Brassói Lapok, 1927. szeptember (33. évfolyam, 196-220. szám)
1927-09-01 / 196. szám
te*' T.P .,cYelv »«»tiBUrentt SZERKESZTŐSÉG ÉS NYOMDA KIADÓHIVATAL I RADIHA80 KínáltVOLT ELŐFIZETÉSI DÍJAK BRASSÓBAN: Egy hóra 90 lej, negyedévre 240 lej, félévre 460 lej, ségy évre 900 lej és havonta 15 lej kézbesítési díj. XXXIII. évf. 196. számára (Bukarestben is) 5 lej. # POLITIKAI NAPILAP / FOSZERKESZTO SZELE BÉLA dr. Cenzurat: Prefectura Judeţului. TELEFONSZAMoKI SZERKESZTŐSÉG 177 KIADÓHIVATAL 82, NYOMDA 1-77 SZÁM* ELŐFIZETÉSI DIJAK VIDÉKRE. Egy hóra 100, 5/ évre 270, Vb évre 520,1 évre 1000 lej Külföldre: Vb évre 420, Vs évre 820, 1 évre 1600 lej Csütörtök, 1927. szeptember 1. Bratianu újabb lépésre készül a nacionálcaranista párt felé Törvényjavaslat készíti a régenstanácsi helyek betöltéséről, ha annak valamelyik tagja elhalálozna . Új kormányképes párt alakul, amely kormányrajutása esetén a kisebbségeknek is juttatna miniszteri tárcát BUKAREST. (A Brassói Lapok tudósítójától Megbízható helyről nyert információ szerint, Bratianu miniszterelnök egy újabb formulát talált arra, hogy, az ellenzéki pártokkal felvegye az érintkezés fonalát és liberális körökben már egész biztosra vesztik, hogy ezúttal sikerrel fog járni a miniszterelnek akciója,mert az ellenzéki pártok nem vonhatják ki magukat a tárgyalások alól. Több cikk kelretében beszámoltunk már arról, hogy a miiniszterelnököket az utóbbi időben, nagyon üldözte a sors és minden kezdeményező lépése csak ikudarccal végződött, de a liberális korifeusok szerint úgy látszik, hogy végre megtalálta a miniszterelnök a helyes utat és valószínűleg már a napokban megkezdődnek a tágyalások az ellenzéki vezetők bevonásával. t f. I I ' I i I i 1 í ■ ' : A közeledés ezúttal egy, új törvénytervezet alapján fog létrejönni, miért Bratianu azt a kijelentést tette, hogy, ezt a törvénytervezetet nem szabad csak a liberálisoknak megszerkeszteni, hanem mi azt az összes pártok bevonásával kell megcsinálni és törvénybe iktatni. Az új törvénytervezet a régienstanácscsal kapcsolatban merült fel és azt akarja leszögezni, hogy, milyen módozatok között fog öröklődni a régenstanács, mely abban az esetben, ha időközben a mostani tagok egyike elhalálozna. Mint tudvalevő, a régenstanács tagjait még Kendinánd király nevezte ki, azonban a tisztségek örökléséről mind ez ideig még nemi készült törvény és setai berdtnánd király, méta fejezte ki óhaját ebben a kérdésbn. Bratianu miniszterelnök elérkezettnek látta az időt arra, hogy ezt a kérdést minél hajmiarább megoldja és éppen ezért elhatározta, hogy, egy új törvénytervezetet készít, azonban a kérdés fontosságára való tekintettel az a helyzet adódott elől, hogy ezt a törvénytervezetet nemcsak a kormánypárt, hanem az ellenzéki pártok meghallgatásával és azok véleményével szerkesszék meg. Az új törvénytervezet készítését még a hét folyamán is fog akarja kezdeni a miniszterelnök l és valószínűleg még a napokban újra felveszik az érintkezés az ellenzéki pártokkal. Hogy, ezen lépésével kapcsolatban milyen eredményt ér el a minissterelnök, az még a jövő ötka, de nagyon fértési, hogy a sok balsíze rencje után ez a kérdés is egy, fiaskót fog eredményezni, a nagionaltaran(ista párt »Vízéről. A romániai időszaki választásokkal kapcsolatban felvetődött hullámok is kezdenek csendesedni, mert az egyik liberális vezető úgy nyilatkozott, hogy az időszaki választásokra nem állít ellenjelöltet Buzdugannak, hanem közvetve támogatni fogja Buzdugan jelöltségét. Még nem tudjuk, hogy, ezen kijelentéssel kapcsolatban milyen véleményen lesznek Lupa hívei, akik szintén jelöltet állítottak?! Varoftid azon taktikája, hogy tárgyalásokat kezdjen Maniuval és Mihaladheval, úgy, látszik meghiúsult, mert a tárgyalások nyelmi kezdődtek meg, mert olyan nyilatkozatok hangzottak el, hogy, Uarolad megbízhatatlan ember és netol látják setotil értelmét annak, hogy bővebb tárgyalásokat folytassanak. Úgy látszik, ezen kijelentés nagyon megsértette Varossot, mert újabb értesülés szerint más taktikát folytat és azon fáradozik, hogy Bratianu miniszterelnök utasításai értelmében megalakítsa a második kormányképes pártot. Azonban a második kormánypártra már nem alkalmas a jelenlegi néppárt, mert ott még mindig dúlnak a viszálykodások (Folytatás a második oldalon). GAZDASÁGI HŐMÉRŐ A lej mára tartott. Száz lej Zürichben 3’21 svájci frank. 100 lej 0 62 dollár 100 lej 2 shilling 7 p. 100 lej 3 53 pengő 100 lej 2-59 aranym. 100 lej 20-925 cseh kor. 1 dollár 1 angol font 1 pengő . . 1 márka . . 1 cseh korona 1 svájci frank 325 lej 161-75 lej 7880/s lej 28-36 lej 38 60 lej 4802 lej Terménypiaca Liverpool: Buza Irányzat szilárd. Októberi llTVs, decemberi Il-l'/s, márciusi ll-P/r Chicago: Buza Irányzat tartott. Szeptemberi 136, decemberi 1428/s, márciusi 145. Budapesti terménytőzsde Irányzat változatlan. Rozs szilárdúlt. Buza 3120— 81-40. 500.000 dollár egy amerikai nagyvállalat számára is jelentékeny összeg és a Standard Oil Co mégis 500 000 dollárt irányzott elő egyetlenegy benzinfajtának a bereklámozására. Erdély kereskedői közül is csak azok fejlődnek, akik évi költségvetésükben állandóan ott szerepeltetik a Brassói Lapok hirdetési oldalai, mert a Brassói Lapok hatalmas nyilvánosságával a modern gondolkozású üzletembernek állandó kapcsolatban kell lennie, hogy saját fejlődését szüntelenül munkálhassa Nem hagyhatunk cáfolat nélkül semmi olyan állítást, ami kisebbségi sorsunk igazságait hamis képek és érvek felsorakoztatásával el akarja homályosítani, vagy éppen megdönteni. Ebből az okból vagyunk kénytelenek a liberális párt francia nyelvű lapjának, a genffi kisebbségi kongresszusról írt némely megjegyzésével, ami aromániai magyarokra vonatkozik, foglalkozni. Azt mondja az Independance Roumaine cikkírója, hogy amikor a kisebbségek jogairól van szó, nem szabad elfelejteni, milyen helyzetük volt a háború előtt és milyen van a háború után. Például — mondja, — a magyarok, akik a genfi kisebbségi gyűléseknek nyugtalan és zajos ceremónia mesterei, arra emlékeztetnek, hányan képviselték a három és félmillió rotalánt a budapesti és hányan képviselik ma az alig egy milliónál több magyart a bukaresti parlamentben; hány iskolában tanulhattak az erdélyi románok őseik nyelvén 1914 előtt és hány magyar tanulhat Romániában az anyanyelvén 1927-ben? Előbb állapítsuk meg, hogy bukaresti laptársunk a számok közül erősen túloz, azaz kisebbít. Az erdélyi románok szalma nem volt negyedfél millió és a romániai magyarok száma legalább két millió. Másodszor idézzük lord Rothermerenek a csehszlovák külügyminiszter ellenében hangsúlyozott ama tételt, melyet egyébként maga a világháború vérrel pecsételt meg, hogy a múlt igazságtalanságaival nem szabad a jelen igazságtalanságait sem leplezni, sem igazolta. Ha tehát még ha jogosak volnának is bukaresti laptársunk szemrehányásai a múltra nézve, akkor is a jelen és a jövő szempontjából menthetetlen volna a kisebbségi jogok mostani korlátozása, a népmilliók elnyomása. Dehát a múlt és a jelen szótnjbeállítása is téves és erőszakolt. Igaz, a magyar választások is hatalmi érdek szerint, s akárhányszor az itatás, vesztegetés, presszió és erőszak eszközeivel történtek, ami a nemzetiségek választási szabadságát is súlyosan befolyásolta. De a magyar kormánynak, mely a választói jogot nem akarta messzire kiterjeszteni, s mely mindenáron többséget akart magának biztosítani, a dualizmust, vagy a magyar államiság megszűnése között kellett választania. A dinasztiával való harmóniát ép oly kevéssé áldozhatta fel (legalább akkor ez volt az erkölcsi rugó), mint az egységes nemzeti állam érdekeit. Állét és nemilét kérdése volt a kormányzás rendje, s ez adott (bár elismerjük helytelenül és következményeiben is károsan) okot a választói jog szűkítésére és a választási visszaélésekre. Ma azonban Nagyromániálnak, amely sajtója szerint csak alig egy millió magyart számít,a többi nemzetiség úgy sémi szároit nem lehetnek ilyen aggodalmai. Bízvást kiterjeszthette tehát a választói jogot és fölösleges volt kormányának választási erőszak útján többséget teremtenie; helyette is csak nagy homogén román többség jutott volna a törvényhozásba és a kormányra. Az összehasonlítás tehát téves és erőszakolt Ugyanilyen az iskolák múlt és mostani számának a szembeállítása azzal a külsőséggel, hogy itt még maga a kiindulás is teljesen hamis. Bizony, 1914 előtt az erdélyi románok sokkal több iskolában tanulhattak őseik nyelvén (és sokkal szabadabban, még ha a felhánytorgatott Apponyi-törvény lépett volna is életbe) mint tanulhatnak a romániai magyarok őseik nyelvén, melyet a magyarul nem tudó állami tanítók, a románul tanulandó tantárgyak tömege és az egész iskolai