Isépy István - Szigeti Zoltán (szerk.): Botanikai Közlemények, 101. kötet (2014)

2014 / 1-2. sz. - Szabó L. Gy.: Emlékezés Papp Erzsébetre, az agrobotanikus festőművészre

Szabó L. Gy. máramarosszigeti. Nagyapja Csiszár István, nagyanyja Szilágyi Eszter. Nagyszüleire mindig a legnagyobb szeretettel emlékezett. Náluk töltötte minden szabadidejét. Anyja testvére - Csiszár Sándor - gazdasági akadémiát végzett, a hegyi legelők botanikai gaz­dagságát - kislányként - általa érzékelte először. Elemi és polgáriskolai évei után a Práter utcai Zrínyi Ilona leánylíceumban ta­nult. 1942-ben, a Kecskeméti Református Tanítóképző elvégzése után átmenetileg két évig Orszentmiklóson (Őrbottyán) tanított mintegy 80 gyermeket, osztatlan iskolában. A háború után a Szegedi Polgári Iskolai Tanárképzőre járt és 1947-ben tanári okleve­let szerzett. Mint tanár a Pest megyei Pilisen, majd 8 évig Budapesten tanított és ne­velt állami gondozottakat. Szerette munkáját, mégis, kétszer is megkísérelte a felvéte­lit a Képzőművészeti Főiskolára. A szakmai próba sikerült, mégis - politikai okokból - elutasították. A Kertészeti Kutató Intézetben helyezkedett el technikusként. Az Út- és Vasúttervező Vállalatnál is dolgozott. Munka mellett, levelező hallgatóként, 1959-től 1962-ig elvégezte a Kertészeti Főiskolát. Mint okleveles kertészmérnök a Kertészeti Kutató Intézetbe került Kovács Zoltán, híres dísznövény-nemesítő mellé. Rövid ide­ig a Gyógynövény Kutató Intézetben is dolgozott. 1965-ben Jánossy Andor felvette az Országos Agrobotanikai Intézetbe tudományos kutatónak. Ettől kezdve foglalkozott kul­túrnövények botanikai kutatásával, melyet élete végéig folytatott. Itt olyan kiváló munka­társai voltak, mint néhai Boros Ádám botanikus professzor, neves moha- és flórakutató, továbbá néhai Mándy György professzor, a magyar mezőgazdasági botanika legnagyobb alakja. A csírázásélettani vizsgálati módszereket dr. Schmidt Gabriella, korábbi laborató­riumvezető útmutatásával sajátította el. Doktori dolgozatát 1972-ben növényélettanból írta, „Búzafajok ökológiai vizsgálata a szemfejlődéssel kapcsolatban, Mándy György módszeréveF' címen, az ELTE Növényélettani Tanszékén, Frenyó Vilmosnál. Közben, 1971-ben az Országos Ösztöndíj Tanács pá­lyázatát elnyerve hét hónapot töltött Koppenhágában, a dániai magvizsgáló intézetben. Előzőleg szorgosan tanulmányozta Zsák Zoltán maggyűjteményét az akkori Országos Vetőmag Felügyelőségen (Schermann Szilárd főleg ezt a maggyűjteményt használta nevezetes magat­laszának elkészítéséhez). Papp Erzsébet a dániai inté­zetben a káposztafélék magvizsgálatával foglalkozott. Egyre több magról készített morfológiai képeket. Ennek eredménye, hogy magrajz-illusztrációi (kb. 300 magról, illetve termésről) ékesítik a dániai Hans Ame Jensen magmorfológiai bibliográfiáját (Bibliography on Seed Morphology, Barkema Publ., Rotterdam, 1998). Tápiószelén a magvak tartós tárolásának, életké­pességének csírázási jellemzőit kutatta. 1982-ben — az Eucarpia szervezésében — a Kew Gardenben előadást tartott a mag-nyugalom megszakí­tásának lehetőségeiről „Methods appropriate to breaking dormancy” címmel. Papp Erzsébet kutatási munkájának nagy része volt abban, hogy kialakulhatott a me­zőgazdasági növények génbankja az Országos Agrobotanikai Intézetben, Tápiószelén (ma: Növényi Diverzitás Központ). 1982-ig volt aktív munkatársa az Intézetnek. I. kép. Boros Ádámmal farmosi maggyűjtő úton (fotó: Szabó László Gyula) 2

Next

/
Thumbnails
Contents