Brassói Lapok, 1932. november (38. évfolyam, 251-274. szám)

1932-11-02 / 251. szám

r 2­. Lengyelország az orosz-román megnemtámadási szerződésben nem vállalja a közvetítő szerepét, Vajdát igazolják az események — Titulescu mégis kénytelen felvenni Litvi­­novval a közvetlen tárgyalásokat — Maniu köszönetet mondott a sajtónak Bukarest, október 5­. A kulisszák mögött készülő nagy eseményekről lassanként lehull a le­pel. Bukarestben már nyíltan beszélnek és írnak arról hogy a román—orosz megnemtámadási szerződésen kívül az utóbbi napok izgalmait a dinasztia ügye robbantotta ki. Az uralkodó is azt az álláspontot foglalta el, hogy Elena hercegnő ügyét rendezni k­el talán azért is, mert még koron­ázása úgy bel-, mint külpolitikai szempontból aktuálissá vált. V­iszont a koronázás nem rendezhető meg, amíg a volt s esetleg jövendőbeli királyné ügye el nem intéződik. Politikai körökben, sőt a közvélemény nagy része előtt is régen nyílt titok, hogy ezen ügy rendezését Maniu már régen sürgeti, sőt emiatt húzódott vissza an- a­ntik­ idején. Ez volt a legsúlyosabb a kikötések között, amelyekkel Maniu hajlan­dó a kormányalakításra vállalkozni. Am­ikor Maniu megalakította kormányát, mindenki azt kérdezte magában, hogy Maniu elállott ezen feltételétől? Az esemé­nyek arra mutatnak, hogy nem. Mint már hírt adtun­k róla,­­koronatanács össze­hívása van készülőben és a legnagyobb valószínűség szerint Maniu a legrövidebb időn belül keresztülviszi a koronatanács egybehívását. Nyilatkozat, mely még sűrűbbé teszi a homályt Már a múlt héten híre járt, hogy Maniu nyilatkozatot ad a sajtónak, amelyben mindent megmagyaráz. _ A nyilatkozat szombaton a késő esti órákban meg is történt, de a következő misztikus for­mában: — Legnagyobb sajnálatomra még min­dig nem mondhatok semmi közelebbit az áraknak az utolsó napok eseményeiről, mert azok még nem érkeztek el végleges megoldásukhoz. Remélem azonban, hogy 68 órán belül olyan felvilágosításokkal szolgálhatok, amelyek — a megoldás szempontjából — mindenkit kielégíte­nek. Ezután pedig az a páratlanul érdekes dolog történt, hogy Maniu megköszönte az újságíróknak, hogy a nagy állami kér­désben hazafias magatartást tanúsítot­tak. Valószínűleg azt értette ez alatt, hogy a kellő diszkrécióval kezelték a kényes ügyet. Erre az újságírók — jutalmul — azt kérték, hogy a legutóbbi minisztertanács után kiadott nyilatkozat túlságosan „dip­lomatikus“ mondataira adjon kellő ma­gyarázatot. „Ha Vajda nem bukik, már kész lenne a szerződés.“ Maniu erre részletesebb magyarázatot adott az orosz kérdésben. A miniszterta­nács elfogadta Titulescu álláspontját, amely e pillanatban (!) tökéletesen azonos Vajda eredeti álláspontjával. A szovjettel folytatjuk a közvetlen tárgyalásokat, va­lószínűleg Cădere útján és a régi szem­pontok alapján. De nincs kizárva az sem, hogy a tanácskozásokon részt vesz a kor­mány két-három tagja is. Bukarestben most már kiderült az is, hogy milyen állapotban maradtak félbe a Căderea Litvinov tárgyalások. Az oro­szok utolsó szava az volt, hogy nem gon­dolnak Besszarábia fegyverrel való visz­­szaszerzésére, de nem hajlandók jogilag megerősíteni Besszarábia Romániához tar­tozását. A szerződést már-már megkötöt­ték, mikor Titulescu elhajította „bombá­ját". Hir szerint az új tárgyalások is ezen az alapon indulnak meg. Románia azzal biz­tosítja magát, hogy leszögezi a paktum­ban, miszerint a maga részéről Besszará­bia kérdését véglegesen elintézettnek te­kinti. Litvinov november 6. és 10. között tér vissza Genfbe és ekkor kezdődnek meg az új tárgyalások. A Tass szovjetügynökség tegnap nyilat­kozatot közölt, amely kimondja, hogy a paktum már létrejött volna, ha Vajda meg nem bukik. Különben a szovjet kész folytatni a tárgyalásokat, de az eddigi megbeszélések alapján. Barátságtalan válasz egy barát­ságos átiratra. Most már kétségtelen, hogy Titulescu „puhul“. Nemcsak­ Maniu, hanem a kül­föld nyomása alatt is. A román—orosz szerződés nemzetközi problémává nőtte ki magát. Titulescu már abban sem bízhat, hogy Franciaországban az a jobboldal kerül kormányra, amelynek a szekerét szeretné tolni. A francia kamara a napok­ban olyan szavazataránnyal fejezte ki bi­zalmát Herriot iránt, hogy ilyesmiről szó sem lehet. Azonfelül vasárnap olyan lé­pés történt, amely megdöbbentette az egész román politikai életet. Titulescu ugyanis­­— mint most kide­rült — eskütétele után barátságos átirat­ban kérte a lengyel okrmány támogatá­sát a szovjettel folytatandó ..tárgyalások­nál. Erre Szembeok gróf bukaresti len­gyel követ a következő vál­­szjegyzéket nyújtotta át: 1. A lengyel kormány köteles a szovjet­tel kötött paktumot a parlamentnek rati­fikálás végett bemutatni s a ratifikálás kétségtelenül meg is történik. 2. Lengyel­­ország, mint Franciaország is, minden erejével támogatta a tárgyalásokat s nem tehet róla, hogy azok még nem sikerül­tek. 3. Románia speciális feltételeket sza­bott és olyan pontokat forszírozott, ame­lyek nem­ képezhetik a megnemtámadási szerződés tárgyát. Ezért Lengyelország nem avatkozhatik bele a további tárgya­lások menetébe. A határozott hangú jegyzék szinte vá­dolja Romániát a tárgyalások megszakí­tásáért és bejelenti, hogy L­engyelország hátat fordít Romániának. Kétség sem fér hozzá, hogy mindez francia utasításra történik s Románia most már vagy meg­köti a szerződést, vagy egyedül és védte­lenül marad a szovjettel szemben. rnr L. fr Mv. , II/ / Főszerkesztő Szele Béla dr. Szerda 1932. évi november 2 sarasa XXXVIII. évfolyam 251. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Belföldre Savónként 60 lej, postai szétküldéssel; Brassóban és mindazon helységekben, ah­ol a kiharlás nem posta utján tü­rténik, a kihordanak a kézbesítési dij külön megfizetendő. Ez a kézbesítési dij havonként 9 lej. — Külföldre negyedévre 500 lej, félévre 600 lej, egész évre 1200 lej. Magyarországra negyedévre 12 pen­gő, félévre 24 pengő, egész évre 40 pengő. — Az előfizetési díj átutalható postautal­ványon vagy fizethető nyugta ellenében a lap utolsó oldalán felsorolt pénzbeszedő megbízot­taink kezeihez. Magyarországon postatakarékpénztári számlánk száma 12,174. HIRDETÉSEK díja 6 lej, szövegoldalon elhelyezne 8 lej négyzetcentiméterenként Hirdetési díjak előre fizetendők Németország vissza akarja hívni Vilmost Rendszeres munka folyik a császárság visszaállítása érdekében . , . . . Berlin, október 11. A Papen-rezsim rendszeresen folytatja munkáját a birodalom egységesítése, Poroszország önállóságának teljes megszüntetése és végül a császárság visszaállítá­sa irányában. Papén és Schleicher kezét gyanítják a volt katonatisztek monarchis­­ta megmozdulásában is. A volt tisztek egyesülete felhívást intézett tagjaihoz, a­melyben felhívja őket, hogy „küzdjenek azon igazságtalanság jóvátételéért, a­mely a császárt és az uralkodó család tag­jait érte. A király­pártiaknak kitartóan kell küzdeni az alkotmánysértés ellen,amelyet a versaillesi szerződés hozott.“ A szövetség követeli a békeszerződés 227. és 211. szakaszainak törlését, amelyek „császárunk, 11. Vilmos becsületét sértik meg.“ Vajúdik a görög kormányválság Athén, október • Vasárnap délután Zaimis közt­ársasági elnök részvételével a politikai pártok ve­zérei megbeszélésre épültek össze és azt a határozatot hozták, hogy az ellenzéki pártok bevonásával alakítanak kormányt Tzaldaris néppárti vezér elnöklete alatt. Ennek a határozatnak súlya alatt Ve­­nizelosz, akit az új görög kormány meg­alakításával bíztak meg, megbízatását már vissza is adta. A Tzaldaris-féle kabinetalakítás azon­ban még nem jelenti a görög kormány­­válság megszűnését. Addig ugyanis, amíg Papanasztaziu a román fővárosból vissza nem tér, a kibontakozásra nincsen sok remény. Papanasztaziut már vissza is hívták Bukarestből a megérkezése után újból tanácskozások indulnak meg az új kormány megalakítására. Itt említjük meg, hogy a görög parla­ment 8 hónapig nem tart üléseket. Egyes szám ára : 3 lej Magyarországon 20 fillér „ Nincs még veszve — Románia Lengyelország válaszjegyzéke válaszút elé állította Romániát. A „megbízható“ szomszéd, akit idáig csak egy paraszthaj­szál választott el attól, hogy a maga börte féltésében a kisantanthoz csatlakozzék, legkritikusabb pillanatban megtagadta és cserbenhagyta Romániát. A diplomácia történetében szokatlan ridegséggel, fölé­nyességgel és leckéztető gúnnyal hozza a „szövetséges“ Románia tudomására, hogy az orosz-lengyel megnemtámadási szerző­dés parlamenti ratifikálását nem hajlandó függőben tartani a román-orosz megálla-í­odás létesü­léséig, s egyben minden felel­ősséget is elhárít magától, ha Romániá­nak nem sikerülne hasonló önbiztosító szerződést kötnie Moszkvával. A lengyel kormánynak ez az üzenete —­ egy kis hadüzenet is egyúttal a béke os­tyájában — méltán döbbentette meg és kavarta fel a román kormányt és közéle­tet. Nem csodálnék, ha e válasz jegyzék «♦őzetes. tudatában, a körülmények sors­­döntő súlyának és súlyosságának ha­tása alatt és nem más, akár alkotmány­­jogi és dinasztikus okból, történtek volna « titokzatos tárgyalások és tanácskozások ■— Lengyelország magatartása mögöt­t nyilván apokalitikus jellegű külpoli­­kai képződmények és következmények rajzolódnak a horizontra, amik­ a megte­­petés és tanácstalanság izgalmában mél­tán foglalkoztatnak nálunk miniszterta­nácsot, sőt koronatanácsot is. Ez az ügy — a lengyel-orosz probléma. — Románia szánjára a legfatálisabb válság mind­azok közt, melyeket az impérium megte­remtése óta akár itthon, akár külföldi vo­natkozásban átélt. Nem változtat a helyzet súlyosságán, hogy Titulescut — a kanapét —, aki is­meretes reuteri nyilatkozatában a Kellog- Briand-paktum vesszőparipáján elbizako­dott ugrásokat és ugratásokat végzett, ki lehet pakolni, a személyek itt már nagyon szűkkörű és jelentéktelen szerepet játsza­nak. Most már azzal sem lehetne az ese­mények félelmesen görgő laviná­it feltar­tani, ha Vajda igazsága és erkölcse száz­­százalékos elégtételben és méltánylásban részesülne. Ma már Romániának nemcsak Lengyelországgal, s nemcsak a szovjettel, de ami a legkínosabb, Franciaországgal is majdnem jóvátehetetlen diferenciája tá­madt. Herriot-on keresztül, akit Titulescu politikája a legbántóbban dezavuált, nagy diplomatánk itthoni győzelmével és nyeregbejutásával, a francia külpoliti­ka van mélyen kompromittálva és megká­rosítva. A francia büszkeség, elsősorban pedig a francia érdek nehezen bocsátja meg az efféle bántalmat s egészen világos, hogy Lengyelország válaszjegyzékét Ro­mániának Párisban a Quai d‘Orsayn dik­tálták. Az is érthetetlenül érthető most már, miért hangsúlyozta­ Titulescu maga egy útszélre dobott nyilatkozatban s Maniu miniszterelnök a sajtónak adott nyilatko­­zatában, hogy Románia közvetlenül tár­gyal a szovjettel; persze hogy közvetle­nül, mikor a közvetítők egy ilyen hangú és tartalmú válaszjegyzékkel, mint aminő a lengyel kormányé, felmondják a szolgá­latot. És mégis Lengyelország cserbenhagy, háttá Romániát és egészen biztos, hogy adott kritikus pillanatban a cseh és szerb „szövetséges“-ek is meg fogják indokolni a válaszjegyzéküket, de a román állam lesz olyan erős, hogy barátaitól elhagyat­va is meg tud­jon állni a lábán“. Az egyet­len feltétele ennek: rendet, igazságot, bé­két és jóllétet teremtni az országban. Ezek nélkül a legnagyobb hatalmasságok sem háríthatják el felőle a veszedelmet."

Next