borsodi Szemle, 1970 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1970 / 1. szám - Huszonöt esztendő
Huszonöt esztendő 25 év telt el azóta, hogy a szovjet hadsereg kiverte hazánk földjéről a fasiszta német csapatokat. 25 esztendő telt el azóta, hogy a történelem nekünk szögezte a nagy kérdést: tudunk-e élni a szabadsággal, azzal a szabadsággal, melyért a magyar nép legjobb fiai annyit harcoltak évszázadokon keresztül s melyet végül is a szovjet katonák hoztak el nekünk. 25 évvel ezelőtt az ország romokban hevert, nagy része megsemmisült mindannak, amit a magyar nép évszázadokon keresztül alkotott. De a romok maguk alá temették azt a politikát és azt az uralkodó osztályt, mely ide juttatott bennünket s a negyedszázados terror ellenére élt a kommunista párt, a munkásosztály pártja, fennen hirdetve: lesz magyar újjászületés. 25 év a történelem számára egy pillanat csupán. A kortárs számára azonban egy fél emberöltőt jelent, meg okot és alkalmat arra, hogy megmérje, mit tett és mit kell még ezután tennie. S a múlt feletti meditáció erőt ad az előttünk álló feladatok megoldásához. Nem azért, mert az elmúlt 25 évben minden úgy történt, ahogy történnie kellett volna, ahogy szerettük volna, hogy történjen (hiszen a történelem nem igazolja azokat a nézeteket, melyek a jövőre nézve egyenes vonalú, kitérőktől mentes fejlődést ígérnek, vagy melyek a múltat szeretnék ilyennek bemutatni), hanem mert a kudarcok, a nehézségek ellenére nem volt még 25 esztendő a magyar nép történetében, mely ekkora fejlődést hozott volna politikai, társadalmi és gazdasági téren egyaránt. Új városok, új gyárak, új iskolák, új házak a mérföldkövei a megtett útnak, de nagyon vulgarizált képet alkotnánk magunknak, ha csak az ilyen és hozzájuk hasonló „mennyiségi” eredményeken keresztül próbálnánk jellemezni eredményeinket. Mindennél döntőbb ugyanis az a minőségi fejlődés, mely politikai téren bekövetkezett: a kommunista párt által vezetett magyar nép szilárd proletárhatalmat teremtett az országban s több mint két évtizede maga intézi saját dolgait, maga élvezi munkájának gyümölcsét. Az elmúlt huszonöt esztendő nemcsak az ország, hanem megyénk életében is imponáló fejlődést eredményezett. Miskolc az ország második nagyvárosává fejlődött a felszabadulás óta, felépült két új szocialista város, ipari termelésünk meghatszorozódott, a kedvezőtlen természeti körülmények ellenére