Brassói Lapok, 1928. október (34. évfolyam, 224-249. szám)

1928-10-01 / 224. szám

ILA/i.I­V. évfolyam 224. szám ARA 'Bukarestiben îs) 5LEJ fair S­erke­sztőség jf- Kiadóhivatal •& Nyomda Bú'ASSó, KAPlí-UCCA 6i-226 SZÁM jtikai napilap «LE 'IX-ivrsszKantumaamrfi TELEFON-INTERURBANI Szerkesz­­tőség és kiadóhivatal 1—77 és 82 szám 5ZEJ.IS 3 ti.fi tír. Igttö, 1928 október hó 1. fsjm&ass&mxzc’ twKOfazi'm j£áásiís.T^aEHa Djuvara úrnak, aki Romániát Genfi­­u képviselő, s aki a ma­­gyarok támadásaival szemlé­n hazája érdekeit védte, s eközben maga is élt a támadás fegy­vereivel, a berni magyar követség nem akart vízumot adni, hogy Magyarországon keresztül utaz­hassák haza, Romániába. A magyar kül­­ügy­minisztérium állítólag dezavuálta svájci ké­pviselőjét és a román professzor mégis csak­ - magyar láttamozással jöhet haza. Egy másik eset, hogy a budapesti csehszlovák követ Lu­kács György magyar képviselőtől, az interpa­­­lameritáris unió és a kisebbségi kongresszusét, ismert vezéralakjától megtagadta a vízumot, mikor csehszlovák területen levő birtokára, az ott időző családjához akart utazni. A cseh kü­lü­gyminsztérium ki vanszínüleg dezavuálni fogja­ budapesti képviselőjét. Mindkét követ visszautasító magatartásá­nak az indoka körülbelül ugyanaz: Djuvarát a berni magyar követ Magyarország ellenségé­nek tekinti, akivel szemben nem tartozik ud­variassággal, Lukácsot pedig a budapesti cseh­szlovák követ a kisantant és Csehország ellen­ségének tekinti, s ezért tagadta meg útlevél láttamozását. Lehet, hogy ezenkívül más formai indokok is közrejátszottak e szokatlan eljárásban, de kétségtelen, hogy mindkét részről elhibázott, helytelen és semmivel sem menthető helyzeti, hivatali és hatalmi túllépés történt. A nemzet­közi gyakorlat és jogszokás hasonló akadályo­kat, mint aminőket Bernben a magyar. Buda­pesten a csehszlovák követ békés szándékú és erkölcsileg is indokolt utazása elé gördítettek, egyáltalán nem ismer, meg kevésbbé szentesit. A világháború első­­ lángja már jobbot vetett, a monarchia és Szerbia már mint hadviselő fe­lek álltak egymással szemben, s ennek ellenére a Karlsbadban rekedt Putnik tábornok, a szerb hadsereg fővezére, Ausztrián és Magyarorszá­gon át hazautazhatott Belgrádba Ha pedig ez háborús időben lehetséges volt, mivel a nem­zetközi törvények diktálták a lojalitást, meny­nyivel inkább kell biztosítan­i a diplomaták szabad járását-kdését a nem barátságos állam­ba és államon keresztül is, mikor mégis csak békeállapotban, normális viszonyok kvízt élünk. Egészen más, ha egy keivel olyan kül­földinek a be vagy átutazását akadályozza meg, akinek a hazájában való megjelenését az országra veszedelmesnek tart­ja, d­e a mostani két eset szenvedő hősei egyáltalán nem jelen­tettek volna veszedelmet. Egyébként is hová vezetne, ha egyes poli­tikusokat, dip­lomatákat, diplomáciai hivatást is teljesítő közgazdászokat, sőt tovább menve. Írókat, művészeket, tudósokat, mert valahol valamikor hangosabban és hevesebben fejtet­ték ki politikai vagy világnézeti álláspontju­kat, nem engednék át vagy be egy korábban ellenséges országba? Hiszen akkor teljesen fennakadna a nemzetközi érintkezés, s akkor újra a gyűlöletnek és viszálykodásnak olyan atmoszférája támadna, amelyből csak vérre­l és vassal lehetne ideig-óráig keresztül vergődni. Ami ellentét ma még bizonyos államok közt van, az csak békés erőfeszítéseket enged meg, de nem durvaságot, nem erőszakosságot, nem a legelemibb emberi és internacionális szem­pontok mellőzését. A magyar igazságkeresés­­nek meg­vannak a maga útjai, irányai, eszkö­zei, s meg, vannak az alkalmai, éljen azokkal, de Djuvara nóták szó nélkül kell megadni a lehetőséget, hogy ha, akar. Magyarországon át utazhassak haza. Itt a csehszlovák ellenhatás­nak is, mely ezt a magyar igazs­ágkeresé­st le akarja húzni, meg van a módja az érvényesü­lésre otthon és a diplomáciai harcterek­’)). Lu­kács úrnak szó nélkül kell megadni a lehető­séget, hogy, ha akar, elene­-essen csehszlovák területén időző családjához, íme nem csak J­a­­kács és Djuvara uraknak, hanem mindenki- Politikai helyzetkép Mit mond a miniszterelnök és mire készülnek a nemzeti-parasztpártiak Bukarest. (A Brassói Lapok tudósító­jától.) Ha megvan a kölcsön, akkor le kell mondanom, ha nincs meg a kölcsön, akkor sem maradhatok tovább a kormányon, tehát tár­gyalok a végtelenségig... Az Adeverul ad­ja ezt a mondást, Bratianu szájába és úgy lát­szik, hogy ez a mai politikai helyzet képe. A mini°zterelnök a tegnapi minisztertanácson tá­­jéko­ztatta minisztertársait a kölcsöntárgyalá­­sok állásáról és állítólag nagyon optimiszti­­kus kijelentéseket tett, nem a tárgyalások eredménye, hanem a kormány helyzetére nézve. Más szóval a kormánynak esze ágában sincs lemondani. A miniszterelnök azon a nézeten van, hogy a kormánynak m­ég abban az esetben is kötelessége helyén marad­ni, ha a kölcsön nem sikerül, mert hisz a sikertelen kölcsön nagy gazdasági bajokat zúdít az országra és ilyen zavaros helyzetben egye­dül a liberális kormány az, mely rendet tud teremteni ,az országban. A nemzeti parasztpárt ma délután tartott veze-TTVTTVTT'.UTfrTVTI'.17V» T '»TTYTTVs wry tőségi ülésen részletesen tárgyalás alá ke­rült Bra­.innu legújabb elhatározása és a nem­zeti parasztpárti vezetők ma már tisztában vannak azzal, hogy a liberális kormány úgy­­látszik komolyan veszi azt az ígéretét, amit a kormányra jutása után tett, hogy tizenkét évig akarnak kormányon maradni. Ezek után ter­mészetesen a nemzeti parasztpárt is teljesen meg­változtat­ja harci politikáját. Hogy ez az új harci taktika milyen új meg­lepetéseket készít elő, arról természetesen még semmi sem került nyilvánosságra. Ezen helyzetnek egyelőre egy nagy ered­ménye van. A nemzeti parasztpártban még a legutolsó napokig is voltak komoly vezető em­bereket, akik hittek abban, hogy a még min­dég megvan a lehetősége annak, hogy a libe­rálisok szépszerével átadják helyüket. Ma már senki sem hisz ebben. Mániától kezdve a nemzeti parasztpárt legutolsó közkatonájáig mindenki tisztában van azzal, hogy a liberá­lisok sohasem fogják önszántukból a kor­mányzást átengedni. t’á­r i­s. (A Brassói Lapok tudósítójától,­ Armour amerikai ügyvivő tegnap délután a Quay Dorsay-n átnyújtotta a francia kor­mánynak az amerikai kormány válaszjegyzé­két, az angol—francia flottaegyezmény ügyé­b­en. Az amerikai jegyzéket nemcsak a francia kormány, de a francia közvélemény is izga­tottan várta már napok óta. A világpolitikai érdekességű aktus előz­ményeiről tudni kell, hogy a kérdéses flotta -­egyezmény eredetileg titkos szerződés volt Anglia és Franciaország között. Amint azon­ban a francia sajtó a közelmúlt napokban sok elismeréssel fölpanaszolta, az amerikai sajtó ügyesebbnek bizonyult a francia és angol dip­lomáciánál s a titkos egyezményről megleh­e­tősen elitélőleg rántotta le a leplet. Az ameri­kai sajtóhadjááratot az amerikai kormány sür­gős felvilágosításst kérő jegyzéke követte, pu­re az angol és francia diplomácia sietett kije­lenteni, hogy az egyezmény éle távolról sem irányul Amerika ellen. A jenküket azonban ez a válás.-, n-’ .1 eh .itcMe H. r- egyezmény szövegét kérték. Erre már nem lehetett egyéb válasza Franíciaországnak, minthogy angol jó­­váh­ev­ő­[ ■ a! felaján’ltta Remrikállah, lépjen be harmadiknak a finite egyezménybe. Erre az­ ajánlatra várta most akkora izga­lommal egész Franciaország az amerikai vá­laszt, amely a tegnap végre megérkezett. A válasz­szöveget hivatalosan csak holnap hoz­zák nyilvánosságra, a Liberté­ azonban már is tudja, — hogy amint várni is lehetett, — a válasz eltá fásító. A lap szerint Ame­rika a következőkben fog­a­lalja össze álláspontját: I. Amerika a legudvariasabban bejelenti, hogy nem csatlakozik a se­rződéshez, amely megfelel ugyan az angol és francia érdekek­nek, de az amerikaiaknak nem. 2. Amerika nem fogadhatja el azt az­­ egyezményt, amely a kiscirkálók számát nem­­ köti meg, mert ez alárendelt helyzetbe hozná­­ a többi államokkal szemben. 5. Amerika nem akar konkrét alapot su­galmazni más tervezetekhez, de nem zárkó­zik el az elől, hogy a kérdés más állapotban való megoldására később tárgyalásokba bo­csátkozzék. Hírek szerint az amerikai válasz annak­­ ellenére is, hogy az elutasításra el volt készül- t­ve, lesújtóan hatott a francia diplomáciára.­­ A flottae­gyezmény leglényegesebb pontja ugyanis a kiscirkálók számának szabaddátéte­­l­­e volt, amit az amerikai kormány a legelső­­­­sorban kifogásolt. A nagy hadihajókra vonat­kozólag már van érvényes egyezmény, ezen a téren tehát a franciák megkerülési mozdulato­kat nem végezhetnek már csak azért sem, mert ebben a szerződésben Japán is érdekelt A legsúly­osabbnak mégis azt érzi Franciaor­szág, hogy a történtek után titkos egyezmény­ről már szó sem lehet s bármit is sikerül el­­iűrni a későbbi tárgyalások során, arról már Japánnak is tudnia kell. Japán pedig van ak­kora úr a tengeren, mint akár Anglia, akár Amerika. ?7W7T7VVÍ?VTTTTTTTTTTTTTVyTTT7TV7 ieugyei tábornokot u­gyomlőtték a kollégái K o v n­o. (A Brassói Lapok tudósítójától.) Pár nappal ezelőtt jelentettük, hogy a litvánok letartóztattak egy lengyel vezérkari tisztet, a­ki náluk kémkedett. Ez a tiszt most azt vallot­ta, hogy a nemrég titokzatos körülmények kö­zött eltűnt Zagorszki lengyel tábornokot ma­­gasrangú kollegái lőtték agyon Vilnában. A lengyel vezérkari tiszt megesküdött a vallomé­ ’t aVTTT America visszautasítotts v e­rsői-francia flottaegyezménybeen való részvéteit Az amerikai ügyvivő tegnap nyújtotta át Párisban kormánya válaszjegyzékét . A szemfüles amerikai sajtó húzta keresztül a francia diplomácia titkos számításait

Next