Brassói Lapok, 1933. február (39. évfolyam, 25-48. szám)

1933-02-01 / 25. szám

XXXIX. évfolyam 25. szám Főszerkesztő: Szele Béla dr. Egyes szám ára : 3 lej Magyarországon 20 fillér Szerda 1933. évi február­i ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Belföldre postai szétküldéssel havonként 60 lej, postautalványon átutalva, vagy a kiadóhivatal pénztárához befizetve. Aki pénzbeszedő megbízott útján fizet, az beszedési díj címén Brassóban további 2 lejt, vidéken 6 lejt fizet havonta. — Külföldre negyedévre 300 lej, félévre 100 lej, egész évre 1200 lej. — Magyarországra negyedévre 12 pengő, félévre 24 pengős egész évre 48 pengő. Magyarországon postatak­rékpénztári számlánk száma 12.174.­­ HIRDET ÉSEK dija 6 lej, szövegoldalon 8 lej négyzetcentiméterenként. Hirdetési díjak előre fizetendők. T . ) HITLER NÉMETORSZÁG ÚJ KANCELLÁRJA Tehát: Hitler Hitler a kancellári A müncheni mázolóse­­géd a — kancellár! Még nincs kinevezve — e percben legalább is, amikor e sorokat írjuk, még nincs, — de ez nem jelenti azt, hogy Hitler körül valami még történhetnék. Ki van zárva: ő a kancellár. Kancellárnak kell len­nie, mert éppen itt az ideje, hogy Papen és Hugenberg, a nagyipar és a nagybirtok, a tö­megeknek ezt a bálványát ledöntse. Ezért lett most kancellár és nem azért mert hatalma és ereje éppen most lenne a legerő­sebb. Sőt, éppen most a leggyengébb. Nagyon ügyes taktikával­­végezték ki Hit­lert. Előbb lejáratták és most­­ letaszítják. Ha ma egy éve került volna Közép-Európa legnagyobb birodalmának élére, megrázkód­tatta volna a vén Európát. Ha ma két éve tud trónusra kerülni, még megváltoztatja a világ képét is. Ma semmi. Ma nem fontos többé, mert Tot,­ióképpen nem is kancellár és nem is ar eb­ben a hatalmas stallumban, amelyben egyko­ron Bismarck ült, nem is olyan régen még Bethman-Holl meg és alig tegnap Stresemann. Felültették a trónusra, hogy végezzenek vele. De még így is, erő és hatalom nélkül, óva­tosan ültették a pulpitusra. Jobb kézről mellé ültették Papent, a junkerek patrónusát, a bal­jára Hugenberget, a nagyipar paterfamiliáját és a tetejébe Neurathot, a Hohenzollernek védangyalát. Alulról meg­ a köztársasági Hin­­denburg támogatja a trónusát. Mind a négy kereke meg van kötve és igy ahelyett, hogy az Olimpusra felvágtathatna, a lejtőn le fog csúszni Nyikorogva és csiko­rogva lecsúszik. A számítás nagyszerű és a taktika felséges. Olyan pompás, mintha a hajdani cári orosz diplomaták csinálták volna, vagy a mai Ve­­nezilos tanítványok. Szinte el sem hiszi az ember, hogy német agyak agyalták ki ilyen ravaszul és körültekintően. A nemzeti­szocialista elvakított tömegtől nem lehetett szabadulni. Akárhányszor sza­vaztatták, mindig Hitlerre szavazott Egyre kevesebben szavaztak ugyan rá, egyre többen ábrándultak ugyan ki belőle, de mégis, a sza­vazatok milliói még mindig mellette állottak. Eiekkel a milliókkal nem lehetett okosan be­szélni Ezek még mindig hisznek az Adolf­ban. Adolfot nevetségessé kell tenni hogy a tö­meg felébredjen. És a tömeg tényleg fel is ébred. Egy-két hónap Hitler-uralom és Németországot bátran meg lehet újból szavaztatni: nem lesz tovább Hitler-párti. A milliók elfordulnak attól a nemzeti­szo­cializmustól, amely nem valósít meg egyebet, mint annyit, hogy diszkreditálja az eszmét. Már uralomra lépésével is diszkreditálta az eszmét. Feder, a pénzügyi organizátora, aki fel akarta robbantani a tőke hatalmát, nincs a kormányban, Strasser, aki hitt a fasiszta szervezet termelő és teremtő erejében, szintén nem kapott helyet, hol maradt Goebbels, Buch, Bouhler, Reinhardt, Alfred Rosenberg és a töb­biek? És mit keresnek a megvalósulás mámo­ros perceiben Papen, Neurath, Hugenberg? Ha legalább annyit sikerült volna elérni hogy a tiszta hareburgi front kerüljön uralomra? Még ez sem sikerült. Egyetlen egy sikerült: Adolf a kancellár. Hitler Adolf beül Bismarck örökébe. Ez si­került A megbukott indusztrializmus, junkenzmus és hitlerizmus torzszülötte után a hat millió munkanélkülivel elrondított Német­ Biroda­­lomban váljon ki következik majd Hitler ! Minden eszközzel fenntartja a rendet a kormány Jobboldali fegyveres terrorszervezetet l­epleztek a fővárosba­n , Csendben zajlott le a Vasgárda vasárnapi felvonulása Bukarestben, ellenben Kisenevben véres összetűzések voltak Zavargások Nagyváradon és Brailában A közalkalmazottak országos nagygyűlése visszautasította a fizetéscsökkentést Bukarest, január 31 Legutóbbi számunkban röviden meg­emlékeztünk már arról, hogy Mironescu belügyminiszter a múlt hét végén magá­hoz kérette a napilapok főszerkesztőit, a­kiket arra kért meg, hogy hassanak oda, hogy a kivételesen felzaklatott kedélyek csillapodjanak le. Mironescunak a sajtó vezetőivel folytatott tanácskozása mögött rendkívül nagyjelentőségű események húzódtak meg. Éppen ezért közérdekű ténykedésnek tartjuk, hogy a belügy­miniszter nyilatkozatát leközöljük. — Az értekezlet célja — mondotta Mironescu — megvitatni azokat a le­hetőségeket, amelyek a sajtó rendelke­zésére állanak a közélet megnyugtatá­sa céljából. Meg kell jegyeznem, hogy én e megnyugtatással csakis ama hi­vatal szempontjából foglalkozom, ame­lyet betöltök. Feladatom lévén a rend fenntartása, megállapítom, hogy ez kü­lönösen erőszakosságok közepette ne­héz. Ilyen körülmények között a köz­rend másképpen nem oltalmazható meg, csakis karhatalom segélye által. Azonban — folytatta Mironescu — az én felfogásom az, hogy a rendet az ország felsőbb érdekében is az összes jószándékú emberek bölcs együttmű­ködésével kell megvalósítani. A közerő pedig csupán utolsó eszközként marad­jon meg azok ellen, akik erőszakkal akarják felborítani a törvényes rendet Ezért tehát felhívással fordulok a sajtóhoz, engedélyezze a közrend biz­tosításához szükséges támogatást. Ugyanekkor leszögezem azt is, hogy a legteljesebb szabadságot engedélyezem mindenféle erőszakmentes tüntetésnek, bármilyen eszme érdekében történjék is az s szabad folyást engedek a szak­mai tüntetéseknek is. Azok a nagy politikai és gazdasági problémák, amelyek ma a román, nem­zetet is sanyargatják, a rendet szük­ségesebbé teszik, mint valaha, mert e problémák csakis nyugalmas légkörben oldhatók meg. A sajtó pártfogásának­ is ezeknek a problémáknak szempont­jaiból kell kiindulnia. De szükséges a sajtó támogatása azért is, mert hol külföldről, hol bel­földről gyakorta indulnak oly irányza­tok útnak, amelyek az ország fel­for­ga­tását tűzik ki célul. Ezeket a törekvé­seket nagyon elősegíti az az atmoszfé­ra, amelyet az erőszak jellemez. A jóhiszemű embereknek nem szabad fel­ülniük az anarchisztikus izgatásoknak. Miután a közéleti erőszakosságok az ország jövőjének szempontjából a leg­gyászosabb eredményre vezettek, ösz­­sze kell működnünk, hogy biztosítsuk a békés légkört és a nemzet magas ér­dekeivel való nyugalmas foglalkozás lehetőségét. A belügyminiszter ezután oly diszkrét beszédét több példával tette világosabbá és végül igen lelkes szavakkal ismételte meg a sajtóhoz intézett felhívását. ■ ——i — Mit jelent a belügyminiszter felhívása? A kormány az utóbbi napokban több ízben is behatóan foglalkozott a köz­élet utcára terjedő izgalmaival. A ta­nácskozások nyomán az az álláspont alakult ki — s ezt az álláspontot nem csupán a kormány tagjai, hanem a ve­zető ellenzéki politikusok is vallották —, hogy ezek az izgalmak tulveszélyesek s feltétlenül véget kell vetni nekik. Nem titok, hogy a kedélyek az egész országban tulfeszü­ltek. Egyrészt a gaz­dasági helyzet, másrészt az a tény, hogy több társadalmi rétegtől súlyos áldoza­tokat kértek, hajlamossá tette a tömege­Az utóbbi napokban a sziguranca fő­városi központja jobboldali összeesküvő társaságnak jött nyomára. A nyilvános­sággal a következőket tudatták: A sziguranca hosszú ideig tartó megfi­gyelés után rajtaütésszerű házkutatást tartott egy Dumitrescu nevű asztalosnál, akinek Bukarestben a Calarasi­ utcában van az üzlete és műhelye­­ket a szélsőséges eszmék befogadására. A legutóbbi időben különösen a jobboldali szervezetek mutattak feltűnőbb izgé­­konyságot. A kormány szükségesnek látta, hogy felhívással forduljon a józan polgárok­hoz, de ugyanekkor kötelességének tart­ja, hogy a szélsőséges izgatásoknak vé­get vessen, akármelyik oldalról jöjjenek is. A legutolsó minisztertanácson elhatá­rozták, hogy a szélsőséges mozgalmakat szigorú figyelemmel fogják kísérni és minden eszközt igénybe vesznek elfojtá­sukra. Az asztalos lakásán különböző súlyo­san terhelő írásokat és 500 vasbuzo­gányt találtak. A buzogányok gömbbé szélesedő részén hat, lecsavarható szög áll ki. Az egész gömb leszerelhető és belsejében 12 puskagolyó helyezhető el szabályos sorban. Tehát afféle rob­banó buzogányokról van szó. Az egyik buzogány golyókkal megtölt­ve került a házkutatás alkalmával a szi­guranca birtokába. E buzogányban egy­úttal egy levél is volt, amelynek szöve­ge a következő: 17-ES SZÁMÚ BAJTÁRSI Átadatik neked az 1. osztályú buzo­gány, mivel jó légiónista vagy. Az a mód, ahogyan ezt a buzogányt kezel­ni fogod, őszinte halszeletedről fog tanúságot tenni. Ne feledd, hogy az Isten választott ki az ország megmen­tésére és ezzel a kuglibábbal vigasz­tald barátaink közül a 12-es számút. „­" Az állambiztonság,­ hivatal megállapí­totta, hogy ez a feltűnően homályos fo­­galmazású levél parancs valamilyen me­­rénylet elkövetésére. A nyomozások so­rán ugyanis politikusok és közéleti veze­tők nevét tartalmazó névsort is találtak. A névsoron szereplőket a terrorszervezet sorba meg akarta „vigasztalni“. A fekete listára helyezettek között a miniszterelnök, valamint a kormány tagjai is szerepeltek. Egy fantasztikus összeesküvés leleplezése

Next