Brassói Lapok, 1932. december (38. évfolyam, 275-298. szám)

1932-12-01 / 275. szám

XXXVIII. évfolyam Főszerkesztő: Csütörtök 275. szám Szele Béla dr. 1932. évi december 1 . de//évre postai szétküldéssel havonként 60 lej, postautalványon átutalva, vagy a kiadóhivatal pénztárához befizetve. Aki pénzbeszedő megbízott útján fizet, az beszedési díj címén Brassóban további 2 lejt, vidéken 6 lejt fizet havonta. — Mindazon helységekben, ahol a kézbesítés saját kihordóink utján történik, kézbesítési dij fejében havonta 6 lej külön megfizetendő. — Külföldre negyedévre 300 lej, félévre 600 lej, egész évre 1200 lej. — Magyarországra negyedévre 12 pengő, félévre 24 pengő, egész évre 48 pengő Magyarországon posta takarékpénztári számlánk száma 12.174. —­ HIRDETÉSEK díja 6 lej, szövegoldalon elhelyezve 8 lej négyzetcentiméterenként. Hirdetési díjak előre fizetendők ÚJABB KEDVEZMÉNY AZ ADÓHÁTRALÉKOSOKNAK Ezer oldalról... Akárcsak a harminc nemes Budára, szabad halálra készen, tart Washingtonnak százezer­nyi munkanélküli munkástömeg, elszántan, harcos hangulatban, a mindennapi kenyér­ért. Rooseveltet megválaszthatták Hoover helyé­be, a demokraták győzhettek a republikánu­sokon, az alkoholnak visszaadhatják annyira nélkülözött szabadságát, s a genki Harpagon gőgös gesztussal prezentálhatta a lejárt vál­tókat Európa nagyhatalmainak, az éhséghad­sereg félelmes ármádiája mint a birnámi­ er­dő megindult Dikciózhat az új elnök és gyöngyözhet a pezsgő a diadalmi kupában és a nagyszövet­­ségesek húsából is vághat még egy fontot a telhetetlen Shylock, valameddig a kenyér jó­ját nem biztosították valamennyi éhezőnek. A csillagos lobogó erőtlenül vergődik az elé­gedetlenség, önvád és erőszak viharaiban. A mindent akaró, mindent felfaló és mindenen keresztülgázoló Amerika megtorpan és elbu­­tik azon a darab kenyéren, amit éhező asz­­szonyok és gyermekek szájától üt el. És nemcsak Amerika, de az egész kulturvi­­lág megbűnhődik az emberi igazságosság megcsúfolása miatt. Nem tíz irányból, mint Washington ellen, de ezer irányból, a világ mind a négy sarkáról, tódul, hömpölyög, zúg, zihál és zendül a tiltakozás, a hadüzenet az ihéztető rendszer elleni Genfben sem volna szabad ma egyébről­árgyalni, mint a módról, hogy negyvennyolc óra alatt leszereljék a milliók nyomorát és a bitorlók helyett a munka és kenyér jogát fizessék trónra. Avenolnak, a népszövetségi főtitkárnak azonban kilencvenezer svájci frank az évi fizetése és ötveezer frank a reprezentációs költsége. Csak ebből hány szelet kenyér tet­ték, ha kivált árpa- és kukoricalisztből ha­­lasztják. Bukarest, november 29 A román sajtó most már felhördült Titulescu ellen. Az ellenzéki lapok szinte egyöntetűen állapítják meg, hogy a külügyminiszter külpolitikai taktikázása teljesen cső­döt mondott. Románia egyedül maradt Oroszországgal A Vaida-kormány volt külügyi állam­titkára, Gafencu az Árgusban foglalko­zik az orosz-román megnemtámadási szer­ződés kútbaesett ügyével. Mindenek előtt megálla­pítja, hogy Franciaország most hétfőn, Lengyelor­szág pedig három nappal ezelőtt tette fel az utolsó pontot a francia-orosz, il­letve a lengyel-orosz pak­tumokra. Ez a kérdés te­hát,­­ legalább egyelőre, lezártnak te­kinthető. Külügyminiszterünk orosz politikája zsákutcába jutott. Románia egyedi­ ma­radt. Azt a jó ösztönt — _panaszolkodik Gafencu — amely nem először indult el azon az útón, hogy az ország keleti po­litikájét kibogozza, mindig elgáncsolták. Valami sorsszerű hagyomány ez már. Annak idején, 1920-ban Vajda a nagyha­talmakkal elismertette Párisban, hogy Besszarábia Romániához tartozik. Vaj­da azonban érezte azt, hogy ez még nem Nyolc évig pihentették a kérdést. Nyolc év utáli, 1929-ben időszerűvé vált a­ Kel­logg—Briand-paktum néven ismeretes külpolitikai egyezmény. Oroszországnak külön helyzete volt ebben a kérdésben is s azért a Kellogg—Briand-paktum­ot a Moszkvában aláírt úgynevezett Litvinov­­féle jegyzőkönyvvel egészítették ki. Ez a jegyzőkönyv tette a paktumot Oroszor­szágra is kötelezővé. Titulescu ezzel a kérdéssel kapcsolat­ban vegyült először nyomatékosan bele az orosz ügybe. Mindenki, az összes pártok a jegyző­könyv aláírása mellett volt, egyedül ő ellenezte kitartóan. Ekkor azonban Maniu erősnek bizonyult. A jegyzőkönyv aláírása sikerült, a ro­mán diplomácia azonban tisztában volt azzal, hogy ez még csak az első lépés a keleti helyzet tisztázására. Románia és Oroszország között továbbra is fennállott a szükségessége a külön megegyezésnek. A következő kormány elnöke sorga volt, ő is megkezdette a tárgyalásokat. Rigában már javában egyezkedtek, ami­ szemben s az a kötelék, ami régi szö­vetségeseihez köti, rendkívül meggyön­gült. És ebben nem a szövetségesek a hibásak. Franciaország és Lengyelország mindent elkövettek, hogy együtt marad­hassanak Romániával. A volt kormány sikeresen és okosan is vezette a tárgya­lásokat. De iött Titulescu és elrontott mindent. elég és tárgyalni kezdett Koppenhágá­ban magával Litvinovval is. Oroszor­szágban megvolt a hajlandóság a kiala­kult helyzet elismerésére. A tárgyalások sikeresen haladók elő­re, amikor Bukarestben felhorkan­ak a külpolitikai sógorok és árulással vá­dolták Vajdát, V­aida félreállott, a kérdés megoldása ez maradt. A következő évben, 1921-ben az Ave­­rescu kormány Filalityt küldte ki, hogy az orosz megbízottal Darabannal felve­gye a tárgyalásokat. Az oroszokban most is megvolt a hajlandóság. Ekkor Take Ionescu, az akkori külügyminisz­ter rontotta el a dolgot. Körülvették­ őt is a politikai angolok és tele­beszélték a fejét, hogy Románia nemzetközi hely­zete meggyöngül. Igaz, ekkor még a külpolitikai relációk mások voltak , a szövetségesek nem vették volna encen­ió néven Romániától a külön paktumok A dolog vége ekkor is az lett, hogy a tárgyalások megszakadtak­kor újra megjelent Titulescu. Hallani sem akart a tárgyalásokról. Hazaszaladt, az­tán lemondott és végül­­ győzött. A Jorga-kom­ánynak kellett távoznia, ő pedig kezébe kapta a külpolitika irá­nyítását és boldogan tért vissza Genfbe. Ilyen előzmények után érkeztünk el Ti­­tulescu harmadik és a legerőteljesebb ki­rohanásához. A Vajda-kormány is tár­gyalni kezdett az oroszokkal. Közben úgy alakult ki a helyzet, hogy ezeket a tár­gyalásokat a szövetségesek helyeslése, sőt akarata mellett kellett továbbvinni. Ha a megegyezés nem is jöhetett volna létre, Romániának még akkor is nagy eredményt jelenthetett volna az, hogy kitartott szövetségesei mellett. Titulescu azonban újra megjelent a szí­nen. Újra lejátszotta azt a jelenetet, amit már Jorcával szemben is sikeresen alkal­mazott. Lemondott, aztán hazaszaladt. És ezúttal is ő volt a győztes. Elron­totta mindazt, amit Vajda épített A Vajda-kormány megbukott, i­ új kor­mányban pedig Titulescu kapta meg a külügyi tárcát, hogy meg­legyen a leg­teljesebb elégtétele. Gafencu így fejezi be a cikkét - Titulescu külügyminiszterségével sem­mi értüke nem volt már a további tárgya­lásoknak. Nyilvánvaló volt, hogy ezt a Romániára nézve annyira fontos problé­­mát újra félretették és mi­­ egyedül ma­radtunk... KI­ÉLESEDTEK A RÉGI ELLENTÉTEK Gafencu nyilatkozata eléggé megvilágítja a kérdést Arról a szerepről, amit Titulescu legutóbb vitt, rajta kívül csak még Vajda és Cădere adhatnának igen érdekes felvilágo­sításokat Vajdát azonban köti a párthűség, bár­mennyire is keserűen figyeli a fejleménye­ket. Cădere viszont nem beszélhet, mert nem engedik beszélni. Cădere ugyanis ma is a régi pozíciójában van, holott már akkor lemondott, amikor Ti­tulescu külügyminiszter lett. Aztán hazajött és többizben megismételte a lemondását Sze­repe már a■ m­ lehetett a kérdéssel kapc­­solatban,­­ mindent Titulescu inté­zett. Titulescu azonban az ő sorsát is intézni akarta. Hiába volt Cădere Vajdánál Kolozs­váron, nem tudta eléggé magára vonni a kül­ügyminiszter haragját Nem mentették fel, hanem azt a parancsot kapta, hogy térjen vissza Varsóba, állomáshelyére. A hét vé­gén útra is kel. Vajdával nem lehet könnyen elbánni. Benfentes forrásokból eredő hírek szerint Maniu miniszterelnök, arra való hivatko­zással, hogy most már az orosz kérdés, ami miatt távoznia kellett a kormány éléről, igazán befejezést nyert, felajánlotta neki a külügyi tárcát. Mihalache a földmivelésügyi tárcát kapná meg abban az esetben, ha Vajda hajlandó volna a kormányba való belépésre. Vajda azonban nem hajlandó. Egyre kese­rűbben viselkedik. Hatvanadik születésnapja alkalmából barátai és hívei ünnepelni akar­ják és a királytól is újabb kitüntetést ka­pott: a Károly-rend nagykeresztjét. Vajda azonban kijelentette, hogy őt ne ünnepelje senki, mert ő még él, ő még küzdeni akar, ez ő emléke még nem érett meg arra, hogy ércbe öntsék. Ő, Vajda, még elég erősnek érzi magát ar­ra, hogy alkalmas időben újrakezdje politi­kai küzdelmeit. De nem a jelenlegi kormányban, bármeny­nyire is nemzeti-parsztpárti kormány az. HAZAHÍVTÁK A BERLINI KÖVETET Ellenzéki körökben is, de a kormánypárt­ban is nagy feltűnést keltett az a hír, hogy Titulescu külügyminiszter hirtelen haza­rendelte Petrescu Comnen berlini követet. A követ már meg is érkezett Bukarestbe és nyomban kihallgatáson jelentkezett a kül­ügyminiszternél, majd hosszasan tanácskozott Maniuval is. Politiaki körökben élénken találgatják, hogy várjon mire készül Titulescu. Gafencu feltűnő cikke az orosz szerződés ügyében támadások pergőtüzébe került Vajdának tárcát ajánlottak fel, de nem vállalja ! Gafencu cikke Aztán jött Titulescu Letarolt városok Letarolt város. Ezt a nevet adja a tat­ár -­járás krónikása a szomorú Szatmárnak. Le­írott ország. Nincs itt már egyéb élet, csak az, amivel a repülőbizottság lendül a dolgá­­tak. A rajtaütés, a dobpergés, az ellicitált holmikkal megrakott szekér zörgése. Na és a­z eltörő sóhajok, az elfojtott jajok és átkok. A hajsza utolsó refleksze, a nirvánába való átvonaglás. Itt már arra sincs érd, mint túl az óceá­­non, hogy az éhség felvonuljon, dühöngjön, lübörögjön. Most jönnek a városi végrehaj­tások felfüggesztésével, mikor már mindent végrehajtottak, vagy amikor már nincs sem­mi, amit végrehajtsanak. Amikor már min­­tenki elhullt, aki élt, dolgozott, keresett, vagy munkát akart és nem kapott Amikor már a repülőbizottság az asszony fűzőjét, a törött gramofont, a tarkahuzatú dunyhát is elvitte s még a könyveknek, ami az adónál mindig megvetés tárgya volt, sem kegyelme­zett Az a diszkrét éjjeli alkalmatosság, ami­be a szatmári adóaviatikus nem kívánt bele­nyúlni, marad egyetlen szimbóluma az adó­morál nagylelkűségének. S a legszebb, hogy Vajda és Titulescu nem azon kaptak hajba, hogy ki talál ki okosab­bat ennek a helyzetnek a megváltására és hogy több szó esik a Stan Vidrighin vissza­hívásáról, mint a repülőbizottság elröpítésé­­ről a világűrbe. Mintha lehetne nagypolitikát csinálni ad­dig, mig idehaza meg nem teremtik a lelkek és erők egyensúlyát, s mig nem biztosították, hogy minden élet hozzájusson a maga jussá­hoz. Ar­páldbizottságok tatárjárásával ezt a halálos problémát nem lehet megoldani.

Next