Brassói Lapok, 1932. február (38. évfolyam, 25-49. szám)

1932-02-01 / 25. szám

A Patria Mi az? Hát nincs semmi din­kkitörés, semmi retorzió, semmi lapbetiltás? A Pat­ria, a nemzeti parasztipárt lapja hallat­lan dolgokat irt, súlyosabbakat, erőseb­beket, mint mi és mégis! Pedig ő sem egészen Jupiter, hiszen erdélyi, ellenzéki és az ő színe is: irredenta! — Mi erdélyiek torkig megcsömöröl­­tün­k már attól, hogy állandóan hazafias tónusban szavalnak előttünk ... Romá­niában ma csak az fitogtatja a hazafisá­­gát, a­k­i a büntetőtörvénykönyv paragra­fusainak árnyékában reszket... És azt is írja, hogy a hazafiság cégérét minden imposztor kiteszi a kirakatába, valahányszor anyagi érdekei megkíván­ják s a hazafiságból minden kalandor és szélhámos milliókat szerzett... Nem bán­ja, ha árulással vádolják is, de kijelen­ti, hogy a kormányzat csak úgy számít­hat Erdélyre, ha tiszteletben tartja al­kotmányos és autonóm jogait... íme, egy hang, amely megreszketteti a levegőt, rémülettel és haraggal tölthet el nagy hazafiakat, komor vészfelhőket vetít a hon égboltozatára, s kavargó ör­vényt tár fel a konszolidáció nyájas vi­­rányain s mégse tiltakoznak, mégse til­tanak be, mégse sütnek bélyeget a hom­lokára. A Patria a lélek mélyéből feltörő in­dulattal ugyanazt a vádat üvölti, amit mi ezerszer hallottunk: a hazafiság és honmentés jelszavával való gyalázatos visszaélések végtelen sorozatát, a csirke­fogók, kalandorok, korrupciósok és pa­namisták elsőre-hadának a hazafiság je­gyében támadt pusztító sáskajárását, ami egyszerre rágott, sorvasztott, pusztított egyéneket, né­pek­ét, államot... A haszontalanok, a haszonlesőik, a ki­zsákmányolok, a porkolábok, a panamis­ták a hazafiság előkelő tógájába öltöz­tek, valahányszor jól kiszámított táma­dást intéztek az erdélyi gyarmat és a bennszülöttek ellen. Ez a szellem támasz­totta az agrárreform jóvátehetetlen bű­neit, a kisebbségi tisztviselők, nyugdíja­sok és rokkantak végtelen megnyomorí­­tását, a magyar iskolázás hihetetlen le­romlását, az ipar, kereskedelem, építke­zés, vállalkozás, kulturális élet döbbene­tes csődjét Erdélyben. A cégér mindenütt ott volt, s még ma is ott van a vorbiţi numai româneşteben s a Székelyföldön alapított rendszerben, hogy micsoda nyomor, szenvedés, meg­alázás és kultúracsökkenés húzódik mö­götte, arról a komoly, mélyen érző román azafiaknak tán sejtelmük sincs. Az a román hazafiság, melytől a Patria is megcsömörlött,­­ amely a büntetőtör­vénykönyv paragrafusainak árnyékában reszket, az olasz briganti vallásossága, aki mielőtt gyilkos tőrét beledöfi áldoza­ta szívébe, oltár elé térdelve könyörgi le a szentek segítségét.. . A Patria véres förmedvényének is ir­redenta a színe. Már tudja is, hogy áru­lással fogják vádolni, de azért megmond­ja, hogy békesség csak úgy lesz, Erdély­­lyel csak úgy számolhatnak, ha az alkot­mányt s ennek a földnek hagyományait, jogait, érdekeit tiszteletben tartják. A Patria ép úgy, mint mi, a hazafias­sággal való eme gyalázatos visszaélést ostorozza, ennek tulajdonítván a gazda­sági, politikai és szociális nyomorúság minden fekélyét és gyötrelmét. Ellenben áhitja mint mi is, a tiszta és tisztessé­ges hazafiságot, mely az ország javát az alkotmányosság, igazságosság és önzet­lenség jegyében szolgálja. Új eszmei és szellemi megtisztulást várunk, a megértés, megbecsülés és méltányosság érvényre­­jutását a közélet m­ilden vonatkozásá­ban. A komoly hazafiság elválasztását a m éhütők, kalandorok és kizsákmányolok „hazafiságától", melytől nemcsak Erdély szenved és szegényedik, hanem maga a román állam is. A Pátriát pedig üdvözöljük ama meg­ragadó erkölcsi bátorságáért mellyel ezt a becstelen szélhámosságot a hazafisággal pőrére vetkőztette és a száműzött s le­rongyolt egyenlőség és igazság számára méltó elbánást követelt. Erre a hangra minden jó román lelké­ből is megértő visszhangnak kell vála­szolnia. Bukarest, január 30. Argetoianu hazaérkezése változtatott a belpolitikai helyzeten. A közte és Jorga között lefolyt tárgyalások, majd azután Argetoianu királyi audienciája akadályt gördített a gyors kifejlet elé. A Jorga-Ar­­getoianu-k­ormány, vagy helyesebben az Argetoianu-Jorga kormány egyelőre még a helyén marad, hogy a február elsején megnyíló parlamenttel még­ él­­veztesse azt, amit kötelességének vél. Hírek szerint Argetoianu az uralkodót is meggyőzte arról, hogy erre a nem hosszú ideig tartó parlamenti működés­re szükség van, mert nem került még sor néhány olyan törvényjavaslatnak a megszavaztatására, amelyek majd jelen­tékenyen meg fogják könnyíteni a jö­vendő kormány helyzetét. A szombat délutáni minisz­tertanács. '­­ Ilyen körülmények között a szombat délutáni minisztertanács elveszítette azt a jelentőségét, amit a tegnap délelőtt még hittek róla politikai körökben. Vi­szont újabb természetű jelentőséget nyert. A minisztertanács ugyanis most dönt a parlament munkaprogrammjáról, vagyis arról, hogy a jelenlegi kormány­nak rendelkezésére álló idő alatt milyen javaslatokat kell megszavaztatnia. Megbízható helyekről kiszivárgott hí­rek szerint a kormány előirányzata sze­rint a február elsején összenő parlament március 20-ig marad együtt. Ez alatt a hat hét alatt kell tehát tető alá hozni azokat a törvényeket, amelyek Ar­­getoianunak különösen a szívéhez nőttek. Valószínű, hogy sok van ilyen, az előtér­ben azonban kettő áll. Az egyik a pa­rasztadósságok konvertálásáról szóló tör­vény, a másik a nyugdíjak és a fizetések „harmonizálásáról“ szóló javaslat, ami már nagyvonalakban el is készült, s mi­ről később beszámolunk. A koncentrációs kormány felé Argetoianu közbelépésével a kibonyo­­lódás lassúbb lesz s így idő és lehetőség adódik a különféle tervek kiérlelődésé­­re. Minden valószínűség amellett szól, hogy az előkészületben levő politikai ter­vek kialakulásában és megvalósításában Argetoianunak nagy szerepe lesz. A pénzügyminiszter egyetlen szóval sem nyilatkozott arról, hogy az uralkodóval folytatott eszmecseréje miről folyt, azonban bizonyos jelekből sok következ­tetést lehet levonni. Ilyen beszédes jelen­ség például az, hogy Potarca volt földmivelésügyi államtit­kár soron kivitt másfélórás kihallgatást kapott az uralkodótól, aki főképpen Titulescuról érdeklődött. Potarca ugyanis találkozott nemrégiben Titulescuval, azonkívül tisztában van azokkal a tárgyalásokkal is, amiket a nemzeti­ parasztpárt folytatott a londoni követtel. Potarca már nem bizonyult annyira szűkszavúnak a kihallgatást illetőleg, mint Maniu, Vajda és Agretoianu. El­árulta, hogy az uralkodó a vele folytatott beszélge­tés során ismételten hangsúlyozta a koalíciós kormány szükségességét. Ebben a beállításban politikai körök jo­gosan tulajdoníthatnak nagy jeletnőséget annak, hogy az uralkodó olyan melegen érdeklődött Titulescu felől. A koalíciós kormány gondolatának ér­­lelődésére vall Iorga miniszterelnök leg­újabb vezércikke is. A címe a cikknek ez: „Isteni jog­ szerinti pártok“. A minisz­terelnök a fenti cím alatt a liberális párt ellen intéz heves és kíméletlen tá­madást. Argetoianu befolyása, úgy lát­szik, ezen a téren is érvényesül. A politikai hírekhez tartozik még az,­ hogy Goga február elsején délután 4 órá­­­ra kapott kihallgatást a királytól. És az is, hogy Averesen marsall vasár­nap, 31-én Turnu-Severinben politikai­ gyűlést tart, amelyen előreláthatólag fon­tos politikai kijelentéseket tesz. Buka­restben felfokozott kíváncsisággal­­ vár­ják a marsall újabb megnyilatkozását. Elhalasztódott a nagy esemény Argetoianu kom­form­ tehető­n meghosszabbította a kormány életét Károly király nem ejtette el a koncentrációs tervet Áverései Mutatta különös tévtizenpénti Dr. Tatár erdélyi miniszter érdekes Tavasszal megfccsáile as CAlfáPYtlD7PJí)­ciáömunkálatokat A­lf »vt/A|IU£l5ja Bukarest, január 30. Dr. Tatár Corriolán erdélyi miniszter ma délelőtt tizenegy órakor expozét tar­tott a sa­jtó­s ké­pviselőink­re­: A­­min­iszter mindenekelőtt királyi audienciájáról em­lékezett meg s hangoztatta, hogy Őfel­sége rendkívüli figyelmet tanúsít Erdély és a Bánság problémái iránt. De teljes megértéssel gondolkodik a problémákról a Iorga-kormány is — mondotta az er­délyi miniszter — , tulajdon­képpen a kormánynak ezt a jó szándékát csupán felhasználom Erdély és a Bánság javára — Az a tervem, — folytatta Tatár Co­­riolán —, hogy időm nagy részét ezekben az országrészekben töltöm, mert meggyő­ződésem, hogy a helyszínen so­k olyan ügyet el lehet intézni, amik a bürokrácia­­ útjain könnyen elsikkadhatnak. Éppen ezért nem akarok sokat beszel- j­ni és ígérgetni, hanem meg akarom­ hallgatni a panaszokat és azokat orvo­­sokni alkarom. Ami a közigazgatást illeti, szeretném azt a maga­srendű elvet érvényesíteni, hogy a tisztviselő van a közönségért és nem meg­fordítva. Segíteni akarok a városi és fa-­ Iasi munkanélkülieken is és már megállapodtam Va­conici közlekedési­ miniszterrel, hogy tavasszal megkezd­jék az erdőkitermelési munkálatokat, a­melyek számos munkanélkülinek adnak majd kenyeret. Az erdélyi miniszter végül hangoztatta­, hogy nem ismer különbséget ember és ember között s mindenkinek egyformán­­kíván igazságot tenni. Az el­et olcsóbbá tétele érdekében blokkba tömörülnek a köz- és magántisztviselők Bukarest, január 30. Az elet olcsóbbításáért folytatott harc fontos állomásához érkezett. A szociál­demokrata pártállású Confederaţia Mun­cii kezdeményezésére az állami tisztvi­selők, a magántisztviselők és a hites könyvelők egyesületei közös blokkba tö­mörültek, amelynek egyetlen célkitűzése a fokozottabb harc az élet olcsóbbá téte­le érdekében. Az újonnan alakult blokk, amelynek első kongresszusa február 7-én lesz Buka­restben, az alábbiakban foglalja össze követeléseit: 1. Az állam és a városok azonnal szál­lítsák le az összes közszolgáltatási cikkek árát. 2. Megfelelő százalék arányban szálít­­sa le a kormány a monopolcikkek árát. 3. A kormány, illetőleg annak illetékes minisztériumai gyakoroljanak szigorú ellenőrzést a kartellek és a trösztök mun­kájára s ezzel egyidejűleg őrizzék ellen az ipari cikkek árainak törvényesen szabályozott csökkentését. , 4. Törvényes úton rendeljék el a lak­bércsökkentést. 5. Rendeljék el az állami és városi bér­­házak építését, ahol elsősorban az ala­csonyabb fizetésű tisztviselők és munká­sok kapjanak lakást. 6. Kezdjék meg már az annyira régóta megígért közmunkákat. Építsenek utakat és rendeljék el a középületek javítását, mert csak így lehet leküzdeni a folyton növekedő munkanélküliséget. .­­. Törvényesen organizálják a munka-­ nélküliek segélyezését. Törvény útján mondják ki, hogy a munkanélküliek lakbérhátraléka nem hajtható végre. 8. Vegyék revízió alá az adózási rend­szert. Emeljék fel az adómentes létmini­mumot, az adókivetésnél pedig vezessék be a legtisztább progresszió rendszerét. Politikai körökben nagy feltűnést vál­tott ki az, hogy a szociáldemokrata kez­deményezésre megalakított harcos tiszt­viselői blokkhoz a magántisztviselőkön kívül az állami tisztviselők is csatlakoz­tak. * A munkaügyi minisztérium akciója a banktisztviselők tömeges leépítése ellen Bukarest, január 30. A munkaügyi minisztérium értekezletre hívta össze a bukaresti nagybankok képvise­lőit. Az értekezlet a munkaügyi minisztérium­ban folyt le, Uliescu vezérigazgató elnöklete alatt, aki arra kérte a megjelenteket, hogy a bankok szövetsége találjon valami megol­dást és vessen véget a pénzintézeteknél fo­lyó aggasztó tisztviselői leépítéseknek. Az értekezlet résztvevői részéről számos fel­szólalás történt. A bankok kiküldöttei általá­ban azt hangsúlyozták, hogy a pénzintézeteknél történő tiszt­viselő-lét­számcsökkentést a rendkívül súlyos pénz­ügyi helyzet hozza magával

Next