Brassói Lapok, 1931. június (37. évfolyam, 122-144. szám)

1931-06-01 / 122. szám

i­ ­­. Hajnali öt órakor felkelt, kiment a gyár elé és várta a kapunyitást. Nyolc felé kijött egy hivatalnok és azt mondotta, sajnálom, barátom, nincsen hely, jöjjön máskor. Né­hány hónap múlva. Talán újév után. Hazament, három gyereke a földön aludt, az asszony csontig fogyva hevert a vackon Meg sem kérdezte tőle, hogy hozott-e pénzt, vagy sem, a lecsüggesztett fej reménytelen ló­gásából, a földresütött pillantásokból kiolva­sott mindent. Nem is köszöntek egymásnak, a nyomor feleslegessé tett minden formali­tást és érintkezést. Reggelre kiverte a láz, zihált a tüdeje, sű­rű csöppekben verte ki a veríték. Együgyű reménnyel rohant el a betegsegélyzőbe. Meg­vizsgálták, beírták a törzskönyvbe és kiutal­ták a táppénzt. Négyszázhuszonöt lej heten­­kint. Szédülten vágódott át az utcákon hazafelé, lelkendezve és lihegve szorongatta markában a pénzt. Kenyeret, tejet, vajat, szalonnát vet­tek. A gyerekei csámcsogva faltak, az egyik hét éves volt, a másik öt, a leány három Három hét múlva, mikor felgyógyult és beszüntették a táppénzt, hajnalban kiment az udvarra, kivitte a rozsdás baltát, a balkezét ráhelyezte a fatönkre és egyetlen ütéssel le­metszette a gyűrűsujját. — Szamár! — mondotta neki az orvos. — Most gyógyittathatja magát két hónapig. . Két hónap múlva csontig belevágott a kar­jába. Újabb hat hét múlva levágta a hü­velykujjat a lábáról.­­ 176 centiméter magas volt, négy végtaggal, 20 szeit ujjal. Csontváza 201 darabból állott. Kiszámította, hogy önön testének feldarabo­lásával négy évig tarthatja el gyermekeit. Bajusza lefelé csüng, arccsontjai kiugra­nak, tüdőbajos. Korunk egyik legnagyobb egyénisége, nem lehet összehasonlítani sem Mussolinivel, sem Kemállal. Nagyobb, mint Picard, lelke már régen elhagyta a sztra­toszférát. A betegsegélyző hosszas megfontolás után úgy döntött, hogy mellőzi a csalás címén va­ló feljelentést. A neve Sz. betűvel kezdődik. Többet nem tudunk róla. A tudósító feleslegesnek látta az egész nevet letáviratozni. Munkanélküli Nagyváradon. T \y u «■ ffl a o t x Muţâ ţiiâ. 1, j f^,_ Ara 5 lej Hétfő 1931 * junius 1 Főszerkesztő• Szele Béla dr. 122. sxám XXXVII, évfolyam Ára 5 lej Hétfő Hétfőn ismét választ az ország, szo­morú körülmény baljós előjelek kö­zött. Fel kell vonulnunk az urnákhoz, hogy bizonytalan időre, talán nagyon hosszú évekre döntsünk sorsunk fölött,­­ sőt mi magyarok nemcsak önök, ha­nem gyermekeink sorsa felett is. Mert amíg mindenki másnak csak magasrendű politikai aktus az, hova szavaz, kire szavaz, addig a kisebbségi sorsba szakadt magyarság felvonulása nemzeti tett, egy nép csipkebokor-láng­­ja annak a megvilágítására, hogy va­gyunk, akik voltunk és leszünk, akik vagyunk. Mindenki más cselekedhetik úgy, ahogyan akar. De a mi részünkre a szavazás — mint eddig is volt — mindig a legnagysze­rűbb nemzeti cselekedet lesz, a legbel­sőbb kötelesség, mely alól nincs par­don és nincs kivétel, mellyel szemben nincs feltétel vagy sérelem. Lehetnek hibák és történhetnek ki­fogásolások. Aggályoskodhatunk ennek vagy annak a megválasztása miatt. Sé­relmezhetjük ezt vagy azt a részletkér­dést. Sőt jogunkban van élesen és nyíl­tan támadni is. De csak utána. A választás után. Mert mi nem jelöltekre szavazunk, hanem az egyetemes magyarságra. Mi nem napi politkát gyakorolunk voksa­­inkkal, hanem nemzeti létharcot. Olyan lelkesen, annyira együtt kell felvonulunk az urnák elé, mintha tör­ténelmi processzió menetelne a magyar sors géniusza felé tisztelgésre. S ha le­róttuk a nagy feladatot, visszatérhe­­tünk majd és felemelhetjük szavunkat, hogy miért olyan göröngyös, egyenet­len az út, csinálják meg gyorsan, hogy gyermekink ne bukdácsoljanak rajta olyan szaporán, mint mi cselekedtük 1931-ben. 1 00.25 0 |l* tfi «£ jEV ' '■rt^,vx A-fUi*S2 lod 6íj **M8 n(.«n« Magyarok! E jelre szavazzatok! Argetoian­u­ ismét ráuszította a vámőröket az utazó közönségre E én rendelet, amelyben szint­én szereszet kapnak a zsandárok Bukarest, május 30. Argetoianu pénzügy- és helyettes bel­ügyminiszternek még közvetlenül a vá­lasztások előtt is van ideje arra, hogy meglepő rendeleteket adjon ki, többek között a határra érkező idegenek, vagy hazautazó belföldiek csomagjainak az átkutatására vonatkozólag. Ismeretes, hogy a román határok vámvizsgálatát a volt kormány szorította vissza európai formák közé. Azóta az indokolatlan mo­lesztáltak, erőszakoskodások, sőt az az­előtt elég gyakran előforduló viszaélések­ megszűntek, vagy legalább is megritkul­tak. A román vám­körök kezdtek úgy vi­selkedni az utasokkal szemben, ahogyan általában Európában viselkednek a vámellenőrzések hivatalnokai. Ilyen körülmények között csak abban az esetben érthető Argetoianu miniszter tAAÜiAAAAAAAAÜAAAAAlAÁAAUAAi legújabb rendelete, ha abban az eddigi rendszer megszorítását keressük. De hi­szen éppen erről is van szó. A pénzügy­minisztérium erre vonatkozó legújabb ren­delete ugyanis arra inti a vámellenőröket, hogy óvakodjanak molesztálni a közis­mert, tekintélyes akár külföldön, akár belföldön tekintélynek örvendő utasokat. Ne bolygassák fel azoknak a csomagjait sem, akiket ők személyesen ismernek s tudják róluk, hogy megbízhatók. Ellenben a legteljesebb szigorral járja­nak el azokkal szemben, akik a határo­kon gyakran utazgatnak keresztül s ál­talában feltehető róluk, hogy tiltott, il­letve vám alá eső dolgokat rejtegetnek csomapjaikban. Ezek átkutatásánál, ha szükséges, igénybe vehetik a csendőr ,karhatalmat is. Ez a legsúlyosabb a dologban, ez a csendőri karhatalom. Sajnos, épp elég ta­pasztalatunk van már arra vonatkozólag, hogy az efféle rendelkezések rengeteg visszaélésre adhatnak és adnak alkalmat. A rendelet lényegében nem jelent mást, minthogy most már igazán a vámőrök kényének-kedvének lesznek kiszolgáltatva az utasok. Mert kevés a közismert, kül­földön, vagy belföldön tekintélyes utasok száma. Nincsenek rengetegen azok sem, akik azért ismerősök a vámőrök előtt, mert gyakran utazgatnak a határon ke­resztül s gyanúsakká teszik magukat. — Ellenben sokan vannak olyanok, akik évente egyszer-kétszer, vagy több évben egyetlenegyszer lépik át a határt. Ezek­ről nem szól a rendelet. Ezek azok, akik­kel szemben a vámőrök saját leghaszno­sabb meggyőződésük szerint léphetnek fel. Argetoianu Királyi parancsra indult meg az eljárás a bukott Banca Cedalea ellen Az ügyészség elővezetési parancsot adott ki Gritta Crisan volt miniszter ellen, ezenkívül újabb idézést kapott az ügyben Iolam­u Gyula és az egész nemzeti párt vezérkara Brassó, május 30. Két nappal ezelőtt megemlékeztünk ar­­ról a bűnvádi eljárásról, amelyet a bras­sói ügyészség felsőbb utasításra indított meg a Banca Cetatea nemzeti-parasztpár­­ti bank ellen. Az „Adeverul" értesülése szerint az eljárás a bank ellen Károly király egyenes kívánságára indult meg és ez az első eset, hogy bank ellen eljárás indult anélkül, hogy ellene a bíróságok­nál feljelentést tettek volna. George Setcu, a bánsági Pozok község lakosa beadványt intézett Károly király kabinetirodájához, amelyben elmond­otta, hogy a Banca Cetatea, amelynek régeb­ben Brassóban, most pedig a Brassó mel­letti Kőhalomban van a székhelye, két­­millió lejes betétjét elsikkasztotta. A be­advány szerint azért tette be ebbe a bank­­ba a pénzét, mert a bank igazgatósági tagjai, akik előkelő nemeztipárti politi­kusok és volt miniszterek, nagyarányú propagandát fejtettek ki az amerikai ro­mánság körében, hogy ebbe a bankba he­lyezzék el megtakarított tőkéiket. Károly király a beadványt eljárás vé­gett az igazságügyminisztériumhoz küldte át, amely azután utasította a brassói ügyészséget az eljárás lefolytatására. A brassói ügyészség kihallgatta a bank Goya nevű igazgatóját és Joan Iosif, volt vezérigazgatót, akik előadták, hogy a bank azért ment tönkre, mert annak­idején sok millió lejt vontak ki a bank­ból nemzetipárti célokra. Az ügyészség rövidesen megállapította, hogy az intézetnél a Banca Naţionala 56 millió követeléssel szerepel, ezenkívül 38 millió lej betét, 5—10 milliónyi árva­­pénz, és egyházi vagyon, valamint több más követelés és a bank 10—15 milliós részvény- és tartaléktőkéje majdnem tel­jesen elúszott Ezek az összegek mintegy 140 millió lejre rúgnak, amire alig van fedezet, a bank pénztárában pedig mindössze 648 lej készpénzt találtak a vizsgálat meg­indításakor. Amint már jelentettük, az ügyészség nemcsak az aktív vezetőket, hanem a bank igazgatótanácsát is felelősségre vonja a bankbukásért. Az igazgatóság tagjai között szerepelnek többek között Maniu Gyula, Vajda Sándor, Popovics Mihály, Voicu Nitescu stb. Az ügyészség mára beidézte Ghita Crisan volt alminisz­­tert és Ioan Josif, volt vezérigazgatót, a­kik azonban nem jelentek meg és ezért az ügyészség elrendelte elővezetésüket. Idézést küldött ezenkívül az ügyészség jú­­nius 13-ra az igazgatóság fentemlített tag­­jai részére és egy külön idézést ugyan­csak erre az időre Maniu Gyulának, aki­től felvilágosítást fog kérni az ügyészség­ arra vonatkozólag, hogy mire költötték­­ a banktól kivont milliókat. ­ Vasárnap re­ggel­ kezdve tilos: Visszavonták a ko­csmák bezárásáról szóló rendeletét „Szellőstetni” kell a szavazóhelyiségek­et Bukarest, május 30 Tegnap már jeleztük, hogy a kormány szombat reggeltől kedd reggelig terjedő időközére elrendelte az ország valamen­­­­nyi kocsmájának bezárását. Ez a rendel­kezés a bukaresti sajtóban és az ellen­zéki közhangulatban nagy visszatetszést váltott ki,­­ miután nyilvánvaló volt, hogy a kormány nem a közrend hatályo­sabb védelmének, hanem az ellenzéki pár­tok politikai agitációjának megakadályo­zása céljából folyamodik a túlzott szesz­­tilalom eszközéhez. , Bukaresti szerkesztőségünk telefonje­lentése szerint a belügyminisztérium ma úgy döntött, hogy érvényteleníti a bezáratási rende­letét. Ez a visszavonulás odamagyarázható, hogy a korcsmák bezáratását az ellenzé­ki falvakban úgysem bírta volna a kor­mány keresztülvinni. Ezzel szemben ma ismét kiadják azt rendeletet, amellyel vasárnap reggeltől kezdve betiltanak mindennemű gyűlést, szónoklatot, agi­tációt. A belügyminisztérium a rendeletet azzal indokolja, hogy „szükségesnek tartja a lelkek nyugalmának megóvását.“ Ezzel szemben a bukaresti ellenzéki sa­jtó a ren­deletet súlyos visszaélésnek minősíti. Ugyancsak ma még egy választási ren­delet látott napvilágot, mely utasítja az illetékes belügyi közegeket, hogy a sza­vazóhelyiségeket a választást megelőző­leg egy óráig szellőztessék. Az Adeverul azt írja, hogy tudjuk már, mit jelent ez. Mi is tudjuk. Hát majd szellőztetni fogjuk. Ha nem is a szavazóhelyiségeket de azt, ami ezekben a helyiségekben ls játszódik.

Next