Brassói Lapok, 1935. február (41. évfolyam, 25-48. szám)

1935-02-01 / 25. szám

u;í n ! / vis ?a árusításba nem bocsátható Főszerkesztő: Szele Béla dr. Péntek 1935. évi február t XLl. évfolyam 25 szám. ELÖFZETÉSl A R A K: Belföldre: A kézbesítő kézbesítés! dijával és a péuzbesiedő nkasszó-dijával egyetemben 74 lej. Brassóban70 lej. Ha az előfizető közvetlenül a «iadóhivatal­nak fizet, az előfizetési díj 68 lej. — Postai kézbesítéssel és közvetlenül a kiadóhivatalnak fizetve* az előfizetési dij havonta 60 lej. — Külföldre: negyedévre 300 lej, félévre 600 lej, egész évi re 1200 lej — Magyarországon negyedévre 12 pengő, félévre 24 pengő, egész évre 48 pengő- — HIRDETÉSEK dija hirdetési oldalon 3 lej. páros (bal) szövegoldalon 6 lej. páratlan (jo bb) szö­vegoldalon 8 lei négvzetcentiméterenkén'' Hirdetési diiak előre fizetendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Brasov. Str. Regele Carol 56— 38. lelefonszámok kiadóhivatal 92., szerkeszt őség 83. A feleutig... Gyárfás Elemér tegnapi szenátusi be­széde továbbvitte azt a real politi­kai programot, amelyet a B. L. karacso- nyi száma indított el. , ^ . A románság minden kategóriája érzi, hogy a kisebbségi kérdés megerett a ren­dedre és Jorga sürgető es csodál­kozó fellépése igazolja, hogy megvannak a rendezés feltételei is nálunk. Reálizmus, pozitivizmus aktivizmus: ezekkel a fogalmi megjelölésekkel feje­zi ki a kisebbségi nomenklatura azt a politikai irányzatot, amelv a magyarság komoly sors- és munkavallalasaval igyekszik biztosítani boldogulásunkat az állam keretein, de a magunk sorain beNem1S’a fogalmi megjelölésen múlik, hanem a lényegen és a tartalmon, leg­főképpen pedig a természetes evolúció­ban gyökerező politikai akaraton. A kisebbségi sors letelt tizenhat esz­tendeje, jóllehet a vajúdás ezer gátlásá­val és kátyújával, meghozta ezt az evo­lúciót s ami kezdetben csupán a ki­sebbségi teoretikusok elgondolásában je­lentkezett, az ma már mélyen tudatosult s egyre átütőbb erejű gyakorlati celki­ÍUA Magyar kisebbségi lélek józanodéi folyamatát sokáig feltartoztathatta a ki­sebbségi hőskor romantikája és sokszo­rosan elrekeszthették a külpolitikai ho­rológusok misztifikációi, nemkülönben a nemzeti totalitás és öncéiuság megszál­lottjainak töm égsz u ggeszt lója, de a ro- manticizmusnak, a misztifikációnak ^es a tömegáltatásnak törvényszerűen vege szakadt és a józanodás folyamata annal gyorsultabb és sodróbb erővel lendült előre a kisebbségi tájakon. A megpróbáltatott magyar tömegekben ma már olyan erős a vágy és a kívánság egy reálpolitika megfogható eredményei után, hogy ezzel az elementárisán jelent­kező’ akarattal szemben a negativizmus csökönyös bajvívói is hátrálni kénysze­rülnek s ha nem is őszintén, hanem^ csu pán a felületen, de mégis koncessziókat tesznek az alulról feltörő uj életigenles­Az aktivizmus ma már a kisebbségi magyarság számára egyenesen elemi életfunkció kérdése és éppen azért olyan feltartóztathatatlan erő, amelyet lebír- ni tovább nem lehet, annyival kevesbe, mert úgy a belső, mint a külpolitika malmai az aktivista koncepció szamára őrölnek. ,. . , Kétségtelen dolog, hogy az aktivista erőcsoportosulás számára a magyar föld­művelő nép jelenti a derékhadat, amely már meg is indult ezen az utón, de az is bizonyos, hogy a kisebbségi magyar tár­sadalom minden rétegének erre az útra kell iépnie. ha meg akar maradni s a fejlődés lehetőségét is biztosítani kí­vánja a maga számára. Az aktivizmus ellenzői és gáncsoloi számára a legsúlyosabb mementot a ma­gyar értelmiségi proletár jelenti. A mun­ka és az elhelyezkedés reménye nélkül tragikusan lézengő állástalan és kenyér­félén magyar intelligencia, amely magá- rahagyatottan, már csaknem kodussor- ban küzd az elemi lét egy-egy kenyérfa­latjáért s amelynek egyedei sorra ott kopogtatnak kérvényükkel a hivatali ajtókon s a maguk erőtlenségével pró­bálják elérni azt, amihez a magyar hi­vatalos kisebbségi mozgalom nem bizto­sított számukra szervezett segítséget ^ és juss-lehetőségeket. Ez az intellektuális réteg, amely a maga nyomorúságában á legsúlyosabb, eleven vád a negativiz- mussal szemben, az aktivizmus legkomo­lyabb rohamcsapata. De nem az aktivizmus soraiba tartó­Sem Londonban, nem bíznak az angot-ímmeia megegyezés tehetőségében Laval képviselőházi válasza a londoni úttal kapcsolatos aggályokra London, január 31. A londoni sajtót Flandin francia mi­niszterelnök és Laoal külügyminiszter holnapi látogatása, illetőleg az angol— francia megegyezés kérdése foglalkoztat­ja. A lapok általában egyetértenek ab­ban, hogy a megegyezésre nem sok a ki­látás. A Times szerint a londoni megbeszélés célja angol szempontból elsősorban az, hogy felélesszék az 1932 december 11-iki genfi egyezményt, amely jogegyenlőséget biztosit Németországnak és a többi le- fegyverzett államnak az általános bizton­sági rendszer keretein belül. A Daily Te­legraph úgy tudja, hogy maguk a fran­ciák sem tartják valószínűnek a formálni megegyezést, miután minden bizonnyal ellenjavaslatokkal mennek Londonba. Különben a párisi sajtó sem bízik túli ságoean a londoni tárgyalások sikerében^ minthogy az eredményt elsősorban NéJ‘ metország magatartásától teszi függővé! Franklin-Bouillon óvja Láváit attól, hogy engedményeket tegyen a Hitler-kormánynák A francia képviselőház tegnap esti ülésén Franklin-Bouillon jobboldali kép­viselő felvilágosítást kért Laval külügy­minisztertől a kormány leszerelési politi­káját illetőleg. Kifejtette azt a vélemé­nyét, hogy Németországot nem lehet engedmé­nyekkel a fegyverkezés korlátozására bírni. Franciaország, szerinte, úgy fog járni a biztonság ügyében, mint annakidején a jóvátételek tekintetében. Ezért nem sza­bad elismerni a németek újrafegyverke­zését. Anglia négyszögesiti a kört* amikor betartandó ígéreteket vár Németország­tól. Franklin-Bouillon ezután bizalmatlan­ságát fejezte ki Hitler békepolitikájának őszintesége iránt s hangoztatta, Logy a francia politikát továbbra is a békeszer­ződések revíziója ellen kell irányítani. Laval a londoni látogatással kapcsola­tos kérdésre válaszolva, a következőket jelentette ki: Azért megyünk Londonba, hogy ele­get tegyünk Sir John Simon Külügymi­niszter óhajának. Mindenkinek örülnie kell hogy Franciaország és Anglia időn­ként összeegyezteti szempontjait az eu­rópai politika fontosabb kérdéseire vo­natkozólag, Emellett mi teljesen átérez- zük nemzetünk reális szükségleteit és te­rületünk védelmi követeléseit. A békét nem tudjuk elképzelni biztonság nélkül. — Uj légkör van kifejlődőben a népek egymáshoz való közeledésének megköny- nyitésére, — folytatta Laval. — A londo­ni megbeszéléseket Anglia és Franciaor­szág egyre szorosabb barátsága fogja át­hatni. Viszont a mi biztonságunk nélkü­lözhetetlen Európa békéjének szempont­jából. Ebből kiindulva, Franciaország támogat minden nemzetközi erőfeszítést a béke megszilárdítása érdekében. A NÉMETEK MÁR HAJLANDÓK TÁRGYALNI A KELETI EGYEZMÉNYRŐL Római diplomáciai körökben nagy ér­deklődéssel figyelték von Hassel kvirináli német nagykövetnek az olasz külügymi­nisztériumban tett látogatását. Úgy vélik,1 hogy von Hassel ezalkalommal közölte a német kormány végleges álláspontját a keleti Locarno és az osztrák függetlenség biztosítása kérdésében. Németország állí­tólag most már csak a keleti egyezmény katonai megállapodás-jellege ellen foglal állást, de a beavatkozást kizáró egyez­mény ellen nem tiltakozik. Kánya magyar hütügyminiszter megegyezésre invitálja szomszédos államokat a Budapest, január 31. A felsőház külügyi bizottságának teg­napi ülésén Kánya Kálmán külügymi­niszter beszámolót tartott Magyarország külpolitikai helyzetéről & magatartásá­ról. Elsősorban a magyar—jugoszláv vi­szállyal foglalkozva, rámutatott arra, hogy a magyar kormány eleget tett a de­cemberi genfi határozatnak, amivel újból bizonyságát adta békés szándékának. — Részünkről nyugodtan kisérjük fi­gyelemmel a további fejleményeket, — folytatta a külügyminiszter — s azokhoz szabjuk jövő magatartásunkat. Az olasz—francia megegyezés ügyér« térve át, Kánya kijelentette, hogy a rá- mai egyezmény csak az ekő lépés am* akció utján, amelynek végcélja többek között a középeurópai béke megszerve­zése. — Ha szomszédaink annyi megértést tanúsítanak az eljövendő tárgyalásokon,1 — folytatta Kánya —, mint azt Laval és Mussolini tette, akkor fennáll a megegye­zés lehetősége. Természetes, hogy az elő­készítő tárgyalások hosszabb időt vesznek igénybe, mert hiszen mindenik félnek meglesznek a maga feltételei, amelyek zik-e a magyar kereskedő-osztály is, a mely m.ár egészen világosan látja, hogy nem a „nemzeti öncéiuság“ fogja a rom­lástól megóvni, hanem egyedül egy olyan átfogó politika, amelyben a magyar ke­reskedő is megtalálja egyenlő jogait éf> érvényesülését román és német sorstár­saival együtt. A kereskedelem-politika, az adópolitika, meg a vasúti tarifa tö­méntelen kérdését sosem, oldhatja meg maga a kisebbségi politika, legkevésbé pedig egy negativ kisebbségi politika, hanem csupán egy olyan politika, amely közös nevezőre hozza a kereskedelem létérdekeit. Nos, és a gyáripar meg a kisipar dol­ga. Hogyan képzelhető el, nogy a ma­gyar ipar boldogulni és fejlődni tudjon s a nációnálizáló rdutokréciával szemben hathatós érdekvédelemre találjon a ne- gatdvista kisebbségi politika mai jelsza­vaival? Iparunk napról-napra élet-haiál- harcot viv s milyen sánszokkaj vívhatja meg ezt a harcot a magyar kisipar, ha nem fog össze a német és román kisipa­rossal, amikor egyedül ez az összefogás segítheti ahhoz, hogy a magyar kisipari műhelyek komoly erősségei legyenek a magyar életnek. És ha végigmegyünk a magyar kisebb­ségi társadalom, valamennyi kategóriá­ján, mindenütt hasonló helyzettel talál­juk szem-ben magunkat. A politikai ak- tivizmusnak parancsoló szükségessége nyilvánvaló, csupán előfeltételei várnak tisztázásra, valamint lélektana és tárgyi biztosítékokra — a túlsó oldalon. Azzal minden nívós és komoly politi­kusnak tisztában kell lennie, hogy a gya­korlati aktivizmus nem következhetik el automatikusan. Ahogyan a kisebbségek számára biztosított jogok és lehetőségek sem léphetnek teljes terjedelmükben au­tomatikusan érvény-be, éppen úgy egy józan kisebbségi reál politikától sem le­het azt kivánni, hogy automatikusan a az objektiv körülményekre való tekintet nélkül hódítsa meg a magyar társadalom minden rétegét. A józan magyar rétegek már megin­dultak ezen az utón, azonban a célbaju- tásnak az a tárgyi, nolitikai és lélektani előfeltétele, hogy a feleutig a másik ol­dal is élénkbe jöjjön.

Next

/
Thumbnails
Contents