Brassói Lapok, 1935. február (41. évfolyam, 25-48. szám)

1935-02-01 / 25. szám

HanHnansin HBB teljesítése nélkül a beavatkozást kizáró szerződéshez nem járulhat hozzá. Kánya azzal fejezte be beszámolóját, hogy jóslásokba bocsátkozni a tárgyalások tartama és eredménye felől egyelőre még nem lehet. A helyzet különböző okokból még zavaros, ezért csak bizonyos idő múlva lesz módjában a külügyi bizottságot a támadást és beavatkozást kizáró egyezmény várható sorsáról behatóan tájékoztatni. A beszámolóhoz több bizottsági tag szólt hozzá. 2. oldad A pszichografológus harca a szépirásoktatókkal Newyork, január kis. Furcsa per tárgyalását kezdte meg a newyorki törvényszék. Az amerikai szépirásoktatók egyesülete bepörölte H. G. Edwards pszichografológust, a pittsburgi egyetem magántanárát, aki azt az állítást kockáztatta meg, hogy az igazán intelligens emberek miindig csúnyán írnak. A szépírásoktatók ebben a kijelentésben érdekeik súlyos sérelmét láják és nagyöszszegű kártérítést követelnek a tudóstól, mondván, hogy a kijelentés elhangzása óta tanítványaik száma katasztrófában csökkent. „Hiába fokoztuk a reklámot — adják elő a szerencsétlen szépírásoktatók keresetükben —, legfeljebb ironikus megjegyzéseket kapunk válaszul. Bárkihez fordulunk, azt mondja: mindig tudta magáról, hogy zseniális ember s ha kézírásának a kaligráfiával nem egészen egyező vonalai is csak ezt bizonyítják, ron lát okot arra, hogy véka alá rejtse szellemi képességeit.“ Állításainak visszavonását és az eddig okozott negyvenezer dollár kár megtérítését követelik az elkeseredett szépírásoktatók Edwardstól, aki a tárgyaláson a bizonyítás elrendelését kérte, miután állítását teljes egészében fenntartja. Az okos emberek — jelentette ki a magántanár — gyorsabban gondolkoznak, mint ahogyan írni tudnak s ennek természetes következménye, hogy kézírásuk bizonyos mértékig eltorzul. A bíró közvetíteni igyekezett a peres felek között, de Edwards professzor nem tartotta tudományos lelkiismeretével összeférhetőnek, hogy megtagadja tanítását s a legnagyobb rábeszélésre is csak annyit volt hajlandó ünnepélyesen kijelenteni, hogy a rossz kézirás még nem föltétlenül az intelligencia jele. Most nagy érdeklődéssel várják, hogy a felperesek, akik gondolkozási időt kértek, megelégednek-e ezzel a bejelentéssel, vagy pedig folytatják a peres eljárást. B. I. Tataresci áthidaló megoldást talált Slavescu ás Manolescu-Strump álláspontja között Manolescu-Strunga ipari és kereskedelmi minisztert hosszú kihallgatáson fogadta az uralkodó. Az audiencia után Tatarescu miniszterelnök lakásán tanácskozásra ültek össze a gazdasági szakminiszterek. Értesüléseink szerint a megbeszélések során Tatarescunak sikerült a külkereskedelmi rendszer módosítását illetően olyan megoldást találnia, amihez úgy a pénzügy, mint az ipari és kereskedelmi miniszter hozzájárult. Eszerint: a devizaigazolványok adásvételi lehetőségének engedélyezését egyelőre elhalasztották, viszont Slavescu, illetve a Banca Nationala hozzájárult ahhoz, hogy bizonyos áruforgalmi tranzakcióknál megelégszik az előírt 40 százalékos devizakvóta beszolgáltatásával és nem kíván élni a többi korlátozó rendelkezésekkel. A kormány a közeli napokban hozza nyilvánosságra, melyek azok a kiviteli ügyletek, amelyekre a határozat vonatkozik. A döntést a királyi palotába összehívott gazdasági koronatanács fogja ratifikálni. - MI OKOZZA A DEVIZAHIÁNYT? Kormánypárti körökben meg vannak elégedve a Tatarescu által javasolt megoldással, mely bizonyára alkalmas lesz arra, hogy véglegesen kiküszöbölje a pénzügy- és a kereskedelmi minisztérium között fennálló ellentéteket. Manolescu-Strunga tegnap este fogadta a sajtó képviselőit és ismertette velük a külkereskedelmi helyzetet. A kereskedelmi miniszter minden tekintetben meg van elégedve a jelenlegi külkereskedelmi rendszerrel. A behozatal az ország fizetési képességének a színvonalára csökkent, ezzel szemben a kivitel állandó növekedésben van, az újabban kötött kereskedelmi egyességek pedig a legjobb kilátásokkal kecsegtetnek. Tomcsa Sándor: EMBER A FALATOZÓBAN A „falatozót“ gyakrabban mint „bode- ] gát“ emlegetik a közhasználatban, pedig a „falatozó“ megint egy remek, kifejező, a célt és a rendeltetést tökéletesen érzékeltető, kidomborító szó. Mert tényleg, a „bodegában" rendszerint nem fogyasztunk el tökéletes ebédet vagy vacsorát, oda csak beugrunk egy pár falatra, amit anélkül költünk el — állva, vitatkozva, egyik kezünkben zsebkésünket, másikban elveinket villogtatva —, hogy különösebben nekikészülődnénk a főétkezések komoly és bonyolult szertartásához. A „bodegában egyszerűen csak falatozunk, így is mondhatnánk: a falatozók az evés nagy és örök művészetének könnyebb fajsúlyú szórakozó helyei, szemben az éttermekkel és étkező palotákkal, mint az evés komoly, méltóságteljes, fenkölt templomaival. Mindez persze független attól, hogy ma az emberek az étkezés terén is letértek a komoly művészet útjáról és rengetegen "általában csak falatoznak. De ez ebben az esetben, a legkevésbé az ízlés hiánya. Ma már a főétkezések éppúgy a kiválasztottak privilégiuma, mint teszem egy operaelőadás belsain-makkarónival, akarom mondani Lauri Volpival. A tömeg gyomrát falatozók szolgálják ki Bus Feketével, akarom mondani tepertővel, szalontüdővel. A gazdasági válság, lerombolta a meleg és bizalmas családi, illetve családban étkezések lehetőségét is és ma gyakori látvány, hogy a gyerekek az iskolából mindjárt egy falatozóba mennek, ahol nagykabátban és táskával a hátukon, apjuk meg aktatáskával a hóna alatt, idegesen, idegenül, minden különösebb meghatottság nélkül — bekapnak valamit. Hova lett az evés misztériuma ? És hova lett ez a megnyugtató szó, hogy: „zabáim“, ami elvonatkozva megbélyegző jelentésétől, feltétlen bőséget jelent. Valami oka tényleg kell legyen annak, hogy a zabáim“ szó kiment a közhasználatból. Én legalább évek óta nem hallom, nem olvasom. Na, mindegy. Szóval, szín: egy falatozó. A pult végigrakva a legkitűnőbb, legizletesebb falatokkal. Sajtok, halak, ikrák, füstölt különlegességek, pástétomok és a jó Isten tudná megmondni, hogy még milyen ínyencségek. Az olyanvacakok, mint a kolbász, túró, meg felvágott, háttérbe szorítva, elkülönítve, mint a őrnép Valami fejedelmi felvonuláson, súrolva, türelmesen, ámulva. Hangos, vidám, szerencsés urak állottak a pult előtt és néha, csak úgy mellékesen, rá-ráintettek a felvonuló étel-előkelőségek valamelyikére: „— Na, még ebből öt dekát“. — „Ez az ikra kitűnő, tegyen csak egy kanálkával“. — ,,Adhat a pástétomból is“. — Stb. stb. Falatoztak, beszélgettek, nevetgéltek, könnyedén, magától értetődően, természetesen. A szavak és a falatok bőségében. Délután hat óra volt. Ekkor lépett be az Ember. Egy kicsit meglepődött az urak láttára, bizonyára nem várta, hogy ilyen szép számban itt találja őket. Egy riadt mozdulata azt mutatta, hogy vissza is lépne, ha nem kötelezné a tradíció, ha már nem ragadt volna bele a falatozó ama légkörébe, amelyet ezek az urak teremtettek maguk körül. Azért harsogva üdvözölték egymást. Az Ember is az urakéhoz hasonló egyenruhát viselt, a jómódnak és a pénzért kapható ízlésnek uniformisát, a kesztyűnek, kalapnak, prémnek, cipőnek, választékosságát; éppen csak az ő öltözékén látszott, hogy valahol elvált ezektől az uraktól, lemaradt vagy életútja elkanyarodott, hogy nem azonos mozgást végez eme urakkal, hogy nagyobb felületen érintkezik az élettel, mint ők, hogy nem azt az utakat teszi meg, mint ők, valami baleset történhetett vele, hogy új életkörülmények horzsolják, mert még nem szokott bele annak ritmusába. Mindezt mutatták öltözetének eltérő gyűrődései, más kopásfelületei, a ruhának a megváltozott viszonyokhoz való alkalmazkodása. Ez a lemaradás, eltérés vagy kisiklás azonban nemrég történhetett, mert a találkozás simán, olajozottan és fenntartás nélkül történt, amit azonban már vehetünk az összetartozás, a megszokás reflekszenek, mert az egyik óvatos, jószemű és előrelátó úr, az Ember megérkezése után, hirtelen távozott. Éppen csak könynyedén, mosolyogva és csettintve figyelmeztette: — Ebből a füstölt pisztrángból egyél, remek ! Az Ember erre hangsúlyozottan megborzongott és elfogulatlanul próbált rémüldözni: — Már öregem, ha ők meg nem esznek engem. . . — és valami sajtot kezdett szakértően szagolgatni. — Egy időbe imádtad —, nézett rá kutatva egyik magas ur. Az Ember elfintorította arcát: Rég volt! Szerencsére kigyógyultam. — Aztán magyarázóan tette hozzá —, őrült csömör volt, kérlek. — És megkönnyebbülten sóhajtott, hogy ilyen gyorsan és szerencsésen sikerült a pisztránggal végeznie. — Talán sajtot méltóztatik ? — kérdezte most a kiszolgáló kisasszony —, tegnap érkezett Svájcból és — bizalmasan és beavatottan hajolt közelebb — a valutanehézségek miatt ez az utolsó száll*sitmány. Most kis kövér úr bólogatott, rikácsoló, zsíros szájjal: — A sajt is finom. Mesés ! Na, azt igazán ajánlom. Az Ember az ujjait rázta: — Félek, nagyon félek, ezek a tejtermékek nagyon alattomosak. Valósággal belemarnak az emberbe. . . — Hát itt válogathatsz egész szelíd dolgokban — nevetett a harmadik úr —, például ez a libámért. Gyönyörű és nem félhetsz, hogy belédharap. — És kacagtak, de ez a kacagás már érdes volt. Legjobban az Ember kacagott, hanem egy óvatlan pillanatban mégis megtörölte gyöngyöző homlokát. Két ur összenézett és bólintott: — Gyerünk. Az Ember szélesen és harsogva köszönt nekik, aztán áttért a politikára, de a magas ur legyintett: __— Hagyd a fenébe, van itt elég disznóság ! — és karját kitárta a pult felett. — Tényleg — monta az Ember, de óvatosan és fenntartással — egy kis sonkát ? — Igen — lendült a kisasszony szolgálatkészen a sonka felé. De az Ember feltartóztatta: — Várjon, várjon, úgy látom, nagyon kövér. — Kérem, szolgálhatnék egész soványnyal is —, szólt át a tulajdonos. Az Ember homlokán egy izzadtságcsepp megindult, de még tudott nevetni. — Mit gondol „kend“ — így mondta: ,,kend“, bizalmasan, közvetlenül és mélyen undorodva önmagától —, mit gom 1935. február 1 sürgette a Skoda-jelentés napirendre tüzeset Vajna Isivel könyvet jelentetnek meg Maria ellen Tatarescunak, sikerült kibékíteni a pénzügyminisztert a kereskedelmi miniszterrel Bukarest, január 11. Gyárfás Elemér szenátusi beszéde, amelyben a csikmegyei szenátor kitért a Jamandi-ügyre és azzal kapcsolatban ismertette a Magyar Párt célkitűzéseit, politikai körökben osztatlan feltűnést keltett. A Dimineata így kommentálja Gyárfás felszólalását: „Gyárfás Elemér határozottan szembehelyezkedett Gömbös Gyula revíziós politikájával és alkalmas volt arra, hogy tisztázza az erdélyi magyarság álláspontját Budapesttel szemben. Ez, a beszéd újabb érvvel bővíti ki a védekező fegyvereknek azt a hatalmas arzenálját, amivel Románia rendelkezik a revíziós törekvések ellen folytatott harcában. Állami kötelesség ezeket az argumentumokat kellőképpen felhasználni az illetékes külföldi fórumok előtt“. Illetékes helyen úgy tudják, hogy a kormány a kamarában fog válaszolni Gyárfás kijelentéseire. Ami a Banca Nationala devizapolitikáját illeti, Manolescu Strunga megállapítja, hogy az utóbbi években hibásan végezték a devizák szétosztását és emiatt a devizahiány egyre érezhetőbbé vált. A jelenlegi külkereskedelmi rendszer semmiben sem befolyásolta ezt a helyzetet, melyért egyedül a jegybank felelős. A bajokat csak úgy lehet kiküszöbölni, ha a Banca Nationala részére megállapított kvótát leszámítva, az exportőrök részére biztosítják a kivitelből származó devizák szabad felhasználási jogát. Az Adeverl csatlakozik Manolescu- Strunga véleményéhez. A kormány gazdasági politikáját nem lehet alárendelni a jegybank érdekeinek. A Banca Nationalanak csak végrehajtó szerepe lehet és nem irányítási tevékenysége is. A mai devizaszolgáltatási rendszer nem állhat fenn. Elképzelhető-e, hogy az exportőr, aki 1 millió francia frank értékű kivitelt bonyolított le, a devizákat beszolgáltatja a jegybankhoz, amikor a hivatalos és a zugárfolyam közti különbség 5 millió lejes haszonnal kecsegteti? Megtorlásokkal venni elejét a visszaéléseknek? Ez is lehetséges. Egy ország gazdasági életét viszont nem irányíthatják házkutatások, vádiratok és más hasonló intézkedések. BOCU SZEVER SÚLYOS VÁDJA TILEA ELLEN Ma délelőtt Mihalache elnöklete alatt összeült a nemzeti parasztpárt állandó bizottsága. Az ülésen Lupu, Madgeru, Fan Halippa, Costachescu és Vajda vettek részt. A délutáni lapok úgy tudják, hogy Vajda szóvátette a pártból való kizárások ügyét és kérte a bizottságot, járuljon hozzá az illető párttagozatok határozatához. Mihalache felszólalása következtében a bizottság úgy leltározott, hogy a döntést egyelőre elhalasztja.