Brassói Lapok, 1934. február (40. évfolyam, 24-47. szám)

1934-02-01 / 24. szám

XL. évfolyam 24. szám Főszerkesztő: Szele Béla dr. Csütörtök 1934. évi februári ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Belföldre: portai szét­küldéssel havonként 60 lej, postautalványon átutalva, vagy a kiadóhivatal pénztárihoz befizetve. Aki pénzbeszedő megbízott útján fizet, az beszedési díj címén Brassóban további 2 lejt, vidéken 6 lejt fizet havonta. — Kézbesítési díj havonként 8 lej. — Külföldre negyedévre 100 lej, félévre 600 lej, egész évre 1200 lej. — Magyar­­országon negyedévre 12 pengő, félévre 24 pengő, egész évre 48 pengő. — HIRDfc. 1'IJShK dija hirdetési oldalon 5 lej, páros (bal) szövegoldalon 6 lej, páratlan (j°bb) szövegoldalon 8 lej négy­zetcentiméterenként. Hirdetési díjak előre fizetendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Brassó, Károly király utca 56—58. telefon­zámok kiadóhivatal 82, szerkesztőség 83. MA: LÁSSUK GYERGY­ÓSZENT MIKLÓST! Nyelvgyilkolás Az alkotmányon túlmenő, rendkívüli intéz­kedéseket csak a „suprema lex", a szükség legfelsőbb törvénye, a „salus rei publicae", vagy­ az állam üdve, a normális alkotmá­nyos élet általuk való biztosítása indokolhat­ja. A Rendkívüli állapot" alkalmazásának minden egyes esetében csak arra kell szol­gálnia, hogy elhárítsa a veszélyeket, amelyek az alkotmányos és törvényadta jogok szabad, korlátlan gyakorlását fenyegetik. Kém az utolsók voltunk, akik megláttuk is elismertük, hogy a féktelen izgatás, gyű­lölködés és szélsőséges erőszak Középeurópá­­ból áramló szelleme nálunk is vesze­delmessé vált s komolyan fenyegetni kezdte az ország demokratikus alkot­mányát és intézményeit. S követke­­zéské­ppen beláttuk, érthetőnek találtuk a végső szükség legfelsőbb törvényéhez való folyamodást, a rendkívüli eszközök igénybe­vételét, amikor ez az átkos szellem Románia egyik legfelvilágosodottabb és igazán legs­za­­vadelvűbb államférfiinak meggyilkolására ragadtatta magát. Tényleg szükség volt s ta­lán még mindig van is az államrendnek mesz­­szemenően előrelátó, körültekintő védelmére. A megdöbbenés és méltatlankodás közepet­te belenyugvással fogadtuk, megértéssel vál­laltuk az egész ország területére vonatkozó­lag elrendelt cenzúrát is. Nem vitathatta senki, hogy a közrend és nyugalom helyre­állítása céljából a sajtó fokozott, közvetlen ellenőrzése is helyénvalónak fogható fel. itt annyival kevésbé vontuk ezt kétségbe, mert mindig a törvények tiszteletének alapján ál­lottunk s következetesen síkra szállottunk az alkotmányos jogok érvényesítéséért. Nem akarhatunk tehát szembehelyezkedni az állam üdvével s az államhatalomnak a törvényes életet védelmező intézkedéseivel. Általános elvi fenntartással ugyan, de gyakorlatilag in­dokoltként vállaltuk és vállaljuk a leggon­dosabb ellenőrzést, hiszen célkitűzéseink és szándékaink tiszták, nem kell őket véka alá rejtegetnünk. A sajtóellenőrzésnek, cenzúrának azonban csakis abban láthatjuk az értelmét, hogy ele­jét vegye a közvélemény, a közhangulat eset­leges izgatásának a fejletlenebb felelősségér­zettel bíró sajtószervek részéről. Semmiesetre sem abban, hogy ezzel az ürüggyel kétség­telen jogokat kobozzon el, nemzetközi egyez­ménnyel és illetékes bírósági döntésekkel el­­vitathatatlanul elismert jogokat. Erdélyben a cenzúrát gyakorló hatóságok az utóbbi idő­ben egyre általánosabban tiltják és gátol­ják meg, hogy sajtótermékeinkben a magyar helység- és utcaneveket használhassuk, holott erre törvényszéki és táblai ítéletekkel is szen­tesített jogunk van. A legtöbb helyütt még a nyomtatott szövegből is kitörlik a magyar helységneveket s ha így megy, rövidesen megismétlődhetik annak a vakbuzgó cenzor­nak az esete, aki a magyar közmondást: „nincsen rózsa tövis nélkül" kijavította „nin­csen rózsa teius nélkül"-re azzal az indoko­lással, hogy Tövis állomásnak most Teius a hivatalos elnevezése. E jogelkobzás ellen felemeljük tiltakozó szavunkat. Az államhatalom képviselői a fennálló törvények értelmében megkövetel­hetik tőlünk, hogy hivatalos helyeken csakis a hivatalos román elnevezéseket használjuk, de nyelvünk egymás közötti használatába nem szólhat bele. Ez nyelvünk kerékbetörése, erőszakos és törvénytelen gyilkolása, ami csak elkeseredést idézhet fel az annyira kí­vánatos megnyugvás és lojális együttműkö­dés helyett. Egyszer már szóvá tettük ezt az elkeserítő törvény­tipr­ást, ezt az adott körülmények kö­zött teljesen helytelen és megérd­emelet­len túlkapást és sanyargatást. Kétségbe vonjuk, h­ogy Tatarescu miniszterelnök emlékezetes december Ti-iki rádióbeszéde után ez a nyelvkínzás és kisebbségi magyarságunknak ez a méltatlan bántása a kormány rendeleté­re történnék. Mert nem hihetjük, nem akar­juk hinni, hogy a rendkívüli állapot levét ezúttal is velünk itassák meg, anélkül, hogy erre alapot adtunk volna. Ez alkalommal tehát kifejezetten a kor­mányhoz Lapedatu erdélyi miniszterhez és magához Tatarescu miniszterelnökhöz fordu­lunk kérdésünkkel: tudnak-e erről a jogtalan és törvénytelen sérelmünkről s helyeselhe­­tik-e ezt a jogelkobzást, amely a sajtónak a közrend és a törvényesség helyreállítása ér­dekében történő ellenőrzése címén végbe­megy? Nyilatkozatot, megnyugtató nyilatko­zatot várunk­­ megszüntetését ennek a vak­buzgó túlkapásnak, amelyet semmiképpen sem kíván meg, sőt károsnak és ellentmon­dónak mutat a rendkívüli állapot eredeti ren­deltetése. Az erdélyi kisebbségi magyarság odaadás­sal és megértéssel támogatta s óhajtja támo­gatni ezután is a kormány törekvését, igye­kezetét a törvényes rend és békés munka biztosításának irányában. Jóakaratát viszont korántsem erősítheti meg az, hogy gúzsba kötik azokat a jogait is, amelyeket eddig él­vezhetett s amelyeket a román állam igaz­ságszolgáltatása törvényeseknek, vitathatatla­­noknak ismert el. Vessen véget a kormány ennek a haszontalan és méltatlan sanyargatás­nak, amely éppen saját eszményeinek meg­­valósítása útjába gördít akadályt, botot ha­jít az őszinte együttműködés és együttérzés szekerének kerékküllői közé. A magyarság erre hivatott szervei pedig ne üljenek tétlenül, hanem mozduljanak meg és juttassák el a magyarság tiltakozását a kor­mány illetékes miniszterei és a miniszterel­­nök elé. Ha Tatarescu miniszterelnök őszintén ra­gaszkodik Duca politikai hagyatékához és a maga többszörösen, kifejtett s hangoztatott elveihez, úgy vessen véget annak, hogy szán­dékait a kormány közegei eltorzítsák s rend­kívüli hatáskörüket az elidegeníthetetlen de­mokratikus jogok eltiprására használják fel, ezek oltalmazása helyett. A lelkek kiengesz­­telődését és megnyugvását a magyar kisebb­­ség körében csak így lehet igazán elérni. j B tforBBBCBftifftBEsgeffwe&és jglmn­ae'gig8rt Lassú lett az ipar- és kereskedelem­ügyi miniszter " " tanácsfeloszlatásokat PiíBiissrfertfonekcs ms «arcaflBco^Só elmi&Metówel Bukarest, január Ti. Tatarescu miniszterelnök — amint már jelentettük — a délelőtti minisztertanács befejeztével hétfőn délben kihallgatáson jelent meg az uralkodónál, aki visszatar­totta ebédre. Ezen az audienciáján a mii­niszterelnök valóban a részleges kormány­­átszervezés kérdését tisztázta s a késő dél­utáni órákban beavatott körök már tudni vélték, hogy Tatarescu miniszterelnök az ipar- és kereskedelemügyi tárcát Sassu volt ipar- és kereskedelemügyi miniszter­nek adja át. Károly király kedden délelőtt már alá is írta a Sassu kinevezéséről szóló legfel­sőbb dekrétumot s az új ipar- és keres­kedelemügyi miniszter délután 3 órakor letette az esküt az uralkodó előtt, Tatares­­cu miniszterelnök jelenlétében. Valószínű, hogy a kormánynak ezzel a kiegészítésével az átszervezés ügye egy­előre lekerült a napirendről s a többi mi­niszterjelöltnek: nem­ volt miniszternek és Costinescu dr. volt bukaresti főpolgár­mesternek, meg másoknak legalább is a tavaszig várniok kell. Nem igen remélhe­tik ugyanis, hogy a kormányba való be­vonásukra a csütörtökön megnyíló új par­lament első ülésszaka alatt sor kerülhet MINISZTERTANÁCS A KIRÁLY ELNÖKLETÉVEL Délután különben, közvetlenül tetiszi ipar- és kereskedelemügyi miniszter hiva­talos eskütétele után a királyi palotában minisztertanács ült össze az uralkodó el­nökletével. Ennek a minisztertanácsnak különleges fontosságot tulajdonítanak, mert a kormány az uralkodóval teljes egyetértésben ezen határozza meg a trón­beszéd végleges szövegét, tehát a parla­menti ülésszak tulajdonképpeni pro­gramját. Azt máris bizonyosra veszik, hogy az első parlamenti ülésszak csak húsvétig, azaz április elejéiig fog tartani s a leg­szükségesebb törvényjavaslatok megvita­tására és megszavazására szorítkozik. Az igazolási és felirati vita a kormány óhaja szerint csak rövid ideig fog tartani. Jól­értesült körök ugyanis úgy tudják, hogy különösen a bolgár uralkodópár tisztele­tére Szinajában rendezett ünnepélyes fo­gadóestélyen Tatarescu miniszterelnöknek a király közvetítésével sikerült mégis ráven­nie a fontosabb ellenzéki pártok vezetőit, így elsősorban Mihalachét, Luput és Go­gát, hogy az igazolási és felirati vitát fe­gyelmezzék és ne húzzák hosszúra, mert a kormány mielőbbi gyakorlati törvényho­zási munkát szeretne végezni. MÁRCIUSIG NINCS TANÁCSFELOSZLATÁS A parlamenti tevékenységgel, illetőleg pontosabban a közigazgatási törvény mó­dosításának megszavazásával kapcsolat­ban áll az a tény, hogy a belügyminisz­térium — amint a Tempo értesül — be­szüntette az egyes városi és megyei vá­lasztott tanácsok felfüggesztésére vonat­kozólag folyamatba tett eljárásokat, így a belügyminisztérium nem hozott határozatot arra a jelentésre nézve sem, amelyet Stefanescu Alexandru belügyi vezérfelügyelő a brassói megyei és városi tanács működésének felülvizsgálata ered­ményeképpen a két tanács feloszlatására előterjesztett. A választott tanácsok tehát még márci­usig kegyelmet kaptak, addig, amíg a parlament megszavazza a közigazgatási törvény módosítását, amelynek alapjára sor kerül majd végleges feloszlatásukra és az új tanácsválasztásokra. Nem lehetet­len, hogy ez is egyik eredménye a belpo­litikai fegyverszünetnek. Maniu és Vajda végre együtt vacsorázott Ismeretes, hogy csütörtök óta, amióta úgy Vajda, mint Maniu a fővárosban tar­tózkodik, Mihalache pártelnök mindent elkövet, hogy végre megbékítse a két er­délyi vezért, akiknek hívei kolozsvári lap­jaikban továbbra is marakodnak amiatt, kinek legyen igaza és ki legyen az ur az erdélyi pártszervezetek fölött. Mihalache tegnap úgy délelőtt, mint délután tárgyalt Vajdával, majd felkeres­te az Athéné Palace-ban Maniut s vele is hosszasan tanácskozott Este Maniu, Vaj­da és Madgearu együtt vacsorázott Miha­­lachenál. Bennfentesek szerint a vacsora alatt és után behatóan megvitatta a négy vezér a párt helyzetét és parlamenti mun­kaprogramját s általában megegyezett. Más hírforrás szerint Vajda a vacsora alatt is mindent elkövetett, hogy elkerül­je a politikai vitát s arra az álláspontra helyezkedett, hogy Maniu vegye át az er­délyi pártszervezetek vezetését. Vannak olyan értesülések is, amely sze­rint a Maniu- és Vajda-csoport közötti ellentéteket most mégis sikerült kiküszö­bölni s egységesíteni úgy az erdélyi párt­­szervezeteket, mint a kolozsvári nemzeti- parasztpárti sajtót A tanácskozások Mihalache vezetésével kedden is folytak Maniu és Vajda nézet­­eltéréseinek megszüntetése érdekében.

Next