Brassói Lapok, 1927. június (33. évfolyam, 121-144. szám)

1927-06-01 / 121. szám

eze’&ely Nemzet! Muzeu» ■^ * P • J. Treispaune SPAMTU GHEORGHE, BRA SZERKESZTŐSÉG ÉS NYOMDA■ KAPD- ki ADÓHIVATAL« FRUHMED IOBÁLY (VOLT BDL Előfizetési dijak brassói iEgy hóra 90 1«}, negyedévre 240 lej, félévre 4 _ egy évre 900 lej é* havonta 1B lej kézbesítőt .................■■■Ili I mi ■ N­11....!■■■■ IIIIMT .J«r­X.XX111. évf. 121. szám Ura (Bukarestben is) $ le!. LAPOK ÜM^IKJ4I NAPIlaP TELEFSWSZÁMOK. SZERKESZTŐSÉG 1-77. KIADÓHIVATAL 82. NYOMDA «­77 SZÁM* ELŐFIZETÉSI DIJAK VIDÉKRE. Egy hóra 100, V» évre 270, V* évre 320,1 évre 1000 lej KOHBldre. V« évre 420, V« évre 820, 1 évre WOO le] Szerda, 1927. június 1 .. FŐSZERKESZTŐ SZELE BÉLA dr. Hiffiinen a Magyarországgal való megegyezésről beszélt Párisban Románia külügyminisztere meg van elégedve londoni útjával - Románia jóakarata megtörik Szovjetoroszország csökönyösségén - „A kisántant államai azt teszik, amit akarnak“ . Mitilinen nagyjelentőségű nyilatko­­** zata a párisi újságíróknak PARIS. (A Brassói Lapok tudósi'ójá' ' ) Mitilineu román' külfr'rmi-i-z'í"- ««v varga­betűvel tér vissza a joachimstali konferen­ciáról Bukarestbe. Bizonyára nem privát passzió hozta "Parisba, de fontosabbnak tar­totta, hogy a kisántánt értekezletének ered­ményéről előbb a francia kormánynak szá­moljon be, mely érthető figyelemmel kíséri gyámoltja sorsát. A véletlen úgy hozta magá­val, hogy Mitainerut, az Elysée palotában a Quai d‘ Orsay-n, mint a Louvre minisz­terelnökségi szárnyában, a légből pottyant jövevény Lindberg kapitány előzte meg. A Doumergue köztársasági elnöknél, Briand­­ná­l és Poincarénál tett látogatások után a román külügyminiszter szüségesnek tartotta, hogy a kisántáni konferencia eredményéről a sajtónak is expozét adjon. Ez történt meg ma a párisi román követség­ bizánci kere­tében. Mintegy ötven újságíró — köztük több újságírónő— gyűlt egybe a követségi palota dísztermében. Mitilineu elegáns, finom mo­dorú diplomata, fiatalos testtartással és gesz­tusokkal, kissé már kopaszodó fejjel és őszülő kecskeszakállal, rendkívül előzéke­nyen fogadja az újságírókat. Kifogástala­nul bes­zél­­ franciául, alig érezhető akcen­tussal, amely után még franciák is inkább egy dél franciaországira, mint külföldire kö­vetkeztetnének. Az expozé elején sok újat nem mond Mitilineu. Románia és a kisántant békekész­­ségéről beszél, arról a kapocsról, mely a kisántant államait egymáshoz fűzi, a hét­éves konszolidációs munkáról. Majd annak az óhajának ad kifejezést, hogy az a­lbán­­kérdés Románia két barátja: Jugoszlávia és Olaszország közt mielőbb békés elintézést nyerjen, ez — mondja — a „balkáni Locarno“ legfőbb fetétele. Örömmel álapítja meg, mennyire megjavult a román bulgár viszony és hogy teljes baráti viszony állt helyre Csehszlovákia és Lengyelország közt. A magyar-román közeledés Magyarországra vonatkozóan ezeket mondotta: — A locarnoi szellemet Középeurópában is termékenyen lehetne alkalmazni. Magyar­­országgal nem vagyunk rossz viszonyban és legfőbb óhajunk, hogy elhárítsunk mindent, ami konfliktusra adhatna okot. Ennek elő­feltétele, hogy Magyarország minden hátsó gondolat nélkül nyugodjon bele a szerződé­sek által teremtett status quóba. Természe­tesem politikai megegyezésről csak Ma­gyarország és a kisántánt három állama közt együttvéve lehetne szó. Jugoszlávia, Csehszlovákia és Románia, kü­lön-külön csak nem politikai megegyezése­ket köthetnek Magyarországgal. A Budapest és Belgrád között folytatott megbeszélések már általános közeledés reményét keltették. Ezt a reményt, melynek a joachimstali konferencia is kifejezést adott nem szabad elveszíteni, ha megvalósulására a helyzet ma még nem is egészen érett. Majd kifejti Mittlinen, hogy a közele­désnek elsősorban kulturális és gazdasági téren kell létrejönnie. Előbb a kisánlant ál­lamai közt kell a kereskedelmi szálakat szo­rosabbra fűzni, s a kapcsolatba belevonni Ausztriát és Magyarországot. A tornai kérdés A Dunai kérdésre térve át, kifejti Miti­lineu, hogy Csehszlovákiának, Jugoszláviának sőt Lengyelországnak is szabad zónákat akarnak juttatni a Fekete tengerhez, termé­szetesen a román kereskedelem érdekeinek szemmeltartásával, majd a Dunahajózás és a Szt.-György-ág szabályozásának terveit is­merteti. — Milyen Románia viszonya a Szovjettel — kérdezi a külügyminisztert egy újságírónő. Mitilineu udvarias ember és mert nő kérdezte meg feláll székéről. Talán ezért is válaszol a kissé kényes kérdésre. — Oroszországgal e pillanatban semmi­lyen viszonyban sem vagyunk, még postai viszonyban s­era. A határ egy áthatolhatatlan kordon. Ha valaki átlép a határon rálőnek, épen önöknek egyik amerikai kollegája győ­ződhetett meg erről sajnos a saját bőrén. Ez a helyzet nem a mi hibánk. Szeptemberi genfi ajánlatunkat, s az én későbbi prepozíciómat meg sem hallgatták. A szovjet a fül­­botját sem mozdította. — És arról nem volt szó, hogy Jugoszlá­via és Csehszlovákia elismerik a Szovjetet? — Én nem beszélhetek mások nevében, a kisántánt minden tagja szabadon rendelkezik. Am­úgy látom mindkettő nagyobb rezervált­­ságot mutat e kérdésben, mint még pár hó­nappal előbb. Az atmoszféra nem is olyan ma, hogy a közeledést elősegítené. Ezeket a szavakat mintha már Csicse­­rinnek intézné Mitilinev, aki épen ma érke­zett Párisba. És neki szóltak talán e szavak is : — Ami minket, illetv­e , bennünket nem befolyásolhat sem­miféle orosz propagandától való félelem. A bolsevizmusnak nincs talaja Romániában. A román paraszt akkor sem lelkesedett a b­ilsevizmusért, amikor fegyverben volt és még földje sem volt Hogyan lelkesedne ma, amikor békésen dolgozhatik a saját földjén? A külügyminiszter befejezte expozéját, s kezet szorít a jelenlevőkkel: — Nyugodtan térek vissza Bukarestbe, különösen a londoni tárgyalások után, amelyek a Nyugaton mint Keleten a béke biztosítását garantálják. Viszontlátásra bará­taim. Legyen szerencsém máskor is, mind­nyájukat szívesen látom Bukarestben. (B.) GAZDASÁG! HŐMÉRŐ Száz lej Zürichbe! — svájci frank. 1 dollár . . 1 angol font . 1 pengő . . 1 márka . . 1 cseh korona 167 lej 813 lej 29-20 lej 30 65 lej 4-96 lej svájci frank 32-20 lej Terménypia oi Bulla: Búza és árpa tartott, a tengeripiac elhanyagolt. Arak: árpa 650, zab 560, búza TOO, ten­geri 425 lej. Liverpool: Búza tartott. Májusi buza 11­3— 11*5, júliusi 11.01, októberi 10 110/s. Chicago: Búza nagyon szilárd. Májusi buza 152—155, júliusi 147, szeptemberi 144 lej. Budapesti terménytőzsdei kedvező. Buza 34-20—34-35, rozs 30-50— 30-75, cab 26—26,20, takarmányárpa 27-40— 28. tengeri 22-50—22-60 pengő. 100 lej 0-605 dollár 100 lej 2-6 shilling 100 lej 3-45 pengő 100 lej 2-5­­ aranymárka 100 lej 20-55 cseh kor. 1 A hirdetés a társadalmi önsegély megnyilatkozása. Nem az számít a nemzetgazdaságban, amit a kormány csinál, hanem az, amit a dolgozók végeznek. A hirdetés a munka, a termelés a forgalom jele. A reklám a kereskedelmi szellem megnyilvánulása és ezért igaz az, hogy a kereskedő ott kezdődik, a­hol a hirdetés. Hirdessen és új eredményekre számíthat. Hirdes­sen a Brassói Lapokban, mert útja csak a Brassói Lapokon át vezet az igazi, megbízható, állandó vevő­körhöz. — Feluertet-e a konfe­­cián a magyar királyság visszaállítá­sának kérdése? — veti Mitilinc- et. A külügyminiszter mosolyog. *­­ — Joachims­álban ugyanezt a kérdést intézte Marinkovicshoz egy újságíró. ■— És mit válaszolt Marinkovics? -- Az­, hogy igenis beszéltünk e kérdés­ről is, mint minden kérdésről, de hivatalosan nem volt a napirendre felvéve.

Next