Brassói Lapok, 1932. március (38. évfolyam, 50-74. szám)

1932-03-02 / 50. szám

Ára 5 lei Szerda , 1932 . március 2 Főszerkesztő Szele Béla dr. 50. szám XXXVIII évfolyam Ára 5 lei II ÜIi. , ENNYI A LESZERELÉSI KONFERENCIA EDDIGI EREDMÉNYE! Gent, február 29 Van-e valami kézzelfogható, konkrét eredménye a leszerelési konferenciának? Ez a több mint négyszáz oldalra terjedő jegyzőkönyv, a lefolyt három hét mun­kája, itt fekszik előttünk az elhangzott beszédekkel és határozatokkal és — ami ennél is több — 54 tervezettel és ajánlat­tal, amelyek az elhangzott beszédek ki­kristályosodásának, formába öntésének felelnek meg. Ez az ötvennégy javaslat állít meg és késztet bennünket annak elmondására, miben látjuk igazi eredményét és fontos­ságát a leszerelési koferencia eddigi tevé­kenységének? A leszerelési konferencia előkészítő bi­zottsága öt esztendeig dolgozott az úgy­nevezett konvenció-tervezeten. És itt, Genfben, rövid három hét alatt bebizo­nyosodott, hogy az előzetes leszerelési tervezet teljesen hiábavaló munka, amit el lehetne tépni, akár valami papírron­­gyot A lefolyt 22 nap alatt ugyanis Genfben belátták, hogy a konvenció-tervezet elégtelen, mert nem felel meg a kitűzött céljának. És ezért nem kevesebb, mint ötvennégy delegáció nyújtott be a kon­ferencia elnökségéhez tervezeteket és ajánlatokat, amelyek egytől-egyig a francia terv módosítását, kibővítését és fokozását célozták. A francia diplomácia esztendők óta kü­lön utakon járt. Emlékezzünk csak vis­o­sza a francia közvéleménynek a Hoover­­tervvel, vagy a jóvátételi kérdéssel szemben elfoglalt végtelenül makacs ál­láspontjára, hogy belássuk, mennyire el volt szigetelve eddig a francia külpoliti­ka és mennyire keresztül tudta vinni a maga akaratát a többi országok érdekei ellenére. És most három hét, őszinte és a közvé­lemény nyomása alatt eredményeket el­érni akaró vitája, diplomáciai formában bár, de annál ékesebben és energikusab­­ban csak keretté, tehát nem is alappá nyilvánította a konvenció-tervezetet, vagyis magyarán mondva, az előzetes leszerelési tervezetet papírrongynak ta­lálta s csak azért nem tépték össze, mert olyan nagyhatalom ragaszkodott hozzá, amilyen Franciaország. Mégis úgy érezzük valahogy, hogy több történt annál, mint hogy egy terve­zet, amin egy népszövetségi bizottság öt eszendeig rágódott, a leszerelési konfe­rencia vitái hevében széjjelolvadt. Akár­milyen diplomatikusan fogalmazta is meg a szép, világfias kü­lsejű, puritán gondolkozást! Sir John Simon, angol külügyminiszter ezt a határozatot, amely szerint az általános bizottság kimondja, hogy a vitát a konvenció-tervezet szelle­mében folytatják,­­ a határozat mégis Franciaország, eddigi feltétlen és kimoz­­díthatatlan hegemóniájának jól­m""''■vi­ni élt elhomályosodását jelenti. Ma már ha valamilyen állam túlteszi magát a fennálló szerződéseken, vagy szerződés-tervezeteken, nem jelent lá­zongást Isten és a fennálló világrend el­len, mint ahogy azt Franciaország még az elmúlt nyár derekán is feltüntetni igyekezett. Még akkoriban Franciaor­szágnak a népszövetségi főtitkárságához intézett jegyzéke, amelyet Maginot, né­hai francia hadügyminiszter írt alá, ki­mondta, hogy a leszerelési konferencia által elérendő eredményeket csakis és kizárólag a konvenciós tervezet szelle­mében hajlandó elfogadni. S ma már ötvennégy állam „lázadozott“ a francia akarat ellen és egy ilyen láza­­dozónak Sir John Simonnak javaslatára kimondták, hogy a konferencia kebeléből emberanyag, hadianyag és költségvetési bizottságokat teremtenek. Csak látni kellett volna, amint Titu­­lescu, szinte le sem rázva magáról az ut porát, ki sem aludva a kényelmes Orient -Expressz fáradalmait, leült a szép, új csarnok diplomatáktól és államférfiaktól­­ zsúfolt padsorai között Ghica herceg ,külügyminiszter mellé és átvette tőle Románia leszerelési frontjának teljhatal­mú irányítását. Szorítsunk kezet egy pil­lanatra a derékszögben hajladozó, com­­plimentező török külügyminiszterrel, Jevfik bey-el, aki zsebre sülyesztett kéz­zel, mint valami önképzőköri együttes fesztelen diákelőadója vágja minden pillanatban Tardieu szemébe, hogy tán­­toríthatatlanul kitart „kedves barátja, Litvinoff“ mellett abban a törekvésében, hogy egész radikálisan teljes és feltétlen leszerelést határozzanak el. És mondjunk hálát a többi ötvennégy delegátusnak, aki zúgolódni merészelt, az északi orszá­goknak, az Északamerikai Egyesült Ál­lamoknak és mindazon nemzeteknek, a­melyek delegátusainak elszigetelt, de spontán erejű felszólalása hozzájárult ahhoz, hogy Genfben, az Úr 1932-ik esz­tendejében ki lehet végre mondani az igazság szikráját, anélkül, hogy ezzel lángba borítanák a világot. Seidner Imre: Pokió francia felfogás ..._ Sir John Simon ; 'W-'J‘j ■' -.c* ja.’93 T. J? . 'I*f-' y S é jí o ly H ü a ao t i 3>1 u a » ú m SPT. GHEOÎIQHB A kínai ellentámadás kiverte a japánokat Kiangvan elővárosból Kiangvan újbóli visszafoglatása után a japán kormány újabb fegyverszüneti tárgyalásra uta­sította a főhadiszállást Ötezer polgári lakos holtteste­­borította az utcával.­­A Szovjet minden előkéssületet megtett a beavatkozásra Sanghaj, február 29. A szombati eredményes japán offenzí­­váról most érkeztek közelebbi jelentések. A japán csapatoknak ugyanis szombaton a kora reggeli órákban a Kiangvan elő­város ellen indított borzalmas zárótűz és szuronyroham után sikerült a kínai véd­­őrséget visszaszorítani. Ebben az ütkö­zetben — a japán főhadiszállás hivatalos jelentése szerint — a japán és kínai se­regek 1800 embert vesztettek összesen. A japán csapatok bevonulásakor a ki­­angvani utcákat 5000 polgári lakos holt­teste borította. A japánok azonban nem sokáig örül­hettek a győzelemnek. A kínaiak, épp­úgy, mint eddig minden japán siker után gyorsan összeszedték magukat, s ellentámadásba átmenve, visszaszorí­tották a japánokat. A kínai ellenoffenzíva vasárnap kezdő­dött és annyira eredményes volt, hogy a japánokat teljesen kiverték a rettenete­sen megviselt elővárosból. Kiangvant te­hát ismételten viszavették a japánoktól, akik borzalmas veszteségeket szenvedhet­tek. Ezt bizonyítja legalább az is, hogy a japán főhadiszállás a kiangvani harcok mérlegének megváltozása után újból fegyverszüneti ajánlatot tett a kínai fő­parancsnokságnak. A fegyverszüneti tárgyalásokat maga a japán kormány rendelte el. A sanghaji japán követ ugyanis közölte a japán főhadiszállással, hogy felsőbb utasítás­ra meg kell kezdeni Kínával a fegy­verszüneti tárgyalásokat. Japán a kö­vetkező feltételekkel szeretné a fegyver­­szünetet megkötni: 1. A kínai csapatok vonuljanak San­ghaj mögé vissza s hagyjanak szabadon egy 20 km szélességű zónát. Ugyankkor a japán csapatok is visszavonulnak. 2. A visszavonulást japán és kínai tisz­tekből álló bizottság ellenőrzi. 3. A fegyverszüneti tárgyalásokon a nagyhatalmak is képviseltetik magukat, de csak megfigyelők útján. Az új japán fegyverszünti ajánlatról a Lndoni Daily Telegraph megjegyzi: o —W comrpi Vövpff'Ja* nîriCSPT) a Wuszung és más kínai erődítmények lerombolására. A fegyverszüneti ajánlat elfogadásáról még nem érkezett megbízható jelentés. A szemben álló felek azonban teljes erő­vel folytatják a fegyverkezést és a ké­szülődést a további háborúskodásra. Ja­pánból újabb hadihajók indultak Sanghaj fe­lé, megrakva természetesen új csapat­testekkel. Japán különben sem titkolja, hogy Man­dzsúriával messzemenő céljai vannak.­­— Isihara tábornok például, a mandzsúriai csapatok főparancsnoka a külföldi újság­írók előtt kijelentette,, hogy Japán leg­kevesebb 10 évig tartja megszállva Mandzsúriát, mert biztosítani akarja az ott élő japán alattvalók élet és vagyon­biztonságát s különben is támogatni akar­ja a függelenné vált államot. Kina pedig egész repülőflottát rendelt az orosz hadiipartól. A rendelést a szov­jet teljesítette és 20 gépet már el is kül­dött Kantonba, ahonnan a legközelebbi napokban már kiküldik azokat a frontra. Nemrégiben számolt be a világsajtó ar­ról, hogy 100 kanadai repülő, akiket le­építettek, azt az ajánlatot tette a kínai kormánynak, hogy félmillió dollár elle­nében hajlandó Kína támogatására repü­lőflottát szervezni. Most egy jelentés ar­ról számol be, hogy a kínai kormány a kanadai repülők ajánlatát elfogadta. A­mikor Kanada fővárosában erről értesül­tek, egy kínai mosóintézet felajánlotta a repülőknek, hogy ingyen áll rendelke­zésükre. Charbini jelentések szerint a szovjet már minden előkészületet megtett arra, hogy a japán-kínai konfliktusba beavat­kozzék. Észak-Mandzsúria határában erős csapatösszevonásokat rendelt el és a gyalogság megerősítésére nehéztüzérsé­get és bombavető repülőrajt küldött a határra. A nagy fegyverzajban mindenesetre megilletődöttség kiváltásra alkalmas az a római jelentés, amely arról számol be, hogy XI. Pius pápa áldását küldötte a két távolkeleti nagyhatalomra. Radian: Kényszer kölcsön helyett hely épületét* Temesvár, február 29. Radian földmivelésügyi álamtitkár va­sárnap reggel Temesvárra érkezett, majd rövidesen kiutazott Vingára, ahol nép­­gyűlésen ismertette a konverziós tör­vényjavaslatot. Beszédében azt hangsú­lyozta, hogy az egész ország jóléte függ a mezőgazdasági adósságok konvertálá­sáról szóló törvényjavaslat megszavazá­sától. A vingai népgyűlés befejezése után Radian államtitkár ismét Temesvárra utazott vissza, ahol fogadta a gabonake­reskedők és a malmosok küldöttségét, a­melynek tagjai megsürgették a hátralé­kos gabonakiviteli prémiumok kifizeté­sét. Radian államtitkár megígérte, hogy már a jövő héten megkezdik a hátralé­kok kifizetését Az államtitkár ezután fogadta a B. L. temesvári munkatársát, akinek a kon­verziós javaslattal kapcsolatban a követ­kezőket mondotta: " A kormány eltekintett attól, hogy a mezőgazdasági adósságok fedezetét kény­­szerkölcsön, vagy áldozati adó, esetleg vagyondézsma útján teremtse elő. A kérdést tehát úgy oldja meg, hogy­­ a konvertálási ügyekben a bírósághoz in­tézett beadványoknál 509 lejes bélyegil­letéket rújjanak le az érdekelt felek.­­ Ezekből a bélyegilletékekből begyül annyi, amennyi szükséges a konvertálási probléma megoldására. Hogy a bírósá­goknál a konvertálási beadványok ne okozzanak torlódást, az ilyen ügyek letár­­gyalására külön tanácsokat fognak szer­­«••»ni a birsének mellé.

Next