Brassói Lapok, 1935. június (41. évfolyam, 123-146. szám)

1935-06-01 / 123. szám

XLi. évfolyam 123 szám. Szombat 1935. évi iunius 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Belföldre: havonként 66 lej, kézbesítéssel 74 lej, ugyanez Brassóban 70 lej. — Külföldre: negyedévenként 300 lej. Magyarországra; negyedévenként 12 pengő. — HIR­DETÉSEK dija hirdetési oldalon 5 lej, páros (bal) szövegoldalon 5.50 lej, páratlan (j°bb) szövegoldalon 6 lej négyzetcentiméterenkénti Hirdetési dijak előre fizetendők. Szerkesztőség és ki adóhivatal: Brajov, Str. Regele Carol 56—58. Telefonszámok: kiadóhivatal 82., szerkesztőség 83. Könyvet kér a falu Nem kell tulérzékeny lelkűnek és alacsony könnyküszöbünek lenni ahhoz, hogy az ember méltán meghatódjék, ellágyuljon azon az egy­szerű levélkén, azokon a keresetlenül közvet­len, szarkalábos sorokon, amelyeket ma kéz­besített szerkesztőségünkbe a pósta s amelyek látszólagos jelentéktelenségük ellenére is ide, vezetőhelyre kívánkoznak. íme a levélke a ma­ga teljes hamisithatatlanságában: „Llsznya pataki köz müvelödésü egylet Három szék megye No 16 1935 Május 19 Igazgató ur! A közművelődési egylet meg- kezdödöt nálunk az ifjúságnak. Az egyesü­let kéri szépen a szerkesztőséget, hogy va­lami olvasmányos könyveket és újságot küldeni a részükből Ha szerkesztőség meg teszi a sziveséget az egyesületei. Az egyletünk nagyon szegény nem bírja megfizetni a rendelést Előre is köszönetéi vagyunk Elnök Bagoly István Jegyző (Olvashatatlan aláírás) A negyediv kérvénypapiros alján más, már ..uri“, intellektuel-irás: Adresa Societatea Culturalá Lisnáu-Vale, Jnd. Treiscaune.“ A felületes falujárók általában úgy szokták megfesteni mostanában a magyar falut, mint amelyet fásult közönybe, lemondásos, álomsze­rű szellemi és lelki tespedésbe süllyesztett a fojtogató nyomor, az őstermelő munka meddő­sége, a gazdasági feltápászkodás reménytelen­sége. És ha csak arra gondolunk, hogy a ne­hézségek milyen tömkelegé zudult a szeren­csétlen falura, milyen sürü kátyú és mennyi ólomsulyu gúzs köti le mozgását, mennyi min­denféle kétségbeejtő eredménytelenség sor­vasztja életkedvét, szinte kezdjük is hinni, hogy az erdélyi magyar falvaknak még a kö­zeljövője fölött is kong már a lélekharang. Az olyan életmegnyilvánulások azonban, mint ez a kezdetleges fogalmazásu levélke, rá­cáfolnak azokra, akik a falu forráshoz hason­lító hallgatagságát összetévesztik a halódás erőtlenségével. • Nem, a falu népe él, sőt minél inkább sző­kébbé válik az élettere, életlehetősége, annál erősebb, ösztönösebb és elevenebb az életaka­rata. A napról-napra szaporodó mindenfajta megpróbáltatás és akadály, amely súlyosbítja életélhetési terét, kétségtelenül izmositja lelki életerejét Gazdasági züllésének fokozódása, gazdasági érvényesülésének folytonos szűkülé­se hatványozottan növeli művelődési vágyát, tudásszomját, amelyet a többnyire idegen nyel­vűvé vált iskola, különösen ezekben a gyötrel- mes átmeneti időkben, nem tud kielégíteni. íme, úgy buzog a tudásvágya, hogy szinte koldulásra vetemedik a városhoz, a sajtóhoz egy kis „reszli“ért, a maradékért, a morzsák­ért, amelyek a városi műveltség asztaláról le- hu’lanak, a város szellemi táplálékának hulla­dékáért. Mert a „közművelődési egylet“, ame­lyet nyilván saját kezdeményezésből, spontán szükségletérzetből hozott létre, szegény, nem bírja a rendelést, nincs anyagi ereje a szellemi igények fedezésére. Kell-e beszédesebb bizonyítéka e közvetlen hangú levélkénél a falu heves életkedvének, egyben azonban nagy-nagy magárahagyatottsá- gá’nak is? Románia kisebbségi magyarságának hivatalos szervezetei, intézményei már jó év­tizede programjukba vették a falusi népnevelé­si munkát, mennyi szóáradat özönlött erről nagygyűléseken s különösen választások során, do°hogy a gyakorlatban mire vezettek ezek a szép határozatok, azt mutatja a lisznyópataki közművelődési egylet segélykérő, ,,reszlik“-ért könyörgő episztolája. Úgyszólván kőhajitásnyi- ra esik ez a falucska nem is egy várostól, mü­veit magyarságu gócoktól, de senki sem gon­dolt eddig arra, vájjon hozzájuthatnak-e a. lisz- nvói magyarok ahhoz a szellemi táp'álókhoz, amelyre ma éqpolvan szükségük van, mint a A Zorile szerint Brafianii Dinu feloszlaipa a pár ikeretein belül működő csoportokat Dragomirescu egyetemi tanár kilépett Bratianu György pártjából — Hogyan „érvel“ Vajd-i Sándor külföldön és hogyan uszit idehaza — Nincs ellentét Maniu és Mihalache között — Goga lapja a székely autonómiáról Bukarest, május 31 Az izgalomhulláin, amit Mihalache ki­rályi kihallgatása keltett, még mindig nem ült el teljesen, noha ma már határo­zottan lehet állítani, hogy az audienciá­nak nem lesznek olyan természetű politi­kai következményei, amilyenről az utóbbi napokban ellenzéki, de kormánykörökben is igen sok szó esett. Mihalache ugyan nem nyilatkozott, bennfentes helyen en­nek dacára tudni vélik, hogy a kihallga­tást a nemzeti parasztpárt elnöke kérte s csupán véletlen volt, hogy a marsalli hi­vatal értesítése akkor érkezett el Mihala- chéhoz, amikor a pártelnök Kisenevben tartózkodott. A jobboldali sajtó ^ körül­ményekből kiindulva természetesen igyek szik a hkihallgatás jelentőségét csökken­teni, a nemzeti parasztpártiak viszont ha- * tarozott derűlátássá* vá,jak a további eseményeket, hangoztatva, hogy bár egy­előre ugyan nincs szó a kormány ávozásá- 1 ól, minden jel arra mutat, hogy a kor— ! mányutódlás tekintetében a meglepetések I ki vannak zárva s a liberálisok után csak olyan párt jöhet hatalomra, amely a pót­választások eredményeit tekintve, mint az ellenzék legkomolyabb erőtényezőja áll szemben a kormánnyal. Az Adeverul szerint nyert ügyként le­het elkönyvelni azt a tényt, hogy a libe­rálisok távozása ese tón csak olyan kor­mány utódlásról lehet szó, mely minden kalandos megoldást kizárva, ez alkotmá­nyos követelményekhez fog igazodni. Má­sodsorban: ma már az sem kétséges, hogy az alkotmány módosítását pártközi egyes- ségnek kell megelőznie. Harmadszor, ami a politikai helyzetet illeti, bizonyos, hogy Tatarescu kormányát egyelőre nem fe­nyegeti semmi veszély. Nincsenek ellentétek Maniu és Mihalache között A Tara Noastra és a Frontul Romanesc kizártnak tartják azt az esetlegességet, hogy a nemzeti parasztpárt lépjen a li­berális párt hatalmi örökségébe. Rámu­tatnak arra, hogy az utóbbi időben ismét kiéleződtek az ellentétek Mihalache és Maniu között. A volt pártelnök emiatt nem is vett részt a párt kisenevi nagy­gyűlésén- Ugyancsak Maniu magatartá­sának tulajdonítható az is, hogy a párt elnöksége lefújta a bukaresti és a kolozs­vári népgyüléseket. A ellentétek okát, az említett lapok szerint, Maniu ismert taktikai elképzelésében kell keresni, a mihez Mihalache semmi áron sem akar hozzájárulni. A nemzeti parasztpárt illetékes kö­reiben a leghatározottabban cáfollak ezeket az egy idő óta rendszeresen lan- szirozoít híreket. A párt hivatalos lan ja szeriül szó sínes arról, hogy a nemzeti Í iarasztpárt külső, vagy belső okok miatt emondana az előre bejelentett népgyülc- sek megtartásáról. Arra, hogy a két ve­zető politikus között nincsenek a párt ellenzéki hadmozdulatait befolyásoló el­lentétek, a legjobb cáfolatot maga Ma­niu scha, aki elhalasztotta útját, amikor arról értesült, hogy Mihalache kihallga­tásra megy az uralkodóhoz­A Lupta szerint a nemzeti parasztpárt állandóbiizottsága a jövő hét végén ül össze, hogy letárgyalja a kormánybukta­tó kampánnyal felmerült kérdéseket. AZ INDREPTAREA KÜLÖN­VÉLEMÉNYE Az Indreptarea, a néppárt hivatalos lapja az előállott helyzet megítélésében különvéleményt jelentett be­— Bizonyos — írja —, hogy a kabinet helyzete súlyosabb, mint valaha. Ha máskor ugyanis Titulescunak sikerült megmentenie a kormányt, ezalkalommal éppen a külügyminiszter részéről fenye­geti veszély Tatarescut. A miniszterel­nök egyébként tudja ezt s ezért kért a kormány gazdasági bizottságától felha­talmazást arra, hogy dűlőre vigye a kül­kereskedelem régóta vajúdó problémá­ját. — Komoly események előtt állunk te­hát, amelyek igazolni fogják az alkot­mányvédő front magatartását. Az általá­nos politikai helyzet tisztázása már so­ká nem késhetik. Egyes lapjelentések szerint több nép- árti és ifjuliberális politikus a napok- an közölte az illetékes párttényezők­kel, hogy nem ért egyet azzal a politi­kával, amibe az alkotmányos front kez­dett. Dragomirescu Petre egyetemi ta­nár ma bejelentette Bratianu György­nek, hogy kilép az ifjuliberális pártból. Dragomirescut erre a lépésre állítólag Bratianunak az alkotmányvédő front díszvacsoráján elmondott beszéde kész­tette. A visszavonuló politikus példáját hírek szerint, más.,k is fogják követni. BRATIANU DINU DÖNTŐ LÉ­PÉSRE KÉSZÜL A Zorile Bratianu Dinu tájékozódó tárgyalásaival foglalkozva, azt Írja, hogy a liberális párt elnöke döntő lé­pésre készül. Nevezetesen: fel akarja oszlatni mindazokat a párt keretein be­lül alakult szervezeteket, amelyeknek működése, szerinte, a belső fegyetem meggyengüléséhez vezetett. Más verziók szerint a pártelnök köz­betevő falat kenyérre, mert kegyetlen életküz­delmüket manapság már csak a gyakorlati tu- 3ás és ismeretek fegyverei tehetik sikeressé. A kisebbségi magyar közművelődési munka eddigi módszerei, amint látjuk, nem váltak be, tehetetleneknek bizonyultak. Hiszen a lisznyó­pataki közművelődési egylet aligha áll egye­dül magárautaltságában. A régi, merev, bürok­ratikus forma csődöt mondott a mai helyzet­ben, amely eleven gyakorlatot, közvetlen kap­csolatot követel. Amíg a népnevelési progra­mok olyan általános, elvont jellegűek, mint az eddigiek, nem lehet komolyan beszélni a falu szellemi támogatásáról. Most már gyakorlatilag kell megfogni a dolgot, úgy. hogy a lisznyó- patokihoz hasonló közművelődési egyleteknek legyen gazdájuk, ne kelljen naivan egy laphoz fordulniok valamilyen olvasmányos könyvek­ért és ujságmakulaturáért. Csák az lesz a gyakorlati népnevelési, igazi közművelődési munka, ha minden egyes öntudatos városi ma­gyar, vagy testület a hóna alá nyúl egy-egy ilyen önképzésre vágyó falusi közművelődési egyletnek, közvetlenül gondjába veszi és el­látja mindazzal az „olvasmányos könyv“-vel, a mire a minden tekintetben annyira szorongatott magyar falunak életbevágó szüksége van. Ne nehézkes, hivatalos nagyképet viselő, úgyneve­zett kultúrintézmények, szakosztályok és ala­pok próbálják most már kezükbe venni a falu szellemi védelmét, hanem egyenesen, minden agyőnközpontositott adminisztráció nélkül ma­guk azok az egyedek és élő testületek, ame­lyeknek szivén fekszik a falu, saját ősi falujuk szellemi elöhaladása. Havi néhány lejjel cso­dát lehetne igy művelni, bőven ellátva a falus! közművelődési egyleteket valóban szükséges, gyakorlati ismereteket nyújtó sajtótermékek­kel. Amint a rendkívül jellegzetes lisznyópataki levélke mutatja, itt a cselekvés tizenkettedik órája. A magyar falu rémitően elszegényedett, nincs pénze olvasnivalóra, de könyörög a szel­lemi táplálékért, a tudásért, mert ösztönösen érzi, hogy csak műveltségének sürgős gyara­pítása mentheti ki a hinárból. Ha valaha, úgy ma minőségi termelésre van szükség a mező- gazdaságban is, ezt pedig az annyi oldalról visszanyomott, állandóan gáncsolt erdélyi ma­gyar falu csak okosan, észszerűen megváloga­tott ismeretterjesztő könyvecskékből, önműve­léssel tanulhatja meg. A kisebbségi magyar sorsnak most abban a szakában vagyunk, amikor a műveltség döntő szerepet kapott. A gazdasági érvényesülésnek és igy egy egész néo életerejének is ez a leg-! fontosabb életereje. mppmt

Next

/
Thumbnails
Contents