Brassói Lapok, 1934. július (40. évfolyam, 145-170. szám)
1934-07-01 / 145. szám
Har XL. évfolyam 145 szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Belföldre: A helyi kézbesítő kézbesítési dijával és a pénzbeszedő inkasszó-dijával egyetemben 74 lej. — Ha az előfizető közvetlenül a kiadóhivatalnak fizet, az előfizetési dij 68 lej. Postai kézbesítéssel és közvetenül a kiadóhivatalnak fizetve, az előfizetés: dij havonta 60 lej. — Külföldre: negyedévre :100 lej, félévre 600 lej, egész évre 1200 lej. —Magyarországon negyedévre 12 pengő, félévre 21 pengő, egész évre 48 pengő. — HIRItEl ESEK dija hirdetési oldalon 5 lej, páros thaiezovatioldalon 6 lej, páratlan (jobb'szövegoldalon 8 lej pégyzetventiméterenként. Hirdetési dijak előre fizetendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Braşov, Str. Regele Carol 56—58. Telefonszámok: kiadóhivatal 82, szerkesztőség 83. Főszerkesztő: Szele Béla dr. Vasárnap 1934. évi julius 1 k fP&KIBH* éS í1®€HS Ez az ünnep nem azért veszített régi derűjéből és költészetéből, mert a suhintó, pendülő kasza ősi szerszámát sok helyütt felváltotta az egyhangúan berregő gép, a traktor. Kétségtelen, hogy a tempósan, majdhogynem úri kényelmességgel lóduló kaszálás szinte diktálta a « természet üde zajaiból, szélből, kalászsziszegésből, madárdalból, távoli harangszóból s marokszedő lányok kitörő nevetéséből fonódott lágy vagy borsós dalokat, míg a motor motollálásához afféle városi zene illenék, újfajta ütem és fanyar, nyers melódia. De nem a motor teszi, hogy a dal elnémult, mert hiszen már ott sem szól, ahol még mindig a kaszáé a szó. Az arató érzi, hogy a mag már nem az, ami volt, aminek lennie kellene: már nem nevezi szép metaforával ,élet‘'-nek, mert az élet ma milliók és milliók számára nem jelent egyet a kenyérrel. A terített asztal tövében sohasem volt több a teritetlen asztal s vajon az idén megterül-e — hiszen tavaly is volt aratás?! Igen, az aratás mindent elintéző, mindent rendbeszedő, türelmet nevelő varázsa megtört: az arató tudja, hogy aratás után sem lesz vége várakozásnak, kuporgatásnak, szenvedésnek! Az aratás nagy terminusa, mely valaha a szükség útjának csillogó határköve volt, ma nem jelenti a megérkezést egy évnyi élet és törődés céljához s nem jelenti az újabb évnyi biztonságot. Régen valóban szép és ájtatosan vidám volt Péter-Pál napja, de akkor is csak azok terceltek igaz lelkesedéssel a pacsirtának, akiknek nemcsak kaszájuk volt, de a kaszához való búzájuk is. A kiké nemcsak a széles, kék mennyország volt napsütétével, pacsirtadalával és csillagaival, hanem a földből is valamennyi, amennyihez valószínűen az Isten akarata szerint is jussa van annak, aki a hajnalcsillagtól az esthajnali csillagig saját két karjával arat. Kietlen próza, de a földtelen szegény, a ciberén élő zsellér régen sem tartotta népünnepélynek, ha a tízezer holdakon a más búzáját betakaríthatta. Az aratás, akármily sivárul, városiul hangzik is, azelőtt is bérmunka volt a más földjén s ha a folkloristák és a rossz írók csak a dalt és a koszorús aratóünnep filmepizódját vették észre, a jobbfülűek és a jobbszemüek észrevették a sohasem szűnő morajt is, amellyel a földtelen nép a földre kívánkozott. De a régi aratások azért emberségesebben végződtek: a búza megtalálta az útját majd minden asztalhoz és tarisznyához. Nem egészen egyenletesen, sohasem úgy, hogy a bőség felvetette volna éppen azt, aki vetett és aratott, de úgy sem, hogy aki vetni, aratni vagy távol a városokban furni-faragni akart s tudott, éhen maradt volna. Péter-Pál ünnepe után valaha csakugyan kenyér termett a búzából és rozsból, de mi az oka, hogy most már a kenyérmagvakból is kenyértelenség terem, a fekete földből százezreknek ugyanaz a szükség, ami a sivatag sárga homokjából a beduinnak? A buzatenger partján sokszázezer ember reménytelenül tikkad a kenyérért. Nem a föld az oka, amely most is bőven terem, nem a buza az oka, amely most is acélos s ma is őrzi magában a Mária-képet, s végül nem az a sokszázezer ember az oka, aki most is olyan munkás, munkára vágyó, mint valaha volt — csak éppen kevesebbet énekelt Ki az oka mi az oka? Zsolt Béla MA: LASSÚK DÉVÁT! Egy még szörnyűbb kisiklás Tegnap este a szenátus befejezte a nemzeti munka védelméről szóló törvényjavaslat vitáját s a javaslatot 68 szavazattal 3 ellenében meg is szavazta. A sokat vitatott javaslat tehát félig már törvénnyé lett, mégpedig egy olyan rendelkezéssel is fűszerezve, amely amellett, hogy merőben alkotmányellenes és ellentétben áll a párisi kisebbségi szerződéssel, páratlanul képtelen, abszurd is. A javaslat újonnan megfogalmazott 4. szakasza ugyanis kimondja, hogy a magánvállalatok és kereskedők is kötelesek üzleti könyveiket és egész levelezésüket román nyelven vezetni, illetőleg intézni. A javaslat szakaszonkénti vitájában előbb Binder dr. szász, majd Gyárfás Elemér dr. magyarpárti szenátor tiltakozott a 4. szakasz e rendelkezése ellen, hivatkozva az alkotmányra és a nemzetközi kisebbségvédelmi szerződésekre. Gyárfás dr. rámutatott arra, hogy ennek az újonnan becsempészett szakasznak semmi kapcsolata sincs a javaslat többi részével. Csatlakozott Binder titokízásához s kérte a szakasz teljes törlését. A legszentebb magánéletbe való beavatkozás az, hogy minden vállalatot és kereskedőt arra akarnak kényszeríteni, hogy üzleti könyveit és levelezését kötelező módon román nyelven végezze. Manoilescu és D. R. Joanitescu is csatlakozott Gyárfás érveléséhez és indítványához s hangoztatták, hogy a vállalatok érdekeibe vágnak, amikor megfosztják őket attól a szabadságtól, hogy ügyfeleikkel azon a nyelven levelezzenek, amelyen akarnak. Gyárfás: A román nyelvű műveltség terjesztésének más eszközökkel kell történnie. A kereskedelmi levelezés célja nem lehet kulturális, hanem csak kereskedelmi. Hiába volt azonban minden argumentáció és tiltakozás, a szenátus ezzel a rendelkezéssel együtt szavazta meg a javaslatot, amely most a képviselőházhoz került. Hinnünk kell, hogy a képviselőház el fogja ejteni a javaslatnak ezt az elsősorban kisebbségellenes rendelkezését, amely annyira égbekiáltóan jogtipró és képtelen, hogy nem alkalmazható az alkotmányos jogok nyílt arculcsapása és felrúgása nélkül. Ez a javaslat általában annak az idegen- és kisebbségellenes hajszának a hatása alatt készült és került a parlament elé, amelyet a jobboldali körök már hónapok óta űznek. Tehát sok tekintetben demagógikus jellegű, mert a túlzó nacionalizmus a vak és gyűlölködő sovinizmus követeléseinek kíván eleget tenni. De még ebből a szemszögből nézve is szörnyű lábbal tiprása volna az alkotmánybiztosította magán- és egyéni szabadságjogoknak, ha mint törvény megpróbálná érvényesíteni szóbanforgóképtelen rendelkezését. Ezzel a logikával ugyanis éppúgy meg lehetne tiltani azt is, hogy az ország lakosai egymással más nyelven, mint románul érintkezni merjenek. Eleve nyilvánvalónak látszik, hogy a nagy külföldi érdekeltségű vállalatok aligha fogják respektálni ezt a jogállamban elképzelhetetlen korlátozást s ha ez a rendelkezés véletlenül a képviselőházi tárgyalás után is benne maradna a törvényben, minden bizonnyal csak újabb kütforrásává válnék a kisebbségek sanyargatásának. Egyben pedig maga után fogja vonni azoknak a peröknek az özönét, amelyek arra fognak irányulni, hogy a Semmitőszék mondja ki eznek a nyelvrendelkezésnek a kétségtetési alkotmányellenességét és következésképpen törvénytelenségét. Bár hihetetlennek tartjuk, hogy a képviselőház is beleessék a szenátus hajmeresztő hibájába, mindenesetre szükségesnek mutatkozik, hogy a kisebbségek valamennyi politikai és gazdasági érdekképviselete sürgősen emelje fel tiltakozó szavát ez ellen a jogellenes merénylet és alkotmánytiprás ellen. A javaslatnak ez a rendelkezése nem válhatik törvényerejűvé! A felhatalmazási javaslat a szenátus előtt A szenátus tegnapi ülésén egyébként Antonescu igazságügyminiszter beterjesztette a szintén sokat vitatott felhatalmazási törvény javaslatán amely kimondja, miszerint a kormány jogot nyer arra hogy a parlamenti szünet alatt, de legkésőbb november 13-ig a törvényvéleményező dekrétumok útján intézkedjék a következő ügyekben: a közigazgatási hivatalok egyszerűsítése és észszerűsítése terén a hasonló hatáskörű minisztériumi hivatalok egybeolvasztása és az illetékes minisztérium keretében való összpontosítása által a hivatalok összetételének csökkentse által , azoknak a hivataloknak,vagy állások- 1 A Véterné Edn flags Milkics leszavazták a pénzügyminisztert Nyílt alkotmányellenes szakaszt szavazott meg a szenátus a nemzeti munka védelméről szóló javaslatban — Titulescu ünneplése — A nemzeti parasztpárt hivatalos nyilatkozata Bukarest, június 30. A képviselőház péntek délelőtti ülésén a többség csúnyán levizsgázott az egyetértésből: egy járásbíróság megszüntetése körüli vita hevében leszavazta a pénzügyminisztert. A napirend előtti felszólalások során Mester többségi képviselő a Nemzeti Banknál uralkodó állapotokat tette szóvá. Azt állította, hogy Anghelescu bankkormányzó ötmillió lejt vett fel távozásakor. Valósággal botrányos, ami a Nemzeti Banknál történik s követeli, hogy a kormány teremtsen rendet s vonja felelősségre azokat, akik ott garázdálkodtak. Slavescu pénzügyminiszter válaszul bejelenti, hogy felülvizsgáltatja a Nemzeti Bank egész ügyvitelét s tisztázni fogja a kérdést. Ezután áttértek a napirendre, amelyen az igazságszolgáltatás szervezetéről szóló törvényt módosító javaslat szerepelt. Ez a javaslat több járásbíróság megszüntetését mondja ki. Serban többségi kérte, hogy a Cérna községbeli járásbíróságot tartsák fenn. Slavescu pénzügyminiszter erre kijelenti, hogy ehhez nem járulhat hozzá, mert a költségvetési takarékoskodás szükségessége elengedhetetlenné teszi a nélkülözhető járásbíróságok és hivatalok megszüntetését. Serban ennek ellenére is kitart követelése mellett , kéri a többséget, szavazza meg indítványát. A többség elfogadja Serban indítványát, amivel tulajdonképpen leszavazza a pénzügyminisztert. Emiatt óriási zsivaj és veszekedés tör ki a többség körében, amely két táborba oszlik. Marcus elnök igyekszik hatálytalanítani a csúfos szavazást s hangoztatja hogy nem kérte-e a kézfelemelésről valóó elfogadását Serban indítványának. A zsivaj mintegy tíz percig tartott s eközben a többség két tábora kölcsönösen szenvedélyes szemrehányásokkal illette egymást A vihar elültével az elnök újra szavazásra bocsátotta a többségi Serban indítványát, amelyet ezúttal a kormánypárt elvetett s ezzel elégtételt adott az előbb leszavazott Slavescu pénzügyminiszternek.